Interjú a vámpírral, avagy hogyan lett Joe Gilgunból Cassidy

Joe Gilgun neve sokaknak a Kívülállók Rudy Wade-jeként ugrik be. A 32 éves színész mindig is a karakteres szerepeiről volt híres, így nem volt kérdéses, hogy indul-e az ír fenegyerek vámpír, Cassidy szerepéért a Prédikátor című sorozatban.

Az AMC csatornán júniusban indult a Prerédikátor című fantasy-drámasorozat, amit a Vertigo által kiadott azonos című képregény ihletett. A történet Jesse Custerről (Dominic Cooper), Tulip O'Hare-ről (Ruth Negga) és Cassidyről (Joe Gilgun) szól. Az utóbbi szereplővel interjú is készült a Comic Book Resource-szal, amelyben a színészt karakteréről és a forgatásokról kérdezték.

– Mióta vagy jelen az SXSW-n? [konferencia- és fesztiválhelyszín]

– Már pár napja itt vagyok, és elképesztően kifárasztott az itt töltött idő.

– Szóval kimerültségtől szenvedsz a fesztivál miatt?

– Mondhatni, tegnap este kicsit berúgtam.

– Akkor teljesen érthető a kimerültség oka.

– Persze, az a munkám, hogy tejes mértékben átadjam magam a karakternek, még abban az esetben is, ha ehhez be kell rúgnom.

– Mondhatni az SXSW-s bulikon az ivászat része a kisérletnek.

– Ez azok az esetek egyike, amikor az esti tivornya után megbánással és szégyenérzettel telve kelsz fel reggel, ahogyan a múlt éjszaka én is elaludtam a liftben. Dominic leinvitált az emeletről a földszintre egy szál cigarettára, én pedig támogatva az ötletet beleegyeztem. Viszont részegen pantomimest megszégyenítő mozdulatokkal kerültem be a liftbe, majd ráeszméltem, hogy ugyanazon a szinten kötöttem ki többször is, ahonnan elindultam. Megelégelve a kimerítő liftezést – és mert felment a pumpám – elkezdtem a liftet szapulni.

– A fesztivál miatt újra fiatalnak éreztem magam.

– [A fesztivál] teljesen őrülté tesz. Egy vademberré változtatott.

– A vadember szót itt az étkezési szokásaimra értettem!

– Borzasztó voltam tegnap éjjel... Ruth rámírt, hogy merre vagyok. Csak bámultam a mobiltelefont percekig, miközben a pedicab hátuljában ültem, és teljesen feldúlt voltam. A feldúltságom oka a pedicabes hölgy volt, aki már addigra teljesen ki volt merülve, és nem volt ereje felhajtani a dombra, így segítenem kellett neki fellökni magunkat.

– Tehát pedicab-lökdösésbe mentél át?

– Igen, fel a dombra. Ő [pedicabes hölgy] válaszul azt felelte – a  sikeres dombmászás után –, hogy már nyugodtan pattanjak vissza a hátsó ülésre. Viszont a segítség később is elkelt neki.

– Azt hiszem rosszul fogod fel a pedicabingezés szabáyait.

– [Nevet] Csak egy kicsit. Felfoghatjuk úgy is, mint egy normális pedicab eltulajdonítást. A rendőrök által felállított gyalogos-blokádok miatt nem tudtunk eljutni arra a pontra, ahol kellett volna lennem. Így végül másfél óra töketlenkedés alatt értünk Austinba. Mindvégig segítve a totális kimerüléstől szenvedő  hölgyet. Mindeközben a Prédikátorban is látható templomhoz is elhajtottunk. Úgy voltam vele, hogy Haver cseszd meg, menjünk! Nézzük, át tudunk-e menni vagy feleslegesen kell még pár kört megtennünk. Mindenki megkapja a maga VS-ét és már el is húztunk innen.

– Mi az a VS?

(Gilgun feltartva mindkét kezét,mutató és középső ujját összeérintve, tenyerét maga felé irányítva egy fordított béke-jelet formázott) Valami ilyesmi.

– Ez mit jelent?

– Ez olyan mint a [Gilgun bemutat a kérdező személynek] ez, csak nem olyan agresszív. Olyasmi mint egy játékos csipiszmutatás. Ez egy afféle angol dolog. Azt hiszem, a történelmig visszanyúló dolog lehet, amit a francia íjászoknak mutogattak... Akkoriban [itt a történelmi időkre gondol] ha francia foglyot ejtettek, levágták az ujjait és innen eredt később a háborúban ez a jelzés, mint emlékeztető, hogy mi történhet azzal aki szembeszáll velük. [Gilgun újból mutatja a jelet] Aaah! Ez a tiétek,ráfaragtatok! – színészkedett Gilgun.

– Most felkeltetted a figyelmem a történettel kapcsolatban, hogy megírjam.

– Nem tudom mennyi a valóságalapja. Úgy értem, amit mondtam, ne fogj később a szavamon. Igazán jó lenne, ha igaz lenne a dolog. Alapjáraton ez a történet szolgáltatja a VS érdekes és egyben játékos történelmi alapját.

– Erről még nem hallottam ezelőtt. Érdekesen cseng.

– Azért ellenőrizd le, lehet totális baromságokat mondtam.Tony Robinson Time Team [ez egy afféle régészeti feltárós műsor] műsoráért totálisan odavagyok. Senki nem tudja, ki is ő valójában, vagy a műsor honnan ered, de ettől eltekintve a kedvencem, mivel soha nem találnak semmit. Tényleg nem.

– Mit keresnek?

– Valami vackokat találtak a sorozat elején, de a 90-es években mindenkinek mullet típusú haja volt, Tonynak még most is az van. [a mullet hajvágás: elöl rövid, oldalt és hátul vállig érő haj]

– Arheológiai szempontból találtak valamit?

– Természetesen feltártak ezt-azt. Olyanok voltak, mint az excentrikus hippik... amit az első epizód is bizonyít, amikor is gyilkos nyugalommal léhűtő és haszontalan módon viselkednek, mint valami berúgott hippik, akik épp lyukakat ásnak kedvtelésből különböző farmerek parcelláiba. Később természetesen amiket megtaláltak a földeken kiderült, hogy nem is az volt ,aminek képzelték. A feltárások alkalmával könnyed beszélgetések és cigarettázások vegyültek.

– Szóval egy rakat ostobaságot csináltak?

– Nem mondanám ostobaságnak, mivel szeretem a műsort, bár ráfoghatjuk, hogy az. Igen, ez borzasztó, bevallom. Nem találnak sosem semmit. Minden lyukásás alkalmával elképesztő dolgokat csinálnak, igaz ez Tonynak köszönhető nagy részben.

– Nem tudom, hogyan de egészen megkedveltem a beszélgetést veled, már látom, miért választottak ki végül Cassidy szerepére.

– Gobshite. Olyan vagyok, mint egy gobshite.

– Mi az a gobshite?

– Gobshite? Az a személy aki hülyeségeket beszél.

– Elképesztő! Olyan sok újdonságot tanulok tőled.

– Tudom. ADHD-m van [figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar]. Őszintén szólva, nem tudom visszatartani azt, ami vagyok. Nem tudom moderálni a gondolataimat, mielőtt kimondom őket. Nem mindig látom a dolgok mögött rejlő értelmet. Például ha te írsz valami, az nekem nem sok vizet zavar. Nem biztos, hogy úgy fogom látni, ahogyan te. Szerintem ez nem is fog soha megváltozni.

– A sorozat első részében láthattuk, ahogy Cassidy – akit alakítasz – egy elég becsavarodott gondolkodású személy. Ez mennyire hatott ijesztően rád?

– Semennyire sem.

– Mi volt a kedvenc részed az első részből?

– Amikor Dommal és Ruth-tal voltak közös jeleneteim. Imádtam azt a jelenetet, amikor Tulip és Jesse az autóban ültek, és Tulip ezt mondta: Vagyunk,akik vagyunk, Jesse Custer. Elég megindító pillanat volt számomra. Ruth igen jó a színészkedésben. Mindenki sérülékeny, tényleg mindenki, de Tulip tudja igazán, milyen ilyen érzelmekkel. Igazán bátor dolog Ruth-tól, hogy így kitárulkozik. Ez nagy dolog 2016-ban. Tudod a visszajelzések az emberektől az, hogy Mi a fene ez, ember? és hasonlók. Mivel Tulip a képregényben fehérbőrű és szőke, ezért sok negatív kritikát kapott, amit nem értek. Minek kell az embereknek ilyen otrombán viselkedni? Miért nem látják azt, amit kellene? Személyes meggyőződésem – természetesen Tulip és Jesse jelenetei mellett –, hogy a jelenetek, amiben benne vagyok élvezhetőek. Mivel színész vagyok, arrogáns tudok lenni. Ezen nem tudok segíteni. Bár szeretem ezt! Igen, szeretem. Sőt előfordul, hogy nárcisztikus is tudok lenni. Nézni a színésztársaimat – akik egyben a barátaim is –, felemelő érzés, főleg mikor megváltoztatják az akcentusukat  [a főszereplők mind britek,a sorozat pedig az amerikai]. Mindannyian jól képzettek. Én úgy érzem, nem ilyen háttérrel rendelkezem. Szerencsésnek tartom magam, amiért a tévében szerepelhetek.

– Hogyan jutottál el idáig?

– Meghallgatáson keresztül. Tudod, mikor összeszeded magad és nem fogadod el a neked osztott lapokat – lásd vakolóként dolgoztam egy ideig és a karrieremet is pihentettem. Mindig próbáltam ebből kitörni – természetesen a szüleim mindig mellettem álltak –, de sokszor magamnak kellett megküzdeni a dolgokért. Főleg tinédszerkoromban, ami mindenki számára egy nehéz korszak,  letértem a kijelölt útról. El sem tudom képzelni, mi lett volna velem, ha nem kapok munkát. Valószínűleg drogoznék most vagy börtönben ülnék. Nincs egyetlen nap se, amikor nem jut ez eszembe. Nagyon,de nagyon szerencsésnek tartom magam. Vannak barátaim, akiknek a sors jobb jövőt szánt, de ők nem éltek ezzel a lehetőséggel. Jó embereknek tartom őket, de sokszor mardos a bűntudat [mély levegőt vesz], hogy én nem érdemeltem ki ezt az életet.

– Imposztor színdróma. Elég sokan szenvednek benne.

– Ahelyett, hogy élveznéd az életet, megnehezíted magadnak. Az irónia mindebben, hogy az emberek agya nem erre a kultúrára lett kitalálva, nem igaz? Mindig csak beszélünk, de lélekben sosem vagyunk ott, és csak azt nézzük, hogyan eshetnénk már túl a dolgokon. Ez elég stresszes tud lenni. Lehet, csak el kellene engednünk magunkat egy kicsit. Ahonnan származom, mindig azt mondták, hogy ne kerülj soha bajba, mindig lehajtott fejjel menj. Érted ezt?

– Persze.

– De ez nagyon unalmas. Senki nem akar ilyesmiről olvasni.

– Tudod, ilyenkor megmondják az embernek mit kell mondania.

– Ja, baromság! Nem akarok ilyesmire hajlani. Őrült akarok lenni, és látni ennek a következményeit. Látni akarom, meddig tudok elmenni, mindaddig amíg valaki gusztustalan dolgot nem ír rólam, elrontva ezzel a karrierem. Ez egy türelemjáték. Remélem, még pár dolgot el fogok tudni játszani, mielőtt visszaküldenek Angliába vakolónak. Érted, mire gondolok? [nevet] Basszus.

– Remélem, van B terved?

– Igen, van! Visszaesem. [nevet] Elmegyek heroinfüggőnek vagy börtönbe.

– Ez volt életem legfurcsább interjúja a héten!

– Ezt örömmel hallom! Szívesen tettem. [a kérdező kifejezte,hogy néha elsiklottak az interjú témáját tekintve] Igen, szörnyen sajnálom, az én hibámból történt. Ilyen a formám. Borzalmas tudok lenni.

– Van pár eltérés a sorozatban a képregényhez viszonyítva. Izgatott vagy emiatt?

– Vicces dolog, hogy a helyszín állandó, ami azoknak, akiknek ismerik a képregényt, tudják, mit jelent, a többieknek viszont türelmesen kell várniuk a végkifejletre (hacsak nem néznek utána a dolgoknak előtte). Remélem, mindenkit kinyírunk a templomban, főleg a rosszfiúkat. Néhányan megértek az akasztófára, érted, mire gondolok? Néhányat el kell tenni láb alól.

Gilgun említést tett arról, hogy elmentek moziba a Mad Max legújabb részének a vetítésére Seth-tel és Evannel (rendezői a sorozatnak) és a film befejeztével, kiérve nem találták a kocsit amivel jöttek. Nem lopták el,csak egyszerűen elfelejtették, hol parkoltak.

– Az első SXSW-t sokan igen intenzívnek és fárasztónak találják. Mivel összezavarodnak egy kicsit a hol, mikor és kivel kell lennem dolgon.

– Borzasztó, sokszor az ember a sírás küszöbén áll, mivel úgy érzed, valami nagy dolog fog bekövetkezni. Úgy érzem ilyenkor magam, mint Cassidy.

– Úgy is hangzol mint ő.

– Ha idéznem kellene valamit, ezt mondanám: A dolgok amiket láttam [kezét az arcára tette] nem visszavonható.

A sorozat hétfőnként az AMC csatornáján látható az amerikai premierrel egy időben hajnali, valamint késő esti időpontokban. A tízrészes évadan Joe-n, Dominicon és Ruth-on kívül feltűnik még a sorozatban Lucy Griffiths, Ian Colletti, Tom Brooke és Anatol Yusef is, a széria alapjául szolgáló képregény pedig a Kingpin Kiadó nyomtatásában is elérhető magyar nyelven.