Angria Wolf profilja

Kedvenc sorozataim:

 

Versem Hugh Laurie-nak.

AZ AZ EMBER

Az az ember nem remél,

Mégis a reményre kél.

Eljátszik egy röpke dalt,

Búskomorabb, mint amit akart.

Imádják is miatta,

Tömegeknek bálványa.

Utálják is miatta,

Nem tartják őt túl nagyra.

Szemének tiszta tükrében,

Láthatod mi van a lelkében.

Sokan vesztek már oda,

Kik belenéztek eme szempárba.

Az az ember szónokol,

Tömegeknek hajbókol.

De igazán senki nem érti,

És ő ezt már nem is reméli.

Nincs szüksége bájakra,

Azt önmagától álmodja.

Úgy tesz mint aki boldog,

Belül mégis csak sajog.

Alkotva élni és nevetni,

Ennyi amit célul tűzött ki.

De a világ kegyetlen,

Sok seb maradt a lelkében.

Az az ember mégis egy csoda,

Istenben nem hisz, emberben soha.

Valóságos talajon,

Mer álmodni szabadon.

Tudja ő hogy mit akar,

Csak a múlt árnya bezavar.

Sokszor hitte elbukott,

De megállni eszébe sem jutott.

Eljárt már az ő kora,

Mint valami homokóra.

Miben fennakadt egy porszem,

Hogy nem öregszik sosem.

Az az ember adott valamit,

A világnak egy parányit.

Magából egy darabot,

Egy szakrális atomot.

Mi lenyomat a jövőnek,

Mit soha nem becsülnek meg.

Mert az ellentétek embere ő,

Ami másoknak sosem érthető.

Melegszívű, kedves, dolgos,

Háborgó tenger, és borongós.

Erős jellem, gyenge kép,

Mi az agyadba mindörökre beleég.

By: Angria Wolf (2013 január 5)