Aranytorkú francia színésznők

Számtalan művészt ismerünk, akik több téren is megmutatták tehetségüket. Vannak énekesnők, akik a karrierjük mellett színészkednek vagy modellkednek, vannak színészek, akik rendezőként vagy festőként is remekelnek.

hirdetés

Mylène Farmer, Vanessa Paradis és Ophélie Winter neve ismerősen csenghet azoknak, akik otthonosan mozognak a francia film- és zenevilágban, de vajon tudták, hogy a legendás szőkeség és szenvedélyes állatvédő Brigitte Bardot több albumot és kislemezt készített a hatvanas és hetvenes években? Franciaország több olyan színésznővel is dicsekedhet, akik énekesnőként is megállták a helyüket. így lássunk most közülük néhányat.

Isabelle Adjani német és algériai szülők gyermeke, akit több mint negyvenéves színésznői karrierje során kétszer jelöltek a legjobb színésznőnek járó Oscar-, ötször pedig César-díjra (ez utóbbi a legrangosabb francia filmes elismerés).

Kora legnagyobb francia rendezőivel dolgozott együtt, több kosztümös filmben játszott főszerepet és olyan híres történelmi alakokat formálhatott meg, mint Emily Bronte, Camille Claudel vagy Margot királynő.

1983-ban zenei albumot jelentetett meg Pull Marine címmel, amit a színésznő, Charlotte Gainsbourg édesapja, Serge írt és a produceri munkákat is ő végezte. A címadó dalhoz készült videoklipet Luc Besson rendezte.

Nathalie Cardone 1988-ban robbant be a köztudatba, azonban néhány évvel ezelőtt eltűnt, ám rövid karrierje ellenére sikerült nyomot hagynia a francia szórakoztatóiparban.

Debütáló filmjében Gérard Depardieu és Catherine Deneuve oldalán játszhatott – alakításáért a legígéretesebb színésznőnek járó César-díjra jelölték. Ezután több filmben és televíziós sorozatban tűnt fel, de 1997-ben az akkor harmincéves Nathalie végzett a filmezéssel és inkább a popzene felé fordult.

Kilenc év alatt két albumot és tizenegy kislemezt jelentetett meg, kisebb-nagyobb sikerrel. Leghíresebb szerzeménye egy feldolgozás, a kubai dalszerző, Carlos Puebla által írt, az argentin forradalmár, Che Guevara előtt tisztelgő Hasta Siempre. Belgiumban az első, Franciaországban a második helyet szerezte meg a slágerlistákon.

Julie Delpy, a kétszeres Oscar- és háromszoros César-díjra jelölt színésznő először ötévesen szerepelt a filmvásznon, tizennyolc évesen pedig főszerepet kapott a Béatrice passiója című filmben. Ezután számos európai és független alkotásban láthatta őt a közönség, később pedig filmkészítést tanult New Yorkban, majd hét filmet rendezett, kilenchez pedig forgatókönyvet írt.

A tehetsége azonban nem merült ki a filmezésben, mivel énekesnőként és dalszövegíróként is ismert. 2003-ban jelentette meg Julie Delpy című albumát, amelyről három szerzemény, az A Waltz For A Night, az An Ocean Apart és a Je t'aime tant bekerült a Mielőtt lemegy a nap című filmbe, amelyben játszott és a forgatókönyvet is ő maga írta, ezért pedig Oscar-jelölést kapott. A Hidegzuhany, 2 nap Párizsban és A grófnő című filmek zenéjét szintén ő készítette.

Charlotte Lucy Gainsbourg művészcsaládba született: édesanyja a brit színésznő, Jane Birkin, édesapja pedig a francia énekes és zeneszerző, Serge Gainsbourg, így nem meglepő, hogy mindkét téren sikereket ért el.

Énekesnőként tizenkét évesen debütált, amikor az apjával együtt énekelt a Lemon Incest című szerzeményben, három évvel később pedig kiadta első szólóalbumát. Azonban az éneklést húsz évre félretette, és inkább a filmezésnek szentelte idejét.

Már a harmadik filmjében nyújtott alakításáért a legígéretesebb színésznőnek járó César-díjat nyerte el. A romantikus és kosztümös szerepek mellett a drámai alakításokban is jeleskedett – a 21 gramm, az Antikrisztus és A nimfomániás című filmekben megmutatta, hogy minden gátlását képes levetkőzni a kamera előtt.

Majd 2006 és 2011 között három szólólemezt készített.

Marion Cotillard neve egyaránt ismerős a francia és a hollywoodi filmek rajongói előtt olyan alkotásoknak köszönhetően, mint a Taxi-trilógia, a Hosszú jegyesség, a Piaf, a Kilenc, az Eredet vagy A sötét lovag – Felemelkedés.

Az Oscar-, BAFTA-, Golden Globe- és César-díjas Marion 2008 óta a Lady Dior táskák arca, és a legnagyobb divatmagazinok, a Vogue, az Elle, a Harper's Bazaar, a Vanity Fair címlapján is pózolt már. Karrierjét a kilencvenes években kezdte kisebb szerepekkel, az ezredforduló azonban meghozta az áttörést és azóta a legkeresettebb színésznők egyike lett.

Azt viszont már kevesebben tudják, hogy a Greenpeace szóvivője, és számos természetvédelmi project szenvedélyes támogatója, valamint tehetséges énekesnő, zenész és dalszerző. Részben ő írta a La Fille De Joie című szerzeményt a Les Jolies Choses című filmhez, de készített dalokat a Dior számára is (az egyikben a Franz Ferdinand tagjaival szerepel). Saját szólóalbumot még nem adott ki, viszont több dalban hallható a Yodelice Cardioid című lemezén.

hirdetés