WELCOME TO MY WORLD, MELLON.
Mit is kellene most írnom? Fanni vagyok, 15 éves, nem az a íjáj-imádom-justint-meg-a-1dt típus, sőt én kifejezetten kerülöm ezeket a mai nyálas, semmitmondó zenészeket. Habár, megjegyzem, a One Directionnel semmi bajom sincs. A kinézetük miatt azt gondoltam a zenéjükről, hogy biztos valami Justin Bieberes visítozó srácok, de amikor láttam a TV-ben az X Faktoros vendégszereplésüket, őszintén megmondom, jó zenészek - de annyira nem, hogy szeressem is őket.
Mit is írjak?
Láttam egész szép bemutatkozásokat, szóval megmondom őszintén, nem nagyon tudom, hogy tudok-e olyanokat produkálni...
Kezdem akkor az egyik kedvenc időtöltésemmel, az írással. Nagyjából amióta az általánosban megtanultam írni, azóta érdekel ez a dolog. Emlékszem, állandóan Harry Potter novellákat írdogáltam a tanároknak, és az én 7-8 éves naiv fejemmel meg voltam róla győződve, hogy elküldik Angliába J. K. Rowlingnak és könyv lesz belőle. De szerintem valahol elkallódott a postán... Amikor pedig elkezdődött a Hannah Montana, Waverly varázslók mánia, állandóan leírtam a gépre egy-egy epizódot, és azt folytattam. Volt egy másfél, két éve egy Narnia Krónikái & Merlin Kalandjai crossover-es fanfiction-öm, de mivel nem volt időm és kedvem a bloghoz, abbahagytam, hiába volt meg a fejemben a sztori. Mostanában inkább úgy jellemezném az én írói stílusom, mint afféle forgatókönyv író, aki megírja egy adott film folytatását. Ugyanis az elmúlt időszakban azt vettem észre, hogy mivel - szerintem - jó vagyok a fanfiction írásban (SOHA NEM írok/írtam romantikus fanficet, és soha nem fogok, unalmasak, mind ugyanaz), állandóan, ha megtetszik egy film, jön az írói ihlet. Példának ott van a Halálos Iramban (hamarosan amúgy tervezem, hogy meglesz ennek a történetnek a blogja is) és Jurassic Park fanfictionöm, ami nemépp egy kiválasztott karakter szerelmi életét mutatná be. Híve vagyok a kaland és akció filmeknek, míg, gondolom rájöttetek, hogy meglehetősen taszítanak a romantikus, nyálas filmek, mint például az Alkonyat (Phujj!).
A másik nagy szenvedélyem, a WWE, avagy sport szórakoztatás/pankráció.
Állandóan látom, hogy mindeki fikázza, hogy "Minek nézni? Úgyis megrendezett az egész sz@r!". Először is, nem megrendezett; megjátszott. Úgy kellene rá tekinteni, mint egy filmre. Az ember a Gyűrű urát és a Harry Pottert is megnézi, és figyi, azok sem valódiak. A WWE akár lehetne egy filmstúdió is, ahol a színészeknek előkell adniuk egy szerepet, és akár egymás ellen is uszíthatják őket. A kulisszák mögött pedig lehet, hogy jó haverok - mert van ilyen. Vegyünk egy olyan példát, hogy egyik ismerősömnek mondtam, hogy szeretem a pankrációt, mire ő is fogta magát és szidta, mint Directioner Taylor Swiftet. Én erre annyit mondtam magamban: kutya is csak akkor ugat, ha valamit nem ismer. Amellett, hogy több millió rajongót szórakoztatnak világszerte, nem csak a ringben teljesítenek a pankrátorok remekül. A WWE Studios évente ad ki filmeket valamelyik pankrátoruk főszereplésével. Ott van a Tengerészgyalogos film széria. John Cena, Ted DiBiase és idén The Miz - főszerep. De akár ott van The Rock is, akit ugyan mint pankrátor majd annyira gyűlölök, mint Biebert, színészként viszont annál nagyobbra tartom, mert ott tényleg megdolgozik a sikerért, nem pedig azzal kap egy luxusvillára valót, hogy énekel meg gitározik a ringben aztán ezért bajnoki övet tolnak a kezébe. Én azt mondom, The Rock vonuljon vissza és maradjon a színészetnél. A WWE emellett tagja a Make a Wish Foundationnek, ami beteg gyermekek vágyait teljesítik. John Cena - míly meglepő - a vezető a ranglétráján, mivel összesen több, mint 300 beteg kiskölykött tett boldoggá. A legnagyobb kedvencem, CM Punk igaz nem igazán tartozik a rajongókat ölelgető barátságos palik közé, de viszont annál nagyobb és tehetségesebb pankrátor. Rendkívül tisztelem azért, amit csinál. Tetszik ezt a Straight Edge-es dolog (amit akkor mondhatsz magadra, ha nem iszol, nem drogozol és nem szexelsz - bár utóbbi szerintem rá nem igaz, mivel kapcsolatban él :P), és imádom a sztorikat, amiket kap. Ezenfelül nagyon jó promókat tud csinálni, és fáj bevallani, de igazán jót tett neki, hogy Paul Heyman menedzselte hónapokig. Bár tudom, hogy nem épp a legszebb dolog élő adásban lekövérezni, pofán vágni és azt üvölteni egy férfinak, hogy vaginája van - nem ugyanaz a férfi -, mégis ezek nekem valahogy eltörpülnek azok mellett, amiket elért. Én, mióta rákaptam a pankrációra, mindig is bírtam Punkot, talán ez a lázadó, se jó-se rossz stílusa tetszik. Rólam egyébként jó tudni, hogyha valaki nekem beszél arról, hogy mennyire sz@r dolog a WWE vagy a pankráció, esetleg egy általam kedvelt pankrátort (főleg CM Punkot) ócsárol, akkor... harapok.
Nem igazán tudom, hogy mit tudnék még írni. Úgyhogy, ennyi. :)
Fanni × ROBYNGIRL
