hungergamesFan16 profilja

Nincs más olyan híresség, akihez annyira ambivalensen állnék, mint hozzá. Lényegében egyszerre utálom és imádom. Furcsa ez, mert látok tőle egy interjút, egy díjátadós felvételt vagy megnézem a Problem videóklipjét, és kiráz a hideg. Az a benyomásom róla, hogy buta, kényeskedő, borzasztóan éretlen, megjátssza magát, mű. Aztán felmegyek a Youtube-ra, és rájövök, hogy a Love Me Harder-r több, mint két éve nem tudom megunni, az Into You ment egész nyáron a fejemben, a Side To Side számomra nagyon fülbemászó, és még ezek mellett van egy csomó olyan száma, ami több, mint hallgatható. Imádom őket. Nem a kedvenc műfajom a popzene, de valamiért megfognak a dalai, a hangja sem rossz, nem mondom, hogy tehetségtelen.
Egyszerűen csak nem értem, hogy kiad pár slágernek simán nevezhető, ütős zenét, ami széles rétegnek tetszik valószínűleg (már nem csak a tizenkét éveseknek), utána meg úgy viselkedik, mint egy tipikus hülye p#csa. Mondjuk lehet, hogy az, és igazából addig nincs problémám vele, amíg csak a zenéjét hallom, és nem azt látom, hogy milyen óvodás kreténségeket csinál már megint, amit aztán valamelyik közösségi oldalon közhelyekkel kimagyaráz.

Sosem volt a kedvencem. Nem mondom, hogy nem tehetséges, mert van azért hangja, de az egész körítés hihetetlenül erőltetett. Úgy akar művészi és egyedi lenni, hogy közben szerintem önmaga sem érti, mi mit jelent a klipjeiben, csak legyen polgárpukkasztó és kész.
A stílusára legtöbbször a "felesleges" szót használtam. Lehet úgy is egyedi valaki, hogy közben nem csinál bohócot magából. Úgy veszem észre, mintha mostanában jobban menne neki, csak sajnos már későnek érzem, mert zeneileg hanyatlik szerintem. Kiírta magából, amit tudott, ezek a zenék, amiket most ad ki, csak olyan "kifacsarások", meg már unalmas is.
Ezen kívül nincs problémám vele, bár nem is a legszimpatikusabb sztár emberileg.

Kylie-ról semleges a véleményem. Nem utálom, bár nem is nagyon értem, hogy a családján kívül pontosan miért foglalkoznak vele az emberek, meg miért nevezik páran a példaképüknek, de hát vannak indokolatlan dolgok. Tehetségről vagy éppen annak hiányáról nem tudok nyilatkozni, mert hát attól, hogy az ég világon semmit sem csinál, és mégis híres, máris felruházható egy képességgel. :D Nem ismerem, mint embert, azt sem tudom, hogy a rivaldafényben hogyan viselkedik, de a képei alapján nem egy intelligens ember. Ő az élő példa rá, hogy ez nem probléma. Tény, hogy a családjának hatalmas befolyása volt abban, ahol tart, de azért ehhez hozzájárult az ő nyilvános ripacskodása is.
Külsőleg az arcát szegény nagyon elrontotta (bár a műtétjei előtt sem volt kiemelkedően szép arcú lány), de az alakja figyelemre méltó. Szinte tökéletes, irigylem is érte.
Nekem egyébként ezektől függetlenül mégis kifejezetten szórakoztató az egész Kardashian bagázs, vele együtt Kylie is. Legfőképpen azért érzek szimpátiát, mert vicces, ahogy az emberek idegeskednek, hogy ezek miért vannak a médiában, mindeközben ők fürdenek a pénzben és a hírnévben. :D Simán tenném én is ezt, ha a helyükben lennék. Ki az a hülye, aki nem, most őszintén?

Taylor Swift jelenleg az én legkevésbé kedvelt énekesnőm, a zeneipar legnagyobb színésznője. Régebben sem volt szimpatikus, de úgy ahogy elviseltem, mert legalább nem folyt a csapból is, mint mostanság. Egyszerűen nem értem ezt az indokolatlan hype-ot, ami körülveszi, mivel a világ legátlagosabb (ha nem átlag alatti pár szempontból) híressége.
A hangja gyengécske, egyes másodpercekben kifejezetten irritáló vinnyogás. A zenéi az évek múlásával egyre átlagosabbak, főleg, hogy most már csak pop zenét játszik de abból sem a legjobbat. A szövegeiről nem is beszélve. Én nem ítélkezem azok felett, akik sok párkapcsolatba lépnek be, nincs gond az ilyesféle kísérletezésekkel (már ha ezek a kapcsolatok igaziak voltak, amiben néha kételkedem), de ezek pont nem teszik a zenéjét egyedibbé. Állandóan csak ugyanarról énekel, semmi változatosság, semmi különlegesség nincs a zenéjében. Ráadásul ami még nevetségesebbé teszi, az a tény, hogy a kapcsolatai nagy része nem tartott tovább egy, max két hónapnál, a szakítást mégis világfájdalomként éli meg a dalaiban, ami elég röhelyes.
A videoklipjeit többnyire a tucat kategóriába sorolnám. Például a Bad Bloodnál bénább és erőltetettebb videót még életemben nem láttam. Nem is értem, hogyan vehető komolyan bármi, amit létrehoz.
Az alapvető személyisége és viselkedése is kifejezetten unszimpatikus. A megnyilvánulásai alapján egy nyávogós, beképzelt, kényeskedő kis csitrinek tűnik, ráadásul én úgy látom, hogy minden egyes mozdulata mű. Minden mű, amit csinál. Ezen kívül pedig mi az istentől lehet ő jó példakép? Csak annyit adakozik, amennyit a többi sztár is szokott, a "kötelező adagot", hogy jó embernek tűnjön.
Végső soron pedig tisztában vagyok vele, hogy az ember nem tehet arról, ahogy kinéz, így hát nem is illik ítélkezni mások külseje felett. Viszont a másik véglet sem a legjobb: Egy fájdalmasan átlagos külső adottságokkal rendelkező nőt miért neveznek a legdögösebbnek, a legszebbnek? Taylor Swift arca az évek során nem távolodott el egy menyététől, de legalább néha már megtalálja azon kevés hajviseletek egyikét, amik jól állnak neki, ami azért pozitívum.
Az alakját tekintve biztos megfelel az ideálnak, és szépek a vékony lányok, de ő inkább egy 14 éves fiúra emlékeztet.
Mindezek után értetlenül állok a tény előtt, hogy ez a nő (vagy lány) egymás utána nyeri a díjakat, és minden mozdulatát figyeli a média.
Kérdem én még mindig, miért?

Alexet régebben nem kedveltem, csak a külseje tetszett, de nem érdekelt a zenéje. A mai napig nem értem, miért nem adtam egyből esélyt az Arctic Monkeysnak, hiszen elég volt egyetlen számot hallani tőlük, és onnantól nem tudtam leállni.
Ők jelenleg a kedvenc együttesem (a Muse mellett), Alex pedig a kedvenc zenészem. Hogy miért? Mert a hangja tökéletes, kicsit mély, kicsit rekedtes, minden szempontból ideális a műfajhoz, amit képvisel. Imádom a dalszövegeit, amelyekben annyira szépen kihasználja az angol nyelv változatosságát. Mindezt úgy, hogy a szerelemről énekel ugyan, de teljesen máshogyan. Gyönyörűen, egyedien, imádnivalóan.
Amikor megismertem és megszerettem, még hosszabb haja volt, és olyan aranyos volt, ahogy néz a hatalmas szemeivel, és közben mindig úgy néz ki, mint aki éppen nem tiszta. Ami nem is probléma, oda vagyok érte. Ma már azt mondják, nagyképű lett és elszállt. Egy kicsit tényleg az, de még ettől is csak fokozódik, hogy mennyire imádom ezt az embert emberileg is. Sőt, külsőleg minden szempontból nevezhetem a férfiideálomnak. Nincs olyan, aki nála jobban tetszene, csak olyan van, aki egy kicsit a közelébe esik.
Az első AM szám, amit hallottam, a Black treacle volt, amihez olyan szép emlékek fűznek. Ebből kifolyólag a Suck it and see album volt az első, amit végig meghallgattam, azóta is az a kedvencem, viszont nyilván nem volt elég belőlük ennyi. Szinte rekordidő alatt kielemeztem az összes albumot, és kijelöltem rajtuk a kedvenceimet. Persze ez nem azt jelenti, hogy a többi dal nem tetszik. Inkább azt, hogy azok kevésbé hibátlanok.
A Top 1 Arctic Monkeys szám nekem a 505, egyértelműen. Bár az nem a Suck it and see lemezen van, de a 505 a valaha kiadott legtökéletesebb zene, akárhányszor meghallom, egy másik dimenzióban vagyok.
Minden albumon vannak olyan "kincsek", amiket sosem unok meg. A Whatever People Say...-ről (igen, a hosszú címeik is egészen jellegzetesek) a Mardy Bum-ot imádom, meg persze a Dancing Shoes-t is megemlíteném. A Humbugról a Crying Lightning, a Cornerstone (aminek a klipjében Alex írtó aranyos) és a Secret Door, a Favourite Worst Nightmare-ről a egyértelműen a 505, a D is for dangerous és a Fluorescent Adolescent, a Suck it and see-ről a már említett Black treacle, a Reckless serenade, a Piledriver Waltz (ami a Submarine változatban is siratós zene, a szövege pedig véglegesen raktározva van az agyamban, hogy bármikor énekelhessem) és a címadó számot is meg kell, hogy említsem.
A legújabb albumuk sokak szerint nem "Arcticos", de számomra hibátlanra sikeredett, elég ütős lett az összes szám rajta. Ami nekem a legjobban tetszik rajta, az a Fireside. Nem értem, miért szorul az annyira háttérbe, annyira szép az a szám. Azon kívül a No. 1 Party Anthemet és a Snap Out Of It-et emelném ki. Természetesen a többi is messze lekörözi a legtöbb manapság kiadott zenét előadótól függetlenül.
Megemlítenm még a Temptation Greets You Like Your Naughty Friend-et és a Stop The World I Wanna Get Off With You-t is, utóbbi nem értem, miért nem került rá a lemezre.
Körülbelül 3 éve vagyok a rajongójuk, ami lehetne több is, ha nem lettem volna ilyen idióta, és nem hagytam volna elmenni a fülem mellett a zenéjüket. Ez alatt az idő alatt felfedeztem a The Last Shadow Puppets-t is, és természetesen meg is szerettem. Alex és Miles nagyon jól működnek együtt, elviselnék a párostól még pár közös lemezt, amin még több Meeting Place-hez hasonló szám kaphatna helyet.
Tudnék még Alexről órákig írni, és párszor még fogom frissíteni a véleményem róla, ahogy most is tettem.

Mit is írhatnék, amivel felfrissíthetem a róla kialakult véleményemet, amely sosem változik, csak fokozódik napról napra, részletről részletre, amit a Muse-ról tudok meg.
Oda vagyok ezért az emberért. Ő egy hipertehetséges elmebeteg, de csakis jó értelemben. Imádom, ahogy énekel, a színpadi viselkedését, mozgását, a stílusát, a személyiségét, a külsejét, egyszerűen mindenét, és ezer közül is felismerném. A Muse zenéjét elég régóta ismerem, de évekig képes voltam elengedni a fülem mellett. Máig sem értem, hogy követhettem el ekkora szentségtörést. Hogy nem vettem észre azt az eredetiséget, különleges hangzásvilágot, amit ők adnak a zenéjükkel? Ráadás még a dalszöveg ehhez a hangzásvilághoz: egyedi, és írtó módon elvont, ami általában bejön. Talán ahhoz, hogy átérezd, kell egy bizonyos lelki állapot, nem tudom, nem értem, de egy biztos: rövidesen én is rajongóvá váltam, amikor meghallottam az Undisclosed Desires c. számukat. Ott vége. Beleszerettem. Ez lehetett körülbelül 2009-ben a The Resistance album megjelenése környékén, amit azért írok, mert mint album azt ismertem meg először jobban, mélyrehatóbban. Az UD dalszövege most is itt virít a szobám falán, mint valami szentírás. Az a szám semmihez sem fogható, és már akkor tudtam, hogy valószínűleg nem az az egyetlen. Természetesen nem tévedtem. Arról az albumról lett még pár kedvencem, de amit azután hallgattam, az minden idők legütősebb alternatív rock albuma, az Absolution, amit a mai napig az egyik legigényesebb kiadott albumnak tartok nem csak ebben a műfajban, hanem globálisan nézve is. A borítója szintén a szobám falát díszíti, had lássa mindenki, aki bejön ide, hogy szeretem a minőséget. Igazi Muse színvonal. Az tetszik a zenéjükben, hogy számomra minden egyes albumukkal képesek valami egészen újat, mást mutatni. A Showbiz még egy kicsit kiforratlan, de ott is látszik, hogy eléggé ígéretes banda. Az Origin of Symmetry-nek már az albumborítóját is imádom, na meg persze a dalokat is rajta. A legújabb albumuk is csúcs lett, sajnos sokan ezt nem így gondolják. Tény, hogy kicsit poposabb, mint az eddigiek, de én ezt a Muse-t is imádom.
Örök kedvenc tőlük a Plug in baby, ami egészen különleges hatást gyakorol a lelki világomra, minden egyes alkalommal amikor meghallgatom. Ha megkérdezik tőlem, hogy előadótól függetlenül mi a kedvenc dalom, akkor akkor büszkén rávágom a "Muse-Plug in baby"-t, amely azóta is megunhatatlan számomra. Ezek mellett még szívesen ordít a szobámban többek között a Hysteria, az Exo-Politics, a Time Is Running Out, a Bliss, a The Small Print, az Uprising, a Madness, az Apocalypse Please, a Starlight vagy a Panic Station, de felsorolhatnám az összeset ide.
Ezek után persze nem kérdéses, hogy a Muse a kedvenc együttesem, Matthew Bellamy pedig az én bálványom. Hálát adok a bátyámnak, hogy bemutatta őket nekem. Így már két fanatikus van a családban, mindenki örömére. Remélem, még jó sokáig hallgathatom őket, és még sok új dolgot mutatnak. Biztos vagyok benne, hogy sok van még ott, ahonnan ez jött.

Valahogy úgy alakult, hogy megnéztem egy részt az Indul a risza!-ból, mert unatkoztam. Hát, szomorú felismerés, hogy sem ő, sem a kolléganője nem tud táncolni. Alapjáraton ez nem lenne gond, nem születhet mindenki profinak, de ha már egy táncos műsorban vannak, illene lennie egy kis ritmusérzéknek, vagy valaminek.
A másik, meg az, hogy rettentően irritálóan és erőltetetten játssza a szerepét ez a csaj. Semmi, de tényleg, az ég világon semmi tehetsége nincs. Szomorú, hogy bent van a köztudatban, csak tudnám, miért... Az egyetlen pozitívum vele kapcsolatban az, hogy tetszik a haja. Modellnek nem tudom, hol fogadják el, elvégre elég alacsony, és szerintem még kifutómodellnek is sovány. Bár lehet, hogy tévedek.
Ezen kívül nevetséges, hogy mekkora "hősnek" van beállítva egyes körökben azért, mert diszlexiás. Hatalmas nagy "warrior" a csaj, hogy diszlexiásan képes élni, de tényleg...

Iiimááádoom. Bastille nem Bastille Kyle Simmons nélkül. Ő és Dan a kedvenceim a bandából, akik különleges figyelmet kapnak tőlem. Kylet Dannel egy időben kedveltem meg úgy nagyon. Rettentően szimpatikus, amióta megláttam (ez persze mindegyik tagra igaz), tehetséges, és imádtam a koncertjükön azt a mozgásformát és zenét, amit produkált. Életre szóló élmény volt. Másrészt pedig nagyon tetszik a stílusa, meg úgy az egész külseje. Örülök, hogy a Bastille egyre több figyelmet kap, és hogy egyre több embernek nem Dan Smithből és a Pompeiiből áll a banda. :)

(mellesleg 1988-ban született, nem 98-ban.)

Nagyon szeretem Dant, ahogy az Imagine Dragonst is. Ők nem egy tucatbanda, szeretem, amikor rábukkanok a hozzájuk hasonló feltörekvő tehetségekre, főleg az alternatív műfajokban. Az pedig végképp nagyon tetszik, hogy egyre több figyelmet kapnak. Legyen is így, csak ne változzanak meg. Dan hangszíne már első hallásra is megtetszett. Olyan "magas, de mégis mély", ami teljes mértékben illik a zenéjükhöz és a műfajhoz is. Az első dal, amit hallottam tőlük az It's time volt. Ezután a Radioactive-t is hallottam az MTV Push-ban, ezzel a két dallal engem eléggé meggyőztek arról, hogy tudnak, ezen kívül pedig arra is rövidesen rájöttem, hogy nagyon tetszik a nevük :D. Meghallgattam az albumot, és természetesen nem csalódtam. Miért is csalódtam volna? Igazi "csemege", imádom hallgatni, függő lettem és alig várom a koncertjüket, na meg a következő albumukat. A Night Visions lemezről jelenleg a legkedveltebb dal számomra a Hear me, változatlanul, de szinte kivétel nélkül az összes szám jó ezen az albumon. Megunhatatlan. A Radioactive alap zenéje gyilkos, főleg max hangerőn. Imádom, amilyen hatással van rám. A Demons videoklipje eszméletlen jól sikerült. Azt szeretem még az Imagine Dragonsban, hogy ha a dalaikat egybe vesszük, mindegyikbe van valami közös, de mégis olyan különbözőek. Ezekre a zenékre bármit lehet csinálni, lehet táncolni, sírni, nevetni, elmélkedni, edzeni, vagy csak nézni. Ez az igazi Imagine Dragons-érzés, és oda vagyok ezért. Hálás vagyok magamnak, hogy adtam nekik egy esélyt anno. Kár lett volna értük.

Na, most pedig írok egy Danhez méltó véleményt, mert az előző szvsz nagyon gyatra lett.
Rajongok érte, körülbelül egy éve, amióta megismertem a Bastille-t. Annyira tehetséges, imádom a hangját, ahogy énekel, ahogy beszél, az akcentusát, és azt, hogy ennyire sokoldalú, mint zenész. És mindemellett szerintem magánemberként is imádnivaló lehet, olyan aranyos, szívesen megismerném személyesen is.
A Bastille pedig egy külön fogalommá nőtte ki magát az én zenei ízlésemben. Sok együttest szeretek, de ha fel kell sorolnom őket, nagyon fontosnak érzem, hogy köztük legyen, előkelő helyet elfoglalva. A Bastille valami más. Egészen más. Az első dal, amit hallottam tőlük, a Bad blood volt, ami elsőre megfogott, első sorban Dan hangja miatt. Annyira tetszik a hangszíne, olyan.. jó. :D Nem találok rá megfelelő szót, de nem is kell, mert ezt csak én érthetem - meg talán még pár rajongó. A Bad Blood azóta is rengetegszer jár a fejemben - ami ugye nem is probléma. Másik kiemelkedő daluk számomra a Things We Lost In The Fire. Csúcs. Profi. Nem egy "egyszerhallgatós" zene. Ezeken kívül a Laughter Linesért még szintén oda vagyok, a szövegéért is, a Laura Palmert és a These Streetset is szeretem, természetesen a Pompeii is nagyon jól sikerült, de ettől függetlenül nagyon nem szeretem, amikor valakinek a Bastille-ról csak a Pompeii jut eszébe. A Bastille minden egyes dala egy más történet. És mindegyiket ajánlom, mindenkinek.
Rosszul esik, ha valaki leszólja a Bastille-t és Dant. Érzékeny vagyok rájuk, mert én nagyon szeretném, hogy még ennél is sikeresebbek legyenek. Iszonyatosan megérdemelnék. Annak ellenére, hogy Dan nem szeret a figyelem középpontjában lenni, azért legyen. Csak az én kedvemért. :D 4 nappal az első magyarországi koncertjük előtt írok. Az első sorban fogom ordítani a dalaikat, ez szinte biztos. Remélem, még sok ilyen Bastille-élményben lesz részem. Hiányozna Dan, ha nem lenne.

Én őt az Arrowban láttam, és olyan szinten megfogott, hogy még az amúgy nekem nem tetsző Teen Wolfba is belenéztem, sőt, a videoklipekbe is, amikben szerepel. Sosem szoktam ilyet mondani, de szerintem ő már az a típus, aki túl jól néz ki ahhoz, hogy ne legyen híres. Nem szoktam sztárokat a külsejük miatt kedvencnek jelölni, mert az nem az ő érdemük, de vele kivételt teszek. Tökéletes a külseje, nagyon tetszik, hogy ilyen karakteres az arca, a szemei gyönyörűek, a testéről meg ne is beszéljünk... Tudom, hogy ez most ilyen ostoba tinilány effektus, de én ilyen vonzó embert még sehol sem láttam, de komolyan. És szimpatikus is egyébként.

Régebben nem kedveltem őt. Erőltetettnek tartottam ezt a talpig feketében polgárpukkasztó imidzset, főleg a Gossip Girlös szerepéhez képest, de idővel rájöttem, hogy én igazából bírom a zenéjét, és a hangját is. Tetszik ez a mélyebb, rekedtes hangszín ami van neki.
Az első szám, ami hallottam tőle/tőlük, az a My medicine volt, ami iszonyatosan megtetszett. Miután meghallgattam a legtöbb számukat - mert annyira unatkoztam - végképp megbizonyosodott, hogy én szeretem a The Pretty Recklesst, akármennyire is nem akartam. Egyike a kedvenc együtteseimnek. Tetszik ez a züllött arculat, amit Taylor felvett, ráadásul néhány cucca zavarbaejtően szexin áll neki, hiszen alapból figyelemre méltóan néz ki. A Messed up world pedig számomra az idei nyár egyik slágere. Szóval bírom ezt a csajt. Csak így tovább, várom, hogy mit hoznak még.

Új véleményt írtam, mert úgy érzem, nem sikerült teljesen megfogalmaznom, amit gondolok róla és az együtteséről. Lehet, hogy most sem fog sikerülni, de próbálkozni lehet.
Jared Leto egy isten. Mint színész, mint énekes, mint személyiség, mint férfi. Az elmúlt körülbelül 3 évben - amióta szeretem a 30 Seconds to Marsot - frusztrálóak voltak az olyan napok, amikor nem hallgattam meg legalább egy számukat. Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy számomra a 30 Seconds to Mars mindig is a legesleg-együtteseim közt lesz. Teljes mértékben illik a zenéjük a lelki világomhoz. A klipjeik elképesztően művésziek. Jared hangja élőben is tökéletes, ahogy a megjelenése is. Imádtam a VOLT-on, életem élménye volt, hogy láthattam őt élőben, sőt, meg is érintettem! :D
Az első szám, amit hallottam tőlük a Kings and Queens volt, ami mély nyomot hagyott bennem. Azóta oda vagyok értük. Ők egyike azon kevés együttesemnek, akiknek a lemezeit meg is vettem, nem csak letöltöttem. Szerintem sosem fogok kiszeretni belőlük. A legújabb albumuk sem okozott csalódást. A kedvenc számom róla a The race, a Conquistador és persze az Up in the air. Mindig hozzák formájukat, sosem okoznak csalódást. Szerintem soha nem is fognak, tartják azt a 30STM színvonalat, miszerint nincs rossz számuk, csak kevésbé tökéletes.
Örök kedvenc tőlük a... teljes diszkográfiájuk :D Na jó, legyen a Kings and Queens, a This is war és a The fantasy.
És Jared, mint magánember és hivatalos kedvencem a bandából annyira szimpatikus volt már akkor is, amikor a zenei karrierjét nem követtem, csak ismertem. Olyan szabad, már sok helyen írtam, hogy szeretem az ilyen hozzá hasonló embereket.

Bár én a modelleket nem követem túlságosan, mert az nem az én világom, de számomra ő kitűnik a többi közül. Nem értem, sokan miért csúnyázzák le. Kicsit sem csúnya csaj, inkább karakteres. A szemöldöke néhol nekem is túl sok, de úgy tűnik, ő pénzt csinált belőle.
Nekem egyébként szimpatikus csaj. Olyan kis bolondos, vad, király lehet vele bulizni, egyszer kipróbálnám. Bírom, ahogy öltözködik, ahogy viselkedik, akár követendő példa akár nem. Szeretem az ilyen szabados életvitelű embereket, mint ő.

Effy. :D
Imádom Effyt, ő a kedvenc karakterem a Skinsből, épp ezért szeretem nagyon a színésznőt is, aki játssza. Nem tudom, mennyi közös van Kayában és a karakterben, minden esetre szerintem elég jól eljátszotta.
Kaya annyira szép. Ha egy szerintem kiemelkedően szép lányt/nőt kell mondanom, nekem mindig ő ugrik be először. Gyönyörű, különleges, a szemei nagyon szépek, és tetszik az a kislányos, mégis egy kicsit titokzatos mosolya. Remélhetőleg még több filmben/sorozatban fogom őt látni, kár lenne érte.

Rihannát én csak úgy nevezem, hogy "a kivétel", mivel ő az egyetlen mainstream énekesnő, akinek érdekes módon szinte az összes dala tetszik és mint ember is szimpatizálok vele már jó ideje. Zenei stílusom "r&b/pop része" az ő zenéjével ki is merül. Szerintem rengeteget fejlődött, és fejlődik is folyamatosan. Albumról albumra egyre több száma tetszik, többnyire az összes. A hangját imádom, szerintem rettentően tehetséges, jellegzetes hangja van.
A Good girl gone bad időszak óta szeretem, az azt követő albumai csúcsok, mind. Nem értem, miért bírom a zenéjét ennyire, de egyszerűen belopta magát a szívembe.
A viselkedéséről magánéletéről sokat nem tudok nyilatkozni, mert annyira nem követem, de annyit leírnék róla, hogy köztudottan kicsit botrányos, szereti mutogatni magát és úgymond "impulzívabb" életet élni, de én őt mégis másnak látom, mint mondjuk Mileyt, pont ezért. Rihanna nem erőltetett, én olyan valódinak látom, aki nem csak a médiának mutat egy képet, vagy egy arculatot, amit a hátterétől kap. Lehet, hogy tévedek, de szerintem - hogy is fogalmazzak - ő magánemberként magánember is maradt, olyan, amilyen ő valójában.

Nem kedvelem őt túlságosan. A felhajtásról, ami körülötte van, nehéz eldöntenem, hogy jogos-e vagy sem, azt inkább ráhagyom az olyan emberekre, akiket ez kicsit jobban érdekel, mint engem.
Szerintem Beyoncé se nem tökéletes, sem nem egyedi, se nem hipertehetséges, sem becsülendő, sem semmi. Nekem csak simán sok. Nagyon sok. Nem szeretem a díváskodását, a rongyrázást, a túlzott fényűzést, amit csinál(nak). Egyszerűen távol áll tőlem az ő stílusa. A hangja sosem tetszett, engem kifejezetten irritál, és a zenéje is abszolut felejthető számomra. Talán a Sweet dreams volt az, ami megmaradt bennem.
Külsőleg szép nő, de szintén ennyi. Nem értem, miért kell olyanért az egekig marasztalni őt, ami más sztárokban is megvan. Egyszerűen hiába tartja mindenki őt az ideális nőnek, az én szememben már régóta teljesen jelentéktelen maradt.

Én bírom ezt a csajt. Szerintem nem rossz, amit képvisel. A Fancy klipje rohadtul tetszik, bár már néha kicsit unalmas ez az amerikai gimis téma, de szerintem az a klip meg a zene is egész jól el lett találva. Szerintem Iggy egyáltalán nem tehetségtelen. A maga módján megállja a helyét, és ami először megfogott benne, az a külseje. Szerintem különlegesen néz ki. Az alakja csúcs, gyönyörű, az arca is olyan aranyos, különleges, szép. A stílusa néhol kicsit tucat, de mégis vagány. Nincs okuk utálni őt az embereknek, teljesen rendben van mint előadó és mint ember is.

Az eddigi véleményem annyira nem aktuális már, így muszáj volt írnom egy másikat.
Eddig is nagyon bírtam, már az Arsenalban is, de most, hogy így túl vagyunk a VB-n, ez csak méginkább erősödött. Ő az elsőszámú, ha fociról van szó. Sosem fogom elfelejteni, amekkora gólt a spanyoloknak fejelt. Úgy szállt a levegőben, mint valami természetfeletti lény. Ő az én focihősöm. Imádom, ahogy játszik, meg magát az embert is. Borzasztóan szimpatikus, tehetséges, szerethető és jól is néz ki. Belopta magát a szívembe, az egész holland válogatottal együtt (bár lehet, hogy egy kicsit elfogult vagyok Hollandiával kapcsolatban, de a lényegen nem változtat). Nagyon megérdemelték volna, hogy ők játszhassanak a döntőben. Ettől függetlenül büszke vagyok rájuk, alig várom, hogy RvP-t megint láthassam játszani a MU-ban.

Ezen az oldalon lassan már elengedhetetlen alapfeltétel, hogy minden tagnak meglegyen a véleménye Miley Cyrusról. És hát nem is esik nehezemre kiadni magamból, amit gondolok, főleg hogy ez a nő(?) elég előkelő pozíciót foglal el az én "sztár-feketelistámon".
Meggyűlöltem őt. Ezer örömmel használok rá, meg az őt övező baromságokra bármiféle alpári jelzőt. Nem elég, hogy a külsejét is bájosról ijesztőre váltotta, de azzal együtt a viselkedése is eltorzult. Kár érte. A hangját régebben is szerettem, de sajnos most már minden dalához az ostoba klipjeit rendelem hozzá, így sajnos nem megy. A ruhái borzalmasak, elképzelni nem tudom, kinek a fejéből pattantak ki ezek a magasított talpú cipők, meg a cannabis mintás bodyk.
Mindezek ellenére viszont én lehetetlennek gondolom, hogy valaki csupán körülbelül egy év leforgása alatt ilyen szinten megváltozzon. Szerintem ő vagy alapjáraton egy nagyon gyenge jellem, akit bábúként irányítanak (és nagyon jó színész is, azt nézve, hogy mennyi középszerű ember bekajálta a dolgot), vagy fordítva: mindig is ringyó volt, csak elnyomták, és hát eddig sikerült neki nem önmagát adni.
A háttér a lényegen nem változtat: Ez a lány nem tud mit kezdeni magával. A zenéje trágya, az emberek nem kíváncsiak már rá, és szegénykémnek nehezen megy a beszéd is, kommunikációja tőmondatos káromkodásokban ki is merül, nem beszélve arról, hogy szerintem borzasztóan megcsunyult, így még az elkeseredettségében forgatott pornója sem lenne népszerű.