Inori profilja

Szerintem Jane-t jóformán csak a Beatles rajongói ismerik, ami nagy kár, mert rendkívüli hölgy. Igazi polihisztor: színészkedik, cukrászkodik, mindemellett könyveket ír. Egy művét sem olvastam még (pedig több is megjelent magyarul), de a filmjei közül néhányhoz már volt szerencsém, és szerintem ügyes színésznő. Nem egy lehengerlő, ritka tehetség, de határozottan élvezhető nézni az alakításait, sajnos azonban nem sok filmben látható. A Deep End az egyik ilyen ritka kincs, ami önmagában is nagyszerű alkotás, Jane pedig csak fokozza a hatását.
A cukrászatban is biztosan megállja a helyét, nemrég láttam egy videót, melyben esküvői tortát készít, mesés lett. Feltétlenül kipróbálom pár receptjét, tényleg nagyon jól néznek ki a sütijei.
Ami a magánéletét illeti, szép pár voltak Paullal, és Paul lehet, hogy hibát követett el azzal, hogy megcsalta, de szerintem hosszútávon különben sem működött volna köztük a dolog. A szakítás után mindketten megtalálták életük szerelmét, és jobban jártak így, mintha egy házassággal tovább bonyolították volna az évek során kissé kihűlt kapcsolatukat. Más kérdés, hogy Paultól ez elég suttyó húzás volt, megoldhatták volna szebben is. De mindegy, a lényeg, hogy Jane szebbnél szebb dalokat ihletett, ezek pedig időtlenek maradnak, ha már a kapcsolatuk nem lehetett az. Ereje, tartása abban mutatkozik meg különösen, hogy különválás után is megtalálta a számítását, sőt, mondhatni akkor találta meg igazán. Intelligenciájával méltó példaképe lehetne a mai világ tizenéves lányainak, ezért is sajnálom annyira, hogy nem túl ismert.

Szívszorító látni, ahogyan mosolyogva énekelt azon a csodálatos hangján, szép öltönyben, jól fésülten, miközben belül valószínűleg darabokban volt. Az már önmagában szörnyű, hogy a háború borzalmai miatt alig egyévesen elveszítette az édesapját, de ha az édesanyjában több szülői ösztön lakozott volna, még lett volna esély arra, hogy egyenesbe jöjjenek a családi dolgaik, ezáltal az ő élete is rendezett legyen a későbbiekben. De nem, anyuci fogta magát, és lelépett Amerikába, egyedül, a három gyerek végül is kit érdekel? Erre nincsenek szavak.
Másik nagy tragédiája, ami a szerelmével, Domján Edittel történt. Igaz, már elváltak útjaik, amikor a hölgy végzett magával. Nem tudta megemészteni, ami történt. Ez már túl sok volt.
Két évvel később ő is eldobta magától az életet. Mi maradt ránk? Mesés dalok tömkelege, egyik jobb, mint a másik. Az én kedvenceim a Gedeon bácsi, a Csak egy tánc volt, és az Egy szál harangvirág. Mindhárom vidám, a Gedeon bácsi pedig már szinte bohókás hangulatú. Aki esetleg nem ismeri a történetét, talán azt gondolja, ez is csak valami kimázolt és mesterkélt ficsúr, aki régi vágású táncdalokat énekelt, és egymás után csavarta el a női fejeket. Pedig valójában (és remélem, azok vannak többségben, akik mindezt tudják) Szécsi Pál egy borzasztó terheket viselő, sebzett lelkű, ingatag fiatalember volt, viszont volt olyan erős, hogy társaságban és nyilvánosság előtt egy magabiztos és lelkes ember képét mutassa. Hatalmas tiszteletem.
Nyugodj békében. Nem fogunk elfelejteni.

Az általa írt popzenét még úgy-ahogy beveszi a gyomrom - kellemes hangzásvilág jellemzi a dalokat mind hangszerelési, mind vokális értelemben, a dalszövegek könnyedek, de még éppen azon a jó szinten, hogy ne menjenek át fájdalmasan tucatba. Nem mondom, hogy annyira beleástam magam a munkásságába, de az a pár dal, amit ismerek tőle, kifejezetten tetszik.
Szimpatikus fickó ez az Ed Sheeran.

Talán még Freddie-nél is jobban imádom ezt a cukiságot itten. Megzabálom ezt a jóembert. Komolyan, hogy lehet valaki ennyire édes? Nem lett cukorbeteg a többi tag, vagy ilyesmi?
Tudom, enyhén túlzásba viszem a fanatizmust.
John remek basszusgitáros, de amit különösen nagyra értékelek benne, az a személyisége. Megvan benne minden, amit nem csupán egy sztárban, hanem unblock egy emberben keresek: kedves, szerény, intelligens. Még humora is van, nagyokat derülök a budapesti hátrafelé sétálós videóján, meg amikor random táncokat lejt egyes koncerteken a gitárral a kezében. Ráadásul kinézetre is kellemes jelenség (volt, de hát mindenki megöregszik :'D Kivéve aki nem. Jó kezdek megint bizarr lenni).
Nem szereti a nagy embertömeget, a felhajtást, és ha ő van a középpontban, pont mint én. Talán ezen közös tulajdonságaink miatt kezdtem szimpatizálni vele.
Ő volt a legfiatalabb tag, de mégis ő öregedett meg leghamarabb, szegényt nagyon megviselte Freddie halála, amit nem is csodálok. Nemcsak egy kollégát, de egy barátot is elveszített, egy érzékenyebb lélek nyilván jobban megtörik egy ilyen esemény hatására.
Azért egy kicsit sajnálom, hogy visszavonult, de mindig arra gondolok, hogy neki így a jó.
Remélem, jól van.

Egy igazi színes egyéniség bámulatos hangi adottságokkal. Freddie egy igazi művészlélek volt, aki nemcsak a zene, hanem a képzőművészetek terén is otthonosan mozgott - a Queen logója, amit ő tervezett, igazán szuper lett.
Mint magánszemély, szintén szimpatikus, azok alapján, amiket olvastam róla, vicces, kedves, törődő embernek ismertem meg. Külön plusz pont, hogy macskabolond volt.
Amióta megtudtam, hogy mindkét szülője szép kort élt meg, gyakran elmerengek azon, hogy ha ilyen jó géneket örökölt, nem csak ma is élne, hanem még sokáig. Bár soha ne betegedett volna meg...
Borzasztóan hiányzik, pedig évekkel a halála után születtem.

Na jó, írjunk véleményt. Hihetetlen, már fél éve Ő a második legkedvencebb kedvenc énekesnőm, és még mindig nem szültem ide egy árva sort sem. A véleményírással hadilábon állok, különösen akkor, ha az adott személy a kedvenceim közé tartozik.
Na jó, mi a véleményem? Három darab tízes. Ennyi. Valahogy annyira szeretnék egy szép, hosszú, és logikusan felépített kritikát írni, de nagyon nem megy. A gondolatok össze-vissza röpködnek a fejemben, és egyiket sem tudom elkapni. "Gyönyörű, mély hang, elegáns, igazi dívához méltó külső, édes nosztalgia..." Valahogy így.
A kedvenc dalaim tőle: Mindig az a perc, Halálos méreg, Ez lett a veszted, Katyusa, A gyöngyhalász. Nagymamám jóvoltából már régóta ismerem, de csak idén januárban néztem jobban utána a munkásságának.

Most már éppen ideje lenne új véleményt írnom Róla. Az a 2 vagy 3 tőmondat, ami előzőleg itt virított, abszolút nem adta vissza az iránta érzett fanatikus rajongásom. Agnes Obel munkássága lett az utóbbi időben az életem értelme. Januárban ismertem meg a Riverside című dallal, ami azóta is legkedvencebb kedvencem. Pont akkor ért véget a nagy rocker korszakom, valami nyugodtabbra, valami idillire vágytam. Agnes megadta nekem a nyugalmat és az idillt is, utánozhatatlan hangulatú dalaival. Amikor Őt hallgatom, csak pozitív dolgokra tudok gondolni, akármilyen levert is vagyok. A dalainak hangzásvilága számomra az őszt idézi, ami újabb plusz pont, mert az ősz is egy olyan dolognak számít nálam, amiért érdemes élni.
Az előző véleményemmel szeretnék most párhuzamot vonni, ugyanis ott azt írtam, hogy Agnes egy rejtett csoda. Szerintem azért, mert lehet, hogy nem ismerik sokan, de akik ismerik, azok mind egy véleménnyel vannak róla (remélhetőleg): Agnes különleges. De úgy igazából. Van benne valami, ami sokakból hiányzik. Hogy mi, azt igazából nehezen tudnám kifejteni, de azt elmondhatom, hogy azt a hangulatot, azt az érzést, amit akkor érzek, amikor Őt hallgatom, nagyon kevés más előadó tudja kiváltani nálam.

Akkor ismertem meg, amikor ilyen 2012 körül a Primadonna videóját adták a tévében. Nagyon megtetszett akkor, sokat hallgattam. A megváltozott zenei ízlésem miatt ma már nem tartom kedvencek azt a dalt, viszont Marina tarsolyában van még bőven szám, olyanok is, melyek számomra a mai napig pótolhatatlanok, ilyen pl. a Froot, a Savages, és a Solitaire.
Tetszik a vintage beütése.

Hú, őt még a nagy animés korszakomban, 2013-ban ismertem meg, ő énekelte a Darker Than Black első endigjét [Tsuki Akari]. Már régóta nem néztem animét, de az a dal a mai napig az egyik kedvencem :3 Szép, megnyugtató hangja van, a számai is az idilli nyugalomra törekszenek.

Az Egy veszedelmes viszony c. filmben láttam először. Már akkor tudatosult felvetődött bennem, hogy na, ez a feltörekvő lány egyszer még nagyágyú lesz. És az is lett, szívből örülök, hogy megnyerte az Oscart, megérdemelte. A dán lányban nyújtott alakítása abszolút hiteles és meggyőző volt. [[a vizsgák után feltétlenül tartok egy Alicia maratont, mely során megnéznem az összes filmjét xd]]

Most nézem, hogy róla eddig nem írtam véleményt, pedig talán pont Ő az, akiről nagyon kéne. 2014 elején ismertem meg, az együttes My Immortal klipjével. Első hallásra megtetszett az a szám, de a rajongásom csak szépen, lassan jött elő. Eddig csak az az egyetlen dal, aminek a hatására elsírtam magam, és ezzel beírta magát a lelkembe. Az Evanescence indított el a rock zene útján, lezárva ezzel egy egész korszakot, és elindítva egy teljesen másikat. Lassan átcsöppentem egy másik világba, azt hiszem, akkor kezdtem megkomolyodni. Már az összes számukat ismerem, némelyiknek a dalszövegét is kívülről fújom, sokáig szinte ők folytak az ereimben. Maga Amy pedig egy csodálos, ritka tehetséges énekesnő, és biztos vagyok benne, hogy mindezek mellett csodálatos családanya is egyben. Nagyon sajnálom, hogy most úgymond szüneten van az együttes, de Ő is mondta, hogy nem fog lemondani róla, aminek nagyon örülök. Alig várom, hogy megjelenjenek az új dalai.
Most éppen nem a rocker korszakomat élem, de az Evanescence örökre a szívem csücske marad.

Meghallgattam pár számát. A zenéje abszolút tucat, legalábbis bennem nem kelt semmiféle olyan érzést, ami alapján kimondhatnám, hogy egyedi. A dalszövegei közül sok az ilyen depresszívnek szánt szakítós fajta, ami még jobban rontja az összképet. A hangja számomra fülsértő. Sajnálom, ízlések és pofonok.

Kiskorom egyik meghatározó alakja volt, többek között az ő meséin nőttem föl. Nekem is A kis gyufaáruslány volt a kedvencem, volt, amikor egy nap alatt háromszor is elolvastuk. :> Meg A varrótű és A rendíthetetlen ólomkatona is nagy kedvenceim.

Nagyon régóta ismerem, mert anyukám kedvence, aztán én is rácuppantam. Talán öt vagy hat éves lehettem, amikor hallottam az I'm Alive c. számát. Teljesen lehengerlő volt. Amikor hazahoztak az oviból/suliból, mindig kértem anyát, hogy tegye be a CD-t. Sok kedves emlék fűz hozzá, jó pár számát a mai napig hallgatom. Sajnos az utóbbi időben szörnyű tragédiákkal kellett szembenéznie, így egyúttal csodálatom mellett itt tudom kinyilvánítani őszinte részvétemet is. :(

Kezdetben én is csak divatból utáltam, de aztán benőtt a fejem lágya, és jobban utánanéztem a dolgoknak. A zenéje abszolút nem az én stílusom, a hangja se fogott meg. De nem is zenéje vagy a túlsztároltsága miatt utálom, hanem azokért, amiket tett. Egy bunkó, beképzelt alak, és az oké, hogy pár dologért bocsánatot kért, de a viselkedése nemes egyszerűséggel szánalomra méltó.

Nagyon bírom a csávót és az egész együttest is, kiemelkedő folk metalosok. Egy finn-magyar félrehallásos poénvideóval ismertem meg őket, és ez által kerültem közelebb hozzájuk és ehhez a műfajhoz. Szinte minden számuk bejön.

Ijesztő belegondolni abba, hogy ez a lányka majdnem egyidős velem... Bár én még a XX. század gyermeke vagyok. Igazából nem ismerem a csajt, nem is érdekel, csak egyszerűen megdöbbentő, hogy valaki 15 évesen "merész külsővel sokkolja rajongóit". Amikor először megláttam a képét, utána a születési dátumát, majdnem leszédültem a székemről :'D Őrületes, a legnegatívabb értelemben.

Bírom a csajt, tehetséges, és jó számai vannak. Igazából már elég régóta ismerem, de csak most vettem a fáradtságot, hogy több dalát is meghallgassam. Ami különösen tetszik benne, az maga a hangszíne, különösen amikor mélyen énekel.

Lady Gaga az a személyiség, aki iránt igen vegyesen érzek. Mint ember nekem szimpatikus, mert jótékonykodik, biztatja az embereket meg ilyenek. A stílusa viszont no comment és a sok polgárpukkasztás sem bölcs dolog. Tehetsége az van, tetszik ahogy énekel. Kiskoromban nagy kedvencem volt, néha még most is hallgatom pár számát.

Ez a csaj konkrétan felrobbantja a netet, minden vele van tele, és fogalmam sincs, mitől lett ennyire felkapott. De most komolyan: miért ismeri mindenki a Kardashian nevet? Se ő, se az alomtársai (értsd: tesói...) nem csinálnak semmit, ami elismerésre méltó lenne.