Bemutatkozás
Budapesten születtem és ott is élek. Nem mondhatnám hogy a város hatalmas forgatagában lakom ahol minden nap törénik valami és éjszaka a félrészeg bandák hangjára ébredek. Külváros,mondhatánk,de nem olyan mint a filmekben. Ezen a környéken elég sok embert ismerek de van akival még csak nemis beszéltem,de köszönünk egymásnak. Tudom,hogy rájuk nem számíthanék ha van vmi de azért jó tudni h ismerem és talán...1napon...közelebről is megismerhetem. Életem minden napját úgy élem,hogy próbálom megismerni az embereket,nézni,hogy van aki máshogy csinálja. Sajnálom hogy a letöbben nem így gondolják. Szeretek sokféle embert megismerni,olyanokat akik nagyban eltérnek tőlem. Nemvagyok a nagy bandázós bulizós típus aki minden szembejövővel 3puszival köszön. Sok barátom van,de kevés akikre igazán számíthatok,de rájuk nagyon.
Mikor egyedül vagyok akkor nagyon szeretek olvasni vagy zenét hallgatni. Mikor olvasok akkor teljesen egy másik világba száműzöm minden gondolatomat és csak a könyv van és én.Mostanában inkább vámpíros könyveket olvasok,hiszen minden könyvespolc tele van velük. Énis szeretem a twilight-t,de nem mondhatnám h "őrült rajongó " vagyok aki képek órákig kint állni a -10c°-ban azért hogy egy pillantást vessen az alkonyat sztárjaira. Alapvetően a szereplők eléggé idegesítenek abban a könyvbe.De a történet nagyon szép és valósághű még akkor is ha vámpírok a főszerepelők. Elkezdtem a True Blood-ot is az sokkal inkább hasonlít egy vámpír történetre csak nagyon sok kötetből áll és nincs sok idő a megjelenések között így nem tudom megvenni őket folyamatosan. De igyekszem minden vöröspöttyös könyvet megvenni. Az olvasás olyan miről nagyon nehezen tudnék megválni annyira része lett az életemnek. Ha zenét hallgatok akkor próbálok rájönni,hogy amikor ezt írta az előadó akkor mit gonolhatott.A zene amit szeretünk meghatároz minket és a környezetünket. Nem mondanám,hogy mindent meghallgatok de igyekszem megismerni a stílusokat. Nem is tudom mikor kezdődhetett,talán 7-ben. 7évig legjobb barátnők voltunk egy lánnyal,nemszámít,hogy mitörtént vagy hogy,bár valójában énsem tudom,de a lényeg,hogy ő más lett és már nemvolt meg az ami régen,de akkor elkezdtem meglátni a többieket, és akkor ismertem meg igazán Kitti. Vele legjobb barának lenni teljesen más. Úgy érzem,hogy neki mindent elmondhatok és biztos lehetek benne,hogy nem tudja mindenki 3 napon belül. Ő az akivel bármikor bárhol bármit:) Most értettem meg igazán,hogy milyen mikor valakire mindíg számíthatsz. Mikor elkezdtem a gimit kicsit féltem,hogy nemfognak szeretni,hogy én leszek az az egy akittől mindenki távol tartja magtát. De szerencsére nem így lett. Már első nap megimserem egy csomó mindenkit,de a nemüket nemsikerült megjegyeznem : D Egy ideig hiányztak a megszokott dolgok,a régi osztály,de már nem annyira. Szeretem az új osztályomat is,mások,de valamilyen szinten jobbak. Ha valaki bajban van,tényleg nagy bajban akkor számíthatunk egymásra. Egész életemben jobb akartam lenni,de ez nemsikerült mindíg. "Erősnek mutatom magam de ha nem lát senki könnyezek." Ez igaz rám,igyekszem nem kimuatatni midnen érzelmemet,de ez nem mindíg sikerül,de már egyre könnyebb. Nembírom ha a barátaim veszekednek ezért inkább semleges maradok. Az öltözködésem, a stílusom, a zenéim mind hangulatomtól függőek. Ha olyanom van akkor hetekig csak hip-hop szánokat hallgatok és olyan ruhákat hordok,vagy mint most,mikor ezt a blogot csináltam elvagyok varázsolva valami megmagyarázhatatlan dologtól. Nemszeretem a a kétszínű és hazug embereket és az olyanokat akiben megbízok és utána kiderül,hogy miatta kerülem bajba. Elég szétszórt vagyok,de az ilyen dolgokat mindíg megjegyzem. És még ha meg is bocsájtok neki akkor is az emlék ottmarad kiradirozhatatlanul belekarcolódik a kapcsolatunkba. Nemszeretem ha készerítenek vagy ha megmondják mit kéne tennem és mi a helyes. Nemszeretek hazudni a körülöttem élőknek mert egyszer úgyis kiderül és ha nem akkor is bennem marad. Félek attól,hogy egy napon egyedül maradok és mindenki akivel beszélek csak az illendőség kedvéért társalog velem, félek attól,hogy egy napon egyedül maradok és minden lehullik körülttem. Szeretek önmagam lenni de van amiben változni szeretnék. Általában mindent kimondok amit gondolok de van olyan amikor nem, attól függ kivel vagyok és hogy milyen a hangulatom. Nem játszom senkit és igyekszem mindíg önmagamat adni. Mert ha egy napon tényleg egyedül leszek akkor elgondolkozhatok mindenen amit tettem. Nem akarok olyan dolgokat amiken évekig szomorkodhatok vagy feltenni a kérdést h "mivel lenne másabb ha akkor megtettem volna?" vagy h "milett volna ha...?" De tudom,hogy lesznek ilyenkek. Mindenki a saját és környezete hibájából tanul és én nem akarom kétszer elkövetni ugyanazta a hibát.
Nem tudom,hogy sokat fogalalkozok-e önmagammal.Nemvagyok egoista,sőt...nemtudom,hogy mi az egoista ellentéte de tény,hogy semmilyen tekitetben nem vagyok teljesen elégedtett. Igyekszem mindíg a legtöbbet kihozni magamból az adott körülménylehez képest...vagy ha lehet egy kicsit többet. 16évem alatt rájöttem,hogy a látszat nagy úr. Ha fenn tutod tartani a látszatot,hogy minden rendben van akkor rendben is lesz...egy darabig. De után muszály szembe nézni a félelmeinkel.
Szeretek filemket nézni. Igyekszem olyan filemeket megnézni az alap aktuális híres filmek mellet amiket nem annyian ismernek. Nemszeretem a HSM és Hannah Mondtana féle eröltetett "filmeket" aminek a megnézése után semmivel sem lettem több. A zenéjük elég silány főleg,hogy majdnem ugyanaz az összes.
Röviden ez vagyok én,de ha ezt mind elolvastad akkor még nem jelenti azt,hogy ismersz is. Én így gondolom,de alapvetően máshogy gondolkozom mint a többiek.
