Rózsapiros profilja

Tehetség 54%? Oh, srácok, ez a gyerek állati tehetséges. Ha valaki visszapörget a youtube-on a sok videó között valami régiig, és rászán néhány percet, leesik az álla. Hogy ez. Ez Fluor Tomi. Nem a Mizuról beszélek: az egy fülbemászó sláger, ez a funkciója, és ezt be is töltötte (ne mondd, hogy nem vágtad anno a refrénjét, mert ha nem akartad, akkor is vágtad). De a régebbi szövegeknek bizony még mondanivalója is van, és nem hülyeség. Fluoridként jó volt. Fluorként ismert. Én a régi zenéjét szeretem hallgatni, a mostani nem fog meg; ettől függetlenül tehetségesnek tartom. Ennyi.

bár nem vagyok nagy szakértő a témában, Matt az egyik kedvenc dobosom. fantasztikusan tehetségesnek tartom, elég csak egyetlen BMTH-számban odafigyelni a dobra, hogy ez igazolva legyen. és itt jön a fangirling: imádom a tetkóit ÉS még a fültágítóját is, dilinyós, vicces és persze attraktív srác. long live Matt :3

fáziskésésben élem az életem, így nem meglepő, hogy őrülten sok idő kellett, míg rájöttem, mennyire imádom én a Bring Me The Horizont. oké, ez valószínűleg köszönhető a hörgésnek is, amit korábban nem szíveltem ^^ imádom Olit, és az csak a legkevesebb, hogy 10/10-s pasi. mind ő, mind a BMTH rengeteget segít a kilátástalan időszakokban. Oli egy hihetetlenül inspiráló személyiség: először az fogott meg benne, hogy egy-egy dalban mennyi fájdalmat tud kifejezni (az első kedvencem talán a Don't Go volt), és az egész borzasztó őszinte. emberként is lenyűgözőnek találom, nemcsak azért, amin keresztülment, hanem azért is, mert kijött belőle. ez egy óriási dolog, és ennek a lecsapódása a Sempiternal - ezért nem is értem azokat az embereket, akik vinnyognak, hogy a BMTH megváltozott. minden BMTH-szám ad nekem valamit, Sempiternal as well, és semmi és senki nem éreztette még velem ennyire, hogy nem vagyok egyedül a gondolataimmal. jó sok mindent tudnék még mondani, csak nem nagyon jönnek a szavak. :D Oli 4ever és BMTH 5ever és a következő turnéjukon már én is ott leszek, mert addig nem vagyok egész ember, míg nem buliztam egy BMTH-koncerten :D

Egyszerűen zseniálisnak tartom. A sulban a magyartanárom adta fel nyárra ajánlott kötelezőként A nővérem húgát, így ez volt az első könyv, amit olvastam tőle. Aztán következett a Házirend, majd az Elrabolt az apám. Egyszerűen rabul ejti az embert, nem lehet letenni a könyveit. Az elsőtől az utolsó oldalig ugyanolyan folyamatos a feszültség, és amikor azt hinnéd, már tudod, mi a vége, rátesz még egy lapáttal, csavarint egyet a sztorin, és megdöbbent. Még izgalmasabb lesz attól, hogy egyenként megszólaltatja a szereplőket, és így mindenkinek a szemszögéből láthatunk egy kicsit. Minden könyvét imádom: ha kötelezőt kell olvasnom, elrakom, hogy ne is lássam, különben nem bírnám ki, hogy ne inkább Picoult-t olvassak. A kedvencem mégis a Házirend. Egy szó, mint száz: Picoult az az író, akinek a nevével fémjelzett könyvet megfontolás nélkül veszem le a polcról, mert tudom: úgysem csalódom.