Andy Biersack: „Nagyon dühös lesz az új Black Veil Brides-album!”

Nemrégiben elkészült a kaliforniai Black Veil Brides legújabb stúdiólemeze, melynek kapcsán Andy Biersack frontember a Revolver magazinnak adott exkluzív interjút.

hirdetés

Másfél héttel ezelőtt hozta nyilvánosságra Andy Biersack, miszerint az új Black Veil Brides-album elkészült, csupán a keverési folyamatok maradtak hátra. A zenekar ezúttal a méltán híres Bob Rock producerrel dolgozik, aki olyan rocklegendák mellett volt szárnysegéd, mint a Metallica, a Mötley Crüe, a The Offsprings, Jon Bon Jovi vagy Bryan Adams. A közös munka és az új album kapcsán a Revolver magazin riportere faggatta a karizmatikus frontembert.

- Milyen érzés Bob Rockkal dolgozni?

- Hogy a lényeget ragadjam meg: különleges. Amikor egy olyan srác vagy, aki imádja a hard rockot és a metált és először találkozol vele, akkor arra gondolsz 'Francba! Ő Bob Rock!' Ez a legnagyobb dolog, amit valaha megtapasztaltunk, és az ilyen emberek, akikre felnézünk, olyan ritkán vannak tisztességesen honorálva, de Bob egy fantasztikus személy, nagyon élvezzük a munkát vele és hihetetlenül tehetséges. A legnagyobb dolog, amit mondhatok az új albummal kacsolatban az az, hogy sokkal többet tanultam meg a dalszerzés folyamatáról és a dalok alkotóelemeinek fontosságáról, mint az összes korábbi albumunk esetében. Nem igazán tudnám még összegezni mindazt a tudást, melyet megszereztem a felvételek, a dalszerzés és árnyalások során.

- Bob volt a producere a Metallica Black Albumjának és a Mötley Crüe Dr. Feelgoodjának is. Te melyiket kedveled jobban?

- A Black Albumot emelném ki kedvencként, mert a lírai tartalma hajlamos jobban elferdíteni a mondanivalót, amit én nagyon érdekesnek találok. Nem mondanám, hogy Nikki Sixx nem jó dalszerző, és engem amúgy is nagyban befolyásolt a Mötley Crüe több szinten is, de felnőttként talán többet jelent számomra a Black Album mondanivalója. Ha ezt akkor kérdezted volna, amikor hatéves voltam, akkor más lenne a helyzet. Ez olyan, mintha választanod kellene a gyerekeid között, hiszen a rocktörténelem két legnagyobb albumáról van szó.

- Ahogy említetted, a Black Album lírai tartalma ragadta meg jobban az érdeklődésedet. Beszéljünk arról, hogy hogyan tudnád leírni az új Black Veil Brides-album mondanivalóját?

- Nagyön dühös. Sokféle érzés kavarog bennem, rengeteg agressziót érzek a saját helyzetünkkel kapcsolatban. Nyilván vannak, akik úgy gondolnak rám, hogy 'ó, ez az a srác, aki kiabál a díjátadón' vagy valami ilyesmit. Másrészről viszont elkészítettük a Wretched and Divine-t, ami olyan nagy léptékű volt, mint egy hatalmas történet, egy film. A frusztrációnak ezen a szintjén, amikor azt érzed, hogy valamit igazán naggyá tehetsz, vannak emberek, akik elutasítják még azt is, hogy belehallgassanak egy számba, mondván, hogy 'ez csak egy b*zi kisminkelt banda'. Amikor fiatalabb voltam, érzékenyen érintett az ilyesmi. Oly módon, hogy élvezettel gondolok vissza most azokra az érzésekre, mert már nem érdekel. Nem tudok azokról a dolgokról írni azokban a pillanatokban, de valahogy mégis szeretném újraélni az agressziómat. Úgy gondolom, több szorongás van az albumban, mint általában szokott. [...] Nincs nagy történet és a használt metaforák sem olyan erőteljesek. Ez egy amolyan visszatérés a kezdetekhez, lírai tekintetben több, mint az első albumunk volt.

- Ez úgy hangzik, mintha az új album nem egy koncepció albumnak ígérkezne, mint a legutóbbi volt.

- Volt néhány elem a Wretched and Divine-on, amit össze akartunk hozni az új albummal, de ettől többet egyelőre nem árulhatok el. Persze van egy bizonyos témája [a lemeznek], mert mi magunk is nagyon teátrálisak vagyunk, de ezt nem nevezném egy olyan koncepió albumnak, melyen egy történet fut végig. Úgy vélem, az album témája a büntetés.

- A Wretched and Divine-t egy meghatározó koncepció lemeznek is hívhatjuk. Nem volt fárasztó vagy nem akartatok kicsit pihenni az általa szerzett tapasztalatok után, esetleg még többet tervezgettek?

- Nem, én úgy gondolom, még többet tervezünk. Az egyetlen különleges dolog, amivel még nem készültünk el, az a film. Az egyetlen dolog, amit elmulasztottunk a legutóbbi lemez esetében az az, hogy sok dalt nem reprezentáltunk vizuális módon (videoklip formájában) úgy, ahogy azt szerettük volna. Tehát nem készült film velünk, nem invesztáltunk elegendő időt és pénzt a videókba. A terv most az, hogy kiadunk néhányat, miután elkezdtük a videoklip ötletbörzének előkészületeit. Azt hiszem, az emberek izgatottabbak lesznek, mert az első kisfilmhez készítünk előzetest is, hogy elkössük a filmmel kapcsolatos elvarratlan szálakat.

- Említetted, hogy az új lemezen dühös dalok kapnak majd helyet, de amikor először beszéltünk telefonon, azt mondtad, most igazán nagyon boldog vagy. Mi változott azóta?

- El kell mondanom, hogy amikor az előző lemezt készítettük, érzelmileg az volt életem legkeményebb időszaka a saját aggályaimnak és önpusztító hajlamomnak köszönhetően és ez furcsa és ijesztő is volt egyben számomra. Nem ez volt az egyetlen dolog, ami ösztönzött – csak néha nagyon fura időszakokat élek meg. Amikor a filmet készítettük, az nagyon különös időszak volt. Nagyon boldog voltam az album és annak koncepciója miatt, de én magam nem voltam egy boldog ember. Azt hiszem, a zenekar is tanúsíthatja ezt és ahogy belegondolok, nem lehetett könnyű együtt dolgozni velem akkoriban. Nem igazán voltam csapatjátékos. Túl sok voltam. 'Ez az, amit viselnünk kell, és ilyen hangzást akarok.' Nem volt sok beleszólása a srácoknak a dolgok menetébe. Szóval ezzel az új albummal kapcsolatban igazán azt szeretném, ha összehangolnánk az erőinket és visszahoznánk azokat az elemeket, melyek csapattá, jó barátokká és zenésztársakká tesznek minket. Elismerem, hogy senkinek sem könnyű, amikor el van cseszve minden. Hónapokkal az album munkálatainak megkezdése előtt legszívesebben mindenkihez elmentem volna, hogy bocsánatot kérjek és megtegyek bármit kárpótlásul azért, amiért egy s*ggfej voltam – erre nincs jobb kifejezés. Ez hozta vissza igazán az alaphangulatomat és a tapasztalat, valamint az, hogy Bob a szárnyai alá vett minket. Zenekarként és barátokként is közelebb kerültünk, mint az elmúlt öt-hat évben bármikor. Ez olyan érzés, mint egy újjászületés.

Andy Biersack és Bob Rock (Fotók: Instagram/Black Veil Brides)

- Hogyan reagált a banda arra, hogy megváltoztál?

- Jól. Tudod, azt kell mondanom, hogy megkaptam a nagy lehetőséget, de se fizikálisan, se érzelmileg nem tudtam élni vele, és jobb emberré válni a zenésztársaim és a családom számára, így semmit nem ért az egész. Nem szeretném gonosztevőként lefesteni magam, sosem voltam olyan rossz fiú, aki borzalmas dolgokat tesz, de a végzet utolért, amikor azt akartam, hogy valami nagyon különleges dolog történjen a bandával. Végül ráleltem a lehetőségre magamban, hogy túljussak rajta és megfékezzem a saját kimértségemet, szigorúságomat és megtanuljak kicsivel többet nevetni.

- A zenekar egy kollektív egység. Mi az, amit zeneileg létrehoztál?

- A dalok sokkal közvetlenebbek, szorongósabbak, úgy gondolom, az egész határozottan keményebb. Mindenki azt mondja, hogy ez a legütősebb, legmelankólikusabb anyagunk és ezt mi magunk is így gondoljuk. Azt éreztük, hogy itt az ideje, hogy csináljunk valami igazán agresszívat. Így éreztünk a saját munkánkkal kapcsolatban. Amikor a Wretched and Divine-t készítettük – bármennyire szeretjük is – amolyan sziporkázóra sikeredett. Úgy lett befejezve, akár egy játék, mert nagyon teátrális, mindenféle karcosság nélkül. Sok előadóhoz hasonlóan mi sem akarjuk megmásítani azt, amit már megtettünk. Most már sokkal jobban értünk ehhez és belátunk dolgokat, mint öt-hat évvel korábban. Írtunk már összetörve dalt együtt a stúdióban. Tudunk együtt dalt írt, közösen döntéseket hozni Bobbal és visszatalálni a határozottabb, keményebb hangzáshoz.

- Hívtál meg barátokat vendégszerepelni a dalokban, ahogyan azt korábban tetted?

- Nem. (nevet) Oda-vissza megvitattuk a dolgot és arra jutottunk, hogy a lírai mondanivalónk túl személyes ehhez. Ha nem muszáj, nem szeretném, ha más is közreműködne ezen dalok feléneklésében. Talán önzésnek hat, de ez a mi bandánk és a mi közönségünkhöz szeretnénk eljuttatni a zenénket. Akarom, hogy az emberek majd velem énekeljenek, de szükség van arra, hogy ezt csapatként fejjezük be, szemben az előző albummal.

- A gótikus oldalad, az Andy Black-projekt befolyásol-e dalszerzés közben?

- Igen is meg nem is. Talán érzelmileg. Amikor a Wretched and Divine megjelent, többet akartam felfedezni a dalszerzés színpadias elemeiből. Ez vezetett Andy Blackhez. Soha korábban nem írtam olyan dalokat, mint akkor és az egész poénból született. Nem gondoltam semmire, amikor létrejött. Miközben azzal foglalkoztam, lehetőségem nyílt saját magam kiemelésére és olyan volt, akár egy robbanás. Visszatérve a Black Veil Brides-albumhoz, újra agressziót éreztem. Nem azt mondom, hogy nem készültek balladák. Van néhány instrumentális dal, melyet nagyzenekarral vettünk fel a stúdióban. Újra készen álltam arra, hogy valami ütőset hozzak össze és megkaptam a belső visszajelezést önmagamtól. Szóval összecsomagoltunk és most úgy érzem, megvan az eredménye annak, amit akartunk.

- Elárulhatod már néhány számnak a címét?

- Igazából nem. (nevet)

- Utaltál korábban a Revolver Golden Gods-beli ellentmondásos beszédedre és arra, hogy a nagyon is elkötelezett rajongói bázisotok bármire kész a csapat megvédéséért. Ezzel együtt akartok újabb rajongókat szerezni vagy inkább a meglévőkkel törődtök?

- A karrierem ezen pontján már lebonyolítottam jó néhány beszélgetést azzal kacsolatban, hogy megosztó és polarizáló lennék vagy valami hasonló szlogennel kapcsolatosan, melyet az újságírók előszeretettel használnak, de ez az igazán felmagasztalt alkotórész nem létezik. Amikor sétálok az utcán és valaki odajön hozzám, például egy felnőtt, szakállas, Slipknot-felsős férfi és azt mondja, hogy szereti a bandámat az ugyanolyan sokat jelent, mint amikor egy rózsaszínre festett hajú lány teszi ugyanezt. A való világban a polarizáció nem létezik. Amikor megjelenik egy album, csak remélem és gondolom is, hogy jónak ígérkezik. Ez nem a csajozásról szól. Nem fogja összetörni a szívem, ha az emberek nem tartják jónak. [...] Valami jó dologgal akarsz szolgálni a rajongóbázisod számára, és azoknak az embereknek, akik támogatnak és ez az első számú érzelmi szint. Nem másokért írom a dalokat. Reménnyel telve írok azoknak, akik hasonló érzéseket élnek meg. Veszélyes játék dalokat írni olyan embereknek, akiket nem ismersz. Hamisnak tűnhet. Rengeteg bandát láttam, részben az utóbbi néhány évben, akik keményen próbálkoztak dalt írni olyanoknak, akiket nem ismernek. Innen jött az ötlet, azé az ötleté, hogy segítsek az embereknek, és az érzés, amikor segíthetsz másoknak, több annál, hogy kiadod magad.

- Amellett az ötlet mellett, hogy a Black Veil Brides részben a lényeget polarizálja, sarkítja, milyen tévhitek élnek még a bandával kapcsolatban?

- Ez az első lemezünk, melynél az emberek igazán izgatottak. Az előző lemezeknél amolyan szülinapi bohócok csoportjaként kezeltek minket, akik képesek összedobni egy albumra valót. Nem mindenkiért vagyunk, ezt meg kell érteni. Sokkal több van az albumban, mint némi zümmögés, pláne, amikor halálra dolgozod magad, hogy az emberek izgatottak lehessenek. Mindig azt mondtam, hogy inkább fessenek le egy megosztó csapatnak minket, mert akkor legalább éreznek irántunk valahogy és az jobb, mintha közömbösek volnának. Azt szeretném, ha az emberek gondolnának valahogy, bárhogy a Black Veil Bridesra, mintha egy lennénk a sok csapat közül, akikkel mindenki elvan.

A zenekar legújabb albumának megjelenése október 28-ára várható, melynek legújabb előzetesét a tegnapi nap folyamán osztották meg a srácok, hogy egy kis ízelítőt adjanak abból, hogyan is zajlanak a munkálatok Bob Rock producerrel.

hirdetés

hirdetés