Diary profilja

Először is, hello! 

 

Az előző, kiemelkedő irodalmi munkákkal vetekedő bemutatkozásomat töröltem, mert szerintem az évszázad szégyene volt, amit én összeírkáltam ott magamról. Jó, a dologhoz hozzátartozik, hogy nem szeretem analizálni a saját személyem, de az üres profil meg sokkal rosszabb. 

Tehát, huszonhat esztendős vagyok, nő és budapesti. A fővárosban születtem, éltem, meghalni is itt fogok nagy valószínűséggel, ennek ellenére ki nem állom ezt a várost. Olyan, mint a férges alma, már bocsánat. Van két szülőm, akik gyerekkoromban szétmentek, azóta botrányos körülmények után újra együtt vannak, ami engem mérhetetlenül idegesít, különböző okok miatt. Van egy nővérem és egy öcsém, korban nagyon közel vagyunk egymáshoz, most már, hogy nem együtt élünk, jó a viszonyunk, olyanokat baromkodunk, hogy a külső hallgatóság tárcsázza a mentőket. 

Immáron öt éve van egy férjem is, aki kicsivel van túl a harmincon - folyton húzom az agyát, milyen öreg -, azt hiszem, ő az a személy, akiért tényleg bármit megtennék. Tudom, ez elég nyálasan hangzik, de így van. A való életben nem vagyunk ilyen cukormázasok, a házasságunk a kölcsönös szivatásokból és egymás agyára menéséből tevődik össze, de hát, ezek vagyunk mi. A kapcsolatunk elején rengetegen megvádoltak, hogy csak az egzisztenciája miatt vagyok vele, a férjemet meg azért, hogy mivel korábban nem volt a hűséges férfi mintaszobra, nem bírja ki majd egy nő mellett a villámgyors frigyre lépésünket követően, de mára már mindenkit sikerült meggyőzni az ellenkezőjéről. Egyben nagyon egyetértünk: mindig élj a pillanatnak. Azt hiszem, nálunk spontánabb párt keresve sem találni az országban. 

Tanulni sosem szerettem, egyetlen erősségem a nyelv. Három idegen nyelven beszélek, német szakon végeztem az egyetemen, ami azért jó, mert sosem találok állandó munkát - nem mintha keresnék. Szóval most félállásban melózom ilyen szar semmiknél, a dolgom kábé nulla, a keresetem is, de élvezem. Egy ideig voltam kitartott feleség, csak akkor meg nagyon unatkoztam, a falat meg nem akarom bámulni egész nap, ráadásul az én édes, drága anyám állandóan cseszegetett, hogy miért nem emelem fel a popóm, mikor szarban az ország meg mittoménmi. Nagy álmom, hogy egyszer műfordító lehessek, de ahhoz még kicsit több kitartást kéne összegerebélyéznem, mert az egyelőre hiányzik. 

Imádok vásárolni, nagy szenvdélyem a divat - what else? -, szép kollekcióm van a táskákból, szeretek főzni, olvasni és utazni. 

Az emberek többségének ellenszenves, kitartott luvnya vagyok, az ellenszenv egyébként kölcsönös, annyira én sem bírom a társadalom nagy részét, de hát, ez van. Mára megtanultam magasról tenni a negatív véleményekre. Ennyi voltam én, ádiosz!