Ha heje sírási hbát véltek fölfedeni,akko az nem a zénhibám,hane,m abillengyűzeté!
Bemutatkoznék! A nevemet Raymond Luxusjachtnak írják, de Torokingató Mangrovénak kell ejteni.
Egy mocskos kis gengszterrel van dolgod, aki az orcádba fújja a füstöt...szóval úgy vigyázz.
Körülbelül 2432 éve boldogítom a jónépet (biztosra veszem, hogy boldogok), és szívom el előletek a levegőt. Agyacskámat remek grafikusok tudományával tornáztatom, és reménykedek benne, hogy a későbbiekben nem hagy cserben (volt rá példa. hajjaj!) a munkám során. Sajnos már ennyi idő alatt belefáradtam abba, hogy a munkáról beszéljek. Rohadt egy dolog, de ez van.
Akkor nemes egyszerűséggel elkezdek pofázni magamról: Olyan vagyok, aki szereti részletesen, és hosszasan megfigyelni az embereket. Megfigyelni a viselkedésüket, érzelmeiket, reakcióikat. Megfigyelni őket, magukat, testüket, arcukat, arckifejezéseiket. Ezért tudok, és szeretek jobban embert rajzolni minden másnál, és ezért imádom a filmeket, és a remek színészeket.
Zene nélkül mit érek én?
Van, ami nem mellőzhető a mindennapjaimból. Heh. Ki találja ki? A zene. Jólvan, Karcsika. A régi poprocktól a hardrockig majdnem mindent meghallgatok (sőt, az anno hallgatott Green Dayből is maradtak pop punk foszlányok). Van, amit azért, mert embrió korom óta ismerem, és a szívizomzatomhoz nőtt, van amit pedig azért, mert idegileg teljesen kikészülök a kiráylságától.
Szívem csücske a 80as évek.
Ha arra kéne válaszolnom, mitől tudok úgy pörögni, mint a sz*r, akkor azt mondom, hardrock & hajmetál. Ha azt kérdezik, kiknek bámultam eddig a legtöbbet a seggét, azt mondom Bon Jovi & Paul Stanley. Ezzel így körülbelül mindent leírtam.
Ha pedig egy átlagos "én is ilyen vagyok" című fogalmazás kell, akkor íme: Én is döntöttem már fel véletlenül asztalt, raktam már véletlenül széket más kabátjára (vagy lábára, majd szépen ráültem, mert vak vagyok), tenyereltem már a felforrósodott melegítőlapra, csesztem már el rézlapot, ragasztottam már vissza a bakról leesett deszkát maszkolószalaggal, rajzoltam már Mézga Gézát és Blökit az órai munka kellős közepére, estem már el utolsó lépcsőfokon, nyeltem már le rágót, ejtettem már a pofámba a telefonom, raktam már a hajamba a ceruzámat satöbbi...szóval nem csak te vagy ilyen idétlen és béna, itt vagyok én is.
Nah, hát ez lenni disz görl.
Életeim, lassan a bemutatkozás végéhez értem. Még egy-két sokatmondó idézet, és csókpuszi.
(aztán vigyázz, mert leöl a rúzsával)
"Ha meg akarod nevettetni Istent, mesélj neki a terveidről."
- Woody Allen
"Soha ne fuss esőben, amikor nincs rajtad zokni!"
- Billie Joe Armstrong
Úgy érzem, ezt még bele kell tennem a bemutatómba:
Búcsúzkodnék!
I You want to laaay you me down in a beed of rooseees.
For toniiiight i you sleep on a beed of naaails. I You want to be just as cloose as the Hooooly Ghost is,
And laay you meee down on a beed of rooseees.
- Bon Jovi ft. Én
Köszöntem.
Ne feledd:
Csak akkor jelölj, ha...tudod mit, azt csinálsz, amit akarsz.
Egy kis önreklám...mert egy önelégült p.... vagyok.
A "portfólió"
A vegyessaláta mindenféle saját alkotás nélkül, tele rebloggal