Welcome here! *w*
A kedvenceimről nem tudok és nem is akarok sorrendet felállítani.
Unalmamban tévedtem ide, kétlem hogy kommentelnék bárhova is, vagy cikket írnék valakiről, de elférek itt a sok lusta újonc között.
Először is be kéne mutatkoznom, de semmi érdekeset nem tudok mondani. Érdekes vagyok a magam módján, csak ha én elkezdek beszélni, annak sose lesz vége.
Szeretem azokat az embereket, akiknek az enyémhez hasonló a zenei ízlésük. Meg akik kitűnnek a tömegből és furcsa dolgokkal foglalkoznak, például őrült művészek, zenészek, anime rajongók, macskatartók (esetleg csípik a yaoit, rrr).
Nehezen lehet kiborítani, ha ismerkedésről van szó, de a swagyolo ecsetfejeket és műribiket semmibe nézem, hiába adják elő, hogy nekik mennyire tökéletes az életük. Szóval ez az életfelfogás nem áll közel hozzám, bár szerintem nem meglepő.
Kevés hírességgel van bajom, viszont Beyoncét ki nem állhatom és Selena Gomez sem a legszimpatikusabb. Persze ha szembetalálkoznék valamelyikkel az utcán, nem tartanék pisztolyt a fejéhez, de a méretes hátsó és a semmitmondó angyali pofi nem igazán jött be. Ha esetleg egy megszállott fan rátalál a profilomra és ezt elolvassa, nyugodtan leszólhat, mert ha valaki az én kedvenceimet szidná, azt képzeletben szívenszúrnám, de ez csak természetes.
Most pedig jöjjön egy kis jellemzés a pintyeimről.
Three Days Grace
Aki egy keveset is foglalkozott már a TDG-vel, az tudja, hogy 2013 januárjában az énekes, Adam távozott a bandából. Kicsivel a kellemetlen meglepetés előtt szerettem meg őket. Nem más által, én is csak véletlenül találtam rájuk. Éppen kedvem támadt kikaparni egy kedves ismerősöm szemét, ezért rákerestem az „I hate you" kifejezésre YouTube-on. És micsoda szerencse, felfedeztem az I Hate Everything About You című szerzeményt. Már az első hallgatás után tudtam, hogy valami új fog kezdődni az életemben. Egyszer csak azt vettem észre, hogy kívülről fújom az összes albumot és megőrülök a számomra eddig ismeretlen műfajért. Attól függetlenül, hogy Adam kiválása óta nem követem a tagokkal kapcsolatos eseményeket, a dalaiknak köszönhetem, hogy szinte teljesen megváltozott az eleinte borzalmas, sablonos zenei ízlésem, és a mai napig úgy tekintek a leírtakra, mint az éretté válásomhoz vezető út egyik fő állomására.
Még akkor is, ha nincs „1 Thing 2 Say 3 Days Grace 4 Ever".
Halestorm
Egy igénytelen román zenecsatornán figyeltem fel az I Miss The Misery klipjére. A Halestorm volt a második olyan együttes, amelyik igazán nyomot hagyott bennem. A bandatagok tehetségesek és első ránézésre is jó arcnak tűnnek. Lzzy szexis és vad stílusa példaértékű, az öccse, Arejay pedig egy komplett idióta a barátnőjével együtt, szerencsére a legjobb értelemben (twitteren élvezet nézni a baromkodásukat).
Linkin Park
Mindenkinek van egy kedvenc együttese, ami nem tudni miért, de kiemelkedik a többi közül. Ilyen számomra a Linkin Park. Évekig sorolhatnám, miért szeretem őket és a zenéjüket, viszont van néhány fő oka, amit megemlítenék. Olyan precízen, profin és megbízhatóan dolgoznak, hallgatom az albumokat és próbálom keresni bennük a hibát, de egyszerűen nincs. Vagy ha van, akkor nekem még nem tűnt fel, szóval leszarom. Minden olyan tökéletes (oké, könnybe lábadtak a szemeim), nem is tudom, mihez kezdek majd, ha nem lesz LP. Az unokáimnak is a koncertjeiket fogom mutogatni, ha addig élek egyáltalán. Az egyik legnagyobb álmom az, hogy élőben is ott lehessek egy ilyen fellépésen, de a csóróságom és a távolság meggátol ebben, viszont - mint mondják - a remény hal meg utoljára.
Néhány Chester-idézet, ami közel áll hozzám:
„Nem félhetsz örökké attól, hogy az emberek megbántanak, mert ha félsz az élettől, sosem élsz majd igazán.”
„Az álmodozás nem egyéb, mint menekülés a hétköznapi élet szürke realitásától.”
„Amint az ember elkezd foglalkozni azzal, mit gondolnak róla mások, azonnal elfelejt önmaga lenni!”
Bring Me The Horizon
A Sempiternal az egyik legjobb album, amit valaha hallottam. Az Oli-Jordan interjúkat ajánlanám a fanok figyelmébe, ha esetleg nem látták még őket. Megéri kibogarászni belőle, miről halandzsáznak.
{link}
Ez pedig a kedvencem az albumról, a Seen It All Before. Lezsibbadnak a végtagjaim, miközben hallgatom. Mikor depresszív hangulatban vagyok, pontosan úgy érzem magam, ahogy a szöveg leírja, talán ezért is tetszik annyira.
{link}
Kesha, my hero
2009 óta vagyok oda érte, emlékszem, mikor 11 évesen megláttam a TiK ToK klipjét, tartottam tőle, de mégis felnéztem rá és olyan akartam lenni, mint ő. Imádom a szeplőit, a göndör haját, a pofavágásait és a perverz megnyilvánulásait. Még a mozdulatai is olyan...menők. Amikor elvittek a Kapcsolat koncertre, a világ legboldogabb emberének éreztem magam. Csak a vetítőn vagy min láttam őt kinagyítva, meg a színpadon miniben, de úgy örültem, mint majom a tökének.
Hasonló nehézségekkel kellett megküzdenie, mint nekem. Ezt nem részletezném annyira, igazából ő is öszönzött engem mindig arra, hogy az ismeretlenek, ítélkezők véleménye nem számít és a legfontosabb az, hogy önmagad add, hiszen abban vagy a legjobb.
Taylor Momsen / The Pretty Reckless
A videó mindent elmond. Ezért érdemelnék meg, hogy népszerűbbek legyenek. Taylor pedig gyönyörű, ezt a vak is látja.
{link}
Black Veil Brides
Az In The End volt az első szám, amit hallottam tőlük, akkor kezdtem ismerkedni velük. Bírom, hogy komolyak és őrültek is tudnak lenni, az öltözködési stílusuk pedig nem éppen hétköznapi, ezt viszont bátran megmutatják a nagyvilágnak anélkül, hogy foglalkoznának az ítélkezők véleményével.
{link}
Egy kis kitérő: a fanok egy része nem igazán szimpatizál Andy barátnőjével, Juliet-tel. Nekem semmi bajom nincs vele, szerintem nagyon szép és azokból, amiket elmondott azt szűrtem le, hogy erős érzelmek kötik modellarcú szerelméhez. Tetszik, hogy a kapcsolatukat nyíltan felvállalják, mégsem gyantúrozzák egymást ország-világ előtt, mint a legtöbb mai szerelmespár (kivétel ne vegye magára).
Anti Fitness Club
Nem igazán hallgatok magyar előadókat, de nagy kedvencem ez a banda. A pályafutásuk kezdetén gyakran aggatták rájuk az emo jelzőt, igazából én sem bírtam őket, csak később nyílt ki a szemem. A Metamorphosis album a favorit.
All Time Low
A számaik mindig jó kedvre derítenek, a hülyeségeik szintén. Most pedig jöhetnek a sokatmondó képek.
Jó, ennyi elég volt.
Nem írtam kisregényt az összes kedvencemről, a türelmem nem végtelen, szóval megtalálod őket itt...valahol. Tudom, nem igazán volt elragadó ez a kis beszédem, de ha olvasás közben még is a fejedhez kaptál (nem rossz értelemben), akkor összehozhatunk egy közös fangirlinget, vagy valami. Bármilyen elmeroggyant üzenetre hajlandó vagyok válaszolni, támadj le nyugodtan. Harr.
