Starity

Narrybitch profilja

Narrybitch white blue red white blue white  
  • Csatlakozott
  • 2016. január 08.
  • Csoport
  • Tag
  • Titulus
  • Mrs. Carstairs®
  • Születési idő
  • 1861. szeptember 06.
  • Lakhely
  • Kína
  • Kedvenc sztárjaim
  • Elisabeth Moss Bob Morley Marie Avgeropoulos Lindsey Morgan

Azt kérded, milyen az élet: kicsit édes, kicsit sós, kicsit teljesen valós.

Narrybitch
Utoljára aktív: 2018.05.23. 14:02Státusz módosítva: 2018.05.19. 09:09

Bemutatkozás

Üdvözöllek a világomban. Most gyorsan minden klisé dolgot elmondok. Tizenéves lány vagyok, mint az oldalnak a túlnyomó többsége, szeretek sorozatot nézni és zenét hallgatni, és ez annyira nem klisé - sajnos -, de imádok olvasni. Nagyon szeretek írni, de szomorúságomra, sosem tudok jól. Ismerkedős típus vagyok, de nagyon nehéz a szívembe belopnia magát akárkinek. Van hat barátom akiket egyszerűen imádok. Ebből négyen a Squadunkba tartoznak. Mind osztálytársak vagyunk, de sajnos már nem sok ideig. A kedvenc évszakom a nyár, mert akkor szabadok vagyunk és azt csinálhatunk, amit csak szeretnénk. Ezért idén is, szokásosan több fesztiválra is ellátogatok. Ezek csak rock és metál fesztiválok, hiszen ezt a zenei műfajt preferálom leginkábbb. Most pedig tekintsük be részletesebben különböző részeibe az életemnek.

  

Kezdjük mondjuk a személyiségemmel. Alapjáraton egy barátságos, ismerkedős típus vagyok, de sokszor megkapom azt, hogy antiszociális vagyok, hiszen, ha valakit ismerek már, és nem bírom, akkor hajlamos vagyok rá szépen mondva elég ronda dolgokat mondani. Nagyon utálom magam, ha valaki tényleg egy jó ember és megbántom, elég lelkiismeretes vagyok. Ezzel ellentétben viszont, eléggé makacs is. Muszáj mindig annak lennie, amit én szeretnék és mindig nekem kell igazam legyen. Ezekhez a rossz dolgokhoz pedig még a féltékenységem is hozzájárul, ami nem tüntet fel jó színben. Hogy legyen itt tulajdonság is, szeretném leírni, hogy imádok segíteni az embereknek. De, ha olyan dologról van szó, ahol meg kell magam erőltetnem valamiben, nem biztos, hogy meg bírom csinálni, hiszen, hát... lusta egy ember vagyok. Akkora értelemben viszont azért nem, hogy ne tanuljak, vagy ne legyek igényes. Ja és a végére idetenném, hogy őszinte vagyok, mert ez elég fontos az életemben.




A kedvenceim. Először szeretnék a sorozatokra kitérni, mert nagyon sokat nézek és nagyon szeretem őket. A legnagyobb kedvencem a The 100. Először nem tudtam eldönteni, hogy akkor most elkezdjem, vagy ne, aztán végül mikor beteg lettem - azt hiszem tavaly, de abban biztos vagyok, hogy az előző iskolás évben - akkor nekiálltam. Elsőre akkora szerelem lett, hogy körülbelül 1 évad volt 3 nap és 1 hét között, amíg kinéztem. A negyedik évad eléjén pedig elértem oda, hogy körülbelül a második rész után már csak hetente egy részt tudtam nézni, hiszen akkor jöttek ki sorjában. Egyből lettek kedvenceim, természetesen a Blake testvérek. Hát kik mások? A The 100-on kívül a másik nagy szívem csücske a The Handmaid's Tale, magyarul A Szolgálólány meséje. Sose hittem volna, hogy egy ennyire kidolgozott és egyedi történetet létre lehet hozni. Én úgy tudtam először, hogy egy évad lesz ez az egész, mert minisorozat, viszont nem régiben kiderült, hogy áprilisban következik a második évad. Pont mikor a The 100 ötödik szériája is megjelenik, és ekkora örömben sorozatok terén még nem volt részem. És egyébként, természetesen Nate és June a kedvenceim, de Moirá-t is imádom. Mivel a két legnagyobb kedvencemről már így is regényt sikerült írnom, ezért a többit csak megemlíteném, és ha valakit érdekelne a róluk írt hosszabb véleményem, nyugodtan írjon rám ezzel kapcsolatban. Szóval a további kedvenceim: Shadowhunters, 2 Broke Girls, Game of Thrones és még nagyon sok másik.



Most pedig a zenei ízlésemről egy kicsit, aztán esküszöm befejeztem. Egy olyan családban nőttem fel, ahol mindenhonnan rock és metál zene folyt, és egyértelműen én is ezeket a műfajokat preferálom első sorban...na jó. Konkréten ezeket preferálom egyedül. Na de most a rockra és a metálra térnék ki, hiszen ezeknek van nagy jelentősége az életemben. Szerintem, ha nem ilyen zenét hallgatnék, akkor a személyiségem is teljesen más lenne. Nem lennék ennyire nyitott, és ezt komolyan így gondolom. Együtteseket kimondottan nem szeretnék írni, mert milliónyi van, és ha valakit érdekel, majd úgy is ír nekem. Már három éves korom óta járok a szüleimmel - vagy most már nélkülük - koncertekre és fesztiválokra. Nagyon sajnálom azokat, akik úgy gondolkodnak efelől, hogy "démoni hörgés", vagy, hogy "semmi értelme a szövegeknek". Sokszor sokkal nagyobb értelmük van, mint a nyáladzó, szerelmes pop számoknak, vagy a menősködő, fikázó rap daloknak - és ezzel nem leszólni szeretném a műfajokat, ez egyszerűen így van.

Köszi, hogy benéztél. Ha szavaztál írd meg, és ha tetszik a profilod, visszamegy.