Dina012 profilja

Sok mindent nem tudnék írni magamról, mert nem igazán vagyok jó abban, hogy csak úgy ismeretlenül, nyilvánosan, mindenkinek bemutatkozzak. Ezért csak az alapokat. (Bár ismerve magam, ígyis úgyis elfogom húzni, na mindegy)

Nem vagyok egy szociális, utálom a társadalmat, és azt hiszem ezzel már elüldöztem pár emberkét. Hihi.

Emellett szívesen barátkozok, mert egyébként nem vagyok egy bunkó paraszt. :D Aki ismerkedni akar, írjon nyugodtan, nem harapom le a fejét. Sőt, általában elég kedves vagyok az emberekkel, attól még egy esélyt mindenki megérdemel. :DD

Imádom a zenét, a filmet, a sorozatokat, rengeteg kedvencem van, mind zenészek, mind színészek között. Szeretek új emberek után kutatni az interneten, akik elnyerték a tiszteletemet. Furcsa mániám, hogy ha valaki megtetszik egy filmből vagy egy videóból, minél többet akarok tudni róla. Szeretek belemerülni a részletekbe, talán ennek a furcsa szokásomnak köszönhetem azt, hogy eléggé otthon vagyok a filmvilágban, mondhatjuk azt, hogy a zenevilágban is, és nem csak felszínesen, hanem jobban beleásva is. Mit is mondhatnék. Sokat vagyok egyedül. :DDDD Igen, talán ez a legjobb magyarázat erre.

Igazából tényleg nem akartam nagyon elhúzni ezt a dolgot, de nem bírom ki, hogy ne írjak részletesen a kedvenceimről.
Nirvana : Hálás vagyok emiatt a bátyámnak, akinek bár a belenevelése az egész rock'n rollba/grunge-ba csak később jött felszínre, de legalább megismertette velem elég fiatalon. A zene a mindenem.
Nem mondom, hogy baba korom óta rocker vagyok, hisz egy gyerek még nem igen tud értékelni egy művészetet. De én úgy vagyok vele, hogy tökre nem számít, mikor kezded el szeretni ezt a zenét. Szereted a rockot? Szereted a rock ágait? Igen. Számít az valamit, hogy nem rég kezdted el szeretni? A nagy szart. Szereted és kész. Elköteleztem magam emellett és az életemet jelenti. Csak is ez számít.

Azt se tagadom, hogy nem hallgattam meg anno ilyet, hogy Taylor Swift vagy Jonas Brothers vagy egyebek, sőt, volt egy elég popos korszakom, de hát ki kell próbálni mindent, hogy igazán tudd, hova tartozol.

Viszont utálom a divatrockereket, akik azt se tudják, mi az a Led Zeppelin, vagy ha megkérdezed, melyik a kedvenc Nirvana száma, akkor azt mondja, hogy a Smells Like Teen Spirit - mert csak azt hallotta, vagy beadja a nagy menő vérbeli utcakorcs rockert, de azt se tudja ki az a Jim Morrison vagy Axl Rose, vagy amikor megkérdezem, milyen zenét hallgat, rávágja nagyképűen, hogy csakis rockot, majd ha megkérem, sorolja fel a kedvenceit, felsorol két dubstepet vagy zenét agyon remixelős egyént.

Szóval visszatérve. Kurt rettenetesen nagy hatással volt és van rám a mai napig. Bár tényleg nem régóta kezdődött el ez a korszakom, rohadt sokszor segített a nehéz időszakaimban, tartotta bennem a lelket és húzott ki a mélyből. Az állapotomtól függöt mindig is. De egy biztos, és az az, hogy mindig számíthattam/számíthatok rá/rájuk. Mert Dave a másik, aki a szar napjaimban is megtud nevettetni. Bármi volt, ők ott voltak nekem, a Guns N' Roses-al együtt, ők megértettek anélkül, hogy bármit is mondtam volna. És ez a mai napig így van. Ők egy biztos pont az életemben. Utálom a változást, utálom, hogy körülöttem minden változik és minden egyszer csak szarabb lesz ebben a 21. században, de Ők, ők azok akik mindig megadták a menedéket, a kis búvóhelyet, ők azok, akik sosem hagytak cserben. Ők azok, akiket szüntelenül és változatlanul szerethetek és nem csalódom bennük sosem, mint a többi emberben.
Talán nyálasan hangzik, de tudni kell rólam, hogy nem vagyok egy nyálas , meg picsásan epedező, de ez az igazság. Eléggé kritikus vagyok a zenészekkel kapcsolatban, meg a mai világgal, ezért ha valakit/valamit szeretek, akkor hozzá tényleg és őszintén kötődöm, mert bizonyára adtak rá okot, hogy azt tegyem.

Kurt- ről még annyit, hogy rettenetesen sajnálom, ami vele történt. Tudom, hülyeség, de sokszor hiányzik. Igen, tudom furcsa, hogy hiányozhatna valaki, akit nem is ismertél? De már tudom, hogy lehetséges. Borzalmasan sajnálom, hogy nem ismerhettem ezt az embert. Néha amikor hozzá szólnak a gondolataim, azt kívánom, bárcsak közvetlen neki mondhatnám el a problémáimat és bárcsak válasz is érkezne rá. De egy biztos, a zenéjük az örökké megmarad, legenda, ez vitathatatlan. ♥


 

Foo Fighters : Nirvana után, Foo Fighters. ( Szeretném megjegyezni, hogy a kedvenceimet NEM SORRENDBEN írom le. Nem akarok és nem is tudnék különbséget tenni eközött a három banda között, úgy írom ahogy éppen jött! ) A The Pretender volt az első, amit hallottam tőlük, természetesen ezt is még kiskoromban a bátyám által. Amikor pár éve megtaláltam le se lehetett állítani engem a zenéről.
Szóval, igen, hát kétségtelen, hogy Dave nem csak a dobok, hanem a mikrofon mögött is megállja a helyét. Eszméletlen.

 

Guns N' Roses Ebbe a bandába is szerelmes vagyok. Egyszerűen imádom a dalaikat. Slash, Duff, Stevie, Izzy és Axl nagyon hozzám nőttek. Slash egy félisten, ahogy azon a gitáron szólózik. Órákig képes lennék elhallgatni. Imádom mellette a stílusát és mindegyik rettentően szimpatikus személyiség. Axl meg fura, mert teljesen ellentéte annak, amit én tűrök egy emberben még (Kurt Cobain-nel is hadban voltak, és hát Kurt az én első számú kedvencem, ezért is fura, hogy ő is közel áll hozzám, mert teljesen ellentétek egymásnak), viszont őt nem tudom nem szeretni. Ők is a szarból jöttek, ezt nem szabad elfelejteni. A hard rock egyik legmeghatározóbb együttese, úgy gondolom.
Persze az igazi Guns N' Roses felállás a legalapabb. Egyedül csak az az igazi Guns, amikor még csak Duff, Steven, Izzy, Slash és Axl volt. Nélkülük nincs Guns N' Roses. Nem érdekel, hogy ma hol vannak, hogy ma mi a Guns és kik a tagok. Amikor tudatosul bennem, hogy Slash és Axl , az egykori szinte legjobb barátok mára már nem is beszélnek egymással,felzaklat. Nekem ez nem kell. Én el is kerülöm ezt. Én 100%ig a 80as évek Guns N' Roses-ével foglalkozom, amikor a legaktívabbak voltak, fiatalok. A zenéjük és a képeik visszarepítenek az időbe, és imádom ezt az érzést. Tökéletesen jó arra, ha az ember szereti azt az igazi zenét. Számomra ők azok az igazi zenészek, azok a " szarból jöttünk, szívből jön, ez az életünk, de hé' jó zenét csinálunk és legendák lettünk" rockzenészek. Imádom azt a stílust, amit ők képviseltek, mind zeneileg, mind kinézetileg és személyiségileg. Mindenhogy. Lentebb még írok róluk kicsit. :)

Legends.

Szóval tőmondatokban a bandáimról:
Nem adták fel sosem. Ezáltal engem is inspirálnak arra, amit szeretnék az életben. Bár a zene a mindenem, mégis a filmezés vonz, mint karriert, 9 éves korom óta vágyam, hogy rendező lehessek. De ebben is ők motiválnak.
K*rva tehetségesek. Néha szinte már fizikai fájdalmat érzek, amikor hallgatom őket. Csodálatosak. Ezekre nincs szavak.
Amit már említettem. Ott voltak nekem, mikor senki más nem. Számíthattam rájuk, bármi történt.
Megnevettetnek.
Egyszerre több érzelmet is képesek kicsikarni belőlem, sokszor azt se tudom, hogy sírjak vagy nevessek. Mindig megtalálom magam a zenéjükben és a szavaikban.

♥♥



Bandák/énekesek még akiket szeretek(lentebb még ki fogok emelni párat):
- / Bon Jovi / AC/DC / Justin Timberlake / Jack White / Jack Black (mint színész is) / Metallica / Janis Joplin / Led Zeppelin/ The Doors / Jimi Hendrix/ Rolling Stones / Oasis / Tom Waits / Soul Asylum / The Beatles/ 30 Seconds to Mars stb...

Bár már inkább leszarom, mit gondolnak rólam, és már inkább vigyorgok, ha az emberek azt hiszik, hogy csak is azért hallgatok ilyen zenét, mert lázadós korszakomat élem. Azért mert tini vagyok, nem jelenti azt, hogy csak ez lehet az oka. Ez nem fog elmúlni ha felnövök, és erre bárki mérget vehet. Szeretem ezt a zenei világot és ez nem fog megváltozni. Már nem mintha bárkinek bizanyítanom kéne.

Utálom, ha lekicsinyítenek, lekezelnek, csak mert fiatalabb vagyok náluk. Nem szeretem, amikor belekötnek bármilyen nézőpontomba, és úgy gondolják, csak is az ő meglátásuk a helyes, és kioktatnak. Gyűlölöm az ilyet. Elmondhatják a véleményüket, mert mindenkinek joga van erre, és ezzel nincs is bajom, meghallgatom/elolvasom. De csak addig a pontig vagyok képes így állni hozzá, míg ténnyleg elkezdenek lekezelni, vagy bizonygatni, hogy a meglátásom sz*r. Lesz*rom, mit gondol más, azt is, hogy ő nem így látja. Attól, hogy így leírja nekem, a meglátásom nem fog változni, szóval csak az idejét pazarolja.

Nos, mint láthatjátok nem vagyok nagy szám. Furcsa vágyam, hogy legyen egy meleg, fiú haverom, aki rohadt jó fej, és lehet vele nevetni, laza. Szerelmes vagyok a Dallas Buyers Club (Mielőtt meghaltam) Rayon alakításába, Jared Leto (♥) fantasztikusan eljátszotta, egyszer remélem lesz egy ilyen transzexuális barátom is. (Tudom, furcsa vagyok, de ott az ,,X" gomb meg a visszanyíl :3)

Kedvenc filmem. Hm. Nehéz, mert rengeteg filmet láttam, és nagyon sok iszonyatosan megérintett és elnyerte a tetszésemet, már csak az alakítások miatt is. De talán a Mr. Nobody a legkedvesebb film a számomra. Imádom. Hatszor láttam, és biztos vagyok benne, hogy még többször is fogom. Főleg, hogy alapból ez egy többször nézhetős, ugyanis elég kusza, legalább kétszer meg kell nézni, hogy megértsd a dolgokat.
Aki még nem nézte meg, mindenképpen tegye meg! Fantasztikus. Azután már teljesen máshogyan néztem a Világra.

Rengeteg számomra kedves film van még, de így hirtelen nem jut mind eszembe. De még pár azokon kívül, amiket eddig fentebb említettem: Charlie St. Cloud halál és élete, Megint 17, Mielőtt meghaltam (bár erről volt szó), Karib-tenger kalózai, Titkos ablak, Kapj el, ha tudsz, Egy különc srác feljegyzései, Vasember 1,2,3 + Bosszúállok, Thor 1-2, Rock suli és most ennyi jut eszembe :)

Kedvenc színészeim: Johnny Depp, Ezra Miller, Robert Downey Jr., Tom Hiddleston, Logan Lerman, Zac Efron (az újabb filmjei, de igazából szerintem a HSM-el sincs baj, de örülök, hogy sikerült kitörnie abból a Disney-srácból), Leonardo DiCaprio, Jared Leto, Cameron Monaghan, Noel Fisher, Evan Peters és Paul Walker ( A Fast & Furious összes része és a többi filme is jöhet).
Vannak még, akiket úgy egy-egy filmben/sorozatban nagyon csodáltam, és még sok jó színész van, de ennyi elég ide. :)

Kedvenc sorozataim: Shameless, American Horror Story, Supernatural (Odaát), The Big Bang Theory (Agymenők), The Mentalist (A mentalista), Originals.

American Horror Story: 
,, normal people scare me"
,, hi, i'm Tate. I'm dead. Wanna hook up?"
,, you think i'm crazy?"
,, i don't feel sad. I don't feel anything."
,, i wanna be a pretty girl!"
,, it's a filthy goddamn hopeless world we live in. "
,, the world is wrong"
,, bullshit. I don't accept that."
,, all monsters are human."
,, i kill people i like"
,, this place is a living hell"
,, humans are like glass, we break and don't get fixed"

♥

Kedvenc zenészeim még:  Kilenc éves voltam, amikor az első példaképemet megismertem, aki megnyitott előttem még egy kaput, és sokat tanultam tőle, és ő Michael Jackson. Ő is örök példakép marad. Aztán van még, akik hatással voltak rám, mint például: 30 Seconds To Mars, Jake Bugg, Pierce The Veil, Bring Me The Horizon.

Eminem is különleges számomra, az alkotásai, maga a jelleme. Szeretem, nagyon.

Aki ismer (na jó, szerintem az is, aki nem annyira) pontosan tudja, mi a véleményem a magyarokról, különösen a magyar zenéről. Az a baj, hogy köztünk is rengeteg tehetség él - és sok jó zenész is van- és rengetegen élnek is a tehetségükkel, de az idióta, agyatlan, hülye szenny elnyomja őket. Nem értek egyet ezekben a menő ,,rap"ekben, meg egyebekben, édeseim ez NEM RAP. Meg ez a SWAG JOLÓ GENGSZTER PÁWA sem menő. Oh, bitches please. No comment.
Viszont pozitívan csalódtam valakikben, akik a mai napig külön mappát érdemeltek ki a telefonomban, mert ők, na ők legalább háttérbe szorítják valamennyire ezeket az idióta dolgokat, és kezdenek egyre feljebb törni, és visszahozták a '70es, '80as évekbeli rock'n rollt, amiért összeteszem a két kezem. Ha eddig nem találtad volna ki, az Ivan & The Parazol-ról beszélek. Imádom őket, imádom, ahogyan Ivánék ezt a stílust képviselik, és én csak a legjobbakat kívánom nekik, remélem igazi világsztárok lesznek, mert Ők legalább megérdemlik.

Bolondulok a régi Amerikáért. A régi zenéért. Egyszerűen a '20astól a '60as, '70es, '80as zene valami eszméletlen, mennyire tetszik. Bárcsak oda születtem volna akkoriban. A feeling, a rock'n roll, a buli esténként a legjobb haverokkal, az egyszerű kopott farmer a fiúkon, egy fehér pólóval, esetleg egy feltűrt ujjú inggel, cigivel a szájukban, gitárral a kezükben, miközben mindenki tombol a rock'n rollra.... A mai generáció egy nagy szar. Nem értek egyet ezekkel a dolgokkal, elszaporodtak a k*rvák, és a mai kislányok előbb vesztik el a szüzességüket, mint normálisan megtanulnának beszélni vagy írni. Undorító, hogy mi van a mai gyerekekkel. Én 11 évesen fákon másztam, és nem nyálat cseréltem és fészbukon' sírtam, mert elvesztettem ,,életem szerelmét", és soha többé nem leszek szerelmes. Az a baj, hogy míg régen mindenki mindig kapható volt egy jó kis kalandra vagy csak úgy sétálni kimenni, most te rád néznek ferdén, ha felhozod nekik, hogy mi lenne, ha kimennénk...És az apám még nem érti meg, miért vagyok inkább én is itthon, és nem megyek el ,,barátokkal". Hát ezért. Én szívesen mennék, de nincs olyan, aki erre kapható, vagyis errefelé nincs. De ez már maga a falu hibája is, nem szeretem ezt a helyet, lehet, hogy közvetlenek az emberek, - bár néhányan még így se képesek köszönni az utcán, akkor sem, ha te ráköszönsz -, de akkor is egy rakás idióta mind. Akik meg kaphatóak arra, hogy eljárjanak otthonra, azok csak a kocsmába mennek el, vagy mennek piálni máshova, bulizni, na nem, kösz, én ebből nem kérek. Nekem normális társaságra van szükségem. Akiktől nem kapok agyf*szt.
Én nagyon bánom, hogy ebbe a századba születtem. Még úgy ellennék, ha a környezetemben lennének olyanok, akik hasonlóan gondolják a dolgokat, de sajnos ezt még úgy néz ki hanyagolnom kell.

Szánalmas lépés volt tőlem, de az én kis fejemben eldöntöttem, hogy milyen barátokat akarok. Hisz mindenkinek vannak elvei, meg nem mindenki jön ki mindenkivel.
Lehet nem kéne ennyire a múltban ragadnom és kapaszkodnom - amit még csak nem is éltem át-, de nem tehetek róla, hogy ez tetszik. Régen mindenkinek megvolt a maga kis klikkje, és általában a legfontosabb dolog ami alapozta, kik között vagy az a zenei ízlésed volt. Szeretnék én is így elhelyezkedni, olyanokkal akik ugyanúgy szeretik a zenét mint én, azokat akiket én. Régen sokkal jobb volt az ilyen embereknek, és tombolt a rock n' roll, irigylem őket, hogy olyan zenekarok fényéveit élték át, mint a Guns, a Nirvana meg bármi más.
Szívesen átélnék, ha csak egy napot is abból az időből. Lehet hülyén hangzik, de a Guns tagjaival még csövezni is szívesen csöveznék. Amellett, hogy tehetségesek, a humoruk is ott van és rettenetesen jó fejek, és imádom bennük azt a utcai korcsot, amikor rájuk nézek. Imádom azt a mocskot, amit látok bennük, az egész életstílusukat, ami akkoriban volt nekik, mielőtt nagyon befutottak volna. Sokszor még csak lakni sem volt hol, vagy egy lepukkant helyen piáltak, cigiztek és zenéltek. Imádom. Bár annak nagyon örülök, hogy a drogot sikerült letennie mindegyiknek, és már Stevie is tiszta.
De ezt átakarom élni velük.

Egyébként én nagyon szívesen beszélgetek bárkivel, aki úgy gondolja, hogy lenne közös témánk. :)

Na mindegy, ennyit rólam, azt hiszem eléggé belelendültem a végére, de már nincs szívem kitörölni, ha már egyszer leírtam. Ha ideág eljutottál, hatalmas pusszantás :DD

Akinek esetleg a furcsaságaim ellenére is szimpatikus vagyok, nyugodtan írjon, szívesen beszélgetek. :) Bye!

Forever alone ~
Weirdo ~
K. ~

Me: Oh hi bands, hi series! :)
Real Life: Really ?
Me: Bye life
Real Life: ...