EXKLUZÍV! Leiner Laurával beszélgettünk új regénysorozatának megjelenése kapcsán

A népszerű ifjúsági irodalomban jeleskedő írónő exkluzív interjút adott a Staritynek új és korábban megjelent regényei kapcsán. Tartsatok velünk és ismerjétek meg jobban Leiner Laurát!

hirdetés

Starity: Még épp csak elindult az előrendelési lehetőség új könyvednél, máris a sikerlista élén állsz. Milyen érzés ez a számodra?

Leiner Laura: Elképesztő érzés volt látni, hogy rögtön az előrendelési sikerlista első helyén nyitott a Mindig történik VALAMI a Deákban, főleg, mert egy új sorozatom első részéről van szó, amit még nem ismernek az olvasók. Rendkívül hálás vagyok ezért a bizalomért, és nagyon izgatottan várom a megjelenést. 

Starity: Mikor és hogyan jött a könyv ötlete? „Táplálkozik” a regény a saját életedből, tapasztalataidból?

Laura: A Mindig történik VALAMI a Deákban alapötlete régóta motoszkált a fejemben, de csak nemrég dolgoztam ki teljesen a történetet, és kezdtem neki a megírásának akkor, amikor már elérkezettnek éreztem az idejét egy új sulis sorozatnak. A történet, a helyszín és a szereplők is teljesen kitaláltak, nem merítettem saját élményből. 

Starity: Többek között a remek humorérzékedről vagy híres az olvasóid körében – minden regényedben vannak vicces szituációk és karakterek. Ilyenkor először a poénok születnek meg és utána csatolod őket a karakterekhez vagy fordítva?

Laura: A történeteimnek a teljes keretét kitalálom előre, sőt, az egész cselekményt is mindig tudom már a megírás előtt, azonban a könyveimben lévő poénokat, a viccesebb szituációkat és helyzetkomikumokat mindig improvizálom, az adott pillanatban találom ki, ha úgy hozza a jelenet. A karakterekről jellemzően a kitalálásukkor tudom, hogy milyennek szánom őket, a viccesebb szereplők már így születnek meg a képzeletemben, viszont velük kapcsolatban fordul elő a legtöbbször, hogy „elszabadulnak”, és egy idő után nehezen bírok velük, annyira életre kelnek. Ilyen volt Zsolti az SzJG-ben, és Hajni is a Nem egyszerűben, a végén még húzni is kellett a jeleneteikből, mert eluralták a könyvet és elvitték a fókuszt. 

Starity: Ezúttal is számíthatunk olyan emlékezetes pedagógus karakterekre, mint amilyen Máday és Tahi? Neked is voltak ilyen típusú tanáraid annak idején?

Laura: A Belvárosi Deák sorozat inkább diák-centrikus történet, ezúttal alig kapnak szerepet a tanárok. A korábbi könyveimben híressé vált pedagógusok karaktereit sajnos nem valóságból merítettem, nem voltak Tahihoz (Iskolák versenye II. trilógia), vagy Kardoshoz (Szent Johanna Gimi) hasonló tanáraim, kivéve talán Vladárt (Szent Johanna Gimi), de szerintem olyan mindenkinek van vagy volt.

Starity: Hol inspirálódsz? Esetleg visszajársz az egykori iskoládba / iskoláidba ihletért? Vagy volt erre példa?

Laura: Nem, a saját múltamból maximum érzéseket, vagy hangulatot elevenítek fel, de azt is csak magamban, nem járok vissza volt iskoláimba, vagy egyéb múltbéli helyszíneimre. Jobban szeretek újakat kitalálni.

Starity: Van olyasmi, amiben az új sorozat hasonlít a közkedvelt Szent Johanna Gimi- és / vagy az Iskolák Országos Versenye-sorozatokra?

Laura: Számomra csak annyiban, hogy iskolai történet és diákokról szól. Egyébként tudatosan kerülöm a hasonló történeteket, és igyekszem mindig megújulni. A Belvárosi Deák sorozatnál pedig, mivel a regény nagy része iskolán belül játszódik, szándékosan teljesen más jellegű iskolát írtam, mint a korábbi sorozataimban, hogy véletlenül se legyen összehasonlítható. Ez egy hatalmas belvárosi suli, nagy osztálylétszámmal és rengeteg odajáró diákkal. Továbbá a történet nem naplóregény, nincs napi bontás és a főszereplők sem osztálytársak. Szerettem volna teljesen újat hozni, olyat, amilyet még nem írtam. 

Starity: Te magad hogyan élted meg a középiskolai éveket? A csendesebb vagy a népszerűbb diákok közé tartoztál? Voltak olyan események és helyzetek, melyek esetleg egy az egyben belekerültek a regényeidbe?

Laura: Az introvertáltabb típusba tartoztam, azon belül pedig a sokat hiányzó, és a nem annyira jó tanuló (tehát rossz) kategóriába. :) A középiskolai éveim messze nem voltak annyira jók, mint a könyveimben, nem is szoktam semmit belevinni a regényeimbe a saját élményeimből, nem merítek a valóságból, teljesen fikció minden, egyfajta kizárása a valóságnak. A történeteimmel ez is az egyik célom, hogy azoknak, akiknek szükségük van rá, mert nem annyira jó a középsuli, vagy csak nem úgy alakulnak a dolgok, számukra legyen egy hely, ahová jó egy kicsit elbújni a hétköznapok elől. Ez az egyik legfontosabb olvasói visszajelzés, és erre vagyok a legbüszkébb, amikor azt hallom, hogy a könyveim menedéket nyújtanak a nehezebb vagy kilátástalanabb időkben. Íróként nincs ennél nagyobb dicséret. Nekem a filmek voltak ilyenek (és a mai napig azok), éppen ezért pontosan tudom, hogy mekkora dolog, ha valakinek az én könyveim jelentik ezt a biztonságos komfortzónát.

Starity: Helyes az a feltételezés, hogy a sorozat négy kötete a négy középiskolai évet öleli fel? Esetleg bepillantást nyerhetünk a karakterek iskola utáni jövőjébe is? Várhatóan milyen időközönként számíthatunk a kötetek megjelenésére?

Laura: Nem, a Deák-sorozat nem négy iskolai évet ölel fel, az első részben a már 11. osztályos Roni egy átlagosnak hitt estéjébe csöppenünk bele, így indul a történet, amit majd további három rész követ. Viszont sajnos a későbbi kötetekről nehéz lenne spoiler nélkül beszélni. Igazából ennél a sorozatnál már az első részről sem nagyon lehet… :) A Deák-sorozat második része jövő őszre várható.

Starity: Azt már tudjuk az új LL-fiúról, hogy nem hasonlít a korábbiakra. Kérlek, árulj el valami kis apró információmorzsát róla, amit más még nem tud!

Laura: A Mindig történik VALAMI a Deákban az első olyan könyvem, ahol semmit nem szerettem volna előre elmondani, sőt, a könyv borítóján olvasható leírás is csupán a regény elejét ismerteti, és valójában ott kezdődik a történet, ahol a fülszöveg véget ér, azonban azért, hogy minden újdonságként érhesse az olvasókat, bevállaltam így a tartalmat. Az új LL-fiút is szeretném teljesen titokban tartani a megjelenésig, még a nevét sem árultam el. De már nem kell sokat várni, hamarosan megjelenés.

Starity: Olvashattuk a weboldaladon, a leinerlaura.hu-n közzétett bejegyzésedben, hogy a második kötet megjelenése előtt még piacra dobsz egy egyrészes regényt. Esetleg elárulnál erről valamit? Régóta „porosodó” kézirat ez vagy merőben új történet?

Laura: Igen, az első és második Belvárosi Deák megjelenése között érkezik egy egyrészes regényem, amivel egy régi „tartozásomat” fogom törleszteni magam felé, és azok felé az olvasók felé, akik tudtak / hallottak egy korábbi kéziratomról, ami eddig még nem került kiadásra. Jövőre végre érkezik.  

Starity: Egy- vagy többrészes regényt írsz szívesebben? Mi szól az egyik és mi szól a másik mellett?

Laura: Mindkettőt nagyon élvezem, de mindkettő teljesen más élmény, és mást követel meg tőlem íróként. Ezért is szeretem váltogatni, egy hosszabb sorozat után egy-két, akár három egyrészes, majd újra egy sorozat. Az egyrészesek előnye, hogy „rákényszerít” arra, hogy egy könyvben mondjam el a történetet (akkor is, ha mindig túllépem a tervezett oldalszámot), és a végén tényleg ott a vége, nem köt a folytatás, hanem kitalálhatok és elkezdhetek valami egészen mást. Ezzel szemben a sorozatok hosszú ideig velem maradnak, de ott pedig éppen ezt hoznám fel előnynek, mert egy többrészes könyv írása közben sokáig, akár évekig is ugyanazokkal a szereplőkkel és történeten dolgozhatok, ami nagyon erős kötődést és biztonságot jelent egy szerzőnek. A sorozataim vége mindig jobban megvisel, mint az egykötetes regényeim befejezése.

Starity: Honnan jön az ihlet úgy általában? Volt esetleg olyan alkalom, amikor váratlan helyszínen vagy szituációban csókolt homlokon a múzsa?

Laura: Általában amikor kitalálok egy új történetet, akkor egy jelenet ugrik be elsőként, ami köré fel szoktam építeni az egész sztorit. Ezek végül néha annyira apró, jelentéktelen részek a könyvben, hogy az olvasó talán észre sem veszi, nekem mégis az volt a kezdő ötlet. Nem igazán tudom, hogy mi váltja ki, legtöbbször csak egy spontán gondolat, vagy egy hangulat, amit szeretnék megragadni. Ez is van meg mindig legelőször egy új könyvemnél. A hangulata. Ott el is dől, hogy milyen lesz, szomorú vagy vidám, párbeszédektől pörgő vagy monológokkal teli, de még a könyvben szereplő évszak is ekkor derül ki számomra, illetve, hogy milyen a főszereplő személyisége.  

Starity: Minden évben szavazásra bocsátod az olvasóid körében, hogy mely általad kreált karaktereket szeretik a legjobban. Volt, hogy megleptek a döntésükkel? Felhasználod ezt a házi statisztikát ahhoz, hogy hasonló vagy még jobb szereplőket alkoss?

Laura: Ez nagyon vicces, mert a „Kedvenc LL-szereplő szavazás” ötlete, ami mostanra már egy konkrét hagyománnyá nőtte ki magát az Instagram oldalamon, egy unalmas januári napon született meg. Nem volt vele különösebb célom, csak annyi, hogy dobjuk fel a szürke téli monotonitást, úgyhogy kitaláltam, hogy szavazzuk meg több fordulóban az olvasók kedvenc LL-szereplőit. A szavazás népszerűsége engem is meglepett, nem gondoltam volna, hogy ennyien szeretnének részt venni benne, sőt, ahogy híre ment, napról-napra egyre többen jöttek. Emlékszem, alig hittem a szememnek, amikor láttam a statisztikát, és a számokat, hogy hányan szavaznak, ehhez pedig csak hozzátett a sok mém és vicces komment, valamint a sok szoros állás, ami tovább generálta az érdeklődést. A végeredmény pedig, ami Nagy Márk és Cortez 50-50 százalékos döntetlenje lett, abszolút folytatásért kiáltott, így a következő évben újra szavaztunk. Azóta pedig minden január vége-február eleje erről szól. Hihetetlenül vicces időszak ez, én személy szerint imádom, akkor is, ha sokszor nem is értek egyet az eredménnyel. Ezt én sem tudom befolyásolni, az olvasók döntenek. Az egyrészeseim szereplőit mindig nagyon sajnálom, mert ők behozhatatlan hátránnyal indulnak a sorozatszereplőkkel szemben, olyannyira, hogy sokszor egy mellék-mellék-mellék SzJG, vagy Bexi szereplő is kiüt egyrészes főszereplőt, általában csak azért, mert esetleg azt a könyvet kevesebben ismerik. Ilyenkor százával kapom az elégedetlen üzeneteket, de természetesen ezzel nincs tennivaló, az egész szavazás egy szórakozás és kikapcsolódás, nem kell annyira komolyan venni. De azért én is nagyon szoktam sajnálni kiesőket, sőt olyan szereplőm is van, aki ellen kifejezetten drukkolok is. :D

Starity: Kiemelkedő tehetségedért és az ifjúsági irodalom fellendítéséért vállalt elhivatott munkádért már többször is díjaztak pályád során. Mit gondolsz, mi a sikered titka? Miért tudod ilyen jól megszólítani a tizen- és huszonéves korosztályt?

Laura: A legfontosabb számomra, hogy önazonos maradjak, azt írjam, amit szeretek, és jól érezzem magam a történetben. Talán ez az, amit az olvasók esetleg érezhetnek, hogy ugyanúgy rajongással szeretek írni, mint amikor kezdtem. Semmi nem változott bennem, ugyanaz az öröm elkezdeni és befejezni egy könyvet, mint anno tizennyolc évesen, amikor az elsőt írtam. Még mindig minden pillanatát élvezem a munkának, és ugyanúgy megélem egy regény írásának legjobb és legnehezebb időszakait is, mint a pályám elején. Boldog vagyok, hogy ez velem maradt és nem vette át a helyét sem a rutin, sem a gyakorlatiasság. Minden könyvem az új első könyvem. A tizen- és huszonéves korosztály pedig továbbra is a szívügyem, szeretek róluk és nekik írni. Sokat is foglalkozom velük, hogy hitelesek legyenek a történeteim és a szereplőim.

Starity: Korábban többször hallani lehetett azt a pletykát, miszerint az enedélyedért folyamodtak, hogy megfilmesítésre kerüljön a Szent Johanna Gimi. Ez igaz? Nyitott lennél arra, hogy filmet vagy sorozatot készítsenek a műveidből és ha igen, azt milyen formában tudnád elképzelni?

Laura: Az évek során több filmes megkeresés is érkezett, volt, amelyik eljutott a tárgyalási folyamatig is, végül azonban valahol mindig megakadt vagy meghiúsult, aminek utólag borzasztóan örülök, mert bár nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki fantáziát látott vagy látna a könyveim megfilmesítésében, mégis úgy érzem, egyelőre meghagynám könyvnek a történeteimet. Bár filmőrültként talán furcsa tőlem ez a válasz, de úgy érzem, egy megfilmesítés nagyon kockázatos, és sokat tud sérülni egy regény, amit nem biztos, hogy mernék vállalni. 

Starity: Köztudott továbbá, hogy te magad szívesen olvasol komolyabb műfajokat is. Gondoltál már arra, hogy kipróbálod magad egy másik zsánerben? Például a horror vagy thriller műfajban?

Laura: Egyelőre nem tervezek váltást, nagyon jól érzem magam az ifjúsági és a romkom műfajban, de nem tartom kizártnak, hogy egyszer érkezik tőlem valami más is. Azonban a saját ízlésem soha nem befolyásolta vagy irányította a regényeimet, általában teljesen más műfajú könyvet választok egy könyvesboltban, mint amiben dolgozom. Így maximálisan kikapcsolódás tud maradni az olvasás, és soha nem íróként gondolkozom közben.

Starity: Jövőre lesz 20 éves a Remek! és 15 éves az első SzJG-kötet. Hogyan, mivel készülsz az évfordulókra?

Laura: A régebbi megjelenéseim évfordulóira nem nagyon tervezek semmit, mert mostanra nagyon vegyes az olvasók életkora, a mostani tizenéveseknek nem igazán jelent semmit egy ilyen évforduló, tekintve, hogy sokan az eredeti megjelenéskor még nem születtek meg. :) Azok az olvasók pedig, akik az első könyvmegjelenések idejében voltak tizenévesek, jellemzően nem nagyon szeretik, ha arra éleződik ki egy esemény, hogy milyen régen volt 2005 vagy 2010 és mennyi idő eltelt azóta. Én ezt abszolút tiszteletben tartom, és egyébként én sem nagyon nosztalgiáznék vagy néznék visszafelé, mert rengeteg új tervem van, 2025-ben ismét két könyvvel jövök majd.

Starity: Végezetül meg kell kérdeznem, hol találkozhatunk veled legközelebb? Részt veszel az őszi könyvfesztiválon?

Laura: Nem, a Könyvfesztivál idén kimarad, mert abban az időpontban már a Mindig történik VALAMI a Deákban L&L könyvesbolt előrendelések aláírása zajlik majd, de a jövő évi Ünnepi Könyvhét tervben van, ott kint leszünk a könyvesbolt saját pavilonjával. :)

hirdetés

hirdetés