mikaelah profilja

huh, na ő (is) egy borzalmasan alul értékelt színész, aki hatalmas tehetséggel rendelkezik!
természetesen hol máshol, ha nem a Gotham sorozat Riddler-jeként találkoztam vele. Riddler karaktere már régóta nagyon tetszett, mindig imádtam a háttérsztoriját és talán a kedvenc képregényes gonoszomnak mondanám. ennek ellenére a sorozatban az elején egyáltalán nem fogott meg Ed és sajnos nem nagyon figyeltem először, aztán mikor előjött a Riddler énje akkor szép lassan egyre jobban és jobban megszerettem,míg végül az egyik kedvencemmé nőtte ki magát. a karaktert nagyon jól kidolgozták, őt pedig nagyon eltalálták, tökéletes erre a szerepre.
a tehetség ami ebben a színészben lakozik hatalmas. ahogy a sorozatban szépen lassan az esetlen, rébuszokért rajongó Edből The Riddler válik, azt egyszerűen annyira hitelesen és lélegzetelállítóan adta elő, hogy egy percig nem jutott eszembe, hogy ő egy színész lenne. nagyon imádom és sokkal több szerepet érdemelne, zseniálisan jó színész, imádom.

Annyira megszerettem a palit, rohadt jó színész. Igaz, eddig még csak negatív szerepekben láttam, de ő az egyik olyan színész, akinek ez áll a legjobban.
Szóval, amire emlékszem elsőként az az OUAT volt, ahol ugye egy orvost játszott aka Dr. Frankenstein-t, ami amúgy ahhoz képest, hogy ezer éve néztem, nagyon durván megmaradt, szóval tuti jó lehetett az alakítása. Mindegy, engem személy szerint az IZombie-ban ragadott magával. Eleinte mondjuk nem bírtam a karakterét, de hamar rájöttem, hogy nagyon jól kidolgozott karakterről van szó, nekem így a 3. évadra a kedvencem lett a karaktere. Borzalmasan imádom a palit, olyan jól adja a szarkasztikus, dörzsölt, de belül megtört, elhanyagolt negatív Blaine szerepét, hogy wow. Látszik, hogy a kisujjában van a színészkedés, a szerepet, mintha ráöntötték volna, imádom, mikor poénkodik, szakadok rajta. Amúgy nem csúnya pali, de az IZombie-ban fehér hajjal azért elég creepy feje tud lenni, ennek ellenére tényleg imádom a palit, nagyon megy neki a színészkedés és amúgy ahhoz képest meglehetősen alul értékelt mekkora arc, de mindegy is, szinte az összes jó színész alulértékelt.

Meglep, hogy mennyire nem híres ez a lány, mikor baromi tehetséges és szép színésznő. Mondjuk én még nem láttam sok mindenben, de az IZombie-ban egyszerűen megvett magának. Ahogy ott alakít azért tényleg, le a kalappal. Aki ismeri a sorozatot tudja, hogy szinte minden epizódban más fajta karaktert kell eljátszania, de úgy összességében mégis hoznia kell egy alapkaraktert, Liv Moore-t. Mondhat bárki bármit, de biztos nem lehet egyszerű, viszont Rose-nak ez kiváló módon megy. A sorozat egyébként sajnálom, hogy nem örvend akkora nézettségnek, pedig szerintem nagyon izgalmas, fordulatos, Rose pedig annyira jól hozza a főszereplőt, maga elvinné a hátán a sorozatot - persze a többiek is jók, nincs ezzel baj.
Na szó, ami szó, imádom. Nagyon tehetséges és tényleg sokkal nagyobb rajongótábort érdemelne.

A pasi nekem ő az egyik legnagyobb kedvencek közé tartozik. Ugye, mint kb. mindenki én is a FOX csatorna Lucifer sorozatában ismertem meg. Először, mikor láttam a sorozatot, szinkronnal, nekem nem annyira tetszett, de aztán így ősszel mondom adok neki még egy esélyt és megnézem felirattal (most már tudom, hogy evidens: minden sorozat eredetiben a legjobb) és fuuh onnantól kezdve nem volt megállás csak úgy daráltam a részeket, a második évad után a kedvenc sorozatommá vált, minden megvan benne amit imádok (mitológiai vonatkoztatás, nyomozás és ráadásul DC képregény alapján készült, egy szóval tökéletes sorozat)... Na, nem is ez a lényeg.

Igazából minden karaktert imádok, de azért mégis Tom az, aki a legfontosabb, valami fantasztikus, ahogyan Lucifer karakterét játssza. Imádom az akcentusát, akárhányszor hallgatom, eszembe jut, hogy a szinkronnal nézők, ebből semmit sem hallanak és hálát adok az eszemnek, hogy felirattal kezdtem el a sorozatot. Tom hihetetlen jó színész, a külseje pedig csak rátesz egy lapáttal, rohadt jól néz ki. Imádom a pasit, hatalmas tehetség.

Hát kezdjük ott, hogy egyáltalán nem néz ki, 36 évesnek, kicsit meglepett a kora, nagyon fiatalos. A Luciferben ismertem meg, mint Maze, ahol az első évadban annyira nem volt szimpatikus, így nem értettem, miért imádják ennyire, mert eleinte kétszínűen viselkedett, de a második évadban az egyik nagy kedvencemmé nőtte ki magát, mivel nagyon sokat fejlődött a karaktere és rájöttem hogy hihetetlen badass nőszemély. A 3. évad első felében nagyon hiányzott, mivel kevés részben szerepelt, sőt az eddig kijött 10 rész közül csak kb. 3-ban volt nagyobb szerepe (szerencsére az egyik mondjuk róla szólt), de hát érthető okokból volt távol és így is igen szép tőle, hogy vállalta a szereplést, most pedig végre visszatért, aminek nagyon örülök. Nagyon szép, csinos nő, illetve tehetséges színésznő is, nekem nagyon szimpatikus.

Hát én sokakkal ellentétben nem a Shadowhuntersben, hanem a Vampire Academy Christian-jaként ismertem meg. Nekem a VA egy örök kedvenc könyvsorozatom, rendkívül sokat jelent nekem az egész VA univerzum. A film azért már annyira nem volt jó, mint a könyvek, bár rossznak nem nevezném, csak nem volt valami hiteles könyvadaptáció, de ettől függetlenül Dominic szerintem nagyon jó Christian volt. Annyira jól állt neki ez a kívülálló, lázadó, rosszfiús stílus, én imádtam, ráadásul valami eszméletlen jól nézett ki sápadtan, barna hajjal.

Persze Jace-ként sem panaszkodhatunk rá az biztos, mondjuk nekem Christian mindig is szimpatikusabb karakter lesz, mint amilyen Jace, de ez mellékes. Szerintem mindkét szerepet jól játszotta, Christian-ként nekem nagyon hitelesen hatott. (szerintem ő volt leginkább hű a könyvhöz) A Mortal Instruments könyvsorozatot bevallom nem olvastam, így Jace-ként nem annyira tudom behatárolni a hitelességét, bár sokan leszólják, hogy semmi köze Jace-hez, hát nem tudom, nekem mondjuk nagyon bejön, ahogy játszik, szerintem van tehetsége a színészethez, plusz jól is néz ki, olyan szépek a szemei... Emberileg amúgy nekem szimpatikus, az insta posztjai és az interjúk alapján aranyosnak tűnik, Sarah Hyland-dal pedig szerintem szép párt alkotnak - örülök, hogy a VA hozta őket össze.

Natalie az egyik legkedvencebb színésznőim egyike. Még kiskoromban ismertem meg a Star Wars előzményfilmjeiből, Padmé-ként. Már akkor nagyon felkeltette az érdeklődésem, mindig nagyon szimpatikus, kedves arcú, gyönyörű, tehetséges színésznőként találtam. Padmé a kedvenc karakterem a Star Wars univerzumból, Natalie alakításának köszönhetően nagyon szívemhez nőtt ez a karakter, elvégre ő az egyik legfontosabb és (szerintem) az egyik legszerethetőbb szereplője a sorozatnak.

Ezenkívül még sok más filmben láttam, talán amiről érdemes még beszélnem a Thor. Ezt szintén kisebb koromban láttam először, mikor annyira még nem esett le, hogy ő kicsoda, ezért a Thor első része után Jane karakterét annyira nem kedveltem meg, de aztán a Sötét Világ után már az ő karakterét is hamar megtudtam szeretni. Natalie szerintem fantasztikusan alakít minden filmben és semmilyen szerep nem akadály neki, emberileg is nagyon szimpatikus személy és rendkívül szép is.

Rohadt jó írónő az biztos. A Vámpírakadémiával ismertem meg és nekem nagyon tetszik ahogy ír. Most főleg erről is fogok véleményt alkotni. A sorozat igazából elsősorban a főszereplő miatt fogott meg. Még sosem olvastam olyan főszereplő szemszögéből, mint amilyen Rose. Végre nem egy olyan főhős, aki megijed még a szellőtől is és mindig a pasinak kell őt megmenteni (a VA-ban sokszor fordítva is van egyébként), de azért nem is próbál idegesítően keménykedni. (mint mondjuk Elena az Angyalvér-ben) Rose képes magától is cselekedni (itt főleg arra gondolok, hogy elindult Oroszországba Dmitrij után teljes egyedül és nem cipelte magával az egész squadját, hogy aztán ok nélkül belekeverje őket mindenféle veszélybe), próbálja megvédeni a szeretteit, de magára is gondol, illetve vannak hibái, amik a személyiségéhez tartoznak. Sokszor hibázik, valamit a sorozat végéig sem old meg (az ügyét Adrian-nal például) és ez szerintem eléggé emberivé teszi.
Ez igazából magára a sorozatra is igaz, de engem azért fogott meg különösen, mert azzal együtt, hogy egy kitalált, fantasy világról van szó, mégis valahogy életszerű és nincsenek benne ilyen tündérmese-szintű csodák (példának okáért nézzük Mason halálát, vagy azt hogy Rose nem képes egyből megbocsátani az anyjának stb. stb.). Illetve nekem nagyon tetszik a mitológia vonatkoztatás. Ezt sok könyvben használják, de általában nagy hülyeség lesz az egész, Richelle viszont pont eleget tett a könyvbe és valahogy mindennek van értelme, nem tűnik meseszerűnek, hiszen olyan természetességgel ír az ilyen vámpíros dolgokról, hogy az ember elfelejti, hogy ez csak "mese" végsősoron. Plusz valahogy olyan jó kis hangulatot teremt a könyveinek, hogy az nem igaz. A VA-nak például, hiába játszódik Amerikában, végig olyan szlávos benyomást tesz az emberre.

Illetve iszonyú jó karaktereket ír. A legjobb karaktereket mondjuk szerintem a VA-ba írta - Rose, Lissa, Adrian, Sydney, Dmitrij, Viktor, Jill ésatöbbi. A VA mellett ugye másik nagy kedvencem tőle a Vérvonalak. Itt a főszereplő Sydney teljesen más, mint amilyen Rose, de az írónőnek szerintem semmilyen karakter megírása nem okoz nehézséget, hiszen Sydney szemszögében is ugyanolyan élvezhető egy sztori, mint Rose-ében, pedig a két karakter szinte szöges ellentéte egymásnak. Összességében szerintem rohadt jó írónő, kiváló világokat alkot, részletesen építi fel őket, választékosan és fiatalosan fogalmaz, plusz a humora is jó.

Halseyt nagyon tehetséges egy énekesnőnek tartom, talán az amerikaiak közül napjaink egyik legjobbjának is nevezném… Tőle először a Hold Me Down c. dalt hallottam egy amvben, ahol nagyon megtetszett, úgyhogy rákerestem a dalra és utána vagy százhúszszor meghallgattam. Ekkor igazából úgy gondoltam, hogy ő tőle is csak egy dalt fogok majd szeretni, úgyhogy különösebben nem is érdekelt a többi. Aztán ismételten egy videó keretein belül futottam bele a Young Godba, amely szerintem az egyik legjobb dal tőle. Így történt végül, hogy sorozatosan elkezdtem hallgatni a többi remekművét is, melyek közül a kedvenceim a Colors, a Roman Holiday, a Young God, a Gasoline, a Drive, a Strange Love és a Castle, de valójában az eddig hallott dalai közül mindet imádom. Fantasztikus hangja van, ÉLŐBEN IS, nem csak a számítógép által való, órák hosszat tartó keverés után… Bár mikor először hallottam kicsit másnak tűnt, mint a videókban, de elkell, hogy mondjam, akusztikusan talán még jobban is tetszik. A videóklippjei különösen tetszenek, főként a Colorsé.

Engem maga ez a grunge stílus annyira viszont nem vonz… Főleg mióta minden 10-13 éves kislány grungének vallja magát és azt hiszi, hogy azzal hogy vesz egy tatoo chokert, egy adidas superstart meg csinál magának egy depressziós tumblrt, „mély mondanivalójú” idézetekkel már annak vallhatja magát. Úgyhogy nekem személy szerint maga Halsey stílusa sem túl tetszetős, viszont az előadók közt jelenleg még szerintem egy elég egyedi stílust képvisel. Maga a személyisége tetszetős, bár ahogy előttem már írták, nagyon nyomatják, hogy az imidzse megmaradjon ebbe a „nagyon grunge” stílusba, amit nekem is osztanom kell. Ettől függetlenül nem lett kevésbé szimpatikus, valamint a tehetségére sincs kihatással.

Janel Parrish. Fájdalmasan alul van értékelve, pedig a plles lányok közt ő az egyik legtehetségesebb. Ha csak a PLLben látja az ember, akkor is ezernyi arcát megmutatja a közönségnek, igazolván hogy mennyire tehetséges színésznő. Mikor elkezdtem nézni a sorozatot, sosem gondoltam volna, hogy egyszer a kedvencem lesz, hiszen elsőre rettenetesen irritált a karaktere, feleslegesnek tartottam. Aztán mikor a második évad végén fény derült arra, hogy először ő állt az ’A’ játék mögött, hatalmas nagy kedvenccé nőtte ki magát. Mind a Radleys jelenetekben, a visszatérésekor, a halála előtt / után, az időugrás után másként viselkedett, még akkor is, ha ugyanazt a szerepet játszotta, mintha teljesen más karaktert láthattunk volna. Mona „személyiségváltásait” hibátlanul tudta érzékeltetni. Szerintem ezerszer nagyobb hatást ért el, mint mikor Alison változott meg. Sashával sincs bajom, de a mostani karaktere eléggé egysíkú, unalmas, a színészi játékával együtt.

A 2x25-ben, az ’A’ leleplezéskor szerintem hitelesebben alakított, mint Vanessa a 6x10-ben, bár ő sem volt kutya. Amikor a Radleyben volt, annyira hitelesen adta elő az „őrült” Mona szerepét, hogy még a hideg is kirázott, már magától a tekintetétől, nemhogy még mikor elkezdett babákat fésülgetni. Mona karaktere egy meglehetősen bonyolult személyiség, de Janel remekül eléri azt a hatást, hogy sose tudjuk, mi jár a szereplő fejében.

Janelt a pllben hallottam először énekelni, ezután pedig meghallgattam pár dalát és meglehetősen tetszettek, énekesnőnek is simán elmehetne. Sajnálom, hogy nem játszott túl sok más filmben, pedig szerintem sokkal jobb színésznő, mint a túlhypolt Selena-félék. A közösségi oldalakon egy kicsit zárkózottabb, nem olyan, mint mondjuk Shay, aki minden nap ezerszer posztol Snapchatre, Instagramra etc., viszont nekem ettől eltekintve nagyon szimpatikus személyiségileg. Nem magamutogató, botrányt botrányra halmozó, nem akar több lenni, mint ami. Pedig róla sokkal szívesebben hallanék cikkeket, mint mondjuk Taylor Swift és a Kardishian család botrányairól, persze ízlések és pofonok. Külsőleg nagyon szép, csinos. Emlékszem volt egy photoshootja, ahol vöröses ombre haja volt. Komolyan, csak néztem, hogy mennyire gyönyörű. Szégyellem magam, de első látásra kicsit nagyképűnek gondoltam, de hamar rádöbbentem, hogy köze sincs hozzá. Meglehetősen sajnálom, hogy kevés figyelmet kap, pedig sokkal többet érdemelne.

Ahhoz képest, hogy a Szent Johanna Gimi, 2010-ben, 6 éve jelent meg, máig eléggé szóban forgó téma, úgyhogy objektíven tekintve biztos, hogy tud valamit a nő – de ez még egyáltalán nem jelenti, hogy tehetségesnek is tartom. Engem legalábbis egyáltalán nem győzött meg egyik művével sem. A Szent Johanna Gimit csak azért kezdtem el, mert hatalmas hype övezte és kíváncsi voltam rá, hogy miért tartják ennyire jónak… Nos, máig nem jöttem rá. A sorozat egy rendkívül buta, naiv lány - akit valamiért mindenki okosnak tart, mert bemagol mindent, ami a tankönyvben van – életét taglalja. Direkt nem mondtam azt, hogy a „mindennapjait írja le”, mert a legtöbben így jellemzik a sorozatot, de nekem ez iszonyúan nonszensz. Sosem voltam híve a napló formájú tinédzser regényeknek, de legalább az a néhány, amelyet végigolvastam tartalmazott érzelmeket és a főszereplőknek volt némi egyénisége. Azonban ez a könyvsorozat ettől teljesen mentes. Az egész engem a Mirai Nikki-s Yukiteru naplójára emlékeztetett, aki egy antiszociális fiú, aki leír minden történést körülötte, mindenféle érzelmek nélkül, saját magát mellőzve. Na, pontosan ez az, amit Laura is csinált Reni nevében, annyi különbséggel hogy az előbb említett animében, ezt a jelenséget teljesen betegesnek tartják, míg Reni esetében tízezrek őrjöngenék érte. Pedig Laura tényleg nem csinált mást, mint leírta, hogy Reni mikor alszik, olvas, eszik, megy ki a mosdóba, valamint óramű pontossággal, szó szerint felidéz mindent, amit az osztálytársai mondanak (szóval teljesen hülyeség volt a naplóformát választania, mert vagy a csaj helyben leír mindent vagy fotografikus a memóriája, amit az órák hosszat tartó tanulásai alapján kötve hiszek). És igen, kb ennyi az egész, semmi érzelmek. Annak ellenére, hogy szerelmes regény akarna lenni, Reni annyit tud elmondani Cortezről hogy szép a szeme és jók a ruhái, így nekem az egész arra hajaz, mint mikor kiskorunkban beleszeretünk egy meseszereplőbe.

„Egy sorozat a való életről…” – így emlegetik sokan az SZJGt. Nos, erre a könyvsorozatra aztán tényleg bármit lehet mondani ezenkívül. Ugyanis, ha az írónő szerint a tinédzser évek arról szólnak, hogy mindenki kedves és aranyos, és a legeslegnagyobb probléma az, hogy Cortez képét belájkolta egy másik lány, akkor rettenetes rossz útmutatót ad azoknak a fiataloknak, akik mondjuk, még nem járnak középiskolába / gimnáziumba és nem is tudják, milyenek is ezek az évek. Komolyan... ez a nő nem járt iskolába vagy mi?! Egyáltalán volt tinédzser? Olyan, mintha valójában csak a Mean Girlsben hallott volna a középiskoláról és a tinédzserekről. Nem akarok belemenni a magán dolgaimba, nem mondom hogy nálunk nincsenek magukat nagyon népszerűnek és menőnek hívő drága osztálytársak, de olyan, mint az SZJGben nincsen! Még, akkor is, ha valaki annyira szociófób, mint én akkor is vált egy-két szót az osztálytársaival, de Reni olyan mintha csak kívülről figyelné a dolgokat. Néha odamennek hozzá hogy elkérhetik e a házit... De ennyi az egész! Azt a lányt én komolyan kezeltetném, ugyanis azt hiszi szegény, hogy az osztályban mindenki a barátja, közben meg Arnold mellett csak olvas meg néha könyvesboltba mennek, Virággal semmi közös pontjuk sincs, a többiekkel meg az égvilágon semmit sem beszél. Ráadásul szerintem, amit ő csinál az beteges. Az egész élete az iskola körül forog, a szüleiről úgy ír, mintha csak valami lakótársak lennének, sorozatot, tévét egyáltalán nem néz, közösségi oldalakon mást nem csinál mint Corzet képeit lesegeti. Oké, filmekben van ilyen, de akkor könyörgöm, ne úgy írjanak róla hogy egy sorozat a való életről!

Laura karakterei kidolgozatlanok. Most komolyan, ha bárki eltud nekem mondani két épkézláb mondatot, mondjuk az SZJG-s Andrisról vagy Robiról, attól én kérek elnézést. Azonban nekem az egész sorozat egy sztereotípiákra épülő hülyeség, tehát Laurának, aki kocka, azt CSAK a játékok érdeklik, aki menő az még a kólát is menőn issza, aki emós az CSAK emósan tud viselkedni stb. A negyedik könyvig jutottam, és nekem egyedül Arnold karaktere tetszett. Sokak szerint eléggé eltúlzott karakter, pedig szerintem egyedül ő sikerült jól, de persze őt már mindenki utálja, hisz’ megmerte mondani a véleményét Corteznek, aki ugyebár maga a tökéletesség, és az szjgerek szerint MINDEN lány a saját Cortezére vár… Az ismerősöm nagy Laura rajongó, így megvettük neki a Bábel c. kötetet, és amíg nálam volt, kíváncsiságból beleolvastam. A 10. oldal után visítva csaptam a földhöz. Ha az még nem lenne elég, hogy újra hasznosítja a karaktereit, még normális történetet sem tud kitalálni, egyszerűen semmi fantáziája, főleg karakterek terén. Az ő szereplőivel NEM lehet azonosulni, ugyanis olyan lány, mint Virág nincsen, maximum, ha szegény súlyosan értelmi fogyatékos, ahogy szerintem olyan lány sincs, mint Reni, akinek egyszerűen semmilyen stílusa sincs. Legalább a többieknek adott valamilyen stílusjegyet/formát, de neki egyszerűen semmije nincs, mintha egy robot lenne, aki eszik-alszik-tanul.

Arról meg ne is beszéljünk hogy az „írásstílusa” - ha lehet így nevezni - valami borzalmas. Hangulatjeleket rak a könyvébe, rosszul használt szlengekkel tömi tele a mondatait, állandóan ismétli önmagát, a szókincse nulla... Ráadásul azok az adatlapok meg az értékelések az SZJGben. Komolyan gondolta ezt? A szereplőket mondatokba sűrítve, a könyv alapján szokás ám megismerni, vagy ha legalább ilyen dolgokat rak bele, akkor rakja a végére, összefoglalóként, de ne ezzel tudja le a személyleírást. Az értékelésről meg szintén no comment - ezt szintén a történetben kellett volna elmondani.

Az Akkor Szakítsunk!at nem olvastam, de a címe alapján letudom szűrni mennyire tetszett, volna. Végül úgy döntöttem adok neki egy utolsó esélyt, kivettem hát a könyvtárból a Késtél!t, gondoltam hátha jobban tetszene, hiszen ennek legalább van egy nyúlfarknyi története, ha más nem is… Nos, bevallom egy iciri-picirit fejlődött, ugyanis a főszereplő már valamilyen szinten rendelkezett némi személyiséggel, de a mellékszereplők itt sem voltak valami kidolgozottak. Márkról azt hittem szeretni fogom, de sajnos tévedtem, ugyanis rendkívül ellenszenves karakter. Nekem személy szerint úgy tűnik, hogy az írónő fogta az összes fellelhető amerikai-filmes klisét és belesűrítette őket a könyvsorozataiba, magyar nevekkel. És szerintem pont ez az, amiért annyian szeretik. Mert Mo.n még nem nagyon volt ilyen, és sokaknak jobb érzés Budapestet olvasni New York helyett – bevallom, ezzel én sem vagyok másképp, de Laura akkor sem érdemli meg azt a rajongást, ugyanis ilyet konkrétan BÁRKI képes írni! Az hogy pont Leiner Laura lett az, aki befutott vele az más kérdés.

Arden. Számomra annyira hihetetlen, hogy ennyire alul van értékelve, szegény. Csak azért mert a Teen Wolfos szerepe alapján, mindenki szerint csak egy ’Allison-pótlék’. Kezdjük ott, hogy Kira nem is Allison után jött, hanem Allisonnal együtt is szerepelt a sorozatban, és a karakterét azért hozták be, mert a 3B évad témája a japán mitológiához volt köthető, ezért is rakták be Kirát, hiszen egy kicune. Másrészről sokan még mindig Scallisont akarják viszontlátni. Bevallom, én is szerettem a kapcsolatukat, de attól hogy Ardent nem veszik be a sorozatba, Crystal ugyanúgy kilépett volna, plusz szerintem Scott és Kira közt ezerszer több a kémia, mint mondjuk Stiles és Malia közt. (nem azért mondom, mert elvetemült Stydia shipper vagyok, csak ez a véleményem) Kira karaktere szerintem messze nem unalmas, igaz kicsit elfogultan mondom, hisz’ oda meg vissza vagyok a kicunékért és egyéb japán mitológia-beli lényekért, de objektíven tekintve is, Kirát egy aranyos karakternek tartom és szerintem lett volna mit kezdeni vele a sorozatban, csak egyszerűen nem akartak. Nekem személy szerint nagyon hiányozni fog, ő volt a kedvenc női karakterem, Lydiánál például ezerszer jobban szerettem, bármennyire is él-hal érte mindenki. Áttérve Ardenre, szerintem nagyon is tehetséges színésznő és énekesnőnek is elég jó. Én személy szerint nagyon örülnék, ha ezek után szerepelne más sorozatokban, filmekben is, mert szerintem nagyon tehetséges és csinos lány. Egyáltalán nincs elszállva magától, a képei, interjúi alapján nagyon kedves, aranyos.

Audrey Kathleen Ruston, avagy Audrey Hepburn. Nem csodálkozom rajt egy percig sem, hogy a halála után évtizedekkel is híres maradt, hiszen Audreyban egyszerűen minden megvolt, ami csak egy nőbe kell. Rendkívül intelligens, gyönyörű nő volt, lehengerlő kisugárzással és arany szívvel. A filmipar szempontjából is maradandót alkotott, bár sajnálom hogy mára inkább csak a neve maradt fent és kevesebben ismerik részletesebben a munkásságát. Valójában már kiskorom óta ismerem, bár akkoriban még nem láttam sok filmjét, inkább mostanság volt szerencsém bepótolni az eddig nem látott műveket.

Audrey az összes filmjében fantasztikusan játszott, egy apró kivetnivalót sem találni rajt, mindig a maximumot hozta és úgy alakított ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A kedvenc filmem tőle a Breakfast at Tiffany's, avagy Álom Luxuskivitelben. Már többször is végignéztem ezt a remekművet - pedig filmeknél elég ritkaság hogy többször is végigüljem őket - de ez a film egyszerűen fantasztikus. Audrey varázslatosan alakította Hollyt, máig elámulok rajt, mennyire sok tehetség lapul bent. Szorosan a második a Roman Holiday, magyar címén a Római Vakáció, melyet azért tartottam fontosnak megemlíteni, hisz' olyan fiatal volt még, amikor elsőként szerepelt bent, de mégis vérprofiként játszott, a filmet mellesleg egyszerűen imádom. Sosem láttam sok értelmét annak hogy valakit a példaképemnek nevezzek, de Audrey valóban egy olyan nő volt, akinek minden lépését érdemes követni. Lényeg, a lényeg, Audrey a valaha élt legcsodálatosabb színésznő volt és sosem volt és sosem lesz olyan ember aki a nyomába is érhetne, sem stílusban, sem tehetségben. Ő valóban egy igazán egyedi jelenség volt. '93-ban valóban egy legenda távozott el, rendkívül sajnálom a halálát, hiszen úgy gondolom még élhetett volna, hiszen annyira nem volt idős.