Natie K . profilja

Natalia K - The girl who laughs the loudest

Or the girl who never wants to be alone, ahogy P!nk is énekli a Sober című számában. Nos, ide a mai világ kölykei valami képet szoktak beszúrni - szúrtam én is, s bár nem magamról, de ha lett volna kedvem képet csinálni, akkor az is ilyesmire sikeredett volna. Merthogy én nem vagyok tökéletes. Nem vagyok vékony, nincs gyönyörű pofikám, nem sminkelem magam agyon, jóval fiatalabbnak tűnök a tényleges éveimnél, s ez a világ szerint manapság súlyos bűn. Az pedig csak hab a tortán, hogy a társadalom által nem igazán elfogadott a szexualitásom. Természetesen, nem gondolom, hogy a blogspotosok közül valaki pont az én kinézetemet kritizálná - főleg, hogy tudom, nagyon aranyosak vagytok - csupán ezzel a pár sorral és a képpel szeretném kifejezni nem tetszésem az ítélkezés irányába.A becses nevemet nem nehéz kitalálni, Natáliának hívnak. Ebből a blogger név, csak mert pár évvel ezelőtt a Natie sokkal jobban hangzott, mint a Nati, még leírni is jobban szerettem. Az évek során ahogy komolyodtam, úgy változott a véleményem is erről, de sosem vettem rá magam, hogy megváltoztassam a nevem. Egyszerűen rám ragadt. Az írásra körülbelül tizenhárom, tizennégy éves koromban kattantam rá, hogy úgy mondjam, azaz négy éve. Imádok írni. Kikapcsolhatok, kiadhatok magamból mindent, leírhatom ami bánt, és az sem érdekes, ha nem látja senki, én csak kiadtam magamból a haragom. Mások ezt naplónak hívják, én hű Undead Soldier lévén ezt mondom: i just wrote a letter that'll never be sent. S valóban így van, ha nem tettem közzé, nem mutattam meg senkinek az írásom, akkor az általában egy személynek szól, az üzenet pedig tényleg nem fog eljutni hozzá.
Ha már az írásról beszéltünk, tegyünk egy kis kitérőt a szerepjátékra. Az FRPG-re gondolok, ami annyit takar: Forum Roleplaying Game, azaz fórum alapú szerepjáték. Ezt úgy egy éve - vagy másfél - csinálom. Kezdőként rémes voltam, szinte az összes írott és íratlan szabályt megszegtem, amit csak lehetett. Nos, az első két-három karakteremre ezért nem vagyok büszke. Szerepjátszottam már élőben is, amit egyszerűbben inkább neveznék színészkedésnek. Az teljesen más tészta, viszont nekem pont olyannyira bejön, ahogy a fórumok. 

Úgy hirtelen ennyi jut eszembe, mikor megkérnek, hogy áradozzak magamról. Ha kérdésed van, vagy csak beszélgetni szeretnél, írj bátran. Nem harapok.... nagyot ;)