(Szerkesztés alatt)
Nos, nem vagyok valami jó bemutatkozásban. Nem éppen vagyok az a "Na, akkor most könyvet írok, csak, mert be kell mutatkozni"-típus. Elvem az, hogy egy egy oldalas kis szösszenet elolvasása után úgy sem lehet teljesen kiismerni az embert... Csak egészen minimálisan...
De annak érdekében, hogy legalább egy kis képet kapjatok arról, hogy kinek is a profilját olvasgatjátok ezekben a percekben, azért megpróbálkozom vele...
—— —— —— —— —— —— ——
Kedves szüleimtől kapott Boróka néven lépek kapcsolatba az emberiség tagjaival, amit eleinte rühelltem, majd lassacskán megszoktam/megszerettem (Random megszakítás: Most komolyan, mondjátok csak: nálatok is van/volt egy ilyen időszak, hogy nem tetszik/tetszett a születési nevetek vagy csak én érzek késztetést néha arra, hogy legszívesebben odaállnék a szüleim elé és fluimucilos Ábelka-hangon megkérdezném, hogy "De miért?" :D XD).
A viccet félre téve: a hozzám legközelebb álló barátaim megtisztelnek a Boró vagy a Juni(per) névvel, amit kiegészítenek néha az itt látható Abby-vel is. A gimnáziumban való sikeres érettségizés után már az egyetem lépcsőfokjain menetelek felfelé egy-egy előadáson vagy egy-két kötelező gyakorlaton való megjelenés céljából...
Ha nem a kishúgommal folytatok nevelői-tanácsadási-nővéri diszkurzust vagy röhögjük együtt tele a körülöttünk lévő dihidrogén-oxiddal és egyéb anyagokkal kevert levegőt a saját hülyeségeinkkel vagy a különböző sorozatok fandomjaiban tevékenykedek, akkor a következő tevékenységekkel töltöm ki a tanulás mellett a még szabadnak mondható/ítélt időmet:
- Kiskamasz korom óra élek-halok a könyvekért.
Míg a környezetemben lévő korombeli srácok, lányok azt mondogatták az irodalmi kötelezőkről az iskolai szünetekben, hogy "Pfu, de utálom", meg "Pfu, de sz@r", addig én szívesen elmerültem akár mellettük, akár otthon a szobámban az Egri csillagokban és élvezettel olvastam a Baradlay-testvérek történetét vagy mélyültem bele Rómeó és Júlia tragikus drámájában...
Mániás könyvmolynak gondolom magam, aki több, mint 10 év után sem képes egy napot sem kihagyni anélkül, hogy ne faljon fel az aktuális olvasmányából legkevesebb napi egy oldalt (mostanában idő szűkében, sajnos, csak ennyit sikerül :( )... És ahogy ismerem magam, ez nem is fog változni (Legfeljebb amiben majd változás lesz, az a napi oldalak száma.)
- Könyvmániámat igyekszem minél rendszeresebben kiegészíteni novellák, versek, egypercek írásával, immár közel 10 éve.
Kezdetben csak a saját szórakozásomra fogtam bele,
majd egy-két barátnőmnek írt ajándéktörténetemre kapott pozítiv visszajelzés erősített meg abban, hogy "talán" van érzékem a dologhoz.
Egyre jobban beleszerettem az írásba és a világ összes kincséért sem hagynám abba...
És hogy miben utazom? Eddig írt szösszeneteim közül szükségesnek tartom megemlíteni a már szóba hozott verseimet, a Harry Potter-fanfictionjeimet és Destieljeimet.
Hogy minél jobban haladjak az írományaimmal, rengeteg tervvel áld meg az én kis ihletmanóm... Ha éppen nem a Bahamákon vagy Hawaii-on, ne' adj Isten, a Karib-tengereken nyaral az én Drágám az izmos hasát mindenkinek mutogatva ( "Hé, magaddal vihetnél, egyszer-kétszer, szívi..." :) ;) ), akkor mellettem ülve suttog a fülembe egyre jobb ötleteket, amikkel megajándékoz egy-két ihletrohammal - ha kell, éjnek évadján - , aminek eredményeképpen egyre nő azon történetek fejezeteiben a szótagszám, amikkel éppen dolgozom.
- Film- és sorozatfüggő vagyok, mondhatni mindenféle műfajban. Legyen az romantikus, vígjáték, dráma, thriller, horror, akció, bűnügyi, életrajzi, kaland, misztikus, ..., (oké, most lesz az a pillanat, amikor nem sorolom fel az összes kategóriát :D ) stb. (Na, jó, őszintén megvallva: a sci-fi-vel még hadi lábon állok és úgy érzem, hogy hát, ha eddig nem sikerült rá vennem magam, hogy megnézzek (végig) egy ilyen filmet (legyen az bármelyik más kategóriával összevegítve), akkor már nem fog sikerülni, hogy személyemben még egy fővel növekedjen e műfaj rajongói tábora.)
- " Zene nélkül mit érek én?" - "kérdezi" a tökéletes kérdést egyik elhunyt táncdalában Máté Péter. Nem csak benne, de bennem is felmerült, hogy ezen elgondolkodjak és arra a megállapításra jutottam, hogy nem is tudnék élni nélküle.
Ha tehetem, akkor állandóan szól valami mellettem
(YouTube, Spotify, rádió), - könyvolvasás, tanulás, írás, házi munkák elvégzése közben. (Persze, max hangerőn, ameddig csak a fülem bírja - legyen a ház bármelyik sarka, ahol éppen vagyok vagy a hazaút a fülesem társaságában...
a szomszédok és az utca legnagyobb (vagy legkisebb) örömére).
( "Listen the music and... Shut up!" :) ;) :D )
A kedvenc műfajt itt sem tudom behatárolni, de mondhatni minden evő vagyok ezekben: rock, pop, klasszikus, metál, rock & roll, retro. Nagyrészt hangulat kérdése, hogy éppen mihez van hangulatom/kedvem.
