Lucky5 profilja

Jihoról nekem véleményt írni olyan, mintha a lehetetlennel próbálkoznék. Fogalmam sincs, hogyan fejtsem ki az érzéseimet vele kapcsolatban. De úgy érzem illendő. Kivívta a szeretetemet és a végtelen tiszteletemet. Ő a legnagyobb kedvencem a koreai zeneiparban, és ez már nem is fog megváltozni. Persze sokan mások is közel állnak hozzám, de ő mindig az első lesz számomra. Az első dal és videó amit hallottam és láttam a Block B-től, az a Nillili Mambo volt. Már az első másodpercben megfogott az egész. A zene, az MV, a története, na és persze a tagok. Amikor megláttam Jihot, rögtön hatalmas szimpátiát éreztem. Azonnal megfogott benne valami. Ez pedig időről időre egyre nőtt. Szép lassan megismertem őt és a csodálatos bandát, amiben rappel és énekel és onnantól kezdve nem volt megállás. Állandóan a fent említett dalt hallgattam. Folyton azt énekelgettem. Aztán utánanéztem a többi dalnak is. Egyiket sem tudom megunni a mai napig. Jiho után úgy gondoltam, a többi tagot is meg kellene ismernem jobban. Nem csalódtam, ők is csodálatosak. Szép lassan szerettem bele mindannyiukba. Talán az elején még tudtam volna sorrendet mondani, mára azonban már semmiképp. Jihot is csak nagyon vékony hajszálacska választja el a többiektől, és ez nem jelenti azt, hogy őket kevésbé szeretném. A leader szólódalainak is utánanéztem, és azok is nagyon megtetszettek, főleg a szövegek miatt. Ez az egyike a millió oknak, amiért annyira megszerettem. A dalszövegeiben a tényleges véleményét írja le, az ő gondolatait a dolgokról, kőkemény odamondással. Tetszik, hogy nem fél kimondani - az ő esetében elrappelni - azt, hogy mit gondol. Tudja, hogy honnan jött és mennyi mindent ért el. Megcsinálta. Teljes mértékben elégedett lehet magával, úgy, ahogyan én is az vagyok vele. Mindig a tökéletesebbre törekszik, a Block B nem hiába teljesít úgy, ahogy. Ez a tagok tehetségének, és Jiho keménységének köszönhető. Ő nagyon erős vezér. Ha valaki videókat néz róla, láthatja, hogy nem normális. Egy bolond, aki megnevetteti az embert a sok hülyeségével és vicces oldalával. Azt hiszem, akkor bújik elő a komoly énje amikor munkáról van szó, de akkor nagyon. Megvan a játékos, könnyed oldala, ugyanakkor a felelősségteljes is. A bandának volt már néhány botránya, és őszintén, nem tudom mi lett volna velük, ha Jiho akkor nem szedi össze magát és nem áll a sarkára azokban az időkben. Ez a hét ember soha nem adta fel, aminek én mérhetetlenül örülök. Mindig kiálltak egymás mellett. Jihoról olvastam elég negatív dolgokat is. Nem tudom, hogy sokan miért állítják be őt úgy, mintha valami szörnyű ember lenne. Hibázott már, de tud bocsánatot kérni. Sokszor nem értem a sok rosszindulatú hozzászólást amit kap, ilyenkor nagyon fáj a szívem. Persze nem szerethet mindenki mindenkit, de őt hajlamosak minden hülyeség miatt hibáztatni, még olyan dolgok miatt is, amihez nem sok, vagy egyáltalán nincs köze. Pedig csak megvan a maga látásmódja a dolgokról, ennyi. Ha én a rapre gondolok, nekem az igazi tehetség jut eszembe, az, hogy mennyire meri az adott előadó kifejteni a gondolatait, sokszor másnak nem tetsző stílusban. Nem pedig valami cuki, rózsaszín kis dalocskára, amit sokan máris rapnek neveznek. Ott van például a Tough Cookie című dal, amin sokan felháborodtak, nekem mégis iszonyatosan tetszik. Ilyen egy igazi rap számomra. Megvan benne a lényeg és semmi köntörfalazás. És ez még csak egy a sok közül. Jiho nem csak saját magának, hanem a Block B-nek is ír elég szókimondó dalokat, példának okáért ott van a No Joke. A banda is pont ezért fogott meg annyira. Mások, mint a többi idol csapat. És akárki akármit mond Jihoról, azt nem jelentheti ki senki, hogy nem jószívű. Mert hiába vannak botrányai, attól még csodálatos ember. Amikor április tizenhatodikán történt a kompbaleset, Jiho négy perc és tizenhat másodpercesre írta a dalait, ezzel is kifejezve tiszteletét. A balesetben egy rajongó is meghalt, Jiho pedig elment a temetésére és egy koncertre meghívta a lány szüleit is. A rajongóit nagyon szereti, ezt mindenkinek el kell ismernie. Nagyon szeretem azt a módot, ahogyan a Block B tagjai állnak a rajongókhoz. Összességében szeretem ennek az embernek a személyiségét, a stílusát, a tehetségét, mindenét. Engem teljesen megfogott és magával rántott a saját és a Block B világába. Hálás vagyok, hogy megismerkedhettem velük. A szívembe zártam őket és tudom, hogy már ott is maradnak. Elképesztően megszerettem őket, Jihonak pedig mindig is hálás leszek amiért képes jobb kedvre vidítani néhány mondatával, vagy csak szimplán azzal, hogy látom mosolyogni. Fogalma sincs róla, mennyit segített nekem az utóbbi időben, de én ezért mindig hálás leszek neki/nekik.

Daesung-ot és a Big Bang-et egy kpopper barátnőmnek köszönhetően ismertem meg, és rögtön szimpatizáltam velük. Főként azért, mert az összes tag rendkívül tehetséges és remek személyiségük van. Rájuk aztán nem lehet mondani, hogy tucat. Igazán egyedi előadók. A csapatból először GD volt az, akire azt mondtam, hogy nekem ő a kedvencem. Megfogott a magabiztossága és a stílusa. Utána pedig T.O.P-ra mondtam ugyanezt. Ez sokáig így is maradt. Aztán ahogy egyre több videót, interjút, fellépéseket néztem, valamiért nagyon megakadt a szemem Daesungon. Annyira aranyos ez a srác, hogy az hihetetlen. Imádom, hogy állandóan mosolyog, nevet, és hogy mindig mindenkivel olyan kedves. A hangja pedig külön téma. Amikor igazán kiengedi, akkor hallani, hogy milyen kellemes és hogy milyen szépen cseng. Mindegyik dalukat nagyon szeretem, de talán a Haru Haru-t emelném ki, hiszen nagyon érzelmes, a klipje pedig csodálatos. Nekik köszönhetően ismertem és szerettem meg ezt a műfajt. Nagyon jók abban, amit csinálnak, ez tény.

Arianaról gyökeresen megváltozott a véleményem az utóbbi időben. Régen egy kedves és aranyos lány volt, de mostanában... őszintén? Szerintem egy hihetetlenül beképzelt kis fruska lett belőle. A nyilatkozatai mind mind azt mutatják, hogy mostanában mennyire fenn hordja az orrát. Nem gondoltam volna, hogy ilyen lesz. A tehetsége viszont ugyanúgy megmaradt. Nem tartom rossz színésznőnek és a hangja is szép. Bár úgy gondolom nem ér el vele sokat, hiszen a dalai - finoman szólva - hallgathatatlanok. Hiába dolgozik három éven keresztül a lemezén, ha nem ér el vele semmit. Azért majd meghallgatom, kíváncsi vagyok mit sikerül összehoznia. Én sajnálom, hogy az a néhány évvel ezelőtti aranyos lány mára már eltűnt. Remélem idővel észhez tér majd.

Már azt sem tudom, hogy hányadik véleményemet írom róla, de valahogy egyikben sem tudom igazán kifejteni az iránta érzett rajongásomat és tiszteletemet. Sokan őt csak egy semmitmondó kis énekesnőnek tartják, de én tudom, hogy milliószor több ennél. Imádom a hangját, mert mindig megnyugtat, imádom a göndör szőke haját. És ha már itt tartunk, imádom az isteni dalait is amiket ő ír, és amikbe szívét-lelkét beleadja. Legalább nem csak elé vágnak egy szöveget mint néhány sztárocskának, hogy nesze tanuld meg és énekeld fel. Ő tényleg beleviszi az érzelmeit a dalaiba, ezért is szeretem hallgatni őket annyira. És nem, nem csak a szerelemről képes énekelni. Ott van például a Ronan című dala, érdemes végighallgatni és megnézni a magyar szövegét. Szívszorító és gyönyörű. És ha már itt tartunk, Taylor nem a botrányaival hívja fel magára a figyelmet. Sokkal inkább a jótékonykodásaival. Amennyit segít az embereken és a gyerekeken, szerintem elképesztő. Ráadásul ezt már hihetetlenül régóta csinálja. A rosszakarói erre bezzeg nem figyelnek, ők csak azt látják hány barátja volt eddig. De mégis kit érdekel? Fiatal, nem követ el semmi rosszat, csak keresi a szerelmet. Egyesek úgy csinálnak, mintha embert ölne és nem veszik észre, hogy ez a lány mennyire szerény és emberséges. Hollywood őt legalább őt nem változtatta át egy beképelt kis libává, megmaradt ugyanaz a Pennsylvania-ai lány, aki mindig is volt. Na és visszatérve a dalaira. Én imádom őket. Főként a Fearless és a Speak Now albumaiért vagyok oda, megunhatatlan dalok vannak rajta. Ha kikéne emelném néhány kedvenc dalt tőle, akkor mondanám az Our Song-ot, a Should've Said No-t, a Back To December-t, a Fearless-t, a Tim McGraw-t, a The Outside-t, a Mean-t, a Mine-t, és a Ronan-t is. Sajnos ezeket mind muszáj volt felsorolnom, úgy érzem ennél jobban úgy sem tudom leszűkíteni. Mindent összevetve szerintem Taylor egy csodálatos ember, remek dalírói vénával és kellemes hanggal. Én felnézek rá, mert ráadásul még a rajongóival is úgy bánik, mint a családtagjaival. Tényleg a példaképemnek tartom ezt a remek lányt, remélem még rengeteg ideig hallok róla.

Demiről elég nehezen tudok véleményt alkotni. Tisztelem az erős személyisége miatt, ugyanakkor rettentően irritál. Azelőtt semmi bajom nem volt vele, de nálam ezzel a Stay Strong-os huzavonájával elvágta magát. Tudom furcsa lehet, de én pont ezért nem kedvelem már. Eleinte sajnáltam én is, hiszen tényleg nem lehetett valami könnyű neki. De amikor már szinte több mint egy évig (!) csak azt nyomta a pofánkba, hogy neki ilyen meg olyan szörnyű volt mert a pasija kidobta, valahogy nálam betelt a pohár. Addig amíg gyerekek éheznek, emberek élnek az utcán, egyesek nem jutnak tiszta vízhez, a világ különböző pontjain földrengések és árvizek pusztítanak, addig baromira nem fogom Demikét azért sajnálni, mert kosarat kapott. Milliószor rosszabb helyzetben lévő emberek nem panaszkodnak annyit, mint ő. Meglepő módon a stay strong óta ezerszer több rajongója lett. Na akkor vajon mégis mire ment ki ez az egész? Erről egyszerűen ordított, hogy reklámfogás. Mióta abbahagyta azt hogy mindenhol erről beszél, már nem idegesít annyira, bár ki tudja mikor kezdi el újra. Ami a tehetségét illeti, színésznőnek elmegy, énekelni viszont tud. A cédéi viszont a kukába valóak, mert a dalai szörnyen pocsékak.
Ennyi lett volna. Jöhetnek a negatívak nyugodtan.

Szerintem nem túlzok azzal ha azt mondom, hogy a mai színésznők közül Uma az egyik legkiemelkedőbb. A színjátéka varázslatos és egyedi, hihetetlenül jól beleéli magát a szerepeibe. A 'Ponyvaregény' csodás film, ez nem is kérdés, bár engem inkább a 'Kill Bill'-el fogott meg. Annak a filmnek napokig a hatása alatt álltam, emlékszem mennyire vártam hogy végre megnézhessem a második részét. Beatrix Kiddo karaktere örökre belopta magát a szívembe. Később láttam az 'Első a szerelem'-ben is, és habár az más stílusú film, számomra abban is maradandót alkotott.

Észrevételeim alapján, itt Magyarországon sajnos nem örvend valami nagy népszerűségnek a Cold Case című sorozat, amiben Kathryn főszerepet játszik, méghozzá kiválóan. Nem igazán szeretem a krimi sorozatokat, de ezért tényleg odavagyok. Hősiesen bevallom, más sorozatban vagy filmben még nem láttam (de tervben van, hogy meg fogom nézni), de engem ebben lenyűgöz. Remek színésznő, imádom Lilly Rush karakterét. Beleéli magát a szerepbe és remekül megy neki. Továbbá magánemberként is nagyon szimpatikus.

Egyáltalán nem kedvelem. Nekem valahogy túl beképzeltnek tűnik, és az sem javít a helyzeten, hogy össze-vissza hazudozott magáról. A hangja viszont tényleg különleges - és annak ellenére, hogy a zenéi nem tetszenek, mert kedvem lenne eret vágni tőlük - azért tehetséges, bár az ő stílusa és műfaja nagyon messze áll tőlem.

Bámulatosan tehetséges színész. Néha csak pislogok amikor látom, mennyire hitelesen alakít egymástól teljesen különböző karaktereket. Egyszerűen mindent el tud játszani. Egyik kedvenc filmem tőle a Gilbert Grape, mert a másik kedvenc színészemmel, Leonardo DiCaprioval játszott benne, és mert egyszerűen gyönyörű és megindító film. A Don Juan DeMarcoban is csodálatosan alakított, és én az Alice Csodaországban című filmben is imádtam. A Karib-tenger kalózai pedig egyszerűen megunhatatlan, mindegyik részéért odavagyok. Emberként is rendkívül szimpatikus, tényleg csak pozitív dolgokat tudok írni róla.

Kiváló énekes és dalszerző. A zenéit saját tapasztalatai és emlékei alapján írja, ezért lett ennyire sikeres. Számomra megunhatatlanok, pont azért, mert annyira igaziak. Nem menedzserek által megírt dalocskák, amiket csak felénekel. Minden érzését megosztja. Nagyon bölcsen szokott nyilatkozni a zenéről (is). A gyerekkora borzalmas volt. Neki tényleg. Mégsem arról beszél minden interjúban, mennyire szörnyű volt neki, és egyáltalán nem sajnáltatja magát. A hatalmas sikerei ellenére is megmaradt egy végtelenül szerény és jószívű embernek. Csak meg kell nézni, mennyit adományozik és mennyit segít az embereknek és az állatoknak egyaránt, valamint ő maga is hozott létre már alapítványt. A másik dolog amiért nagyon tisztelem, az az elszántsága. Nála nem úgy volt, hogy anyuci vagy apuci beajánlotta a zeneiparba és máris világsztár lett. Neki ezért tényleg meg kellett dolgoznia és kizárólagosan a saját, fantasztikus tehetségének köszönheti, hogy ismert lett. Nem semmi amit elért, a zenéivel rengeteget adott a világnak, és én magam is nagyon örülök annak, hogy ismerhetem a munkásságát és igényes dalokat hallgathatok. Remek ember és én úgy gondolom, óriási tehetség.

Konkrétan a 'Whataya Want From Me' című slágere óta ismerem, és nagyon hamar belopta magát a szívembe, mert szerintem imádnivaló ember. Sokan nem kedvelik, mert meleg - és? Ez a személyiségén és a tehetségén mit se változtat. Attól még ő ugyanolyan kedves, aranyos és jólelkű. Láttam már vele egy pár interjút, és nekem hihetetlenül szimpatikus, mert ilyen szerény és mert nagyon jó személyisége van. Csak úgy ragyog a színpadon, a dalait imádom, a hangjáról pedig ne is beszéljünk. Semmi erőlködés nincs benne, látszik hogy élvezi amit csinál. Én sok sikert kívánok neki a magánéletében és a karrierjében is, és remélem ezután se törődik majd a rosszakarókkal, mert szerintem ő pont nem az az ember aki megérdemli, hogy bántsák.

Az egyik kedvenc sorozatomban, a Skinsben láttam, ahol már az első pillanattól kezdve különleges és szimpatikus volt. Páratlan tehetség ez a lány, hihetetlen mennyire magával ragad a karaktere, és hogy mennyire beleéli magát a szerepbe. El sem tudok képzelni helyette más Effyt. Tehetséges, szimpatikus, és akkor még meg sem említettem, hogy milyen különleges arca van. Nagyon gyönyörű lány, de mégsem egy kikent-kifent barbie baba, amit nagyon szeretek benne.