Hello! :”3
Annyiszor fogtam már hozzá a bemutatkozáshoz, hogy végre csináljak egy starity profilt, és görnyedhettem felette órákat, végül mindig törlésre került. Elképzeltem, hogy milyet akarok, milyen terjedelműt, de valamiért mindig túl hosszú lett, ahogy belefeledkeztem az írásba és csak később esett le, hogy nem önéletrajzot írok, vagy sztár adatlapot. :”D
Rólam…
A nevem Roxi, az ismerőseim között egy túlfűtött energiabomba vagyok, míg az idegeneket csak megbámulom, elhúzódok tőlük, ismerősben keresek beszédpartnert, kivéve, ha egyedül vagyok vele. Akkor hagyom, hogy a másik fél beszéljen, még nem találok olyan témát, amibe be tudok kapcsolódni. Egyébként átlagos lány vagyok, 70 cm hosszú, festett vörös, kissé hullámos hajam van, amit imádok. Hatalmas, zöldes-kék szemeim vannak. 15 éves vagyok, 168-170 cm.
A kedvenc színem a piros (na ne mondd), ezért a ruháim csekély háromnegyede ebben a színben pompázik, tehát ez egy ok volt a drága, szeretett osztálytársaimnak, hogy elnevezzenek Piroskának és a tudtom nélkül fejben összeházasítsanak a másik osztályban lévő sráccal, aki mondhatni falja a lányokat. Haha, nem. :”D
Rengeteg dologtól rettegek, kezdve a magasságtól, a hidakon és a pókokon át, a fájdalom és a magányig, amiknek a felére okom sincsen, és mégis. Aztán ott vannak az idegenek, és az, ha beszélgetni kell velük, akkor, ha vihar van én képtelen vagyok normálisan gondolkozni, mindig az jut eszembe, hogy a villámok nyugodt szerrel csaphatnának bele a házunkba a kertünkben lévő temérdek fa miatt, ami csak akkor szűnik meg, ha tudok valakivel beszélgetni. (Nyugodtan ki lehet röhögni… ) Furcsa indok miatt tartok az ismeretlentől ( mint a másvilág és az ott élő „dolgok”). Igen, mind közül talán a magasság a legrosszabb.
Álmodozó típus vagyok, szeretek a gondolataimba mélyedni, elképzelni, mi lenne ha, újraépítgetni mindig az én saját városomat és életemet, az ottani kinézetemet és személyiségemet, ezáltal „erősebbé” téve magamat. Tudom, hogy felépítettem magam köré egy falat, ami hihetetlen erős és törhetetlen, ami a drága osztályomnak egy olyan képet mutat, ami nem teljesen én vagyok. Egy ember aki nem sír soha, alig vannak érzései, sokat mosolyog és mindenből a legjobbat hozza ki…
Amikor megalkottam egy törékeny kislány voltam mostanra viszont az a fal és én kezdünk egybe folyni, ahogy a nézeteim és a világom is megváltozott… Én csak keresem önmagamat amiben a K-POP sokat segített. (Most jön a kedvenc részem, Yehet :33 *-*)
TEEN TOP & BTS
Már tudtam, hogy ez a műfaj a szenvedélyem, mikor megismertem a Teen Topot. Fogalmam sincs, hogy addig miért nem figyeltem fel rájuk, vagy ha igen, miért felejtettem el Őket olyan hamar, de amint megtaláltam 1-2 nappal a kijövetele után a Be ma Girl-t, azonnal beleszerettem. (Húgom akkor kapott egy új telefont, és úgy gondolta, felveszi és azt egy fél órája megnéztem, de az a visongás amit leműveltem, majd mikor vége lett odafordultam hozzá és komolyan a kamerába mondtam: most elmegyünk Koreába és megengedem, hogy halálra babusgassam azt a konkrét citromsárga hajú gyereket!)
Nem csak a szám, az MV, a fiúk, a tánc és a meseszép hangjuk is rögtön a szívembe lopta magát. Szóval első látásra szerelem volt (hát akkor a ChunJi iránti szeretetemről –akkor és most – már ne is beszéljünk).
De 2013 nyarán debütált egy banda (akiknek már a teaserük is bugyiszaggató volt, annyira, hogy eldöntöttem
kik lesznek a biasaim), a BTS, vagy Bangtan Boys. De a No more Dreames korszakom, mikor csak azt hallgattam, úgy ment, ahogy jött, a We are Bulletproof és az N.O nekem nem tetszett annyira, amennyire az ARMY-k mondták és Istenítették. Aztán számomra jött a hatalmas áttörés a Boy in Luv-val, V(ivi)-be végleg beleszerettem,ahogy Suga-ba és az egész bandába, mert egyszerűen nem találtam rá szavakat. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy tátott szájjal néztem végig a legvégén megnyalva a képernyőt mikor Jin énekelt. Kész, kihaltam rajta, úgy kellet felkaparni a földről mikor századszorra néztem és hallgattam végig. A Just one day pedig… adsdgghjhzukuikkmgbgfhftzhjzghj TÖKÉLETES. *Rox fogja a kis homokozó lapátkáját és gonoszan nevetve ássa meg magának a sírját*
Bár sosem gondoltam volna, hogy Ők lesznek a NO.2 bandám, megtörtént… :”D Kész szégyen, hogy anno én éreztem magamat sértve, hogy ezek a "kis nyomorékok" híresebbek, mint a Teen Top, de megértettem már azóta, hogy miért szeretik ennyire.
Ezen kívül ott van még az After School, ami benne van a TOP5 K-POP bandámban (de én összesítve nézem az albandákkal...), bár lényegében először csak Nana miatt hallgattam a számaikat, mert " Ha Ő benne van, biztos jó lehet...".
Az EXO, akikkel úgy voltam, mint a BTS-el ( Oké, vannak, helyesek, jó a hangjuk, de kis újonnan debütált, túlságosan magasra nyalt bandaként nem éreztem úgy, hogy rajonganom kéne értük és minden egyes tagot megismerni :"D). Most se teljes mértékben azért a NO.4 (?) bandám, mert annyira elámultam a tehetségüktől, attól független, hogy tényleg nem szűkölködnek benne ( de a botrányokban sem...), hanem a sok sok fanservice, bromance és a hihetetlenül aranyos Happy Virus miatt.
Sokat gondolkoztam azon, kik legyenek az ötödikek, végül a The BOSS-ra esett a választásom, akiket még ha most ismertem is meg nem rég csupán véletlen ( mert szeretem a YouTuben a reklámokat, vagy, hogy mindig rossz helyre nyomok miattuk, de... :"D). Akkor kiderült, hogy nekem Mika régebb óta biasom, csak akkor még nem nagyon leetett róluk hallani, de a tagokat megnézve InJun, Jay és Karam totálisan az esetem, ráadásul hülyék is, a zenéjük tetszik... :"33
(És így a végére, hogy az egész K-POP és Korea iránti szeretetem az animékkel és a J-Rockkal, azon belül a The GazettE-'vel indult el.) (+ Hatalmas yaoista vagyok, és imádok ficiket olvasni, animét nézni, vagy doramát. <3)
Köszönöm annak, aki végigolvasta (bár nem olyan hosszú szerintem, mint amiket eddig tervezgettem...):3
