Nina 10 profilja

Ahhoz kétség sem fér, hogy gyönyörû nõ, és mentségemre legyen szólva, nagyon szerettem volna megkedvelni. Az arcban, amit mutatott a médiának, minden meg volt, amely szimpatikussá tehette volna (többek között többször is felszólalt a nõk jogaiért), de valamiért mindig elfogott egyfajta viszolygás, mely miatt nem tudtam teljes mértékben szimpatizálni vele. Talán azért, mert sosem hittem el teljesen a történetét Johnny Depp-pel kapcsolatban (valós bizonyítékok hiányában), ám most úgy érzem jobban is tettem, hogy nem támogattam teljes mértékben. Egy nõ, aki hamis történeteket talál ki arról, hogy bántalmazták, nem érdemli meg, hogy támogassák. Fõleg miközben õ maga volt a bántalmazó fél. Miközben bíróságon, eskü alatt vallotta, hogy sosem lett bántalmazva, ám õ ártott a másik félnek. Egy nõ, aki csaknem derékba törte a hazugságaival egy férfi karrierjét, és aki viccet csinált a feminizmusból. Áldozatnak adta ki magát, de nem volt az. Ezzel pedig megnehezítette a helyzetét azoknak az embereknek (nõknek és férfiaknak egyaránt), akiket valóban bántalmaztak. Ez a nõ a világ egyik legnagyobb szégyene.
De ne csak arra térjünk ki, hogy mekkora egy emberi szenny is ez a nõ. Tehetség? Nem sok van neki, és ezt nem is csak azért mondom, mert minden kis tiszteletemet is elvesztettem iránta. Csak a Rumnaplóban és az Aquaman-ben láttam, és habár utóbbiban már nem irritált annyira, nem is alkotott semmi maradandót. Le is cserélhetnék akár egy másik színésznõre a következõ filmekben, akkor sem tûnne fel sok embernek.
Az egyetlen pozitív dolog vele kapcsolatban? Talán az, hogy szép és vonzó. Sajnálom, hogy nem tudok mást mondani róla.

Sarah Paulson tagadhatatlanul korunk egyik legtehetségesebb színésznõjévé nõtte ki magát az évek során. Ezt nem csak az American Horror Story-ban alakított számtalan karaktere bizonyítja, hanem a szerepek is, melyeket más filmekben add elõ. Egy igazi kaméleon, egyik percrõl a másikra át tudd alakulni egy teljesen más karakterré, és azt nagyszerûen hozni, térjen az el bármennyire is az elõtte alakított karaktertõl. Az arca tele van érzelmekkel, nem kell ahhoz megszólalnia, hogy át tudja adni a szereplõk érzéseit a nézõknek. A testbeszédére ugyanez vonatkozik, kifogástalan.

Volt idõ, amikor a legkevésbé sem kedveltem, írtam is róla utálatos véleményt, nem fogva vissza magamat. Sosem hittem volna, hogy megváltozik róla a véleményem, de íme, its vagyunk.

Kezdjük a legfontosabbal, azzal, ami miatt tartom valamire: a zenéje. Nem igazán vagyok oda a legtöbb pop-dalért, és el kell ismernem, hogy az õ számai (ritmusukat, szövegüket tekintve) elég átlagosnak mondhatók. Talán igazán akkor nyert meg magának és a számainak, amikor kiadta a Sweetener címû 4. stúdióalbumát. A hangja azonban tagadhatatlanul gyönyörû, remekül tudd énekelni, egyáltalán nem átlagos, és sokkal jobb, mint a legtöbb vele egykorú "énekesnõnek" (tisztelet a kivételnek).
Színésznõként azonban egyenesen csapnivalónak tartom, igaz, a sorozatok, amikben szerepelt sem voltak különösképpen kiemelkedõek: Victorious, Scream Queens - örülök, hogy a színészkedés helyett inkább az éneklés mellett döntött, jobban megy az neki.

Emberként nehéz megítélni, a róla szóló cikkek vagy éltetik vagy a lehordják a sárga földig. Az interjúi alapján vidám, aranyos nõnek tûnik, akárcsak a közösségi oldalakon megosztott üzenetei, posztjai alapján. Sokszor válaszol a rajongói kérdésekre, látszik, hogy érdeklõdik, hogy tényleg szereti/odavan az érte rajongókért. Ezt tisztelem benne.
A legjobban azonban az fogott meg benne, amikor a Manchester-ben történt tragédiát követõen mennyire igyekezett segíteni az embereken, fizette a halottak temetését, mennyire együttérzett az emberekkel. Azt hiszem ekkor kezdtem el elhinni, hogy nem is az az elkényeztetett Barbie baba, akinek azelõtt hittem: látszott mennyire megviselte az eset, és hogy talán mindig kísérteni fogja, hogy egy ilyen tragédia pont az õ koncertjén esett meg.

Összességében elmondhatom, hogy mostanra sokkal tisztább szemmel látom, mint eddig bármikor: büszke vagyok rá, hogy egy ilyen fiatal nõ ekkora sikereket volt képes elérni ilyen fiatalon. Tetszik a nyitott látásmódja, hogy senkit sem ítél el sztereotípiák alapján. Tehetséges énekes és elmondható, hogy jó ember.

Fiatal kora ellenére bátran ki lehet jelenteni, hogy remek színész, nem is csoda, hogy csupán 21 évesen Oscar-díjra jelölték. A 'Call me by your name' címû film alapvetõen egy csodálatos alkotás volt, ám Timothée alakítása csak még mûvészibbé varázsolta a filmet. De nem csak Elio szerepében volt tökéletes, hanem remekül alakította Kyle-ot a Lady Bird c. filmbõl, és bebizonyította, hogy õ bizony nem csak egyfajta karaktert tudd eljátszani.
Tehetsége mellett még egy nagyon aranyos, kedves emberi lénynek tartom, csak remélni tudom, hogy nem fog megváltozni.

Saoirse vitathatatlanul korunk egyik legtehetségesebb színésznõje. Még az egyébként rettenetes 'The Host' címû filmben is nagyszerûen alakította a szerepét, és ne említsem akkor még milyen volt a Grand Budapest Hotelben, a Brooklyn-ban vagy éppen a Lady Bird-ben (ezért Oscarra is jelölték, egyébként nem elõször). Minden szerepet, amit kap, magára önt, teljesen átadja a karaktert, és a legnagyobb erõfeszítésekkel alakítja azt.

Mindig is vegyes érzéseim voltak Taylor-ral kapcsolatban, de alapvetõen sosem mondtam volna rá, hogy gyûlölöm, esetleg, hogy mindennél jobban imádom. Voltak körülötte botrányok, az emberek megalázták a magánélete miatt (meg kell jegyeznem, attól, hogy több pasival is járt, nem jelenti azt, hogy mindegyikkel ágyba is bújt). A 2016-os kabarén tanulva most szinte nem is hallani a magánéletérõl, ahogy látom igyekszik olyan távol tartani magát a médiától, amennyire csak lehet. És ezt nagyon jól is teszi.
Egykoron talán még kárörömmel néztem is, hogy mennyien ellene fordulnak egy olyan nõnek, akit nem ismernek. Nyilván nem azt mondom, hogy Taylor nem követett el hibákat, de senki se merje képmutatónak nevezni, vagy esetleg hazugnak, aki maga is az – mert õ sem különb más embereknél. Azt meg fõleg nem mondhatjuk, hogy rossz ember lenne. Jótékonykodik és szereti a rajongóit, ez egyértelmû tény. Mondhatjuk, hogy túlértékelt, de attól még egy Grammy-díjas énekesnõ marad, márpedig ezt a díjat nem adják akárkinek.
A zenéjére rátérve. Mivel megvédtem, adott lenne, hogy hatalmas rajongója legyek, de õszintén szólva nem vagyok az. Elismerem, hogy valóban van tehetsége, de a zenéje sosem fogott meg igazán, habár legutóbbi albuma, a 'reputation' véleményem szerint nagyon jól sikerült, legalábbis nekem jobban tetszik, mint az elõzõek. Nem az én stílusom, ettõl még nem jelenti azt, hogy rossz abban, amit csinál. Ezt kéne felfognia pár embernek.
A másik meg: Taylor egy elõadó. Teljesen megértem, ha neked nem tetszik a zenéje, de amikor egy mûvészt (mert igenis az), az alapján ítélsz meg, hogy milyen a magánélete, egyszerûen szánalomra méltó. Az meg fõképp gusztustalan, amikor egy nõ hívja Taylor-t 'r*banc'-nak.
Remélem, hogy minden megaláztatása után most végre eléri majd, hogy boldog lehet, és hogy a média leszakadjon a magánéletérõl. Bármilyen is legyen egy ember, a nyilvános megaláztatást senki sem érdemli meg.

Winona Ryder-t elõször a Fekete Hattyú c. filmben láttam, habár be kell vallanom, ott nem különösebben figyeltem fel rá, tekintve a nem túl nagy szerep miatt, amit ráosztottak. A Salemi boszorkányok címû film megnézte után mondhattam csak azt, hogy igen, ez szép volt. Maga a történet is komoly témákat dolgoz fel, a mai napig az egyik kedvenc filmem, amit pedig Winona alakított Abigail Williams szerepében az nem egyszerûen jó volt. Úgy hozta a karaktert, ahogy más nem tudta volna.
Mikor elkezdtem nézni a Stranger Things címû sorozatot, elõször rá sem ismertem. Csak hosszú idõ után döbbentem rá, hogy ez az a színésznõ, aki egykoron a 'Salemi boszorkányokban' játszotta a fõszereplõt. Ám itt sem lehet semmi rosszat mondani az alakítására. Joyce Byers-t elképesztõ hitelességgel hozza, a mimikája, mint a testjátéka tökéletes összhangban áll egymással.

Hát ezt a csajt sem lehet a tehetségéért szeretni.
Színésznõként – nem igazán lehet pozitív dolgokat mondani róla. Miben is szerepelt, az Indul a riszában? A legtöbben innen ismerik, én is ebben a sorozatban láttam elõször, még kiskoromban, bár már akkor is botrányosnak és szánalmasnak tartottam az egész szériát. Persze ez nem jelenti azt, hogy Bellának feltétlenül rossz színésznõnek kell lennie, de mégiscsak, szegényke az. A szánalmas kis szerepeit, amit ráosztottak még talán el tudta úgy-ahogy játszani, de valljuk be, arra még teknõs is képes lenne.
Énekesnõként hagyjuk is a csajt, amit csinál az egyszerûen menthetetlen.
Modellként... Hát, talán ez az egy, amit igazán kamatoztatni tudna. Csinos lány/nõ, de a magamutogató viselkedése kicsit sem szimpatikus, bár lehet valaki ezt szereti.

Már megszámolni sem tudom, hogy hányadik véleményemet írom errõl a csajról, mindenesetre ez most biztosan nem lesz pozitív. A tehetségérõl nagyon nem tudok beszélni, színésznek valami rettenetes, szinte sértés annak hívni. Bevallom, nincs rossz hangja, de teljesen középszerû, ráadásul a dalai is tipikus 'tucatszámok'. De mit is várnék tõle, õszintén?
Emberként meg... Nos, valljuk be, rettenetesen ellenszenves. Nem csak sok kijelentésével van a gond, amik elég meredekek, de a múltbéli viselkedésével is. Igen, lehet meglepek valakit, de engem igenis zavar, ha valaki folyamatosan játssza a szajhát a média elõtt. Rossz idõszaka volt? Nem érdekel, élje ki magát otthon, a négy fal között. Ha más celeb meg tudja tenni ezt, akkor õ is. De akinek nincs tehetsége, annak mással kell felhívnia magára a figyelmet.

Az kétségtelen, hogy Laura könyvei szórakoztatóak, sõt, kellemes kikapcsolódásnak számítanak, de azt határozottan nem állítanám, hogy kiemelkedõ, vagy akár a legjobb írónõ lenne. Olvastam a könyveit, megvettem a Szent Johanna Gimi sorozatot, a Bexi-sorozatot, a Bábelt és az Akkor Szakítsunk c. könyvet is. Mint mondtam, kikapcsolódásnak tökéletesen megfelel, a nyelvezete egyszerû, tele van komédiába illõ helyzetekkel, melyek habár számomra néha már fárasztónak tûntek, de azért be kell valljam, volt amelyik megmosolyogtatott. De mindössze ennyi. Persze érthetõ, hiszen a könyvei elsõsorban a fiatalság számára íródtak. Magával Laurával nincs semmi különösebb problémám, sõt, rettenetesen aranyosnak tartom és kedvesnek. Azonban az erõs túlzás amikor valaki azt állítja, hogy õ a 'legjobb írónõ'.

Szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy õ generációnk egyik legnagyobb, legtehetségesebb színésze. Sherlock Holmes és Charles Chaplin szerepében zseniális, Tony Stark-ként pedig utolérhetetlen. Életem legjobb döntése volt, hogy egykoron megnéztem a 2008-as Vasember c. filmet, aminek köszönhetõen megismerhettem Robert-et. Ám az mellett, hogy iszonyatosan tehetséges és karizmatikus személyiség, még az sem utolsó, ahogyan viselkedik. Az interjúkban rettenetesen laza és vicces, és ha hihetünk a közeli ismerõseinek akkor nagyon segítõkész és elõzékeny. Rettenetesen büszke vagyok rá, hogy sikerült letennie egykoron a drogokat, felállt, és ennek hála most Hollywood legkeresettebb színésze lett. Nagyon kedves ember, mind a színésztársaival és a rajongóival. Persze a jótékonysági munkája sem utolsó – örülök, hogy a munkája mellett erre is tud idõt szakítani.

Õszinte legyek? Sokkal jobban kedvelem a srácot mióta a One Direction "feloszlott". Végre megszabadult a számomra nevetségesnek tartott hosszú, göndör hajától, és végre felvett egy férfiasabb, sokkal vonzóbb stílust. Mióta meghozta ezt a lépést, vártam, hogy mikor jelenik meg a szólómunkája. Nevetséges, hogy egy hajvágás miatt hirtelen kevésbé találtam irritálónak, de így van.
Be kell vallanom, még amikor nem is kedveltem, akkor is beláttam, igen, jó hangja van. A legjobb hangja volt az egész bandából, és egy ideig reménykedve vártam - mikor felröppentek a pletykák, hogy ott akarja hagyni a bandát -, hogy végre kiadjon valamit, ami csak az övé. Pazarlás egy ilyen hangot hozzákötni egy tinibandához.
Ennek ellenére mindig is éretlen "kisfiúként" gondoltam rá. Amit a média próbált beadni minden lány álmáról, a göndör hajú, ártatlan Harry-rõl, az engem egyszerûen taszított. Ez nem feltétlenül volt az õ hibája – ez az imidzs volt rákényszerítve. És õszintén szólva boldog voltam amikor meghallottam, hogy a banda szünetre megy. Végre, gondoltam. Itt a lehetõség, hogy megmutassa, mekkora tehetség is valójában.
Úgy gondolom, Harry a banda szüneteltetése óta megváltozott, méghozzá jó értelemben. Elsõ önálló dala, a Sign of the Times egy mestermû. És ez nálam nagy szó, tekintve milyen válogatós és kritikus vagyok zenék terén. De a szöveg, Harry hangja, az egész dal felépítése egyszerûen magával ragadott. Szóval igen. El sem hiszem, hogy eljutottam idáig, de kedvelem Harry Styles-t. Tetszik a zenéje, és igen, tetszik a külseje is. És minden múltbeli ellenszenvem ellenére normális, kedves személynek tartom.

Senkinek sem okoznék meglepetést, ha azt mondanám, hogy én is a BBC által készített sorozatból, a Sherlock-ból ismertem meg. A történet még 2014 végére nyúlik vissza, mikor is egy internetes személynek hála rengeteg áradozást láttam a sorozatról, és a furcsaképû színészrõl, aki a címszereplõt alakította. Egy idõ után azt mondtam, egye fene, mi rossz sülhetne ki belõle? A Sherlock azonban teljesen máshogy teljesített, mint vártam. Az elsõ rész elsõ tíz percében már elvarázsolt, nemcsak a zseniális történetvezetés, hanem a színészek játéka miatt is. Ez volt az egyikük, Benedict Cumberbatch, aki kétség kívül az egyik legjobb valaha élt Sherlock Holmes-t alakította – számomra pedig határozottan a legjobbat. Jött a nagy rajongás, kutakodni kezdtem utána, többet megtudni róla, legalábbis, amit lehetséges volt. Közben egyre több filmjét igyekeztem megnézni, hogy lássam más karaktert is ilyen kiválóan alakít-e. Alan Turing a Kódjátszmából, Christopher Tietjens a Parade's End-bõl, Julian Assange a The Fifth Estate-bõl, Khan a Star Trek-bõl, Stephen Strange a Doctor Strange-bõl... És még sorolhatnám a rengeteg szerepét, a Hamletet, Frankenstein-t, de mindig ugyanott lyukadnánk ki. Benedict Cumberbatch egy méltán elismert színész mind a hazájában, mind az egész világon. Ez mellett azonban maga az ember is, a jelleme is fontos szerepet játszik számomra: feminista, támogatja a melegjogokat, komolyan veszi a világban történõ eseményeket (háborúk, terror stb.) és jótékonykodik. Habár elsõ ránézésre nem az a tipikus kigyúrt, álomszerû, szöszi hollywood-i sztár, mégis ez ad neki egy bizonyos furcsa vonzerõt, amit az ember csak akkor ért meg ha már látta õt filmekben, interjúkban. Nem csak a karaktereibõl hanem õ magából is sugárzik az intelligencia, a tehetség, ami sajnos egyre kevesebb színészben van meg. Számomra igenis vonzó a vékonynak tûnõ, de erõs testalkata, a magas arccsontozata, kékeszöld szemei, mély hangja, melyet ha az ember meghall, beleborzong. De igazán a kisugárzása teszi õt számomra mérhetetlenül vonzóvá.
Visszatérve a színészi tudására: Benedict Cumberbatch-t lehet szeretni vagy nem szeretni, de azt mindenkinek el kell ismernie, hogy tehetséges férfi, aki minden jót megérdemel az élettõl.

Sosem fogom megérteni ezt a nagy ajnározást, ami jelenleg körülötte zajlik. Félre ne értsenek, semmi bajom vele – különösebben. Tisztelem, mint embert, sok mindent át kellett élnie, arra biztatja az embereket, hogy szeressék magukat és más, számomra is fontos ügyek mellett ki is áll. (Ahogy mások is, a média és a rajongók mégis úgy csinálnak, mintha csak Demi lenne ilyen – tisztelet a kivételnek.) A tehetségérõl nem tudok sokat mondani – nyilvánvaló, hogy nem valami erõs színészi tehetséggel megáldott nõ, de még az énekhangja is csupán csak átlagos, semmi különleges nincs benne. A dalai tipikus tucatdalok, az eredetiségnek legkisebb jelét sem lehet felfedezni bennük. A stílusa sem valami egyedi.

Ezt a nőt is nagyon sztárolják, csak tudnám miért. Nincs rossz hangja, nem ezt mondom – de nem annyira tehetséges, mint amennyire beállítják, amennyit pedig elkér a koncertjeiért (amin mellesleg késik is, direkt) egyszerűen felháborító, főleg ha még végig sem tudja csinálni a koncertet normálisan. Nyilván bárki késhet egy koncertről, de néha órákat? Meg megütni a rajongóját mikrofonnal? Ez azért is pofátlanság, mert a rajongók fizetnek tíz-húsz ezer forintokat, amiből ő majd szépen luxusházakat és ruhákat vásárolgat.
Régen nagyon szerettem a dalait, még ma is hallgatom a régebbieket, határozottan elismerem, hogy valóban jó énekesnő, még ha nem is annyira, mint mások esetleg állítják. Az 'Anti' című albumát alig vártam, hiszen olyan régen jelentek már meg új dalai. Sajnos azonban csalódnom kellett, nem jött be az album és a rajta lévő dalok stílusa.

Sosem értettem az emberek miért kedvelik annyira. Talán az egyetlen érdemleges szerepe a Teen Wolf-ban volt, ott pedig egy tragédia, amit alakított. A karakter magában rettenetesen antipatikus az én szememben, Holland pedig mintha semmit sem próbálna hozzáadni, mégis, elég sokan kedvelik. Azt hiszem a rengeteg pozitív vélemény után, amit hallottam róla, kicsit túl sokat vártam tõle, valami igazán fenomenális alakítást, ami megmarad az emberben. Középszerû színészõ, rettenetesen átlagos, nem valami tehetséges.

Chris Pratt-et elõször egy kisebb szerepben láttam, a Csajok Bosszújában, tehát a neve ismerõs volt amikor eljutottam ahhoz, hogy megnézzem a Galaxis Õrzõit, hiszen Marvel-fanatikusként úgy éreztem ennek a filmnek is adok egy esélyt, fõleg mivel jó kritikákat kapott, és az emberek legnagyobb része is elégedett volt vele. Valamiért azonban engem a Jurassic World megnézése után nyert meg magának teljes mértékben. Le voltam döbbenve, hogy miért nem kapott eddig figyelmet, hiszen az alapján, amit eddig láttam, Õ igazán ért a szakmájához – ami manapság ritka a filmes világban.
Amikor olvastam, hogy Star-Lord szerepéért 27 kilót fogyott le mindössze fél év alatt, teljesen ledöbbentem, fõleg miután láttam, hogy milyen volt a rengeteg edzés elõtt. Büszke vagyok rá, hogy sikerült lefogynia, mostantól pedig sokkal jobban odafigyel az egészségére.
Chris Pratt csodálatos színész; az interjúk, beszámolók alapján humorosnak, ,,lazának" ítéltem meg, ezen kívül (habár nem ismerem személyesen) biztos vagyok benne, hogy remek férj és apa is egyben.

A Büszkeség és Balítélet címû filmben láttam elõször, habár a akkor nem igazán vettem róla tudomást, hiába tartozott a fõbb szereplõk körébe. A Holtodiglan filmjéért jelölték egykoron Oscar-díjra is, amit sajnálatos módon nem kapott meg, ugyanis remekül alakította a manipulatív, szociopata feleséget a filmben. Az egyik legjobb alakítása volt véleményem szerint.
Nem kétség, hogy van tehetsége a színészethez, több, mint a mai tinisztároknak. A kisugárzása lenyûgözõ.

A Bajos Csajokban valami hatalmasat alakított a manipulatív Regina George karakterében, nagyszerûen adta a szerepet, elismerésem neki. Habár ezen film által kezdtem el megkedvelni, a Szerelmünk lapjai után voltam hajlandó elismerni a tehetségét. Abban a filmben nyilvánvalóan mindent beleadott, hogy jó alakítást nyújtson, és ez meg is történt, nem is csoda, hogy megkapta a szerepet. Egyébként igazán szép nõ, nagyon tetszik az arccsontozata, a mosolya pedig nagyon bájos.

Nem értem miért csak ennyi rajongója van, hiszen maga a színész eddigi tapasztalataim szerint nagyon is tehetséges, a Game of Thrones-ban például remekül alakítja Sam karakterét. Az interjúk alapján nagyon jó humorúnak tûnik, közvetlennek és érdekesnek, pozitív és vidám embernek. Igen, elég erõs testalkatú, de alapvetõen aranyos arca van, ráadásul ez nem fogja lejjebb vinni a tehetségét.