Appalache profilja

Cillian nekem először a Lopott időben tűnt fel, ami egy olyan film, hogy ha pisztolyt tartanának a tarkómhoz, akkor sem nézném meg még egyszer. De ő mégis tetszett benne, az a gonosz faarc, vagy nem is tudom, hogy jellemezzem. Meglepődtem, hogy további kutatás után kiderült, már többször is láthattam, ő volt Madárijesztő a Batmanben (amikor a fejére húzta a zsákot, két napos alváshiányt okozott) és Pieter a Leány gyöngy fülbevalóval című filmben. Aztán föltűnt az Eredetben is, Joseph Gordon-Levitten kívül még neki szenteltem nagyobb figyelmet a karakterek közül. A feje teljesen jó a pszichopata-szerepekre, tényleg megijednék, ha egyszer mondjuk beszállna mellém a liftbe. Mégis valahogy van benne valami hátborzongatóan vonzó. Nem nagy mértékben, de van. Még nem sok filmben láttam, de elismerem a tehetségét, és figyelemmel fogom kísérni a karrierjét.

Húú, Javier... Még spanyolmániám előtt találkoztam vele a Nem vénnek való vidékben. Emlékszem, rajzon néztük, talán 7.-es voltam, és egyszerűen beleszerettem, pedig el kell ismerni, hogy ott nem éppen a sármjával tűnik ki, hanem éppenhogy egy krétafehérre mázolt, hidegvérű gyilkost alakít. Tehát nem a színész, hanem inkább a karakter fogott meg. Meg a film is, maga az a tény, hogy a gonosz győz. Ritka jó befejezése van. Később láttam Javierről a neten képeket, és teljesen elképedtem, hogy "ez az az ember, aki...". És igen, az volt. Sokáig tartott, mire azonosítottam.
Megnéztem a Szerelem kolera idejént, újabb szeretett filmre leltem, pedig Garcia Márquez-től kicsit idegenkedem, a Száz év magány annyira nem tetszett, hogy félbehagytam, pedig nagyon akartam, hogy tessen. Ott is nagyon jót alakított, az egész sztori jó volt, a hangulat is, lehet, hogy nem a Száz év magánnyal kellett volna kezdenem a Márquez-olvasást.
Legutóbb pedig a Vicky Christina Barcelonában láttam. Barcelona, művészet, disszonáns szerelem, bohémélet... Minden, ami ahhoz kell, hogy Appalache jól érezze magát.
All in all, mindenre maximális pontot kap, természetesen. Ritka sármos, férfias férfi, egyik ideálom a sok közül (én még Harrison Fordot is jóképűnek tartom). Az akcentusa elragadó, az egész személye nagyon vonzó.

Odavagyok a Rizzle Kicks-ért, és leborulok a MusicMix előtt, mert ha nem kapom el a Down With the Trumpets-t, akkor sose ismerem meg ezt a fantaszikus duót. A feldolgozásaikat is szeretem, de a saját számaik is remekül sikerülnek. Személy szerint nem örülnék, ha minden magyar megismerné őket, mert Vivás Vacak lenne belőlük, amit mindenki agyonhallgat. Maradjanak csak különlegességek!