Hello. Szia. Csá. Cső. Csumi. Szép napot. Jó reggelt. Jó napot. Jé estét. Jó éjt. Csókolom. Szervusz.
Ok.. remélem érted.
Szóval, fáradj beljebb. Ülj le. Ott az asztalon minden, vehetsz belőle. Van ott... nos, igazság szerint csak a kávét szeretem, szóval nem igen válogathatsz. Nos, valamilyen okból rákattintottál a nevemre, és most itt vagy. Vannak leheőségek, hogy miért tértél be szerény hajlékomba:
-Eggyel több szavazatot akarsz. - Akkor légyszíves, menj rá arra a pici vissza nyilacskára a bal felső sarokban. Thx
-Egyel több barátot akarsz. - Lusta vagyok mégegyszer leírni. Olvasd el az első pontot.
-Meg szeretnél ismerni. - Akkor helyezd magad kényelembe, mert rohadt sokat tudok dumálni...
Ugyebár, minden embernek van egy bizonyos személyisége. Vegyük úgy őket, mintha színek lennének. Valakinek kék, zöld, fekete, szürke, sárga. És persze ezek között is vannak árnyalatok. Mindnekinek megvan a maga kedvence. De persze vannak azok a színek, amiket az ember lány kifejezetten utál. Mint pl. nálam a sárga. De a szürke és a kék a kedvencem. Szóval, van aki engem is bír, és van aki nem. Valakinek én is sárga vagyok, valakinek pedig szürke és kék. Úgyhogy, meglehet a véleményed rólam;legyen az rossz, vagy jó. És szívesen meghallgatom mindkettőt. Amíg kultúráltan közlik velem. De mielőtt kritizálni kezdesz: Más szemében szálka, tiédben gerenda...
Mondanám, hogy egy átlagos lány vagyok, de nincs olyan, hogy valaki átlagos. Legalábbis szerintem. Tudod, minden relatív. (Igen, a relativitás elmélete... azt hiszem, bírtuk volna egymást Einsteinnel.) De a lényeg, hogy mindnyájunkban van valami egyedi, ami senki másban nincs meg. Igazából, elég realista szemmel nézek a világra. Szeretem, ha a dolgok úgy működnek, ahogy én akarom, de nem akadok ki azon, ha nem. Nem vagyok vagyok valami csajos csaj... vagyis, nem hordok magassarkút, és ha nem muszály szoknyát se nagyon. Inkább pulcsi meg farmer.
♥ ♥ ♥
Tegnap (vagyis, ma... na szóval, éjfél után, de akkor még nem aludtam, szóval tegnap) rájöttem valamire, amit talán mindig is tudtam, de csak most tudatosult bennem. Mégpedig; az életem kaotikus. De szörnyen.
Oké, vegyük sorjában, miért. Az első: szóval, mindenkinek van valamilyen szenvedélye. Nekem ez az olvasás és a zene. Ezzel nincs is semmi gond, hisz inkább nyitogatom a könyveket, mint a lábamat, és inkább legyen nekem a levegő a zene, mint hogy füvet szívjak helyette... de ha nem olvasok, az életem csak, múlik. Igazából, csak sodródom az árral, és attól félek, hogy egyszer nekicsapódok egy zátonynak. Olyan, mintha nem is a valóságban élnék. Mintha a könyvek jelentenék nekem az igazi világot, és mihelyt nincsenek betűk a szemem előtt... elvesztem.
„Egyszer azt mondta nekem valaki, hogy írni veszélyes, mert nincs rá garancia, hogy a szavaidat ugyanolyan hangulatban olvassák majd, mint amilyenben leírtad őket.”
Aztán ott van a zene. A mindenem. Komolyan. Nem hiszem, hogy ismernél, vagy hogy egyáltalán lenne még egy olyan ember a 7,4 milliárdból, akinek annyira kell a zene, mint nekem. Bár, nekem igazából a szöveg nagyon fontos. Nem tudok meghallgatni és élvezni egy olyan zenét, aminek ne lenne valamilyen mély és erős mondanivalója. Az... nekem olyan,mint a piritós meg a vaj. Nem tudom őket különválasztani. Vagy a kávé meg a tej. Egyszerűen, egyedül értelmetlenek, és üresek.. de ketten valami csodálatosat alkotnak. Hm... ez milyen költőien hangzott.. Kár, hogy a magyar tanárom nem látta... Na most, ezzel csak egy problémám van. Sétálok az utcán, állok suliban a folyosón, ülök az órán, fekszem otthon... (szóval értitek) és semmiből semmi elkezdek énekelni, vagy fütyülni, és néha észre sem veszem. És ez... ciki. Rohadtul ciki.
Light creates us all
Pride will make us fall
Life is meaningful
Life delight us all.
Jajj, és ez az utcáról jutott eszembe. Azon ritka napokon, mikor kiteszem a lábam a házból, hogy pl. elmenjek táncra, a boltba... vagy tök mindegy, minden szembe jövő embernek óriási mosollyal köszönök. Ugye beteges? Anyum a falra mászik tőlem. Igazából, ez onnan ered, hogy egyszer olvastam (khm...) hogy... van az a nagy híd, asszem... Golden a neve... igen, itt van, Golden Gate bridge, nah mindegy... szóval, egy pasi hagyott egy búcsúlevelet (szóismétlés) amiben az állt, hogy végigsétál a hídon, és ha lesz egy ember, aki rá mosolyog, nem ugrik le. Drága barátunk meghalt, nyugodjon békében. Nah most, az a híd 2737 m. Két kilométert sétál a pasas, miközben azon a hídon végigmennek több százan, ha nem ezren...és senki sem mosolyog rá...? Most tényleg, nem érzi senki, hogy ez siralmas? Mert szerintem az. Szóval, lehet, hogy emiatt engem... 10000 ember totál hülyének néz, de legalább egy embert boldoggá teszek, még ha csak egy percre is, én már boldog vagyok.
♥ ♥ ♥
Nos, azt hiszem, elég ha ennyit tudsz rólam. Talán már így is untattalak. Nah, mindegy. A lényeg, emlékezz. Valakinek sárga, van akinek szürke és kék. Jajj, és ne hagyd már meg a fele kávéd, ez az.. nem pazarlunk. Afrikában éheznek. Ezaz. És már nem rosszból, de a mosogatóba tedd, ne az asztalra.. bunkó népség...
