Kowalskyékkal turnézik a NeXt Day

Március elején vette kezdetét a Komádiból származó NeXt Day első turnéja, melynek keretén belül a Kowalsky meg a Vegát kísérik a srácok.

Zenekart alapítani sosem volt gyerekjáték, pláne nem kitörni az ismeretlenségből. E tézisre cáfol most rá új kedvenc zenekarunk, és a turné kapcsán faggattuk a formáció szabadszájú frontemberét, Gismót, aki megannyi kulisszatitokba avatott be minket a megalakulástól az első sikereken át a turnéig.

– Mint megtudtuk, nemrégiben a Kowalsky meg a Vegával indultatok országos turnéra, ám rólatok nem sokat tudunk. Mesélnél egy kicsit a csapat megalakulásáról?

– A banda 2006-ban alakult Komádiban teljesen spontán: a dobosunk, SA hallott engem énekelni a gimis ballagáson, amire írtam egy saját dalt. Azután felvetette, hogy miért nem csinálunk egy közös bandát, mert ő mindig is szeretett volna egy bandát. Nekem nem nagyon voltak ilyen vágyaim. Ő akkor már dobolt egy ideje, én is játszogattam a gitáron, de dalokat írni jobban szerettem, mint virtuózkodni.

– PZs, a szólógitárosunk régi gördeszkás cimbora volt, valamivel utánam kezdett el gitározni még a banda alakulása előtt egy-két évvel. Jó barát volt, nem volt kérdés, hogy együtt csinálunk valamit. A basszusgitros Reti sztorija viccesebb: ő is személyes jó barátom volt, igazi gimis kocsmacimbora, de ő még csak soha a fejébe se vette azt, hogy zenélne. De nem nagyon volt más választása, mert kijelentettük, hogy márpedig te leszel, mert nem ismertünk egy basszusgitárost sem. Jó pár hónapig cucca sem volt, csak kijött a próbákra, és ült egy széken.

– Szóval ez volt az eredeti felállás, mái napig mi négyen alkotjuk a NeXt Day-t. A bővülés ötletét nem vetettük el, de tagcserében nem gondolkodtunk és nem is gondolkodunk, hiszen szeretjük egymást, mint embert, és ez nálunk mindennél előbbre való. Ez amolyan három (négy) testőr feeling.

Kredit: Vajdy Fotó

– Mit tudhatunk az első szárnypróbálgatásokról? Gondolom, eleinte ti is feldolgozásokkal kezdtétek... Van olyan zenekar, akik miatt zenélni kezdtetek vagy akik miatt inkább a punkosabb irányba fordultatok?

– Tévedsz, az első szám, amit elkezdtünk begyakorolni, saját volt, az Ivett, amit már előtte egy szál gitárra írtam meg még 16-17 évesen. De kedvenc persze volt: nagy Blink 182-rajongó voltam, de minden Amerikai Pité-s stílusú pop-punkért odavoltam; Pzs mindenféle zenét hallgatott, de főleg alternatív rockot; Reti kemény vonalas punk; SA pedig teljességgel mindenevő volt, de a Blinket például ő is szerette. A dalokat én hoztam, és aztán együtt felöltöztettük, kitaláltuk, ki mit játsszon. Nekem mindig a könnyed kis vidám dallamok tetszettek, egyszerűek, de nagyszerűek. Amúgy nagyon sokáig nem játszottunk feldolgozást, mert egyrészt elvoltunk a kreatívkodással, másrészt, mivel túl nagy zenei előéletünk nem volt, kicsit bénák is voltunk. (nevet)

– Mesélj az első koncert szervezéséről: kik és hogyan segítettek a megvalósulásban? Kik vettek részt az eseményen?

– Az első fellépéseket mi magunknak szerveztük. A legelső koncertet Komádiban adtuk a városnapon, nagyon sokan kijöttek. Komádi egy kis város, tele nagyon jó emberrel, tudták, hogy van egy zenekar, akik már egy éve próbálnak a város szélén. Transzparensekkel érkeztek, és lesikítottak minket a színpadról. Ebben benne van a másik kérdésedre is a válasz is: olyan támogatást kaptunk, amit csak kevés zenekar mondhat el magáról, ebben benne vannak a családtagjaink is és a barátaink is.

– Nekünk ez az elejétől első sorban önkifejezés, buli, hobbi, szenvedély volt, valami, amit szeretünk csinálni. Hogy ebből egyszer meg is lehet élni, az sosem lebegett a szemünk előtt, mindenki dolgozik a zenekar mellett. Ahogy korábban sem, úgy most sem cél, hogy a NeXt Dayből éljünk meg, imádjuk csinálni! Van, aki horgászik, aki hegyet mászik, aki főzni szeret, aki otthon kötöget. Nekünk meg zenekarunk van. Ráadásul olyan, ami nem csak minket dob fel!

– Már két nagylemezetek is megjelent, és nemrégiben debütált a második videoklipetek, emellett pedig a zenekar hivatalos YouTube-csatornáján folyamatosan tesztek közzé dalokat. Mesélnél az első klipről és a nagylemezekről? Mit kell tudnunk róluk? Hol vettétek fel őket és hány példányszámban jelentek meg? Hogyan népszerűsítettétek őket?

– Első hivatalos klipnek a Vizsgaidőszakot nevezném meg, ez már profi stábbal készült. Nem a kedvenc számunk, és messze nem a legjobb, de jó stratégiaötletnek tartottuk, hogy ez évente kétszer mindig aktuális lesz. Az egyetemistáknak nagyon könnyű vele azonosulni. A dal mindkét nagylemezünkön megjelent; a másodikra azért vettük fel újra, mert szerettük volna kicsit pörgősebbre, punkosabbra venni a hangzást, és ez sikerült is.

– Az első nagylemezünket, a Szuperhőst a MixMax stúdióban rögzítettük, Márkus Gergő, (ex-Kowalsky meg a Vega-billentyűs) barátunk keze alatt. A második nagylemezünk a Majdnem Szép már Debrecenben az MMP stúdióban készült, ott, ahol a Kowalsky meg a Vega vagy például a Tankcsapda lemezei is készülnek. Ketten hétközben Debrecenben dolgozunk, és Komádi is relatíve közel van, így kézenfekvő megoldás volt. A Szuperhőst és a Majdnem Szépet is szerzői kiadásban jelentettük meg, szeretjük magunk csinálni a dolgokainkat. Az utóbbi lemez a Rockinform magazin mellékleteként jelent meg a 2011–2012-es-es számban, 5000 példányban szerte az országban.

– Ha már a videoklipeknél tartunk: március 8-án jelent meg a Széllel szemben című számotok kisfilmje. Honnan jött az ötlet a beöltözősdihez? Hol és kivel forgattátok?

– Az ötlet az én fejemből pattant ki, azon gondolkodtam, hogy valami olyat szeretnénk csinálni, amit még nem láttunk mástól. Abból indultam ki, hogy mi az, ami nekünk van, ami más zenekarnak esetlegesen nincs. És akkor beugrott, hogy SA egy mezőgazdasági cég főkönyvelője, és vannak traktoraik Rábáik, kombájnjaik, na meg mindenféle tárolójuk. Mi meg sosem szégyeltük, hogy egy kisvárosból indultunk, sőt büszkén visszük mindenhova a Komádi nevet, hisz ez az otthonunk, úgyhogy fel is hívtam mindenkit, hogy mit szólnátok hozzá, hogy az előzetesen megbeszélthez képest valami mást forgatnánk, és egyszerűen csak zenélnénk kicsit redneck/paraszt stílusban. Mindenkinek tetszett az ötlet.

– A klipet a debreceni Redlife Film forgatta, már az első klipünket is velük készítettük, és azzal is elégedettek voltunk, szeretünk velük dolgozni. Az operatőr és vágó Krucsó Gergő volt, a forgatókönyv, illetve a rendezés pedig Matuz István nevéhez fűződik. Nekünk rengeteg ötletünk volt, amit beleképzeltünk, ezeket szinte kivétel nélkül sikerült meg is valósítanunk, hála nekik. Egyébként iszonyatosan hideg volt, hisz februárban forgttunk, én meg atlétában feszengtem, mert nem jutott mellény. Jól le is betegedtem: egy hét ágy, de nem bántam, hisz a gyerekeimnek is tudom majd mutogatni, hogy az apu egyszer atlétás parasztfiú is volt. (nevet)

– Már egészen sok fellépés van a hátatok mögött és látszik rajtatok, hogy jól érzitek magatokat a színpadon. Milyen célok lebegnek a szemeitek előtt? Ha bárkit választhatnátok a világon, kivel indulnátok turnéra a legszívesebben?

– A legközelebbi célunk, melyet még idén szeretnénk megvalósítani, az egy kislemez és két-három klip. A fesztiválok épp egyeztetés alatt állnak, de egy másik turné ősszel az szinte biztosan lesz. Ha bárkit lehetne választani, hogy kivel lépjünk fel? Én egyértelműen a Blinket válaszatanám. A többiek nevében nem merek nyilatkozni, de ismerve az ő kedvenceiket, szerepelne a listán a Green Day, a Ska-P, de még a Pendulum és akár P!nk is. Ha nem élőt is lehetne, én mindenképpen Israel Kamakawiwo'ole-t választanám, természetesen akkor már stílususan: Hawaiin! (nevet)

– Ha már szóba került a turné, akkor kalandozzunk kicsit vissza az időben egy aktuálisabb dologhoz: most éppen a Kowalsky meg a Vegával járjátok az országot. Hogyan kerültetek velük kapcsolatba?

– Kowalsky szintén komádi származású, mint mi, és már régóta jó kapcsolatban vagyunk az egész csapattal: régebben is játszottunk velük, és már tavaly megfogalmazódott bennünk egy közös turné gondolata.

– Már korábban említetted, hogy a zenekar mellett mindannyian dolgoztok. Hogyan tudjátok a munkátokat összehangolni a zenéléssel? Hogyan tudjátok megoldani, hogy nélkülözni tudjanak titeket a turné alatt?

– Nem mondom, hogy könnyű, mert nem az. Mindenki dolgozik, a pénteki napokra szinte kivétel nélkül szabadságot veszünk ki. Van ahova 460km-t utaztunk (pl. Szombathely, majd onnan Szolnokra, és onnan még éjszaka haza). Vasárnap egész nap alvás, és hétfőtől meló, szerdára pedig ki is piheni magát az ember. (nevet) Szerencsére a munkahelyeinkre is elmondható általánosságban, hogy nem gördítenek akadályt elénk, ezért hálásak is vagyunk.

– Ha már koncertek: van olyan élményetek, mely különleges említést érdemel, olyasmi, ami nagyon sokat jelentett nektek? Vannak számotokra különleges rajongóitok?

– Különleges élmény? Az millió van. Az első koncert, főcukisága: sírás hazai közönség előtt, együtt éneklés. Több mint ezer ember előtt játszani a Barba Negrában Budapesten, két alkoholistának játszani Békéscsabán, játszani a Campus Fesztivál nagyszínpadán, melltartófeldobás koncert közben, meztelenre vetkőztetett srác a közönségben, szívből énekelni a szerelmednek írt számod, úgy, hogy már nincs veled. Millió és millió van. A zenész élet csodálatos, egyszerűen nincs rá jobb szó.

– Komádiban a totyogóstól a nagymamáig mindenki kijár a koncertjeinkre, ők is különlegesek, legalábbis számunkra mindenképpen. Egyébként a rajongó szótól kiver a víz. Jobb szeretem a szimpatizáns szót. Mi tök normális srácok vagyunk, értünk nem kell rajongani. Szeretni azt lehet viszont, dögivel.

– Elérkeztünk az utolsó kérdéshez: mit üzennétek a rajongóknak/szimpatizánsoknak? Hol találkozhatnak veletek legközelebb?

– A rajongóknak azt üzenem, hagyják abba a rajongást, inkább kezdjenek el minket kedvelni és sokat hallgatni, mert jobb kedvük lesz. Ha véletlenül a koncertre úgy indulnak el, hogy otthon felejtik a mosolyukat, semmi gáz, mert mi viszünk annyit, hogy mindenkinek elég lesz. Legközelebb április 4-én Kaposváron a Hang-Árban játszunk, másnap pedig Kecskeméten a Tekában.

Aki kedvet kapott, hogy megismerje a csapatot, megtalálhatja őket a Facebookon, a YouTube-on, és figyelemmel követheti az eseményeket Gismo blogján is!