Sophia E. Bay profilja

Rendben, szóval most talán összeszedtem a gondolataimat, és menni fog egy épkézláb vélemény (NEM ÖMLENGÉS!!) megírása. Talán. *mély levegő* Oké, kezdjünk bele.
Szóval Ren. Egyszerűen nem lehet rá mást mondani, csak azt, hogy T Ö K É L E T E S. Kezdve a hajától (ami remélem, majd egyszer megint szőke lesz), le egészen a *khm, nem, annál tovább* talpáig. Igazság szerint én is csak egy elfogult rajongó lehetek, hogy tényleg így gondolkozom, de nem tudok róla másképp, szóval csak annyi, hogy amennyit ismerek belőle, azt tényleg szeretem. A stílusa páratlan, vonzó és sármos, emellett pedig végtelenül gyerekes tud lenni néha, és nem tudom, hogy hogyan lehet őt lánynak nézni, amikor süt róla, hogy egy született adonisz. Még a szőke hajával is. Most barnán pedig olyan, mint egy.. nem, egyszerűen nem tudok rá példát, mert ilyen gyönyörűséget még nem láttam/elfelejtettem, de az már nem számít. A hangjától elolvadok belülről, egyes édes gesztusai után szintén, és azt hiszem, az egyedüli ok, amiért végül megint megszilárdulok, az a félelem, hogy talán soha nem látom majd élőben, és soha nem fogom megismerni, hiszen van ez a különös tartomakétlépéstávolságot és a nemerjhozzámérnimertmegetetlekagrizzlymmel-féle búra körülötte, amit mindenkivel szemben fent tart, legalábbis a kamerák előtt. Persze tudom, hogy ostobaság felhozakodni ezzel a dologgal, hiszen valószínűleg tényleg nem fogok vele találkozni, de még egy árvaszót sem fogok vele beszélni, de ha már egy új képet találok róla valahol, vagy egy új videót, vagy akármit, ami hozzá kötődik, attól boldog vagyok. Nagyon, már irreálisan. Tudom, hogy nem lenne szabad ennyire beleélnem magam a fangirlösködésbe, de muszáj bevallanom, hogy ez a fiú fontos nekem. Egy valamilyen szinten. Egy fontos szinten.
Nekem Ő tényleg az, akire ha ránézek, elmosolyodom. Ha rosszul érzem magam, akkor jól végignézegetem a képeimet róla, és máris vigyorgok, mint a vadalma C: És nagyon hálás vagyok neki. Hiszen nélküle, a NU'EST nélkül valószínűleg most nem lennék ilyen vidám és önfeledt, hiszen ha nincs a Face, ami szintén sokat segít nekem, akkor nincs K-POP, és akkor rengeteg mindent veszítenék. Szóval köszönöm, Ren. Tényleg. Lehet, hogy soha nem fogod tudni, hogy milyen sokat jelentesz nekem (és rajtam kívül még egy csomó lánynak/fiúnak a Földön, és hiszem, hogy azon is túl), de tényleg így van. Köszönöm.
Azt hiszem, hogy mégiscsak ömlengésre sikerült. *sóhaj* Na, mindegy.

Szóval Yoo Jung-ot már egy jó pár videoklipben láttam és egy kicsit megütköztem, hogy én... idősebb vagyok nála. Komolyan eléggé meglepődtem. A tehetsége felől nem lehet kétségem, valóban ügyes színésznő, és habár tényleg fiatalabb, azt hiszem, hogy én felnézek rá. Majd egy napon szeretnék én is ilyen sikeres lenni, mint ő. Szimpatikus és kedvesnek tűnik. És nem tudok elmenni amellett, hogy egy nála kétszer idősebb férfivel játszott együtt, és hogy.. Szóval nem. Minden tiszteletem az övé, tényleg meglepődtem, és azt hiszem, ő az élő példa rá, hogy nem szabad lebecsülni a fiatalokat. Fighting, Yoo Jung! Csak így tovább!

Jensent én is az Odaátnak köszönhetően ismertem meg, először nem kedveltem, de aztán egyre jobban megkedveltem. Lehet, hogy ez azért volt, mert akkoriban én még nagyon kicsi voltam, és ahogyan nőttem, úgy tűnt fel egyre jobban, hogy mennyire helyes, és vicces. Mindegy. Szóval most már úgy vagyok vele, hogy nélküle nem lenne teljes az életem, hiszen a mai napig nézem az Odaátot, felirattal, és neki köszönhetően egyre jobban megy az angol, és ezért nagyon hálás vagyok, még akkor is, ha ez egyáltalán nem tartozik bele abba, amit ide le kéne írnom.
Amit imádok benne, az a hihetetlen színészi játéka, amit senki sem lenne képes felülmúlni. Arra a csodára, amit ő a kamerák előtt művel, arra a törődésre, amit a színészi játékával nyújt, arra senki nem lenne képes rajta kívül. Én így hiszem. És tudom, hogy ezzel nem csak én vagyok így.

Baek Ho. Hm. Mivel is kezdjem? Szóval. Annyi minden van, de nem akarok itt áradozni órahosszig, szóval megpróbálom leegyszerűsíteni: Ő totál ideálom, magas, de nem annyira, hogy ne érjem fel (ha értitek, mire értem...), izmos, helyes, a stílusától behalok, és amikor mosolyog... Hjaj. Teljesen elvarázsol.
Aztán, térjünk át a belsőre: Ő egy nagyon kedves srác, és igazából tökre el tudnám képzelni, ahogyan udvariasan kinyitja az ajtót a lányoknak, meg előre engedi őket, és nálam ez fontos tulajdonság; és amúgy is, habár elsőre talán egy kicsit ijesztőnek tűnhet a határozott tekintetével, de belsőre olyan, mint egy nagy maci, akit addig ölelgetnék, amíg el nem sorvadnak a karjaim... Szóval igen, nekem egyik kedvenc tagon a NU'EST-ből, és ő áll első helyen a kedvenc énekeseim között, mert olyan különleges, egyáltalán nem mindennapi hangja van. Ja, és az a zavart arca, amikor a Love Storyban mondja, hogy sajnálja, hogy mindig kiabál, ha felébresztik, és még aludni akar... Akkor nagyon beleszerettem. Éljen soká Kang Dong Ho!

Óóóóóó, MinHyun... Jaj. Először is: IMÁÁDOM! a hangját, a cuki szemeit, azt, hogy olyan, mint egy nagyra nőtt kisgyerek belül, de külsőre először azt gondoltam róla, hogy "húúúú, még egy hűvös srác...", de ahogyan egyre jobban megismertem, úgy lett egyre édesebb és aranyosabb a szememben. Na, de visszatérve, úgy szeretem, ahogy van. A mosolyától egyszerűen elkezdek olvadozni, és csak nézek, és nézek, aztán egy olyan fél óra múlva észreveszem, hogy "ja, menni kéne tovább...", szóval igen, egy kicsit neki is a megszállottja lettem... Hehe... ^^"