Rem. profilja

Most eltüntetem a Tim Burton iránt érzett rajongásom és elmondom szívből szóló véleményemet. A férfi valami eszméletlen. Hihetetlen, mikre képes. Eljátszotta az Őrült Kalapost, aki mint mindannyian tudjuk, őrült. Előtte pedig eljátszotta Ollókezű Edwardot, egy teljesen más karaktert. Csak gratulálni tudok neki, színészi tudása az egekben van.

Eleinte furcsának találtam a stílusát és ma hangját is, de egy kis idő után megszerettem a zenéjét. A Rise and Shine egyszerűen állati. Végre egy előadó(A BVB mellett) ami értelmes dolgokról ír, nem csak a nyálas szerelemről.

Nemrég találtam rá a KISS-re és amikor megláttam, hogy a gitáros nyalogatja a gitárját és a magassarkúkat eleinte furcsállottam a bandát, de egyre többször hallgattam bele a zenéjükbe, végül megszerettem. Mivel hát szinte a metál a mindenem.

Tim Burton filmjei egyszerűen utálhatatlanok. A rajzai eszméletlenül furcsák és egyben jók, filmjeiről ne is beszéljünk. Az Ollókezű Edward olyan szomorú lett, hogy szinte elsírtam magam, a Charlie és a Csokigyár egy görbetükörként funkcionál. Remélem, folytatja a filmek rendezését.

Öhm... Nos... Most lehet, hogy a Harry Styles iránt érzet "antidirectionerség" beszél belőlem, de le kell írnom a véleményemet. Eleinte, amikor megjelent a zenekar, oda voltam értük. Aztán, ahogyan kezdett egyre több számuk lenni, észrevettem, hogy ez csak amolyan "Azért szeretem, mert menő" szeretet volt, semmi több.

Nagyon jó gitáros és bár jobban tetszett a régi stílusa (Amilyen a Durch den Monsun-ban volt), a mostani is tetszik. Nagyon jól gitározik, ami elég fontos minden zenekarba. Lehet, hogy ebből üvöltött a rajongói elfogultság, de így gondolom.

Gustav nagyon jól dobol, és Bill Kaulitzhoz hasonlóan ő is stílust változtatott, nem egyszer. Nem mondom, hogy ronda lenne, de azt se, hogy csodaszép. Átlagosan néz ki, úgy, mint egy átlagos srác. Van tehetsége, és a dobolás is jól áll neki

A hangjával nincs bajom, a stílusa eleinte kicsit furcsa volt, de megszoktam. Nem nagyon szeretem a HipHop- és társai zenét, de G-Dragon valahogy megszerette velem, talán a hangjával, a dalszövegeivel, a stílusával vagy a videoklipjeivel.

Leiner Laura stílusa egyszerűen leírhatatlan. A sorozata bemutatja az olvasónak mit érez egy tinilány, amikor szerelmes, amikor új barátokat szerez, amikor döntések előtt áll és amikor meg kell birkóznia a legnagyobbnak tűnő problémákkal.

Szerintem nagyon tehetséges, bár a dalai kicsit depressziósak. A hangja nagyon jó, és most nem az emo-rajongásom beszél belőlem. A hangja férfias, egyszóval nem lehet azt hinni, hogy nyávog, csak mert emós.

Miley Cyrusnak nagyon szép a hangja, de a stílusáról ugyanez nem mondható el. Bár hangoztatom, hogy a kinézet nem minden, de ennek a lánynak gyerek rajongói is vannak. A Hannah Montanah nézése közben azon gondolkoztam, hogy milyen szerencsés az a lány, aki ilyen tehetséggel van megáldva. Aztán egy kicsivel később megláttam a "slágerét", amitől majdnem szörnyet haltam. Persze, fel akarja hívni a figyelmet arra, hogy szomorú, de akkor azt inkább máshogy fejezze ki.

Amy nagyon tehetséges, a hangja is szép, érezhető, hogy száztíz százalékot belead. A lány szép, bár megint elmondom, hogy nekem a kinézet csak egy kiegészítő. Ez az én szerény véleményem, megcáfolhatjátok, de engem a kinézet annyira nem izgat.

Próbálok eltérni a rajongói elfogultságtól, úgyhogy itt van szerény véleményem:
A férfinek van hangja, amit sajnos egy kis idő múlva elveszített. Nem azt mondom, hogy egyik napról a másikra elveszítette, hanem arra, hogy 2007-ben megnézel egy élő adást, azon szép a hangja, de ahogyan öregszik, egyre másabb a hangja.
A stílusa változó, bár ez engem nem izgat. Egy énekesnek a hangját kell nézni, a kinézet csak egy kiegészítő.