Most nevetnek az álmaimon, közben pedig elítélnek, és olyan embernek hisznek, aki egyáltalán nem is vagyok. Gyengének és sebezhetőnek látnak sokan, az is lehetséges, hogy néhányan szánnak, vagy sajnálnak, nem tudom, de nem is érdekel. Nem másokért élek, nem a véleményük fogja megmondani ki vagyok, ki leszek, és azt sem, hogy mit fogok elérni vagy milyen tervem fog kudarcba fulladni. Most még nevetnek az álmaimon, nevessetek csak, sose zavart, de majd én is fogok nevetni. Amikor valóra váltom őket...
"A repülő amin ültem egyre távolabb vitt a férfitól, akit annyi ideje szerettem. Azt hittem, ha egyszerűen felszállok, ülök és nem gondolok semmire, egyszerre elmúlik minden amit valaha éreztem. Nos, tévedtem. Az ablaküvegen át bámultam, ahogy minden egyre távolabb kerül tőlem. Minden, kivéve az érzéseimet. "
