Zuri profilja

úgy látszik: sose nő be a szivem lágya.

én vagyok salinger magánya, kafka bogara és rómeó halála, óriást ledöntő kő a parittyába és vagyok még sok minden, de minden hiába, csak addig vagyok erős, míg nincs nálam erősebb, ugyanaz a karcolás belülről egy vérző seb. papírcsontokra írtunk mindent, mindent mitől féltünk, hogy nehogy elfelejtsük: álmainkban vérzünk. 

Zuri vagyok (Zuria. héber-francia név) és húsz éves, egyetemen tanulok doktornéninek, annak ellenére, hogy abszolút humán beállítottságú agyam van. De én szeretek veszélyesen élni, nyomokban mazochismust tartalmazok. Rettegek a pókoktól, épp most mászik egy falamon, mindjárt hozom a porszívót. Lehetőség szerint olyan embert keresek, aki nem fél tőlük, és befogná őket nekem akár e-mail keresztül is (csak viccelek). 
Szeretem a cappucinóport kiskanállal és a macskákat. Az enyém mindig ellopja a mosogatószivacsot és halál-listáján az első vagyok. 
Nem is tudom, mit mondhatnék még. Már tudod, hogy rettegek a pókoktól, a macskám pedig gonosz. Szerintem ennél jobban körbe sem írhattam volna a dolgot. Olvasok, írok, szeretek, főzök, rajzolok, gyertyákat, füstölőket gyújtok - többnyire ártalmatlan vagyok.

"Anyám szégyelli magát miattam,
mert pizsamában fogadtam a vendégeket.
Ők tapintatosan esznek, és
bár kilóg a hasam, arra gondolok,
hogy valamikor szebben is tudtam repülni,
forogtam, bukfenceztem a levegőben,
a karomat is megfelelően használtam,
és ízléssel ereszkedtem le
a szekrény tetejére, fél térddel.
És bár most alacsonyan szállok,
mint a Trabant füstje,
azért anyám ne miattam szégyellje magát."