Ezt a történetemet főként a Twilight-alkonyat rajongóknak ajánlom:Az álom itt kezdődik:Egy film alapján történik az egész,én magam élem át egy kicsit megcsavarva Bella Swan csetlő-botló szokásos baleseteit,csak éppen az ő folyton bajba jutó kistestvére szerepében.Edward Cullen egy afféle vámpír srác,aki beleszeret Bellába(a nővérembe) és mivel Charlie napokig nincs otthon,(mert ő a rendőr a városban)ezúttal hosszú pecázásra indult.Mivel én Bella húga vagyok,már mindent tudok a Cullen családról.Amíg Charlei távol van addig Belának vigyáznia kell rám,ezért ő is és én is Edwardéknál
időzünk.Mivel makacs vagyok,szokásommá vált,hogy elszökjek a végzet és a vámpírok elől.Egy nap aztán átverem Bellát, mikor Charlie nincs otthon,hogy Edward kocsiját hallom parkolni és a hátsó ajtón kisurranok.Persze nem sok sikerrel jártam,mert Edward a nyomokat követve rám talált.Így ismét a Cullen házban kötöttem ki.Amikor Bella mély álomba merült,én ismét szökni készülök,de Alice-nek látomása volt rólam, és így Edward,Emmett,Jasper,Carlisle,és Alice már az ajtóban vártak,hogy megállítsanak.
Az álom folytatódik
Amikor az álmomban reggel felébredtem Edwardéknál,hét ágra sütött a Nap.A fény beragyogta a hófehér szobát.Már Alice ott állt az ágyam fölött és,mint egy angyal úgy köszöntött.Már alig vártam hogy Charlie hazaérjen,és ehhez már alig kellett 1 hét.Egész nap Emmett és Jasper vigyáztak rám.Emmettel persze muszáj volt egy kicsit szívóznom, de Jasper jelenlétében elég nehéz volt bosszantani.Amikor mondtam Emmettnek,hogy inkább fusson előlem,megjelent Bella és Edward.A nővérem közölte ellenfelemmel,hogy semmi esélye ellenem.Ekkor felrohant az emeleti vécébe és én berúgtam az ajtaját.Ekkor csendült fel Esme lágy és dühös hangja amely elárulta, hogy felfelé tart a lépcsőn és reméli semmit nem törtünk össze.A menekülés útja ez alól a vécében elhelyezett ablak volt,és gyorsan kiugrottam rajta.Ez a terv kissé balul sült el,mert előbb hallottam a kezem és bordáim reccsenését,mint ahogy a fájdalmat éreztem volna.Carlisle és Jasper egy szempillantás alatt ot is termettek.Segíteni próbáltak,de én csak ordibáltam kínomban,viszont Jasper nyugodtsága hamar rajtam is végigfutott.Ezúttal Belláék is hamar segítségemre siettek.Beszélni nem tudtam a fájdalomtól,de Edward olvasott a gondolataimban,és így fejtették meg a sérüléseim súlyosságát és pontos helyét.Carlisle azonnal a karjába vett és a kocsijához vitt.Bele helyezett és rögtön a kórházba sietett velem.Az intenzív osztályon kaptam egy szobát,és persze ez is olyan lehangolóan unalmas volt,mint a többi.Kaptam egy csomó infúziót,nyugtatót és fájdalomcsillapítót.Én borzasztóan éreztem magam,mert Esme és Emmett magukat okoklták a történtek miatt.Amikor az egyik altató hatása kezdett fogyni,elkezdtem ébredezni.Edward és Bella halk duruzslását hallottam,amikor a szemem nem akart kinyílni.Éreztem a rettentő fájdalmat az oldalamban.Egyszer csak a kezemből lógó csövet akartam kirángatni,amikor egy hideg kéz ragadta meg és azt utasította,hogy meg ne próbáljam.Minden bizonnyal Edward volt.Még mindig bizonygatni akartam,hogy igenis kirántom a csövet de ismét megakadályozta.Ezek után már kénytelen voltam mindent feladni.
