Raponc profilja

A kedvenc szereplőm a Harry Potter könyvekben Sirius volt. Emlékszem, amikor láttam a harmadik film bemutatóját, csalódtam, mert nem pont úgy képzeltem el őt, mint ahogy Gary kinéz. A teljes film megtekintése után azonban elhittem, hogy ő bizony Sirius, mintha soha nem létezett volna másik a fejemben.

Ez pedig nem a sminkeseknek köszönhető, hanem Gary mindenütt helytálló színészi játékának. A lelkességének, az alázatosságának, amellyel tulajdonképpen minket, földi halandókat, muglikat szolgál.

Nem tudom, olvasta-e a regényfolyamot, lehet, hogy nem, mégis úgy tűnt, mintha bele lenne égve az emlékezetébe a nemes és nagy múltú Black-ház történelme, mintha olyan körülmények, olyan rideg és sznob családban nőtt volna fel, ahogy Sirius. Ha többet szerepelt volna Siriusként, nem is kellett volna olvasnom ahhoz a könyveket, hogy átérezzem a fájdalmát és megértsem a lázadó személyisége kialakulásának okait, elég, ha figyelem a mimikáját, az ugatásszerű kitöréseit - amely az animágia használatából eredő sajátossága -, és a testbeszédet, amellyel kifejezi a sanyarú évek gyötrelmeit, a barátai hiányát, a sértettséget, amely annak az eredménye, hogy nem hittek neki, végül a féktelen haragot, amely "jóvoltából" Sirius elméje a börtönévek után már-már megbomlott.

Hiába "őrült" azonban, ennek az embernek annyira barátságos az arcberendezése, hogy soha nem feltételezném róla, hogy a valóságban hasonló ügyekbe keveredne, mint a vásznon. Jégkék szemei ellenére meleg, igazi ember-legjobb-barátja-tekintete van, mely örök hűséget ígér a szerettei számára. Ez a kék szempár nem felejti el, amit egyszer látott, még kimondatlan ígéreteit is megtartja, és addig őrzi a rábízott titkokat, amíg üvegessé nem válik a tekintete.

Maga a színész hihetetlenül aktív és termékeny, ha minden filmet megnéznék moziban, amiben játszik, fél havi fizetés menne rá :D De igazából nincsen szükség óriási "képernyőre" ahhoz, hogy élvezni lehessen a filmjeit, nem kell különböző modern, számítógépes trükköket bevetni az élmény érdekében, erre jó példa a Rosencrantz és Guildenstern halott c. alkotás.

Szerettem szenvedélyes Siriusként, a fejemet fogtam Rosencrantz bugyutaságán, és a furcsa módon adaptált Drakula gróf képében is odavoltam érte. Mégis talán az eddigi filmjei közül a Halhatatlan kedves tetszett a leginkább. Nem tudom, miért, talán mert annyira őszinte az egész, de egészen kicsi koromtól kezdve, ha véletlenül meglátom a tévében, el se lehet rángatni a képernyőtől.

Összességében olyan a filmjeit nézni, mintha hazaérnék. Érdekes belegondolni, hogy amíg ő nem is tudja, hogy létezem, én úgy érzem, minden filmje által egyre jobban megismerem. Nem csak mint színészt, hanem mint embert is, aki minden csepp elismerésért hajlandó megdolgozni, ezzel jó példát állítva az "átlagember" elé is.