American Horror Story
A legelső évadtól megszállotja vagyok! Legjobban és elsőként az antológiai jellege fogott meg: könnyen feladok sorozatokat pusztán azért, mert megunom, hatszáz évadon át nézni ugyanazt a történetet. Itt viszont a jól megszokott és megszeretett színészeim játszanak, minden évadban más sztori alapján. Személyes kedvencem a második évad: az Asylum hagyta bennem a legmélyebb nyomot, de Tate Langdon alakja akkor is a legikonikusabb.
Egyik kedvenc fiatal színészemet is ennek a sorozatnak köszönhetem,: Evan Peters még nagyon sokra fogja vinni ebben a szakmában! Ráadásul nem az a tipikus hollywoodi szépfiú, mégis minden lány megveszik érte, joggal.
Sons of Anarchy
Egy sorozatot azonban tokkal-vonóval, minden apró részletével imádtam, hét évadon át. Ez pedig a Sons of Anarchy volt. Aki egyszer elkezdi ezt a sorozatot, az nem tudja abba hagyni, olyan magával ragadó, elgondolkodtató és jól felépített széria. Nem hittem volna, hogy egy csapat motoros rabolja majd el ilyen erővel a képzeletemet, de megtörtént. Jax és Chibs karaktereit szerettem a legjobban, illetve az őket játszó Charlie Hunnam-et és Tommy Flanagant. Charlie nevéhez köthető a kedvenc sci-fim is, a Pacific Rim is.
A sorozat mellett annak zenéjét is erősen ajánlom: az atmoszférája, a blues és a rock, valamint az americana zene életérzése semmihez sem fogható élmény.
The Tudors
Majdhogynem szakmai ártalom: Tudor-kori Anglia mindig is a kedvencem volt, a protestantizmus legérdekesebb részlete VIII. Henrik Angliája. Persze, a sorozatnak nem sok hiteles részlete van, nem is ezért néztem, hanem mert jól összeszerkesztették a történetét, valamint a színészeket igényesen összeválogatták.
Jonathan Rhys Meyersről pedig később....
Florence and the Machine
Legkedvesebb zenekaraim egyike, napjaim fénypontja az esti Florence magánkoncert a szobámban. Évek óta ismerem és szeretem őket, de egyre közelebb kerülnek a szívemhez. Mióta az alternatív felé hajlok inkább, nincsen nap, hogy ne hallgatnám őket. Igényes zenét játszanak, a szövegeik pedig csodálatosak. Florence az egyik legérdekesebb női előadó napjainkban, igazi hiperaktív csodabogár.
Jack White - White Stripes
Tízévesen szerettem bele a White Stripesba, a Nirvana vonalon haladtam évekig, ők pedig ahhoz a karcos grunge-blues úthoz tartoztak, amire a mai napig büszke vagyok. Jack White-ot tartom a rock and roll életben tartójának jelenleg, a legsokoldalúbb művészek közé tartozik. Egész Amerika állva ünnepli a kétezres évek eleje óta, nem véletlenül. Jimmy Page, a Led Zeppelin gitárosa mondta róla, hogy a "fiatal kolléga már élő legenda": ennél nagyobb elismerés nem is kell, és egyet is értek.
Brian Molko - Placebo
Egész egyszerűen csak: a Herceg. Igen, Brian herceg, művész, filantróp, zenész, édesapa és példakép. Hála neki átvészeltem egy nagyon nehéz korszakot, nem szégyellem el, ha valaki rákérdez a hovatartozásomra, és a szövege, az életrajza nap mint nap eszembe jut. Köszönhetek neki barátnőt is: itsjustme-nél jobb és hitelesebb embert keveset ismerek. A Placebo összehozza a generációkat és az embereket, bárhol a világon.
Jonathan Rhys Meyers
Mióta az eszemet tudom anyukámmal rajongunk érte és a munkásságáért. Az összes filmjét láttam, és tartom, hogyha nem lenne alkoholista ő lehetne éveink legnagyobb európai színészeinek egyike. Zsigerből játszik, természetes tehetséggel. A szerepeit is jól választotta meg. Nem csak a Tudorokban alakított kiemelkedőt, hanem az Elvisben, a Velvet Goldmine-ban is és a Selyemút árváiban. Egy nemzedék szexszimbólumává vált.
Ville Valo
Volt egy HIM-es korszakom, amire büszke vagyok, és a mai napig a legnagyobb rajongással hallgatom a dalaikat. Ville szövegei nekem már költészet, semmint dalszövegírás. Aki ismer ráadásul tudja mennyire vonzódom a finn és a skandináv kultúrához, a HIM pedig az egyik legjobb északi zenekar.
