Kezdjük talán azzal, hogy nálam nincs megszólítás. És hogy miért? Mert ki tudja, milyen korú emberkék nézik meg az oldalam és nem fogok hatféle köszöntést írni. Az olyan idétlen. A nevem Anna, és 17 éves vagyok. Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy már nem vagyok sem emo, de még csak nem is hasonlítok az emokra. A stílusom egyedi és ezt szeretem. Mivel már nem vagyok az a megszállott halálmániás, a barátom jónak látta, ha külön utakon járunk ezután, de nem bánom. Most tudok koncentrálni arra, hogy igazi barátaim legyenek és hogy a szüleimmel javuljon a kapcsolatom. Nem vagyok már az a lázadó tini, aki voltam. Kipróbáltam már mindent, ami elronthat egy életet, de nem bántam meg. Tapasztaltabb lettem és kicsit rendesebb. De nem hiszem, hogy érdekelne az életem, szóval írnok egy keveset a kedvenceimről.
Billie Joe Armstrong
Imádom! A hangját, ahogy kinéz, azt amilyen! Az egész lényét. A Green Day-t 9 éves korom óta ismerem és azóta imádom. Az egyetlen olyan együttes, amit anyu is elbír viselni. Nem tudom mások hogy vannak vele, de rám nyugtató hatással van a Green Day. Fura ☺
Zac Efron
Az örök szerelem. Sokan szégyenlik, de én bevallom, hogy szerettem a High School Musical-t. Persze néha muszáj volt azon röhögnöm, hogy ahogy valaki csókolózik máris tüzijáték van, de szerettem. Aztán jött a Megint 17. A HSM után eldöntöttem, hogy nincs értelme egy színészt szeretni, de a film megnézésekor rádöbbentem, ezellen nem tehetek semmit. Pár hétig folyamatosan Zac-re gondoltam, de ez is elmúlt. Aztán a mozikban bemutatták a Charlie St. Cloud halála és élete című filmet. Gondoltam bizti végigunom, mert valami szentről szól, de Zac-ért bementem.H't nem egy szentről szólt és mondanom sem kell végigzokogtam a filmet és rájöttem, Zac-nek megint sikerült elérnie, hogy szeressem. Ő örök. Visszatérő, de örök szerelem.
♥
