Diala profilja
- Statisztika
- 2235 hozzászólást írt
- 0 témát indított
- 15 véleményt írt
- 0 cikket írt
- 2 barátja van
- 139 szavazatot kapott
- Csatlakozott
- 2013. október 27.
- Csoport
- Tag
- Titulus
- Miss Objective
"Forgive your enemies, but never forget their names."
Utoljára aktív: 2020.02.06. 20:08Státusz módosítva: 2017.04.04. 14:02
Vélemények
Még a Martin Garrixszel közös In The Name Of Love megjelenésekor figyeltem fel rá, azonban új dalok hiányában csak a korai munkássága felé fordulhattam... Előbb a Me, Myself & I-t és a No Broken Heartsot, majd a Monster Under My Bedet, végül pedig a többi, pályakezdőként írt zenéjét ismertem meg.
Azonban ahogy a Martinnal közös kollabja óta egyre több új dalát jelenteti meg, egyre inkább azt érzem, hogy feladta önmagát a sikerért. Ez a közönséges stílus, és mainstream hangzás, ami az utóbbi számait jellemzi, köszönőviszonyban sincs a Cry Wolffal vagy a Bad Bitches Don't Cryjal.
Nemcsak a haját festette szőkére a zeneiparért, hanem az egyediségét is feladta, ami ebben a megcsinált világban igazi kincs volt... De ő inkább beállt a sorba, és így csak egy a mostani kis popelőadók közül.
Azonban ahogy a Martinnal közös kollabja óta egyre több új dalát jelenteti meg, egyre inkább azt érzem, hogy feladta önmagát a sikerért. Ez a közönséges stílus, és mainstream hangzás, ami az utóbbi számait jellemzi, köszönőviszonyban sincs a Cry Wolffal vagy a Bad Bitches Don't Cryjal.
Nemcsak a haját festette szőkére a zeneiparért, hanem az egyediségét is feladta, ami ebben a megcsinált világban igazi kincs volt... De ő inkább beállt a sorba, és így csak egy a mostani kis popelőadók közül.
Legyen bármilyen is emberileg, ennek a lánynak a tehetségéhez kétség sem férhet! A Victorioust Ariana szólókarrierjének beindulása után ismertem meg, ott nem volt igazán kedvencem, mint a butuska, együgyű Cat, viszont a hangját annál inkább megszerettem.
A Problem óta folyamatosan követem a karrierjét, és ha magánemberként nem is váltam a rajongójává, mint énekes, imádom. Lenyűgöző hangja van, és nemcsak a stúdióban, hanem az élő fellépésein is stúdióminőségben énekel, ami manapság sajnos elég ritka a női előadók között.
Remélem, sosem adja ezt fel, ugyanis ez különbözteti meg a többiektől!
A tehetsége vitathatatlan, a stílusa kissé olcsó és útszéli néha, a szimpátiámat pedig a magánéleti megnyilvánulásai miatt nem nyerte maradéktalanul el.
A Problem óta folyamatosan követem a karrierjét, és ha magánemberként nem is váltam a rajongójává, mint énekes, imádom. Lenyűgöző hangja van, és nemcsak a stúdióban, hanem az élő fellépésein is stúdióminőségben énekel, ami manapság sajnos elég ritka a női előadók között.
Remélem, sosem adja ezt fel, ugyanis ez különbözteti meg a többiektől!
A tehetsége vitathatatlan, a stílusa kissé olcsó és útszéli néha, a szimpátiámat pedig a magánéleti megnyilvánulásai miatt nem nyerte maradéktalanul el.
Anno a PanAm sorozat Laurájaként ismertem meg ezt a rendkívül bájos és mosolygós színésznőt, akit visszahúzódó, csendes stewardessként egyből a szívembe zártam. Azután jött egy 180 fokos fordulat a The Wolf Of Wall Street Naomijaként, illetve a Suicide Squad Harley Quinnjeként. Bár utóbbi sosem fog a kedvenc alakításai közé tartozni, örülök, hogy végre a megérdemelt figyelem övezi.
Nem is tudom, hol kezdjem... Volt "szerencsém" a Jóban-rosszban című remekműben alkalomadtán nyomon követni csodálatos szereplését, noha, már akkor nem szimpatizáltam vele, valahogy értékeltem a Száraz Dénes és közte lévő kémiát. Azóta, ahogy látom, az amúgy sem fényes színészi karrierjét a celebkedés kedvéért felfüggesztette, de a visszajelzéseket látva azt sem sok sikerrel...
A Nyerő Páros néhány elcsípett jelenete és jópár visszajelzés elolvasása alapján ott kimutatta a foga fehérjét, és megmutatta, emberileg legalább olyan, mint színésznőként - pocsék. A stílusa, ez az affektált, nyavalygós beszéd rendkívül ellenszenvessé teszi számomra, nem tudom sokra tartani...
A Nyerő Páros néhány elcsípett jelenete és jópár visszajelzés elolvasása alapján ott kimutatta a foga fehérjét, és megmutatta, emberileg legalább olyan, mint színésznőként - pocsék. A stílusa, ez az affektált, nyavalygós beszéd rendkívül ellenszenvessé teszi számomra, nem tudom sokra tartani...
Sokkban vagyok. Hihetetlen, ami történt. Évek óta ismerem Christina munkásságát, és nem tudom elhinni, hogy soha többet nem fog feltölteni új videót, nem fog mosolyogni, énekelni.
Szörnyű, hogy mivé kezd válni a világ, senki sem érdemel ilyen halált, pláne nem egy ilyen csodás, angyali lány, mint ő.
Remélem, egy jobb helyre került.
Nyugodj békében, Christina! :'(
Szörnyű, hogy mivé kezd válni a világ, senki sem érdemel ilyen halált, pláne nem egy ilyen csodás, angyali lány, mint ő.
Remélem, egy jobb helyre került.
Nyugodj békében, Christina! :'(
Korunk egyik legzseniálisabb színésze, ez nem vitás! Eddig bármilyen szerepet is kapott, mindig ki tudta az alakításából hozni a maximumot, mindig tudott valami újat mutatni magából.
Remélem, még sok fenomenális filmmel örvendeztet meg minket a jó öreg Leo, aki nélkül nem lenne Hollywood ugyanaz!
Remélem, még sok fenomenális filmmel örvendeztet meg minket a jó öreg Leo, aki nélkül nem lenne Hollywood ugyanaz!
Britney Bitch!
Egy élő legenda, aki mindig is az egyik legfontosabb előadó lesz a számomra! Hiába nem övezi olyan népszerűség, mint a kétezres évek elején, ő továbbra is ugyanaz a popikon, aki volt. Igazán sajnálatos, hogy sokan nem ismerik, vagy amit tudnak róla, az is mind a rosszindulatú pletykák által generált médiaszemét, és ezáltal rossz embernek könyvelik el, pedig valójában egy vicces, de sérülékeny ember.
Az összeomlása óta nem teljesen is az igazi, de én bízom benne, hogy lassan összeszedi magát, és nyit a világ felé, mert szükség van egy fénylő csillagra, szükség van Britney Spearsre, mert nélküle nem lenne a popipar az, ami ma.
Követett el hibákat, volt, hogy neki sem jött ki a lépés, de végtére ő is csak egy ember, csak erről a tényről sokan hajlamosak elfeledkezni!
Egy élő legenda, aki mindig is az egyik legfontosabb előadó lesz a számomra! Hiába nem övezi olyan népszerűség, mint a kétezres évek elején, ő továbbra is ugyanaz a popikon, aki volt. Igazán sajnálatos, hogy sokan nem ismerik, vagy amit tudnak róla, az is mind a rosszindulatú pletykák által generált médiaszemét, és ezáltal rossz embernek könyvelik el, pedig valójában egy vicces, de sérülékeny ember.
Az összeomlása óta nem teljesen is az igazi, de én bízom benne, hogy lassan összeszedi magát, és nyit a világ felé, mert szükség van egy fénylő csillagra, szükség van Britney Spearsre, mert nélküle nem lenne a popipar az, ami ma.
Követett el hibákat, volt, hogy neki sem jött ki a lépés, de végtére ő is csak egy ember, csak erről a tényről sokan hajlamosak elfeledkezni!
Zseni. Bármihez, amihez hozzáér, arannyá változik.
Tökéletesen tisztában van vele, hogy hogyan nyúljon egy zenéhez, és elképesztő módon érzi, hogy mit kell tennie egy dallammal, mitől lesz belőle remekmű.
Amellett, hogy ilyen tehetséges, rendkívül nagylelkű és önzetlen nemcsak a rajongóival, de a feltörekvő producerekkel, ugyanis rengeteg segítséget nyújt nekik.
Remélem, a jövőben még többen felfedezik a zsenialitását, és olyan ismertség fogja övezni, amilyet megérdemel.
Respect!
Tökéletesen tisztában van vele, hogy hogyan nyúljon egy zenéhez, és elképesztő módon érzi, hogy mit kell tennie egy dallammal, mitől lesz belőle remekmű.
Amellett, hogy ilyen tehetséges, rendkívül nagylelkű és önzetlen nemcsak a rajongóival, de a feltörekvő producerekkel, ugyanis rengeteg segítséget nyújt nekik.
Remélem, a jövőben még többen felfedezik a zsenialitását, és olyan ismertség fogja övezni, amilyet megérdemel.
Respect!
A világ legtúlértékeltebb DJ/producere.
Nem azt mondom, hogy nem tehetséges vagy nem szeretem egy számát sem, de a hype, ami körülötte van, az szerintem hatalmas túlzás. Populáris, mert van egy különleges hangzásvilága minden számának, de ha jobban megfigyeli az ember, minden száma majdnem ugyanolyan.
Mitöbb, szerintem elég egy pénzhajhász a pasas, szóval most, hogy Taylorral Hollywood magas, szőke, kékszemű álompárja, a pletykalapokból kereshet egy kis mellékest, ha esetleg nem volna neki elég, hogy ő a világ legjobban fizetett DJ-je.
Nem azt mondom, hogy nem tehetséges vagy nem szeretem egy számát sem, de a hype, ami körülötte van, az szerintem hatalmas túlzás. Populáris, mert van egy különleges hangzásvilága minden számának, de ha jobban megfigyeli az ember, minden száma majdnem ugyanolyan.
Mitöbb, szerintem elég egy pénzhajhász a pasas, szóval most, hogy Taylorral Hollywood magas, szőke, kékszemű álompárja, a pletykalapokból kereshet egy kis mellékest, ha esetleg nem volna neki elég, hogy ő a világ legjobban fizetett DJ-je.
Az egyik legszimpatikusabb, leglazább, legjópofább srác a zeneiparban, aki hihetetlen módon még a korán jött világhírnév ellenére is megmaradt annak a jókedvű, barátságos holland kölyöknek, aki volt.
Anno az Animals kapcsán ismertem meg, rongyosra hallgattam a számot, pedig addig sosem voltam az elektronikus zene elkötelezett híve. Igaz, az Animalstől sem lettem, sőt, időbe tellett, míg fogékonnyá váltam erre a hangzásvilágra, de azóta szinte állandóan Martin zenéit hallgatom. Nem nagyon van kedvencem, minden számát nagyon szeretem, legközelebb mégis talán a Forbidden Voices és az Animals áll a szívemhez - az előbbi leginkább a klipjével együtt hatásos számomra, ugyanis bemutatja Martin útját a kezdetektől egészen a csúcsig, utóbbi pedig az első zene volt, amit megszerettem tőle.
Amit nagyon kedvelek Martinban, mint emberben, az az, hogy mindig mosolyog, hihetetlen pozitív, és nem csak szimplán jókedvű, hanem képes ezt közvetíteni, akár egy mosollyal is.
A tehetségét nem lehet vitatni, az, hogy egy világszerte toplistás számot összehozott már tizenhét évesen, mimdent elmond róla. Producernek zseniális, és DJ-nek se rossz, viszont mivel ilyen fiatal még, bőven van ideje felődni, javulni, egyre jobbá válni.
Mint live act, tökéletes! Bárki bármit mond, Martin tud szórakoztatni, és az ember ezt várja egy előadótól/zenésztől. Ott voltam a Szigeten, és végigugráltam, végigsikítottam másik hetvenezer emberrel a másfélórás setjét... Hihetetlen hangulat volt, és ezt az atmoszférát nem könnyű megteremteni, fenntartani, neki mégis sikerült.
Remélem, hamarosan visszatér Magyarországra, mert a jelek szerint nem csak mi, az őrjöngő tömeg, de ő is rendkívül élvezte az estét.
Luv ya, Martijn! ;D
Anno az Animals kapcsán ismertem meg, rongyosra hallgattam a számot, pedig addig sosem voltam az elektronikus zene elkötelezett híve. Igaz, az Animalstől sem lettem, sőt, időbe tellett, míg fogékonnyá váltam erre a hangzásvilágra, de azóta szinte állandóan Martin zenéit hallgatom. Nem nagyon van kedvencem, minden számát nagyon szeretem, legközelebb mégis talán a Forbidden Voices és az Animals áll a szívemhez - az előbbi leginkább a klipjével együtt hatásos számomra, ugyanis bemutatja Martin útját a kezdetektől egészen a csúcsig, utóbbi pedig az első zene volt, amit megszerettem tőle.
Amit nagyon kedvelek Martinban, mint emberben, az az, hogy mindig mosolyog, hihetetlen pozitív, és nem csak szimplán jókedvű, hanem képes ezt közvetíteni, akár egy mosollyal is.
A tehetségét nem lehet vitatni, az, hogy egy világszerte toplistás számot összehozott már tizenhét évesen, mimdent elmond róla. Producernek zseniális, és DJ-nek se rossz, viszont mivel ilyen fiatal még, bőven van ideje felődni, javulni, egyre jobbá válni.
Mint live act, tökéletes! Bárki bármit mond, Martin tud szórakoztatni, és az ember ezt várja egy előadótól/zenésztől. Ott voltam a Szigeten, és végigugráltam, végigsikítottam másik hetvenezer emberrel a másfélórás setjét... Hihetetlen hangulat volt, és ezt az atmoszférát nem könnyű megteremteni, fenntartani, neki mégis sikerült.
Remélem, hamarosan visszatér Magyarországra, mert a jelek szerint nem csak mi, az őrjöngő tömeg, de ő is rendkívül élvezte az estét.
Luv ya, Martijn! ;D
Tim, Tim, Tim... Nehéz eset a srác! Egyrészt nagyon szeretem, mert remek producer, hihetetlen tehetséggel nyúl a zenékhez, és olyan tökéletes dallamokat tud alkotni, amik szerintem egyedülállóak az EDM műfajában, másrészt, mint live act, rendkívül egysíkú és unalmas.
Rengeteg interjút láttam vele, amikből rövid úton leszűrtem, hogy egy visszafogott, inkább csendben töprengő, a munkáját rendkívül komolyan vevő, a háttérben való meghúzódásra vágyó zseni a srác. Anno, mikor először hallottam, a falat kapartam, mert minden zenecsatornán a Seek Bromance klipje ment, a csapból is az folyt, nem volt előle menekvés... Végül csak megszerettem én is a számot, de Tim Bergnek nem tulajdonítottam túl sok jelentőséget, úgy voltam vele, csak egy újabb feltörekvő tehetség, akinek volt egy nagy dobása... Igen, aztán jött a Levels, ami teljesen más volt már, Aviciiként adta ki, és az egész világgal megismertette. Azt a dallamot sose fogom elfelejteni, egyszerűen zseniális, egyedi, viszont annak hatására sem mélyültem el a munkáiban. Ellenben ahogy haladt az idő, egyre több számát ismertem és szerettem meg anélkül, hogy tudtam volna, hogy ő csinálta őket. Aztán jött a Wake Me Up, és ismét mindenki figyelme rá irányult, ő pedig azóta sem állt meg, gyártja a jobbnál jobb, toplistás számokat, és megy előre...
Mint producer, egy zseni, viszont mint DJ, na, az már más tészta. Ő maga is bevallotta, hogy a menedzsere felbukkanása előtt fogalma sem volt arról, hogy mi lesz a dalainak a sorsa, vajon ő fogja őket valahogy előadni, prezentálni vagy más helyette... Végül menedzseri szóra megtanították DJ-zni (a szakértőkre bízom ahhoz való tehetségének megítélését), szóval hiába volt világéletében visszahúzódó, csendes, ki kellett lépnie a konfortzónájából, hogy milliókért csápolva szórakoztassa a rá kíváncsi nagyérdeműt...
Sajnos az világos és egyértelműen látható, hogy a mesterfokon történő szórakoztatás nem az ő asztala. Semmi kapcsolatot nem teremt a közönségével, igazából, az is mindegy lenne, ha más állna helyette a keverőpult mögött, azt se venné észre a tömeg... Szeretem nézni, ahogy él a zenével, mozgatja a kezét, énekeli a számot, de ezt a fajta hangulatot nem tudja közvetíteni, továbbadni a hallgatóságának, így olyan, mintha egy fal választaná el a közönségétől. Már az is sokat segítene, ha kapcsolatba lépne a tömeggel, éreztetné a jelenlétét, de nem teszi, és ez rendkívül negatív hatással van a produkciójára, és teljesen lesilányítja, mint live act. Mondanám azt, hogy fel kéne engednie, de nem hiszem, hogy képes lenne ezt alkohol vagy kábítószer nélkül elérni, arra pedig már ráfázott egyszer, ha nem kétszer.
Illetve nem tetszik, hogy a közösségi médián szeret nethuszárkodni, problémát, nézeteltérést megoldani. Lenne arra megfelelőbb hely is, ahol nem látja az egész világ...
Sajnos a videók alapján a menedzsere is egy idióta (szintén nagy netharcos, lásd, Twitter-fight Deadmau5-val), aki szerintem Timet sem pozitív irányban befolyásolja, ellenben ha egy normális ember venné a karrierjét a kezébe, talán nem lenne ilyen tompa a srác, és nem sutyorognák azt az emberek, hogy egy alkesz drogos.
Sajnálom Timet, mert lenyűgöző producer, de emberileg elmarad a sokak által vizionált szép jó lélektől… Jelenleg.
Rengeteg interjút láttam vele, amikből rövid úton leszűrtem, hogy egy visszafogott, inkább csendben töprengő, a munkáját rendkívül komolyan vevő, a háttérben való meghúzódásra vágyó zseni a srác. Anno, mikor először hallottam, a falat kapartam, mert minden zenecsatornán a Seek Bromance klipje ment, a csapból is az folyt, nem volt előle menekvés... Végül csak megszerettem én is a számot, de Tim Bergnek nem tulajdonítottam túl sok jelentőséget, úgy voltam vele, csak egy újabb feltörekvő tehetség, akinek volt egy nagy dobása... Igen, aztán jött a Levels, ami teljesen más volt már, Aviciiként adta ki, és az egész világgal megismertette. Azt a dallamot sose fogom elfelejteni, egyszerűen zseniális, egyedi, viszont annak hatására sem mélyültem el a munkáiban. Ellenben ahogy haladt az idő, egyre több számát ismertem és szerettem meg anélkül, hogy tudtam volna, hogy ő csinálta őket. Aztán jött a Wake Me Up, és ismét mindenki figyelme rá irányult, ő pedig azóta sem állt meg, gyártja a jobbnál jobb, toplistás számokat, és megy előre...
Mint producer, egy zseni, viszont mint DJ, na, az már más tészta. Ő maga is bevallotta, hogy a menedzsere felbukkanása előtt fogalma sem volt arról, hogy mi lesz a dalainak a sorsa, vajon ő fogja őket valahogy előadni, prezentálni vagy más helyette... Végül menedzseri szóra megtanították DJ-zni (a szakértőkre bízom ahhoz való tehetségének megítélését), szóval hiába volt világéletében visszahúzódó, csendes, ki kellett lépnie a konfortzónájából, hogy milliókért csápolva szórakoztassa a rá kíváncsi nagyérdeműt...
Sajnos az világos és egyértelműen látható, hogy a mesterfokon történő szórakoztatás nem az ő asztala. Semmi kapcsolatot nem teremt a közönségével, igazából, az is mindegy lenne, ha más állna helyette a keverőpult mögött, azt se venné észre a tömeg... Szeretem nézni, ahogy él a zenével, mozgatja a kezét, énekeli a számot, de ezt a fajta hangulatot nem tudja közvetíteni, továbbadni a hallgatóságának, így olyan, mintha egy fal választaná el a közönségétől. Már az is sokat segítene, ha kapcsolatba lépne a tömeggel, éreztetné a jelenlétét, de nem teszi, és ez rendkívül negatív hatással van a produkciójára, és teljesen lesilányítja, mint live act. Mondanám azt, hogy fel kéne engednie, de nem hiszem, hogy képes lenne ezt alkohol vagy kábítószer nélkül elérni, arra pedig már ráfázott egyszer, ha nem kétszer.
Illetve nem tetszik, hogy a közösségi médián szeret nethuszárkodni, problémát, nézeteltérést megoldani. Lenne arra megfelelőbb hely is, ahol nem látja az egész világ...
Sajnos a videók alapján a menedzsere is egy idióta (szintén nagy netharcos, lásd, Twitter-fight Deadmau5-val), aki szerintem Timet sem pozitív irányban befolyásolja, ellenben ha egy normális ember venné a karrierjét a kezébe, talán nem lenne ilyen tompa a srác, és nem sutyorognák azt az emberek, hogy egy alkesz drogos.
Sajnálom Timet, mert lenyűgöző producer, de emberileg elmarad a sokak által vizionált szép jó lélektől… Jelenleg.
Őrült nőszemély! :D
Csakúgy mint az előttem szólók, én is az Agents Of S.H.I.E.L.D.-ben figyeltem fel rá, szerettem meg. :) Igaz, kezdetben Skye karaktere elég erőltetett volt a számomra, de az évad végére igazán megkedveltem. :)
Chloe pedig igazán mulatságos, életvidám csajszinak tűnik, aki ismeretlenül is rendkívül szimpatikus és szórakoztató! :)
Csakúgy mint az előttem szólók, én is az Agents Of S.H.I.E.L.D.-ben figyeltem fel rá, szerettem meg. :) Igaz, kezdetben Skye karaktere elég erőltetett volt a számomra, de az évad végére igazán megkedveltem. :)
Chloe pedig igazán mulatságos, életvidám csajszinak tűnik, aki ismeretlenül is rendkívül szimpatikus és szórakoztató! :)
Eddig úgy voltam vele, hogy ebben az egész Disney-fertőben ő a legnormálisabb karakter, de ideje belátnom, hogy tévedés, ő sem kivétel.
A Shake It Upban már eleve jóval szimpatikusabb volt, mint Cece, sokkal közelebb éreztem magamhoz az intelligens, reális Rockyt, és ez nem volt a Bar/átokban sem másképp, ahol szintén egy jóval egyszerűbb, szerethetőbb könyvmolyt játszott.
Viszont ma sikerült egy tíz percre bekapcsolódnom a legújabb Disney-filmjébe, a Megkutyulvába, és kb minden eddig érzett rokonszenvem elszállt. Bár, némiképp szánom őt, hiszen képtelen kitörni a táncoslábú, ráhányt neonszínű patchwork-ruhát viselő tinilotyó szerepből...
No, de ebben a közhelyes, minden klisét magába foglaló filmben sikerült egy jól levakolt, koravén Rocky 2.0-át alakítania, aki a zsibiből öltözködik, vagy csak hozta magával a Shake It Up komplett ruhatárát, nem tudom.
Felfoghatnák már a csatorna munkatársai, a rendezők, stylistok, hogy ezek a ruhaösszeállítások nevetségesek, gusztustalanok, és SEMMIKÉPPEN SEM MENŐK!
A Shake It Upban már eleve jóval szimpatikusabb volt, mint Cece, sokkal közelebb éreztem magamhoz az intelligens, reális Rockyt, és ez nem volt a Bar/átokban sem másképp, ahol szintén egy jóval egyszerűbb, szerethetőbb könyvmolyt játszott.
Viszont ma sikerült egy tíz percre bekapcsolódnom a legújabb Disney-filmjébe, a Megkutyulvába, és kb minden eddig érzett rokonszenvem elszállt. Bár, némiképp szánom őt, hiszen képtelen kitörni a táncoslábú, ráhányt neonszínű patchwork-ruhát viselő tinilotyó szerepből...
No, de ebben a közhelyes, minden klisét magába foglaló filmben sikerült egy jól levakolt, koravén Rocky 2.0-át alakítania, aki a zsibiből öltözködik, vagy csak hozta magával a Shake It Up komplett ruhatárát, nem tudom.
Felfoghatnák már a csatorna munkatársai, a rendezők, stylistok, hogy ezek a ruhaösszeállítások nevetségesek, gusztustalanok, és SEMMIKÉPPEN SEM MENŐK!
Csak úgy, mint a többség, én is a Shake It Up című remekmű kapcsán ismerkedtem meg Bellával, és azt kell mondjam, már a műsorban alakított karaktere is taszított, idegesített. Cece becsmérlő, agyilag zokni karaktere már kezdetben is nagyon ellenszenves volt, viszont a Bar/átok tette fel az i-re a pontot, abban a filmben ugyanis, szinte pontról pontra ugyanazt a személyiséget kellett eljátszania. Lehet, mások skatulyázták be, de valahogy meglepően hitelesen alakítja a sötét, kiszámítható csitrit.
A tánctudásától sem vagyok elájulva, valahogy Zendaya jobb ritmusérzékkel van megáldva, a hangja pedig egyenesen autotune-ért kiált, szóval nem értem a zenei pálya felé való közeledést.
Rengeteg vörösszőnyeges képet láttam róla, azok alapján viszonylag jól öltözködik, a stílusa egész jónak mondható, de az sem kizárt, stylist dönt helyette a viselendő ruhadarabokról...
A külsejéről pedig annyit, hogy szánalmas, mit meg nem tesz azért, hogy idősebbnek tűnjön pár évvel, viszont az a kis plasztika már most betett az arcának, mivel úgy néz ki, mint egy koravén, kiélt harmincas luvnya.
Inkább maradt volna a tinis bájánál, ahelyett, hogy fogta magát, és öregbített magán vagy húsz (minimum tíz) évet.
Az a baj, hogy ha ő ilyen, milyenek lesznek azok a kislányok, akiknek ő a követendő példa!
A tánctudásától sem vagyok elájulva, valahogy Zendaya jobb ritmusérzékkel van megáldva, a hangja pedig egyenesen autotune-ért kiált, szóval nem értem a zenei pálya felé való közeledést.
Rengeteg vörösszőnyeges képet láttam róla, azok alapján viszonylag jól öltözködik, a stílusa egész jónak mondható, de az sem kizárt, stylist dönt helyette a viselendő ruhadarabokról...
A külsejéről pedig annyit, hogy szánalmas, mit meg nem tesz azért, hogy idősebbnek tűnjön pár évvel, viszont az a kis plasztika már most betett az arcának, mivel úgy néz ki, mint egy koravén, kiélt harmincas luvnya.
Inkább maradt volna a tinis bájánál, ahelyett, hogy fogta magát, és öregbített magán vagy húsz (minimum tíz) évet.
Az a baj, hogy ha ő ilyen, milyenek lesznek azok a kislányok, akiknek ő a követendő példa!
Nos, talán kezdeném is azzal, hogy megindokolom, miért adtam az írónőnek annyi pontot, amennyit.
Először is, a tehetség: a félreértések elkerülése végett jegyzem meg, a hölgy azért kapott tőlem öt pontot, mert bár írni nem igazán tud, de ahhoz, amit ő csinál, iszonyat nagy tudás kell - szarból várat építeni, az nem kis dolog! Van hozzá tehetsége, hogy egy mezei stílusban tálalt, ergya sztorit úgy adjon elő, hogy azzal (itthon, mert külföldön esetleg klozettpapírként funkcionálhatna) bestseller és ezrek kedvence lesz. Emelem a kalapomat előtte, mert tényleg elismerésreméltó, ahogy kitapogatta a mai olvasástól viszolygó fiatalság közhelyes ízlését!
Jöjjön a stílus: jaj, az nem nagyon van szegénynek! Rendkívül átlagosan ír, semmi olyat nem érzek a soraiban, amitől egyedinek titulálhatnám, és ezt, sajnos, nem lehet a fordítóra kenni, mert, ugye, az nincs... Talán azért is ragadja úgy meg a mai tizenéves generációt, mert nélkülözi a hosszabb, nyakatekertebb, barokkos körmondatokat, a választékos fogalmazásmódot, és úgy ír, mintha tényleg egy hétköznapi, kuka csajszi lenne.
És végül a szimpátia: egek, adtam neki három pontot, mert kezdem megszánni, miközben ízekre szedem, hiszen az, hogy publikált (és nem mellesleg bestseller) író lett, nem az ő hibája, hanem azé, aki a tizennyolc éves fejjel megírt, nyilván hasonló színvonalat képviselő könyvében látott a nyomdához elég fantáziát. Csak a neten több ízlésesebben, igényesebben megírt történetet olvastam, amik az ő hatvannyolcezer részes könyvei helyett jobban megérdemelték volna a publikálást.
Igazából az SZJG kapcsán volt hozzá szerencsém, és lehet, az azóta megjelent könyvei valamivel igényesebbek, de nekem az első két rész elvette a továbbiaktól a kedvemet. Az SZJG úgy, ahogy van, egy gyenge próbálkozás, szégyellheti is magát a Ciceró Könyvkiadó, amiért így leadták a műfajban az igényeiket, pedig anno az ők gondozásukban jelent meg a Meg Cabot-féle Neveletlen hercegnő-sorozat, ami ezt mérföldekkel felülmúlja.
De talán ami a legsajnálatosabb az egészben, az az, hogy ez a felszínes fantáziavilág nem csak a tiniket, de felnőttek egy - naiv - részét is megragadja... Ahogy az is, hogy azt hiszik, a mai fiataloknak ilyen csöpögős kliséhegyekre van szükségük, ami ráadásul köszönőviszonyban sincs a valósággal. Az USA-ban született, deszkás, rocker, kékszemű menőjenő és a szakkönyv nélkül nevelésképtelen szülők stréber-lúzer, ámde kedves gyermekének szerelmi története iszonyat gyenge tálalásban. És ezzel szerintem mindent el is mondtam.
Ez is egy vélemény.
Először is, a tehetség: a félreértések elkerülése végett jegyzem meg, a hölgy azért kapott tőlem öt pontot, mert bár írni nem igazán tud, de ahhoz, amit ő csinál, iszonyat nagy tudás kell - szarból várat építeni, az nem kis dolog! Van hozzá tehetsége, hogy egy mezei stílusban tálalt, ergya sztorit úgy adjon elő, hogy azzal (itthon, mert külföldön esetleg klozettpapírként funkcionálhatna) bestseller és ezrek kedvence lesz. Emelem a kalapomat előtte, mert tényleg elismerésreméltó, ahogy kitapogatta a mai olvasástól viszolygó fiatalság közhelyes ízlését!
Jöjjön a stílus: jaj, az nem nagyon van szegénynek! Rendkívül átlagosan ír, semmi olyat nem érzek a soraiban, amitől egyedinek titulálhatnám, és ezt, sajnos, nem lehet a fordítóra kenni, mert, ugye, az nincs... Talán azért is ragadja úgy meg a mai tizenéves generációt, mert nélkülözi a hosszabb, nyakatekertebb, barokkos körmondatokat, a választékos fogalmazásmódot, és úgy ír, mintha tényleg egy hétköznapi, kuka csajszi lenne.
És végül a szimpátia: egek, adtam neki három pontot, mert kezdem megszánni, miközben ízekre szedem, hiszen az, hogy publikált (és nem mellesleg bestseller) író lett, nem az ő hibája, hanem azé, aki a tizennyolc éves fejjel megírt, nyilván hasonló színvonalat képviselő könyvében látott a nyomdához elég fantáziát. Csak a neten több ízlésesebben, igényesebben megírt történetet olvastam, amik az ő hatvannyolcezer részes könyvei helyett jobban megérdemelték volna a publikálást.
Igazából az SZJG kapcsán volt hozzá szerencsém, és lehet, az azóta megjelent könyvei valamivel igényesebbek, de nekem az első két rész elvette a továbbiaktól a kedvemet. Az SZJG úgy, ahogy van, egy gyenge próbálkozás, szégyellheti is magát a Ciceró Könyvkiadó, amiért így leadták a műfajban az igényeiket, pedig anno az ők gondozásukban jelent meg a Meg Cabot-féle Neveletlen hercegnő-sorozat, ami ezt mérföldekkel felülmúlja.
De talán ami a legsajnálatosabb az egészben, az az, hogy ez a felszínes fantáziavilág nem csak a tiniket, de felnőttek egy - naiv - részét is megragadja... Ahogy az is, hogy azt hiszik, a mai fiataloknak ilyen csöpögős kliséhegyekre van szükségük, ami ráadásul köszönőviszonyban sincs a valósággal. Az USA-ban született, deszkás, rocker, kékszemű menőjenő és a szakkönyv nélkül nevelésképtelen szülők stréber-lúzer, ámde kedves gyermekének szerelmi története iszonyat gyenge tálalásban. És ezzel szerintem mindent el is mondtam.
Ez is egy vélemény.