Roger Taylor: „Úgy éreztem magamat, mint Zayn Malik”
Figylem! Ez a cikk több mint öt éve íródott, a benne szereplő információk a publikálás időpontjában pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A Duran Duran dobosa is jelen volt a Careless Memories fotókiállítás megnyitóján Birminghamben és szívesen mesélt a bandával töltött több mint harminc évről.


A Duran Duran dobosa is jelent volt a Careless Memories fotókiállítás megnyitóján Birminghamben és szívesen mesélt a bandával töltött több mint harminc évről.
– Milyen érzés szembenézni a harminc évvel fiatalabb éneddel?
– Tulajdonképpen olyan, mintha az egyik gyerekemet látnám.
– Ilyen korban kevés ember életét dokumentálják ilyen részletesen.
– Ez nagyszerű, mert ilyen fiatalon nem is fogod fel, mi történik veled. Minden olyan gyorsan történik, így fantasztikus, hogy megörökítették.
– Denis [O'Regan, a fotós, aki a képeket készítette a bandáról] hatalmas szabadságot kapott, bármikor és bárhol fotózhatott titeket.
– Láthatod a különböző hangulatokat. Néhányon boldognak látszunk, másokon pedig... nyilvánvalóan volt egy kis feszültség a háttérben. Nagyon érdekes látni, ahogyan a különböző személyiségjegyek és hangulatok előjönnek, aminek a megörökítésében Denis nagyon jó volt, mert mindenhol ott volt, mint a légy a falon. Ott volt a színfalak mögött. A repülőgépen. Olyan volt, mint egy pillantás a fényes máz mögé. Denis olyan megnyerő személyiség volt, hogy úgy kezeltük, mint egy régi barátot – ahogyan nem sok embert kezeltünk.
– Milyen érzés volt az a turné? Szupersztárok voltatok Nagy-Britanniában és éppen betörtetek az Egyesült Államokba.
– Azt hiszem, enyhén sokkolt, hogy milyen gyorsan elértük a csúcsot. Sosem gondoltam, hogy a banda ilyen világméretű sikert arat két vagy három éven belül. Szóval ez igazi sokk volt. Olyan volt, mintha egy fékevesztett vonaton lettünk volna. Néha mintha nem tudtuk volna irányítani a végzetünket, mert ott voltak a lemezcégek, a menedzserek, az ügynökök és ők intéztek mindent.
– Mennyire voltak vadak a Vad Fiúk? [Utalás a banda egyik világslágerére, a The Wild Boysra]
– Nem voltunk annyira vadak, ahogyan várnád. Az emberek azt hiszik, hogy mi voltunk a címbeli vad fiúk, de igazából azzal voltunk elfoglalva, hogy keményen dolgoztunk. Négy év alatt három albumot készítettünk. Állandóan turnéztunk. Ez kemény munka volt. A jó dolog az, hogy egy olyan városból származunk, ami híres a munkaszorgalomról, szóval boldogan dolgoztunk. De ettől eltekintve egyáltalán nem különböztünk a többi 23 évestől. Jól szórakoztunk, de közben nagyon keményen dolgoztunk.
– Az amerikaiak reakciója bizonyára lenyűgözött titeket.
– Olyan volt, mintha körülbelül 20 perc alatt a semmiből hősökké váltunk volna. Egyik nap még a Rum Runnerben [felkapott birminghami szórakozóhely] játszottunk a Broad Streeten, másnap pedig a Madison Square Gardensben [világhírű New York-i koncertterem]. Sosem fogom elfelejteni, hogy a szüleimet repülőn hozattam Birminghamből New Yorkba, eljöttek megnézni minket a Madison Square Gardensben és teljesen odavoltak. Ez a kissrác, aki néhány évvel korábban a szobájában dobolt, most hirtelen a világszínpadon játszott. Hihetetlen pillanat volt.
– Nem aggódtak amiatt, hogy nincs egy rendes szakmád, amire támaszkodhatsz?
– Még mindig visszhangzanak azok a szavak a fülemben. Popsztárnak lenni olyan, mint nyerni a lottón. „Kell, hogy legyen mögötted egy szakma.” Szerencsére támogattak engem és megengedték, hogy gyakoroljak és olyan zajt csapjak, amekkorát csak akarok. Sokkal tartozom a szüleimnek. Az édesapám a Rover autógyárban dolgozott Solihullban, de mindig tanult valamit. Nem olyan volt, hogy hazajött a munkából és lement a kocsmába. Leült és megtanult flamencogitáron vagy harmonikán játszani, ilyesmi. Az édesanyám is hasonló volt. Ezt örököltem a szüleimtől és magamtól tanultam meg dobolni.
– De nem sokkal az amerikai turné után a Duran Duran tagjai feloszlottak, hogy más projekteken dolgozzanak, mint a Power Station [John Taylor és Andy Taylor bandája és az Arcadia Simon Le Bon és Nick Rhodes, amelyben Roger dobolt].
– Nem hiszem, hogy látszott a feszültség azon a turnén, elég boldogok voltunk bandaként. De nem sokkal később az emberek a saját útjukon kezdtek járni és saját projekteket tervezni, szóval talán ez annak a feszültségnek az eredménye volt, amiben tudat alatt éltünk. A rajongók szenvedélye nagyon beszűkíti az életedet. Nézem a One Direction-ös srácokat és a sikerüket, és együttérzek velük. Amikor tiniközönséged van, mindenedet akarják. Sok időt szentelnek neked. Napi 24 órában várnak rád a hotel előtt és ez idővel nagyon nehéz, mert nem sétálhatsz ki az ajtón és nem mehetsz el vásárolni, vagy nem ülhetsz metróra. Azt gondolod „Wow! Bejárják a világot”, de valójában a sikerük rabjai. És ezekben a napokban mindenkinek van már fényképezőgép és kamera a mobilján, szóval állandóan ki vannak téve a veszélynek, hogy a rajongók elkapják őket. De ahogy mondtam, én nem változtatnék.
– Egy évvel később úgy döntöttél, hogy kilépsz a reflektorfényből.
– Amikor 1985-ben otthagytam a bandát, pontosan ugyanazokat a szavakat használtam, amit a srác [Zayn Malik], aki kilépett a One Directionből: „Normális életet akarok élni egy ideig.” Ezt akartam. 18-19 éves voltam, amikor elkapott a hírnév és a csúcsig repített, és néhány évig normális életet akartam magam körül.
– Hiányzott a normális élet, ezért hagytad ott a rivaldafényt?
– Azt hiszem, ha egy olyan banda tagja voltál, mint a Duran Duran, mindig van egy részed, ami vissza akar jutni oda, szóval csak idő kérdése volt, mielőtt én is visszatértem a bandába és megtörtént a nagy újraegyesülés. Nehéz bármi mást csinálni. Mindig is én voltam Roger Taylor a Duran Duranból, bármit is tettem. Ha a holdra mennék, akkor „Roger Taylor a Duran Duranból a holdra ment” lenne a főcím. Azt gondoltam „Meg kell ragadnom, vissza kell térnem”.
– Könnyű volt megtenni? Voltak viták, amikor közölted, hogy el akarsz menni?
– Barátok maradtunk [a többi taggal]. Nem vesztünk össze, szóval amikor John [Taylor] felhívott, barátokként tudtunk beszélgetni és képesek voltunk újra együtt dolgozni.
– Ebben az évben jelenik meg egy új Duran Duran-album, mire számíthatunk?
– Még nem adtunk neki nevet. Mark Ronsonnal, Nile Rodgersszel és Ben Hudsonnal dolgoztunk együtt. Remek album. Egy kicsit igazán funky, upbeat cuccok. Hasonlít a Notoriousra [a Duran Duran 1986-ban készült albuma]. És vannak rajta igazán hangulatos, mély részek is. Igazi Duran Duran-album, mindenből van benne egy kicsi.
– Mindannyian beszálltatok a dalok írásába vagy csak az egyikőtök volt a hajtóerő?
– Ez tiszta demokrácia, mindannyian egyenlők vagyunk a bandában, úgy írjuk a dalokat, ahogyan a Beatles tenné. Mind a négyen ott vagyunk a szobában a teljes folyamat során.
– És mi a helyzet a turnéval?
– Természetesen tervezzük a turnét, de még nincs semmi lefixálva. Játszunk majd néhány fesztiválon, Barcelonában a Sonar Festivalon, júliusban az Egyesült Államokba megyünk, az egyik nap mi nyitunk a Bestivalon. Lassan újra beindul a gépezet.
– A Duran Duran jelentős részét képezi a város [Birmingham] zenei történelmének, úgy érzed, hogy megkaptátok azt az elismerést, amit megérdemeltek? Mit szólnál egy kék emléktáblához a Rum Runner helyén vagy egy csillaghoz a Broad Streeten?
– Nem várunk el semmit. Az emberek tudják, honnan jöttünk, tudjuk, hogy Birminghamben vannak a gyökereink, és erre nagyon büszkék vagyunk. Nem hiszem, hogy van már csillagunk, talán egy nap.
Oszd meg a cikket ismerőseiddel!

Ajánlott cikkek
Szólj hozzá!
Hozzászóláshoz be kell jelentkezned!
Belépek vagy Regisztrálok
Kommentek
Kapcsolódó sztárok
Legolvasottabb hírek
Nagyon szerelmes a híresség.
Úgy tűnt, valami nem tetszett Lopeznek.
Hamarosan jön a sorozat!
A Velünk véget ér castingja verte ki a biztosítékot.
Gerard Piqué és Shakira szakítása egyre csúnyább lesz.
Ikreket vár a színésznő.
Fotók és videók az ünnepségről.
Sokak szeront tragédiára utal.
A Trónok harcából ismert színészeknek már van egy kisfia.
Kiderült, kik kaptak díjat.