A krimi nagyágyúi: Hercule Poirot

Sorozatunk második részében megismerkedhetünk azokkal a színészekkel - a teljesség igénye nélkül, akik már életre keltették Agatha Christie egyik ikonikus karakterét, Hercule Poirotot!

hirdetés

Több olyan nagy név is szerepel a krimitörténelemben, aki már-már ikonikusnak számít. Nemrég indult sorozatunkban azokat a legnagyobb nyomfejtőket és megformálóikat mutatjuk be, akik az egész világot meghódították kalandjaikkal. A második részben Agatha Christie egyik népszerű figurájáról, Hercule Poirotról lesz szó, akit a filmes világban többen is megformáltak már. De kik is ők pontosan?

Austin Trevor

A színész 1897. október 7-én született Észak-Írországban, Belfastban. Hosszú és változatos karriert épített a brit filmiparban. Ő volt az első, aki életre keltette Hercule Poirot karakterét a filmvásznon. Összesen három plusz egy produkcióban alakította ő a belga detektívet: 1931-ben az Alibiben és a Fekete kávéban, 1934-ben pedig a Lord Edgware halálában.

Később, 1965-ben feltűnt egy újabb poirotos adaptációban is, az ABC-gyilkosságokban, melyet azért is rá szabtak, mert tudott beszélni francia akcentussal. Trevor a '60-as években nagyrészt a televízióban adásba kerülő sorozatokban játszott. 1978. január 22-én hunyt el Bury St. Edmundsban.

Heini Göbel

Heini Göbel (valódi nevén Heinrich Göbel) német színész 1910. május 15-én született Frankfurt am Mainben. 1939-től 1948-ig tagja volt a Deutsches Schauspielhausnak Hamburgban, majd ezt követően a Bajor Nemzeti Színház színművésze lett. Göbel az '50-es és '60-as években nem csak a színházi világban, hanem a filmiparban is igen keresett, foglalkoztatott ember volt.

Olyan produkciókban tűnt fel, mint például a Tizenkét dühös ember vagy éppen a Derrick című kultikus sorozat. 1955-ben Agatha Christie híres művében, a Gyilkosság az Orient Expresszenben alakíthatta Monsieur Poirot-ot. Erre tulajdonképpen egy nyugatnémet televíziós sorozat (Die Galerie der großen Detektive) keretei között nyílt lehetősége. 2009. szeptember 24-én hunyt el, 99 esztendős korában.

José Ferrer

Teljes nevén José Vicente Ferrer de Otero y Cintrón 1912. január 8-án született a Puerto Ricó-i San Juanban. Színészként, színházi és filmes rendezőként is tevékenykedett. Ő volt az első Puerto Ricó-i, illetve első spanyol színész, aki megnyerte az Oscar-díjat 1950-ben a Cyrano de Bergeracban nyújtott alakításáért. José annyira fontosnak érezte a gyökereit, hogy a University of Puerto Ricónak adományozta aranyszobrocskáját.

A gazdag és előkelő színész többször is elnyerte a Tony-díjat, de 1952-ben kiérdemelte a Kiváló Drámai Színész és később a Kiváló Rendezés elismerést is két filmjéért. Első volt, aki Ronald Reagan elnöktől átvehette 1985-ben a National Medal of Arts elismerését. (Érdekesség, hogy maga Reagen is feltűnt már Christie-produkcióban: Tommy Beresford [a filmben Blunt] karakterét játszotta el Az eltűnt hölgy esete című novella feldolgozásában.)

1961-ben aztán az MGM révén őt is utolérte az a megtiszteltetés, hogy eljátszhatta Agatha Christie ikonikus figuráját, a kis belga detektívet, Poirotot, méghozzá a Mr. Davenheim eltűnése című történetben. Sajnálatos módon azonban ez a TV pilot sosem került adásba.

Martin Gabel

A színész, filmrendező és filmproducer 1912. június 19-én született Philadelphiában, zsidó bevándorlók gyermekeként. 1946-ban vette feleségül Ariene Francist, akitől egy fia született, Peter Gabel. Peter volt az egyik korábbi elnöke a New Collage of Californiának.

Martin akkor vált igazán ismertté és elismertté, amikor narrátorként és házigazdaként tevékenykedett a CBS Rádiónál. Tagja volt az Orson Welles' Mercury Theatrenek. Szerepelt többek között a Nyomorultak rádiós változatában, a Julius Caesarban - amiért Tony-díjat is kapott 1961-ben.

Olyan nevekkel játszott együtt a vásznon, mint például Humphrey Bogart, Frank Sinatra, Walter Matthau vagy Jack Lemmon. Szerepelt Alfred Hitchcock Marnie-adaptációjában is, ahol ő formálta meg a pszichiátert. 1962-ben aztán alkalma nyílt a belga detektív bőrébe is belebújni, méghozzá a Mr. Davenheim eltűnése című történet keretei között.

A színész 73 éves korában hunyt el New Yorkban, szívroham következtében.

Tony Randall

Eredetileg Arthur Leonard Rosenberg néven született 1920. február 26-án Tulsában, egy zsidó család gyermekeként. A színészkedés mellett foglalkozott rendezéssel és producerkedéssel is. Pályája kezdetén rádiózott is, majd lehetősége nyílt játszani egy G. B. Shaw darabban is.

Randall négy esztendőn keresztül szolgált az Egyesült Államok hadseregében a második világháború alatt. Miután a háború véget ért, az Olney Színházhoz szerződött, majd nem sokkal később New Yorkba utazott. Zenés vígjátéka, az Oh, kapitány! kapcsán Tony-díjra is jelölték. 1965-ben megkapta Poirot szerepét az ABC-s gyilkosságok című történetben.

Randall álmában hunyt el 2004. május 17-én, New Yorkban.

Horst Bollmann

A színész Dessauban látta meg a napvilágot 1925. február 11-én. Részt vett a második világháborúban. Később tagja lett a berlini Állami Drámaszínháznak, ahol 1988-ig játszott el különböző szerepeket. 1970-ben Berlinben vezetőszínésznek is kinevezték.

Több híres szerző művében színpadra állhatott. Különleges testtartása a védjegyévé vált Beckett Végjátékában, ahol egy szolgálót játszott. Az 1960-as években Bollmann előtt megnyíltak a filmes és televíziós lehetőségek is. Első nagy szerepét a Malakiás csodája című produkció címszerepe formájában kapta meg. 1973-ban ajánlották fel neki Hercule Poirot szerepét a Feketekávé című filmben, amit boldogan el is vállalt. Később feltűnt többek között a népszerű német krimisorozatban, a Derrickben is.

2014. július 7-én hunyt el Berlinben.

Albert Finney

1936. május 9-én született Salfordban. Karrierje során eddig ötször jelölték már Oscar-díjra. Első filmszerepét 1960-ban kapta meg a Szombat este, vasárnap reggel című filmben. Később Laurence Olivier oldalán játszhatott A komédiásban.

1970-ben vízválasztó szerepet osztottak rá: megkapta a Scrooge című zenés dráma főszerepét, amiért Golden Globe-díjat nyert. 1974-ben szerepet vállalt a Gyilkosság az Orient Expresszen filmadaptációjában, méghozzá nem is akármilyet. A belga detektív figuráját kellett életre keltenie. A '80-as években kétszer is jelölték Oscarra, de sajnos egyik esetben sem tudta aranyra váltani a megtiszteltetést. A színész jelenleg is aktív.

Dudley Jones

Teljes nevén Gilbert Dudley Jones 1914. december 26-án látta meg a napvilágot az angliai Watfordban. A színész első színjátszói feladatát 1937-ben kapta, A rendőr szerenádja című produkcióban.

1977-ben egy rövid szerepet osztottak rá John Cleese különleges televíziós egyvelegében, a The Strange Case of the End of Civilization as We Know Itben. Ez tulajdonképpen egy alacsony költségvetésű kis svindli, amely nagy krimi- és detektívalakokat sorakoztat fel szereplői között. Dudley-ra Poirot karakterét bízták, míg Cleese például Sherlock Holmest formálta meg.

Dudley Jones 1990. november 10-én hunyt el.

Peter Ustinov

Sir Peter Alexander Ustinov 1921. április 16-án született Londonban. Színészként, rendezőként, producerként, regényíróként és színpadi szerzőként is tevékenykedett életében. Nagyon sok színdarabot, forgatókönyvet és könyvet köszönhetünk neki, továbbá rendezőként is többféle műfajban alkotott nagyot: nem csak filmeket, de színdarabokat és operákat is létrehozott.

Két Oscar-díjat és egy Emmy-díjat is bezsebelt. Beszélt angolul, oroszul, németül és franciául, sőt, megtanult olaszul és spanyolul is. Mivel érdekelte a török és az újgörög is, ezekkel a nyelvekkel is foglalkozott, és ha nem is olyan szinten, mint a már többi említett nyelven, de kommunikációképes volt.

Leghíresebb szerepe kétség kívül Hercule Poirot, akit 1977-től egészen 1988-ig játszott különböző játékfilmekben. Először a Halál a Níluson című kötet filmváltozatában tűnt fel a belga nyomozó bőrében, utolsó Poirot-alakítása pedig a Randevú a halállal feldolgozásában volt látható. Érdekesség, hogy az 1985-ös Vacsora tizenhármasban adaptációjában feltűnik maga David Suchet is, aki akkor még Japp főfelügyelőt formálta meg Ustinov oldalán. Ráadásul Peter egy személyes beszélgetés alkalmával jókedvűen meg is jegyezte az akkor még jóval kevésbé ismert kollégájának, hogy Poirotot talán inkább neki kellene eljátszania.

A színész 2004. március 28-án hunyt el, 82 éves korában, a svájci Genolierben.

Ian Holm

Sir Ian Holm Cuthbert 1931. szeptember 12-én született az angliai Goodmayesben. Ian színpadi színészként kezdte pályáját, ezen izgalmas kezdet pedig olyan remek kollégákat sodort az útjába, mint például Laurence Olivier.

Első televíziós munkáját 1965-ben tűzte műsorára a tévé, ez volt a Rózsák háborúja című sorozat, ahol Gloucester herceget formálta meg. Később Helen Mirrennel közösen játszhatott a Szentivánéji álomban. BAFTA-díjjal is elismerték tehetségét: a The Bofors Gun drámában nyújtott alakításáért érdemelte ki a megtiszteltetést.

Későbbi karrierje során olyan nevek mellett tűnik fel a stáblistán, mint Richard Attenborough, Anthony Hopkins, Sean Connery, Audrey Hepburn vagy éppen Robert De Niro. 1986-ban a Gyilkosság könyv szerint című tévéjátékban osztották rá az éleseszű detektív szerepét. Később olyan populáris filmekben tűnt fel, mint például a Gyűrűk ura, Az ötödik elem, a Holnapután vagy az Aviátor.

Bobby Davro

Születési nevén Robert Christopher Nankeville, 1958. szeptember 13-án látta meg a napvilágot az angliai Middlesexben. Nevét színészként, komikusként és stand-uposként emlegetik. Televíziós bemutatkozására 1981-ben került sor.

A nagy áttörést a Live from Her Majesty jelentette a számára, majd később szerepelt a Who Do Yo Do? című televíziós show-ban. 1989-ben a Sketch Pad angliai kiadásának első évadában Bobby a detektív bőrébe bújhatott. 2007 és 2008 között a BBC One szappanoperájában, az Eastendersben lehetett vele találkozni, de szerepelt a Dancing on Ice 2010-es kiadásában, valamint a Your Face Sounds Familiar 2013-as szezonjában.

Anatolij Ravikovich

Teljes nevén Anatolij Jurijevics Ravikovich, 1936. december 24-én született az oroszországi Leningrádban. A színész a Szentpétervári Állami Színművészeti Akadémián végezte tanulmányait és 1958-ban kezdett el dolgozni a  Komsomolsk-on-Amur drámaszínház falai között.

1962-ben aztán visszatért Leningrádba és a helyi színházban állt a színpadra estéről estére. 1982-ben Mikhail Kozakov vígjátékában, A Pokrovsky kapuban játszhatott. 1988-ban elnyerte az Orosz Nép Művésze elismerést. Egy évvel később a Ház a világ végén című történetben alakíthatta Poirot szerepét.

2012. április 8-án hunyt el Szentpéterváron.

Alfred Molina

A színész 1953. május 24-én született Londonban. Filmes karrierje az 1980-as évek elején indult be igazán, amikor különféle szerepajánlatokkal keresték meg. Neve a 2000-es évektől lett csak szerfelett ismert nemzetközileg, hiszen többek között 2001-ben eljátszhatta a Gyilkosság az Orient Expresszen újabb adaptációjában Poirot karakterét. Ezt követte a Frida, ahol Salma Hayek partnereként tűnt fel a vásznon. 2004-ben a Pókember főgonoszát, Dr. Octopust formálta meg. A színész a mai napig aktív.

Konstantin Raikin

Teljes nevén Konstantin Arkadyevich Raikin, az oroszországi Leningrádban látta meg a napvilágot 1950. július 8-án. Orosz színházi és filmszínész. A moszkvai Satyricon színház igazgatója. 1985-ben elnyerte az Oroszország Érdemes Művésze címet, 8 évvel később pedig az Orosz Nép Művésze elismerést. Orosz Állami Díjjal is kitüntették és több egyéb neves elismerés boldog tulajdonosa.

Édesapja nem más, Arkagyij Iszaakovics Rajkin, akit ma is legendás szovjet színésznek és stand-up komikusnak tartanak számon. Konstantint 2002-ben kérték fel, hogy játssza el a belga nyomozót Az Ackroyd-gyilkosság orosz filmes adaptációjában.

Anthony O'Donnell

Anthony O'Donnell walesi színész. 1976 óta aktív a színészi pályán. 1982-ben elnyerte a londoni kritikusok Circle Theatre Award elismerését, mint a legígéretesebb újonc a stratfordi szezonban. 2004-ben egy tévéfilmben játszhatta el Poirotot, mely az Agatha Christie: Egy élet képekben címet kapta.

Anthonyt láthattuk már a 2009-es Robin Hood sorozat seriffjeként, vagy éppen a Skyfallban, ahol egy férjet játszott a metróállomáson.

David Suchet

A színész 1946. május 2-án született Londonban. Ő az, akit talán senkinek sem kell bemutatni, hiszen neve ma már egybeforrt Hercule Poirot-val. Ahogy sok kollégája, David is színpadi színészként kezdte a pályáját, nagyon sok klasszikus Shakespeare-darabban feltűnt, mielőtt megtalálta volna a kis belga nyomozó figurája.

Első karakterszerepe Christopher Fry: A hölgy nem égetnivaló című színdarabjában volt, ahol Hebble Tysont keltette életre. Nagy mérföldkő volt számára, amikor 1973-ban a Royal Shakespeare Company tagja lett. 1980-ban kapta meg első televíziós szerepét, ez volt a Tale of Two Cities. 5 évvel később rá osztották Blott szerepét a Blott on the Landscape sorozatban, ahol többen is felfigyeltek rá és tehetségére.

Amikor felkérték Agatha Christie hősének megformálására, először hezitált, hogy elfogadja-e az ajánlatot. Még testvére véleményét is kikérte, de végül maga döntött: rábólintott a szerepre. 1989-től egészen 2014-ig alakította Mr. Suchet Hercule Poirot karakterét, aki ezalatt a negyed évszázad alatt annyira hozzánőtt, hogy még könyvet is írt különleges kapcsolatukról, mely Nagy-Britanniában 2013-ban, míg hazánkban 2014-ben érkezett meg a boltok polcaira.

Érdekesség, hogy David Suchet több Miss Marple-t megformáló színésszel is találkozott, illetve játszott már együtt. 1990-ben Joan Hicksonnal volt szerencséje megismerkedni Devonban, itt mint Miss Marple és Hercule Poirot találkoztak egymással egy különleges rendezvény keretei között. Geraldine McEwan a Mózes című film forgatásán volt a kollégája, míg Julia McKenzie a Blott on the Landscape szériában bohókás partnernőjeként tűnt fel a képernyőn.

Nomura Mansai

A színész 1966. április 5-én született Takeshi Nomura néven Japánban. Hazájában és több országban is jól ismert színpadi és filmszínész. Kékszalag-díjat is kapott, mint legjobb színész.

Első szerepét mindösszesen 3 éves korában alakíthatta egy drámában. Azóta is több filmdrámában szerepelt, amikért folyamatosan elismerik teljesítményét különböző díjak formájában. Legaktuálisabb produkcióját nemsokára bemutatják a Fuji TV-n, ahol nem mást kelt életre, mint Hercule Poirotot. Igaz, más néven. Japánban ugyanis feldolgozták a Gyilkosság az Orient Expresszen című regényt, a szürke agysejtjeiről híres nyomozót pedig átkeresztelték Suguro Takerura. Kíváncsian várjuk a végeredményt...

A cikksorozat korábbi részei:

• A krimi nagyágyúi: Miss Marple

hirdetés

hirdetés