SZERKESZTÉS alatt:)
Ez egy nagyon kétoldalú dolog...
Egy embert nem lehet pár sorból megismerni.
De ezzel szemben áll, hogy sokszor abból, hogy valaki mit és hogyan ír, jobban meg lehet ismerni, hogy milyen ember is valójában, mint egy beszélgetésből.
Mit kell rólam tudni...? Ez egy nagyon jó kérdés. Annyi minden mesélni valóm lehetne, de nem is tudom, hogy mit írjak.
Nem kifejezetten szeretem jellemezni magamat, hiszen aki ismer, az úgyis tudja, hogy milyen vagyok.
Aki pedig meg akar ismerni az ne abból ismerjen meg, hogy én milyennek mondom el magamat.
De alapjában véve ezt gonolom: elég kitartó tipús vagyok szerintem, mert ugye
"A remény hal meg utoljára."
Imádok álmodozni, aminek hátránya, hogy amikor valami kevésbé jó dolog történik, akkor rá kell döbbennem, hogy nem minden olyan tökéletes, ahogyan én azt elképzelem, és ahogy az az én álomvilágomban van/lenne...
"Az álmodozás (...), lágy és termékenyítő, ezernyi alvó csírát ébreszt bennünk. Játékosan anyagot gyűjt a jövőnek, s képeket a tehetségnek."
Őszinte vagyok, persze ha úgy a helyes, akkor a véleményemet magamban tartom..de csak ha nagyon muszáj. Alapjába véve egy "Ami a szívemen, az a számon." típus vagyok.
Segítőkész vagyok, mindig próbálok ott lenni azok mellett az emberek mellett akik számítanak rám... Sőt még azoknak az embereknek is segítek néha, akik nem érdemlik meg, és nem is számíthatok rájuk.
Aki valakinek kiszeretné önteni a szívét, vagy titkokat szeretne elmondani, az hozzám mindig bátran jöhet. És lehet bennem bízni.
Naiv vagyok, és ennek nem örülök, mert sajnos sokan visszaélnek ezzel és a bizalmammal.
"A buta nem emlékszik és nem bocsát meg; a naiv emlékszik és megbocsát; a bölcs megbocsát, de nem felejt."
Ez furcsa, mert a kettő nem igen fér össze: nagyon félős vagyok, de ezzel szemben elég nagyszájú és belevaló.
A sötét nagyon sokáig az ellenségem volt, rettegtem a sötétben, nem tudtam jól aludni. Ma már imádok aludni, és a sötétben is kevésbé félek... De a gonosz emberek, azok , akiktől a legjobban tartok.
Szívem szerint én nem a mai világban élnék. Mert bár imádom a fejlett dolgokat, mégis vonzanak a hagyományos és régi dolgok. Férre ne értsetek, nem vagyok maradi!! Csak például egy 20-30 évvel ezelőtt az ember nyugodtan mehetett ki az utcára a nap bármelyik szakaszában, és nem kellett attól rettegnie, hogy leütik, megerőszakolják, lepuffantják, elrabolják...még sorolhatnám.
És ami számomra még nagyon fontos lenne...a fiúk tudtak udvarolni! Ők futottak és küzdöttek a lányokért, és nem fordítva, úgy, mint ma. És ez katasztrófa, a fiúk és a lányok szégyene is.
TÁNC,SPORT
Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy táncolva nőttem fel és ha lehet ilyet mondani, akkor nem tudnék élni tánc nélkül. "This is my life!" Minden az óvodában kezdődött. Jazzbalettal és néptánccal kezdtem. Majd az ovi végetértével a néptáncot elhagytam, majd hamarosan, első osztály után a jazzbalettot is. Rögtön, még abban az évben elkezdtem moderntáncolni (2005-ben), Ezen belül nagyon sok stílussal ismerkedtem meg : revü, jazz, disco, hip-hop beütésű koreográfiák, stb. Ide azóta is járok, már a kilencedik éve boldogítjuk egymást a csapattársaimmal. Mindeközben társastáncoltam is 4 évig, de aztán sajnos azt abbahagytam, de 2013-ban nem bírtam tovább, és újra elkezdtem a társastáncon belül salsázni. Ezt imádom, hiszen megőrülök mindentől, aminek köze van a latin (latin-amerikai, spanyol, olasz) stílushoz.
"A nagy táncosok nem a technikájuk, hanem a szenvedélyük miatt váltak naggyá."
Sokáig odavoltam, hogy én mennyire szeretnék hip-hopozni, de aztán rájöttem, hogy én ennél sokkal nőiesebb területen szeretek mozogni. Ettől függetlenül egy alkalmat sem hagyok ki, és ha csak tehetem megtanulok egy-egy hip-hop koreót. Sőt enyhébb hip-hopokat mi magunk is csinálunk a modern csoportunkon belül.
Az a baj, hogy nincsen annyi szabadidőm, amennyi mindent kipróbálnék. Nagyon szívesen járnék például hastáncra is.
Összesen 9 évig úsztam, ezt is nagyon szerettem, de sajnos jelenleg ezt a sportot nem művelem.
Capoeira: nem tudom, hogy kinek mond valamit ez a szó. A capoeira egy brazil harcművészet. Nagyon szívesen kipróbálnám, és egyszer, az életem során sort is fogok rá keríteni.
Amit még nagyon szeretek, az a röpi. És elhatároztam, hogy az egyetemes (csak jussak el odáig) röpicsapatban benne szeretnék lenni.
Az egyik kedvenc filmem: a Hajrá csajok 5.
Talán ez is az álmodozáshoz kapcsolódik, hogy túlságosan beleélem magamat a dolgokba, de hiába láttam már hússzor ezt a filmet, huszonötödször is ugyan úgy el fog varázsolni. Ha megnézem, akkor garantált, hogy utána "ebbe élek" és táncikálva szaladgálok, járok ide-oda a házban, sőt a kertben is. Ezt lehet, hogy sokan gyerekesnek találják, dehát ez van. Nem érdekel mások véleménye.
A befásult embereket csak sajnálni tudom. Persze úgy a jó, ha mindenkinek van érett és gyermeteg oldala is.
Na de visszatérve a filmre, nem ragozom tovább...IMÁDOM.
.png)
