"...Feltekerte a hangerő szabályzót,és intett Effynek az ablakon keresztül,mikor belépett az apa és ordibált....."
Ezzel a pár sorral nyitnám bemutatkozásom, amely a Skins 1.évad első részének az első jelenete. Ez a sorozat annyira megfogott fogalmam sincs pontosan mi, de a karakterek a kivitelezés tehát minden. A kedvencem Cassie valahogy benne látok valamit, annyira szimpatikus. Igen, ez a legjobb szó rá, hogy szimpatikus. Drága Tonynk kurva helyes-már elnézést a csúnya szóért, de muszáj- a másik drága akibe bele szerettem, pedig Maxxie. Ők ketten úgy valahogy nagyon megtetszettek. Aki nézte/nézi a Skinst az tudja, hogy ez a két karakter roppantul különböznek egymástól kinézetileg (mert most a kinézetről van szó) és ebből azt is lehet tudni , hogy nekem nincsen ideálom. Mindegy hogyan néz ki, csak nekem tetszen és megfogjon benne valami, de aki ismer az tudja hogy számomra a szerelem más fogalom, mint az átlag tinédzsereknek. Egyébként Gréta vagyok és '98 november 26-án láttam meg a napvilágot a miskolci Semmelweis Kórházban. Akkor esett le az első hó, pontosan fél 4-kor. Nagy zöld szemeim voltak és hosszú barna hajam, anyám azt mondta olyan voltam mint egy teknős béka és egy őzike keveréke. Hát nem aranyos az anyukám?:D Most Budapesten élek vele, mivel a szüleim elváltak. Annyira nem viselt meg a dolog, igazából nem is hiányolom annyira az életünkből aput, mert végülis ugyan úgy benne van. Ha lesz egy barátom ugyan úgy előveszi majd azt a képzeletbeli puskáját és elüldözi, mint ahogy azt kissebb koromban mondta. Tőle örököltem a művész lelkemet és azt is hogy mindenhez hozzá tudok szólni. Szóval sokrétű vagyok mint a hagyma. -ahogy drága jó Shrek barátunk mondta- Ezt legjobban a legjobb barátnőm nevelő apja tudná megmondani, aki kicsit fura, és mindig ahányszor fogós kérdést próbálna feltenni visszafordítom és én fogom meg egy fogós válasszal. A legjobb barátnőmmel egyébként olyanok vagyunk mint a tűz és a víz. Én fellángolok ő meg folyton elolt, és visszarángat engem a kegyetlen valóságba. Ha ő nem lenne akkor szerintem már rég elszálltam volna és egy sötét sarokban sírok depressziósan. De van nekem egy legjobb barátom is, akivel pedig a pitypang és az egyszarvú szerepébe bújnánk. Úgy értsd hogy ő a pitypang én meg mint gonosz dinoszaurusz megeszem, persze csak képletesen. Egyébként most gondolom, gondolod hogy ki ez a 13 éves kis idióta? Még azt is elkéne mondanom hogy én picit különcebb vagyok és nagyon másként látom a világot mint a korombeliek. És nem az a divatból különc leszek és akkor menő leszek a barbiek között. Talán úgy mondják hogy koravén, de én nem érzem magam annak. Ami azt illeti sokkal vidámabb és boldogabb vagyok mint a barátaim, és örülök hogy más vagyok. Young logikus művészi elhatárolt zseni.