Üdvözöllek a világomban. Most gyorsan minden klisé dolgot elmondok. Tizenéves lány vagyok, mint az oldalnak a túlnyomó többsége, szeretek sorozatot nézni és zenét hallgatni, és ez annyira nem klisé - sajnos -, de imádok olvasni. Nagyon szeretek írni, de szomorúságomra, sosem tudok jól. Ismerkedős típus vagyok, de nagyon nehéz a szívembe belopnia magát akárkinek. Van pár barátom akiket egyszerűen imádok. kedvenc évszakom a nyár, mert akkor szabadok vagyunk és azt csinálhatunk, amit csak szeretnénk. Ezért kihasználva az időt, mindig ellátogatok több rock és metál fesztiválra is. Most pedig tekintsük be részletesebben különböző részeibe az életemnek.
Kezdjük mondjuk a személyiségemmel. Alapjáraton egy barátságos, ismerkedős típus vagyok, de sokszor megkapom azt, hogy antiszociális vagyok, hiszen, ha valakit ismerek már, és nem bírom, akkor hajlamos vagyok rá, szépen mondva: elég ronda dolgokat mondani. Nagyon utálom magam, ha valaki tényleg egy jó ember és megbántom, elég lelkiismeretes vagyok. Ezzel ellentétben viszont, eléggé makacs is. Muszáj mindig annak lennie, amit én szeretnék és mindig nekem kell igazam legyen. Ezekhez a rossz dolgokhoz pedig még a féltékenységem is hozzájárul, ami nem tüntet fel jó színben. Hogy legyen itt jó tulajdonság is, szeretném leírni, hogy imádok segíteni az embereknek. De, ha olyan dologról van szó, ahol meg kell magam erőltetnem valamiben, nem biztos, hogy meg bírom csinálni, hiszen, hát... lusta egy ember vagyok. Akkora értelemben viszont azért nem, hogy ne tanuljak, vagy ne legyek igényes. Ja és a végére idetenném, hogy őszinte vagyok, mert ez elég fontos az életemben.
A kedvenceim. Először szeretnék a sorozatokra kitérni, mert nagyon sokat nézek és nagyon szeretem őket. A legnagyobb kedvencem a The 100. Először nem tudtam eldönteni, hogy akkor most elkezdjem, vagy ne, aztán végül mikor beteg lettem - azt hiszem, tavaly- , akkor nekiálltam. Elsőre akkora szerelem lett, hogy körülbelül 1 évad volt 3 nap és 1 hét között, amíg kinéztem. A negyedik évad eléjén pedig elértem oda, hogy körülbelül a második rész után már csak hetente egy részt tudtam nézni, hiszen akkor jöttek ki sorjában. Egyből lettek kedvenceim, természetesen a Blake testvérek. Hát kik mások? A The 100-on kívül a másik nagy szívem csücske a La casa de papel. A többit csak megemlíteném, és ha valakit érdekelne a róluk írt hosszabb véleményem, nyugodtan írjon rám ezzel kapcsolatban. Szóval a további kedvenceim:2 Broke Girls, How to sell drugs online?, Sex education és még nagyon sok másik.
Most pedig a zenei ízlésemről egy kicsit, aztán esküszöm befejeztem. Egy olyan családban nőttem fel, ahol mindenhonnan rock és metál zene folyt, és egyértelműen én is ezeket a műfajokat preferálom első sorban, viszont mindenevő vagyok, ezért pop, rave, rap és sok másik műfaj is megtalálható a lejátszási listámon. Na de most a rockra és a metálra térnék ki, hiszen ezeknek van nagy jelentősége az életemben. Szerintem, ha nem ilyen zenét hallgatnék, akkor a személyiségem is teljesen más lenne. Nem lennék ennyire nyitott, és ezt komolyan így gondolom. Együtteseket kimondottan nem szeretnék írni, mert milliónyi van, és ha valakit érdekel, majd úgy is ír nekem. Már három éves korom óta járok a szüleimmel - vagy most már nélkülük - koncertekre és fesztiválokra. Nagyon sajnálom azokat, akik úgy gondolkodnak efelől, hogy "démoni hörgés", vagy, hogy "semmi értelme a szövegeknek".
Köszi, hogy benéztél. Ha szavaztál írd meg, és ha tetszik a profilod, visszamegy.