came.from.the.60s profilja

A balett tetovált/koronázatlan hercege. Lélegzetelállító ahogy, a gravitációt maga mögött hagyva, egy pillanat erejéig megáll a levegőben a különböző pozíciókban. A határozottság és a tökéletesség mögött rengeteg gyakorlás, igényesség és főleg tehetség áll. Ezeken kívül alázatos a Balettel szemben és tényleg a tökéletességig akar és fog mindent fejleszteni, bár már most is a világ legnagyobb balett táncosának tartom és bármikor képes lennék órákig az ő táncát nézni.

Elképesztő zenei tehetséggel megáldott személyről van szó. Hihetetlen, hogy ennyire kevesen kapják fel a fejüket a nevére, de az a kevés rajongó, akiket ismerek, elképesztően hűségesen csodálják JPJ-t, nem véletlenül. A Zeppelin legkevéssé ismert tagjáról van szó, pedig a tehetsége vitathatatlan és nélkülözhetetlen a varázslathoz a színpadon. A basszuson a legjobb, de a képességei nem korlátozódtak egy hangszerre és a feloszlás után is folytatta a zenélést és a jártasabbak a zenében rendszerint elismerik szólóban is.

Sid sok mindenben kimagasló teljesítményt nyújtott. Értett a megbotránkoztatáshoz, a döbbenet és a csodálat okozásához, az igazi szenvedélyes szerelem űzéséhez, ahhoz, hogyan maradjon a köztudatban évtizedekkel a halála után és megteremtette a Punkot. Csak gitározni nem tudott.

Ha valaki, akkor ő a P U N K. Hihetetlen karaktere van. Minden számba belerakta az egyéniségét, ettől annyira jók. Magabiztos a színpadon, erős hangban. A Sex Pistols a 70-es évek angliai punkmozgalmának a vezetője, Johnny pedig a zenekar arca volt, kifejező hanglejtéssel és olyan külsővel/merészséggel, ami a fiatalokat lenyűgözte, a szüleiket megrémítette. Viszont az én kedvencem benne, egyértelműen a nevetése.

Mindenidők legtehetségesebb dalszövegírójának tartom, hogy példát is mondjak a 'Like a Rollin Stone' nem véletlenül lett a valaha írt legjobb dalnak tituálva. Én pedig külön szeretem benne, hogy dalait ő maga adja elő, ugyanis a hangja a mai zenéhez szokott fülnek elég, hogy így mondjam recésnek tűnhet, de ehhez a műfajhoz kiváló. Nem lehettek volna ilyen hitelesek a szövegek az írójuk előadása nélkül és ez a hang tényleg egy generáció hangja lett. Dylan a polgárjogi mozgalmak árnyékban tartozkodó szószólójává nőtte ki magát korai folkos dalaival, én viszont jobban szeretem az évtized második felében írt szerzeményeit, amik többet igényelnek egy szájharmokikánál.

Tehetséges zenésznek tartom, de nem annyira, hogy ennyire nagyképűen viselkedjen, bár be kell vallanom a beszólásainak egy részével egyetértek. Egyedül mikor a Who-val játszott egy színpadon mutatott egy kis tisztelet. Amúgy a zenéje jó, de Liam nélkül lapos, ugyanaz történt vele, mint McCartney-val. Ért hozzá, az Oasis az a banda, amelyik képes egy koncertet frontember nélkül végig csinálni (MTV Unplugged), de ilyenkor a zenéjuk unalmassá és lággyá válik. A személye viszont egyáltalán nem szimpatikus, de a tehetségét ettől nem vitatom.

A hangja első hallásra megfogott...egyszerűen szerelmes lettem a hangjába. Annyira vad, dögös és különleges. Aztán az egész ember karaktere. Rengeteg rosszat lehet róla hallani, de nekem szimpatikus. Az Oasis nélküle lapos, Noel tehetséges zenész, de annyit ér egyedül, mint McCartney. Hiányzik mellőle a punk, a vadság, az élet, Liam (mint Lennon) képviseli ezt az egészet. A Beatles hatása az Oasis-ra tagadhatatlan, de ez a lehető legjobb befolyás ami bármit érhet. A legjobb Liam-ben, hogy teljes Lennon-fanatikusként utánozza a példaképét és így még jobb a zenéje. Nem utolsó sorban, jól néz ki. Gyönyörű szeme és szép, határozott vonásai vannak és az előadói karaktere is illik rá. A mozgása, ahogy hanyagul dobálja a karjait, vagy mikor szétvetett lábakkal hátradől és egyenesen a kamerán keresztül a közönségnek énekel. Végül a szemüvegeit és a kiejtését, ahogy nyújtja a hangzókat is imádom. Az utolsó, igazi zenekar frontembere volt és milyen jó!

A rocktörténelem 1. számú dobosa. Amit a dobok mögött művelt az lélegzetelállító, mintha nem is egy, inkább három ember játszott volna. Energikus, kreatív, biztos, magával ragadó. Sokan túl hangosnak is gondolták pályafutása elején, de szerencsére a Zeppelin-ben pont erre volt szükség. Csodálatos a munkássága és minden gitáros egy ilyen dobost akarna maga mögött tudni. Szörnyű, hogy ilyen hamar befejezte földi pályafutását, biztos remekművek tömkelege lett volna még ütőiben, de amit ezalatt a rövid idő alatt lezavart az fantasztikus. Méltán a legnagyobb.

Ha Jimmy Page a legjobb gitáros, John Bonham a valaha élt legjobb dobos, John Paul Jones a legjobb a basszuson, a Led Zeppelin pedig a valaha volt legjobb banda a Földkerekségen, akkor csak a legjobb frontember kell (Mercury-t leszámítva) és Robert Plant-tel meg is kapták. Egyszerűen megőrültek érte és még ma is (köztük én is), évtizedek óta hatalmas rajongó tábornak örvendhet. Nála karizmatikusabb, tökéletesebb frontembert el sem lehet képzelni a Zeppelin számára. A hangja elképesztően passzol a zenéhez, a külseje tökéletes és már ő maga biztosíthatna egy jó koncertet, de abba belegondolva, hogy a mögötte játszó virtuózok is 200%-ot nyújtottak, a Zeppelin egyszerűen lehengerlő volt és minden más bandát képes volt és képes lesz bármikor lesöpörni.

Ha valaki, akkor ő a világ legjobb gitárosa. A teljesítményétől a Yardbirds-ben már kiemelkedőnek számított, de amit a Zeppelin-nel létre hozott az varázslatos. Ha beindul bármelyik számuk az embert kirázza a hideg, és euforikus állapotba kerül. A valaha volt legjobb banda, ehhez mind hozzájárult Bonzo, Percy és Jonesy is, de Jimmy nélkül ez a varázslat nem jöhetett volna létre. A technikája, főleg a vonós, az, hogy élvezi a zenét, érzi a hangszerét mind tett azért, hogy eljusson erre a szintre. Csodálatos a zene, amit megteremtett és hatalmas köszönet érte. ˇˇJimmy Page rules!ˇˇ

A hangja egyszerűen varázslatos. Senkié sem hasonlít hozzá, annyira egyedi, öblös és különleges, de rendkívül tiszta, magabiztos is egyben. Kiemelkedő frontember, képes egy két órás koncertet, töretlen energiával lenyomni. A dalaik változatosak, de mindben benne van az a Red Hot Chili Peppers-ös hangzás, ami nagyon kellemes és csak rájuk jellemző.

Nagyon szeretem a hangját, karakteres, tiszta és különleges (talán kicsit Anthony Kiedis-ére emlékeztet). Jó frontember, színvonalas előadások, megnyerő külső és elsősorban kiváló zene. A Pearl Jam a 90-es évek egyik legjobb zenekara és ez nem kis részben köszönhető Vedder-nek.

Imádom Joey hangját és őt magát. A Ramones megcsípte a legalkalmasabb embert az énekesi posztra és Joey végig kitartott. Harcolt a betegségével és mindent bele adott. Csodálatra méltó a kitartása és a zenéje. Rocker (esetleg punk) Hős.

Én nem vagyok grunger, de Kurt munkássága nagyon megragadott. Sajnos ma már a 'rajongók'egy része nem is igazán érti mit és miért énekelt, írt, pedig, ha nem is éled át ugyanezeket, akkor is megérinthetnek a dalszövegek. Ugyanakkor nagyon szeretem a hangját, a fogai közt kipréselt soroktól az ordításáig és a zenéjét. Tetszik a személyisége, a zenéje, a humora (néhány interjúban megmutatkozik)és a dolgok, amikért kiállt. Egy generáció méltán tartja hősének és az emléke még évszázadokig fenn fog állni.

Nehéz róla véleményt írni, én egyszerűen csak úgy tekintek rá, mintha ma is itt lenne. A költői vénája máig jórészt rejtve van, de anélkül is hihetetlen népszerűség övezi. Nála karizmatikusabb, intelligensebb, gyönyörűbb lelkű/testű ember még nem élt a földön. Imádom a kaotikus, földöntúli hangulatot, amit a színpadon tud létre hozni. Imádom, hogy a versei igazak és van tartalmuk. Imádom, hogy senki sem tudna elsétálni mellette, anélkül, hogy megbámulná, mind 67'ben, mind 69'ben. Imádom, hogy művelt, intelligens, karizmatikus, merész, egyedi, költői, mély és elbüvölő. Gyönyörű ember kívül-belül, de örülne, ha 180 centi lenne...

Nagyrészt neki köszönhetjük, hogy Jim verseit, dalszövegek formájában megzenésítve hallgathatjuk, mi rajongók. Értett a Sámán táncoltatásához, a kezei könnyedén ugrottak billentyűről, billentyűre. Felfedezte a lehetőséget Morrison-ba, összetartotta a bandát. A Doors nem lett volna nélküle.

A Doors kivételesen jól járt vele, Krieger képes volt a flamenco gitárjával csatlakozni a zenekar hangzásvilágába, emelett Morrison költeményein kívül, jó néhány kedvelt szám dalszövegét is ő szerezte (pl. Light my fire, Love me two times...stb.). Nem tartom a legnagyobb gitárosok egyikének, de szólamai karakteres és egyediek és ez nagyban hozzájárult a sikerükhöz.

A maga műfajában úttörő, tehetséges zenész. Karakteres riffek, technikás gitárjáték. Biztos helye van 60-as évek legkiemelkedőbb zenészei közt, ugyanúgy ahogy a Kinks-nek a legjobb zenekarok közt. Bátran lehet ajánlani kezdőgitárosoknak példaképként.