Törpemókus profilja
- Statisztika
- 3398 hozzászólást írt
- 5 témát indított
- 238 véleményt írt
- 26 cikket írt
- 28 barátja van
- 310 szavazatot kapott
- Csatlakozott
- 2012. július 04.
- Csoport
- Tag
- Titulus
- Tʜᴇ Bᴀʟᴛɪᴄᴘᴜғғ Bᴏʏs
- Születési idő
- november 10.
- Lakhely
- Dánia
- Kedvenc időtöltéseim
- olvasás, zenehallgatás, nyelvtanulás, futás, evés, alvás, álmodozás, írás, netezés, újraolvasni a kedvenc könyveimet stb...
- Zenei stílusom
- meghatározhatatlan
- Imádom
- Családomat | Barátaimat | Eurovíziós Dalfesztivál | Lindsey Stirling | The Hunger Games | The Maze Runner | Divergent | The Mortal Instruments | YA books | Európa országai és nyelvei
- Weblapom
- - nem publikus -
"Strong people don't put others down - they lift them up."
Utoljára aktív: 2016.08.22. 14:02Státusz módosítva: 2016.08.10. 20:08
Vélemények
Véleményem szerint nagyon tehetséges énekes, az Eurovízió idején mindent beleadott a produkciójába. Az előadáson, a hangján és persze a 3D-s ledfalon is érzékelhető volt, hogy ő ma 100 %-os showt akar itt ledugni a torkunkon, ha tetszik, ha nem. :D A végén nagyon, de nagyon sajnáltam a harmadik helyezésért, simán elvihette volna a pálmát, még talán az ő dala és személyisége volt a legszimpatikusabb az élmezőnyben végzettek közül. Hát, ez van. Ettől függetlenül Sergey Lazarev mindig is az orosz pop-rock műfaj egyik kiemelkedő előadója lesz, Dima Bilannal karöltve, akivel akarva-akaratlanul is összehasonlítom. :) És ráadásul még kutyasütiboltja is van! Megáll az ész! :)
Mostanában elég ritka számba megy, hogy valamelyik előadóról véleményt formálok (az oldalon legalábbis), de most kivételt teszek. Oscar egy kellemes hangú, aranyos énekes. Már korábban is láttam a Melfesten a Yes We Cannel, de az annyira nem fogott meg. Annál inkább az idei dala, a Human, ami szerintem egy mestermű lett. Ma már kb. százszor egymás után hallgattam meg, rendkívül impulzív egy szám! Nagyon sajnálom, hogy nem ő nyert, mert méltán képviselhette volna Svédországot Stockholmban. Nem az a fránya Frans, akinek olyan lagymatag a dala, hogy bealszom. Sok sikert kívánok neki a továbbiaknak, és gyártson még több ilyen csodálatos szerzeményt! :)
Senkinek sem kell ellátogatnia Párizsba ahhoz, hogy körbelengje a város hangulata - elég csak meghallgatni Indila Mini World című albumát és máris átjárja az érzés. Mint a legtöbb ember, én is a Dernière Danse-szal találkoztam először. Kb. tízszer hallgattam meg egymás után a dalt, mert annyira megtetszett, hogy az egyszeri hallgatás sehogy sem volt elég. Nemrégiben pedig letöltöttem a 2014-es Mini Worldöt, és azt kell mondjam, telitalálat lett.. Minden egyes dal egy kisebb csoda, keresve sem lehet benne/bennük hibát találni. Az a különleges Indila zenéjében, hogy nem akar ráderőszakolni semmit: egyszerűen hat. Olyasféle érzéseket szabadít fel a francia nyelvű számaival, amiről sok angol nyelvű énekes csak álmodhat. Ha kedvenc dalt kellene választanom, akkor az Ego-t választanám. Bár az alapritmusa egyértelmű utalás Michael Jackson They Don't Care About Us-jára (amit szintén szeretek), ettől függetlenül teljesen más irányba megy a dallama és a hangulatvilága. Aki meghallgatja, az szerintem lecseréli a Dernière Danse-t erre. :)
Az Il Volo tagjaként ismertem meg még februárban, és hát mit ne mondjak... ellopták a szívemet. :) Mind a 3 srác borzasztóan tehetséges, aranyosak, közvetlenek és imádják a rajongóikat, hiszen ha nyolcvan kezem lenne, azon se tudnám megszámolni, hogy hány olyan képet láttam róluk, amin széles mosollyal pózolnak a fanokkal. Igazándiból azért írtam Ignazióhoz a véleményemet mert úgy gondolom, egy kicsit "alább" van értékelve, mint mondjuk Piero vagy Gian, mert ők jóképűbbek ésatöbbi... szerintem ő is nagyon aranyos. Egyik kedves tumblröző előszeretettel hívja őt a férjének, szóval ennyit erről. :)
Nem akartam kisregényt írni arról, hogy mennyire imádom ezt a pasit, de egy röpke véleményt írok, ennyit mindenképp megérdemel. Månsszal és a zenéjével bő három hónapja ismerkedtem meg, miután megnyerte a svéd eurovíziós előválogatót, a Melodifestivalent. Be kell vallanom, először semmiféle érzelmet nem váltott ki belőlem a Heroes, de ahogy folyamatosan hallgattam rá kellett jönnöm, hogy nem bírom abbahagyni. Márciusban és áprilisban képtelen voltam más dalt hallgatni, mint az övét. Persze szorítottam némi helyet a többi eurovíziós versenyző dalának is, de már akkor is ő volt a favorit és a Dalverseny végéig neki drukkoltam. A május 21-ei elődöntőt csak miatta vártam, hogy láthassam a képernyőn. Szerintem nem hazudok, ha azt mondom, az est fénypontja volt az ő produkciója: a hónapokig gyakorolt pálcikaemberkés animációja végre megelevenedett Bécsben is. Őrületes showt csinált (és hál' Istennek megtartotta a bőrgatyáját, amiben nagyon jól néz ki)! A döntőben pedig kézzel-lábbal, foggal és körömmel szorítottam érte - nem hiába. Amikor átvette a vezetést Polinától (thank you UK), azt hittem, szétrobbanok örömömben. Bár őt is nagyon kedveltem, a Heroest sokkal inkább éreztem győztes dalnak, mint az A Million Voicest. Måns pedig a legédesebb reakciót produkálta, mikor kiderült, hogy Svédország nyert: búsan bámul maga elé, amikor egyszer csak hátba verik a csapattársai, hogy "Hééé, ember, győztünk! Nem hallod, győőőőztüüünk!!!". Persze erre már ő is reagált. :')
Mindemellett egy végtelenül aranyos, vicces és szimpatikus személyiség, ezt alátámasztja a rengeteg vele készült interjú és az Allsång på Skansenes felvételek is, ahol remekül tudja szórakoztatni a nézőket. Ő tipikusan az az előadó, akinek mindig is volt, van és lesz is közönsége. A tehetségét meg szerintem nem kell firtatnom, hiszen egyértelmű, hogy nem egy pályakezdőről van szó, hanem egy olyan énekesről, aki már 10 éve jelen van a svéd könnyűzenei életben és a médiában, maga mögött hagyva nyolcmilliárd koncertet és 5 csodálatos albumot, amik közül talán az MZW és a nemrégiben megjelent Perfectly Damaged áll legközelebb a szívemhez. A dalai vitathatatlanul csodásak, a kedvenceim egyértelműen a Heroes, a Hope & Glory és a Home (mit ne mondjak, Månsnak egyfajta képessége van ahhoz, hogy a 'H' betűvel kezdődő dalait tökéletessé tegye). Az Eurovízió megnyerésével pedig megkoronázta ezt a tíz évét. Hol van már az a 18 éves kis srác, aki anno besétált az Idol stúdiójába? Kész férfi lett belőle. Egy nagyon helyes, nagyon jóképű férfi. A legjobbakat kívánom neki az életben, és azt, hogy továbbra is maradjon olyan, amilyen. Na meg természetesen jöhetne hozzánk koncertezni. :)
Mindemellett egy végtelenül aranyos, vicces és szimpatikus személyiség, ezt alátámasztja a rengeteg vele készült interjú és az Allsång på Skansenes felvételek is, ahol remekül tudja szórakoztatni a nézőket. Ő tipikusan az az előadó, akinek mindig is volt, van és lesz is közönsége. A tehetségét meg szerintem nem kell firtatnom, hiszen egyértelmű, hogy nem egy pályakezdőről van szó, hanem egy olyan énekesről, aki már 10 éve jelen van a svéd könnyűzenei életben és a médiában, maga mögött hagyva nyolcmilliárd koncertet és 5 csodálatos albumot, amik közül talán az MZW és a nemrégiben megjelent Perfectly Damaged áll legközelebb a szívemhez. A dalai vitathatatlanul csodásak, a kedvenceim egyértelműen a Heroes, a Hope & Glory és a Home (mit ne mondjak, Månsnak egyfajta képessége van ahhoz, hogy a 'H' betűvel kezdődő dalait tökéletessé tegye). Az Eurovízió megnyerésével pedig megkoronázta ezt a tíz évét. Hol van már az a 18 éves kis srác, aki anno besétált az Idol stúdiójába? Kész férfi lett belőle. Egy nagyon helyes, nagyon jóképű férfi. A legjobbakat kívánom neki az életben, és azt, hogy továbbra is maradjon olyan, amilyen. Na meg természetesen jöhetne hozzánk koncertezni. :)
Azt hiszem Stignek megérte oly' sokáig keresnie a megfelelő női hangot a Goodbye To Yesterdayhez, melynek dalszövege már több éve az asztalfiókjában kuksolt. Elina lenyűgözően énekel és úgy vélem, ők voltak a legjobb duó az idei Eurovízión, bár helyezésileg én a Top 5-be vártam őket, de azért a hetedik hely sem rossz, sőt szerintem az észtek nagyon örülnek ennek. Sajnálom, hogy ilyen nagy korkülönbség van köztük, mert nagyon édes páros (lennének) és simán el tudnám képzelni őket együtt a valóságban. Bírom, hogy abszolút egymás ellentétei: Stig a telet szereti, Elina a nyarat. Elina a nagyvárosi, zajos élethez van hozzászokva, míg Stig legszívesebben elvonulna valahova vidékre, ahol egy fa alatt békésen írogathatná a dalait.
Nemhiába mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást. :)
Na de visszatérve Eli zenei pályafutásához bámulatos, amit eddig letett az asztalra. A saját nevével fémjelzett albuma jócskán tele van tömve jobbnál jobb dalokkal, a legerősebbeknek mégis a Miss Calculationt és a Mysteryt érzem, ezeket pedig már az album megjelenése előtti években rögzítette. Ezzel a két számmal annyira beférkőzött a szívembe, hogy nem győzöm felváltva hallgatni őket, annyira megkapóak és a szövegük sem az a tipikus slágerszöveg. Komolyan, feláll a karomon a szőr, amikor hallom a hangját. Mintha Rihannát hallgatnék, csak észt kiadásban. Szerintem hatalmas jövő áll előtte, és remélem azért Stiggel is csinál még dalokat (esetleg egy albumot is összedobnak közösen), mert nemcsak, hogy szimpatikus hölgyemény, hanem iszonyúan tehetséges. Csak így tovább! :)
Nemhiába mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást. :)
Na de visszatérve Eli zenei pályafutásához bámulatos, amit eddig letett az asztalra. A saját nevével fémjelzett albuma jócskán tele van tömve jobbnál jobb dalokkal, a legerősebbeknek mégis a Miss Calculationt és a Mysteryt érzem, ezeket pedig már az album megjelenése előtti években rögzítette. Ezzel a két számmal annyira beférkőzött a szívembe, hogy nem győzöm felváltva hallgatni őket, annyira megkapóak és a szövegük sem az a tipikus slágerszöveg. Komolyan, feláll a karomon a szőr, amikor hallom a hangját. Mintha Rihannát hallgatnék, csak észt kiadásban. Szerintem hatalmas jövő áll előtte, és remélem azért Stiggel is csinál még dalokat (esetleg egy albumot is összedobnak közösen), mert nemcsak, hogy szimpatikus hölgyemény, hanem iszonyúan tehetséges. Csak így tovább! :)
A legális zenei drogom. A belga herceg. Imádom. Nemcsak, hogy bámulatosan énekel (mi több ezt élőben is bebizonyította), de hatalmas showman és táncos. 19 éves kora ellenére sok amerikai nagyágyú megirigyelhetné a hangját, konkrétan leesett az állam, amikor a coverjeit hallgattam. Eszméletlenül tehetséges, zeneileg is rendben van ízlése (aki Sia-t szereti, rossz ember nem lehet). Ráadásul annyira aranyos megnyilvánulásai vannak, hogy muszáj vigyorognom rajta (a beszédhangjára inkább ne térjünk ki... :D). Az Eurovízión nyújtott teljesítménye miatt pedig egyértelműen bekerült a legnagyobb kedvenceim közé. Intravénásan nyomatom a Rhythm Inside-ot. #TeamRapapab.
Mivel én csak a New Level Empire-ös pályafutását ismerem egyedül, ezért csak arról tudok véleményt alkotni. Méghozzá pozitív véleményt. A zenéjük rendkívül impulzív, és szerintem tömegeket mozgatnak meg vele. Zoli hatalmas fejlődésen ment keresztül ebben a két évben. A 2014-es Dalra volt egy tökéletes, inspiráló, Csiszár Jenő szavaival élve 'rádióbarát' daluk, amivel akár meg is nyerhették volna a versenyt, de akkor Zolinak meggyűlt a baja az énekléssel és nem volt egészen stúdiófelvétel-hű a szám. Bár - hozzá kell tenni - tavaly sok jó produkció volt, pl. szerintem a HoneyBeast, Bogi, Dér Heni, Király Viktor és Fool Moon is megérdemelte volna, hogy képviselhesse hazánkat Koppenhágában (mind tudjuk, hogy végül András Runningját találták a legjobbnak, meg is értem, miért). Aztán jött a 2015-ös Dal (ami még most is tart), ahová szintén egy slágergyanús szerzeménnyel állítottak be. Zolin érződött, hogy már nem retteg annyira, sokkal bátrabb és erősebb karakter volt a színpadon, habár egyetértek Pierrot-val, hogy ezzel együtt egy kicsit arrogánsabbnak tűnt. Összefoglalva mindezt nekem tetszik a zenéjük, és remélem még sok erőt tudok meríteni a dalaikból. :)
Ez a csöppnyi lány egyszerűen fenomenális. A Skinny Love-val olyan hamar belopta magát a szívembe, hogy az... az már félelmetes. Olyasfajta erőket és érzelmeket szabadít fel a dalaiban, amire csak nagyon kevesen képesek. Törékenynek, angyalinak hat a hangja. Már az első hangnál, amit leénekel, megborzongok. Aztán jött a Wings, amivel ismét nagyot nőtt a szívemben. Lassan kezd összeállni a fejemben, hogy vajon miért a Birdy nevet választotta művésznevéül. Talán mert maga is olyan, mint egy madár: törékeny, de szabad és rendkívül értékes. Régóta hiányzott már egy ilyen élénk színfolt a könnyűzenei palettáról.
Sokszor gondolkodtam el azon, vajon én vagyok-e az egyetlen, aki a nap minden egyes percében csak a csoportokra gondol? Hogy a vízről a Műveltek, a fekete, szegecses bakancsokról a Bátrak, a fekete-fehér táskákról az Őszinték, a színes ruhákról a Barátságosak, a párok egymást összekulcsoló kezeiről pedig az Önfeláldozók jutnak eszembe? Nem telik egy perc sem, hogy ne gondolnék rájuk. Beleivódtak az elmémbe, egyszerűen kitörölhetetlenek. Veronica Roth nem csupán szereplőket teremtett, hanem életeket. Igazi, lélegző életeket. Elképzeltem, amint lesiklok a Hancock-épület tetejéről, ahogy Zeke hátrahúzza a hevedert, és már suhanok. Repülök, akárcsak Tris. Olyan erős és kitartó szeretnék lenni, mint Négyes (aki a kiábrándító szülei mellett is normális tudott maradni). Szeretnék olyan hűséges és jókedvű barátokat, mint Christina, Uriah, Marlene és Lynn. A harmadik rész viszont... kicsapta nálam a biztosítékot. Egy könyv nem érhet így véget! Patakzottak a könnyeim, lélegzetvisszafojtva és fájó szívvel olvastam el az utolsó hét fejezetet. Ha más lett volna a befejezés, valószínűleg A beavatott állna az első helyen a listámon. De így... És még így is imádom azt a világot, amit Roth megalkotott.
Kevés 21. századi énekes mondhatja el magáról, hogy olyan erőteljes hanggal rendelkezik, mint amilyen Patricknek van. Elképesztően tehetséges, a Fall Out Boy az egyik kedvenc együttesemmé vált a közelmúltban. Szerintem ők az egyik legszerethetőbb rockbanda manapság, meg is értem azt a nagy felhajtást körülöttük. Csak így tovább srácok, engem megnyertek a dalaikkal! :)
Éjt nappallá téve hallgatom a Glow című dalát, és még mindig nem untam meg. Valamit tudhat ez a lány, amivel így magához láncol a zenéjén keresztül. Szomorúnak, sőt gyalázatosnak tartom, hogy a semmirekellő, amerikai valóságshow-szereplők és celebek az első 100-ban tanyáznak, míg Ella a Top 1000-ben sincs benn. Pedig simán elfoglalhatna egy előkelő helyet a "ranglistán", bár ahol Gomez kisasszony foglalja el az első helyet... ott nem sok jót lehet várni. Részemről Ella mindenből 10-est érdemel.
Szavakba foglalni nem is lehetne, hogy mennyi mindent köszönhetek, és mennyi mindent köszönhet az egész világ Suzanne Collinsnak. Komolyan, sírtam, amikor befejeztem a harmadik kötetet. Hogy miért is? Mert vége lett. Vagy mert ilyen jó könyvet még életemben nem olvastam. Imádom Katniss gorombaságát, azt, hogy ő nem az a tipikus "mindenkihez kedves" főhősnő, hanem kicsit undi, de hát ez így van rendjén. Ezzel szemben mindent megtenne a szeretteiért. Szeretem Peeta humorát, azt, hogy olyan kis "esetlen", de valahogy mégsem az. Effie a különös kapitóliumi szokásaival, de annál különösebb szeretetével, Haymitch az őszinteségével és átkozott alkoholizmusával, Gale a szókimondóságával és kitartásával, Finnick a jókedvűségével, pozitivitásával és humorával, Johanna a "leplezetlen bájaival", Prim pedig a gyengédségével és segítőkészségével férkőzött a szívembe. Ezek azok a karakterek, amelyek egy életen át elkísérnek. Sohasem fogom elfelejteni őket. .:May the odds be ever in your favour:.
Hatalmas lányszívemnek köszönhetően már vagy huszadszorra hallgatom meg az Amnesia című dalukat, amire csak úgy spontán találtam rá. Minden hang, amit énekel a banda ebben a dalban hatással van rám, méghozzá nem is kissé. Egyik pillanatban mosolyra görbül a szám, a másikban sírásra áll a szemem. Pedig ez csak egy dal a sok közül, aminek megható a hangzása. Utálom magam amiatt, mert megszerettem ezt a csapatot, de egyúttal örülök is, mert az egyik barátnőmmel már tarthatunk 5 seconds of summer délutánokat. :D És egyébként Luke a kedvencem a tagok közül, nem véletlenül hozzá írtam a véleményem. Ennyi, kész, befejeztem. Még a végén felesleges picsogásba megy át a véleményezés.
Elize-t kb. egy évvel ezelőtt fedeztem fel, ugyanis a bátyám éppen a legújabb dalukat, a Nexust csekkolta. Első hallásra beleszeretettem a hangzásukba, és természetesen Liz hangjába. Elképesztő, milyen szépen énekel! Ráadásul gyönyörű is. Remélem, még sokáig élvezhetem az Amaranthe dalait.
A legjobban azt szeretem egy dalban, hogy ha meghallgatom, akkor hirtelen borzasztóan ismerősen hat, bár fogalmam sincs, hogy hol hallottam hasonlót. Számomra ilyen a legtöbb Ariana dal, főként az Almost Is Never Enough, ami először kicsit unalmasnak tűnik, de egy nagyon mély és érzelmes dalról van szó. Nem csodálom, hogy pont Arianát kérték fel a Csontváros készítői, hogy énekeljen egy dalt a film soundtrackjére. Ugyanis ez a csajszi csupa szív és lélek, bájos, elragadó teremtés. Lehet, hogy sokan nem így gondolják, szerintem viszont így van. Illett rá a kis butuska Cat szerepe a V, mint Viktóriában, mert szerintem Ariana az életben is ilyen bohókás és humoros. Hogy őszinte legyek, engem inkább a hangjával fogott meg. Nagyszerű énekesnő, aki erős és energikus hangszínnel rendelkezik. A dalait egytől egyig szeretem, de viszonylag ritkán hallgatom őket. Mindemellett közvetlennek is találom Arianát, és nagyon sajnálom, hogy szétmentek Nathan Sykes-al, mert szerintem nagyon aranyos páros voltak. De ha Ő Jai Brooks mellett boldog, akkor én is boldog vagyok. :)
Eddig csak két számát hallottam, de mindkettő tetszett. A Bombo szerintem telitalálat lett, igaz kicsit tucat, de szerethető. :) Az Olé, amit pedig a brazil vébére tákolt össze, dallamos és fülbemászó egyaránt. Bevallom őszintén, sajnálom, hogy a norvégok nem őt küldték az Eurovízióra 2013-ban, de Margaret Berger I Feed You Love című száma azért toronymagasan verte az összes indulóét (az ő dalán kívül csak a Gromth és Emil Solli-Tangen közöse, és Adelén Bombója tetszett, a többi olyan snassz volt). Remélem, hogy nem fog hamar eltűnni a süllyesztőben, mert tehetséges is, ráadásul nagyon fiatal, van még ideje bőven kiépíteni egy biztos karriert.
Az az igazság, hogy Bogi felé nagyon vegyesek az érzéseim. A korábbi dalai, amelyekkel a Dalban indult, egyszerűen borzalmasak voltak. Még akkor a hangja sem tetszett. De idén a We allt szerintem nagyon eltalálták. Igaz, hogy kis semmitmondó szövege van, de a dallama az fülbemászó, ami nem egy könnyen mászik ki a fülemből. Maga a szám hangzásvilágát nagyon jól megcsinálták, ez a stílus még jól is áll Boginak. Az egyetlen bajom viszont a hangjával van. Hol hamis(nak hallom, de lehet, hogy nem), hol pedig nem az. De a továbbiakban is sok sikert kívánok neki, remélem egyszer neki is összejön az Eurovíziós kijutás. :)
Hát én nála viccesebb figurát még életemben nem láttam! :D Nemrég néztem meg online a Jackass bemutatja: A rossz nagyapa c. filmjét, feliratosan (mivel Magyarországon tojnak rá egy nagyot :/), és halálra röhögtem magam rajt. A zenei aláfestést pedig nagyon jól eltalálták. Ha futja az időmből, még biztosan megnézek tőle pár filmet, mert ebben a nagypapisban óriásit alakított. :D
Tehetséges, vicces... igazi showman. Aram kitűnő választás volt Örményország részéről az idei Eurovízióra. Ahhoz képest, hogy az elmúlt néhány évben eléggé alul teljesítettek, idén biztos, hogy tarolni fognak. Ha nem Kállay Saunders nyerné meg a versenyt, akkor szeretném, ha Aram nyerné meg. Megfogott a stílusával, a megjelenésével, de legfőképpen dalával, a Not Alone-nal. Szorítani fogok neki a május 6-i elődöntőn, és ha összejön neki, akkor a döntőben is. Hajrá Aram! :)