Migrane profilja

A nekrofil 

Húsos ujjaival megmarkolja testét. Gyökerestül tépi ki életet adó földjéből. Megcsavarja, s a gyönge test holtan csuklik össze. Utolsó sóhaját elnyeli a szél, susogó falevelekről verődik vissza végső kiáltása. A férfi gyönyörködve végignéz áldozatán. Kezei szinte remegnek, ahogy gyöngéden végigsimít lágy vonalain. Közelebb hajol, orrát megcsapja a gyönyörűség illata. Már-már bódítóan hat rá, kicsit bele is szédül.
Óvatosan felemeli az ernyedt testet, vigyázván, óvó mozdulattal. Úgy tesz, mintha nem egy halott testet cipelne kezei közt, hanem csak egy szendergő csecsemőt, kinek szüksége van a törődésre. Milyen gyönyörű lesz, ha a nappaliban fog feküdni,- gondolja magában. Lassacskán felsétál az emeletre. A szomszédok kedvesen mosolyognak rá, mintha észre se vennék a kezei közt kiontott lelket. Az egyik meg is kérdezi, hogy van. Úgy tesznek, mintha nem tudnának semmiről. Álszentek. A férfi fütyörészik, miközben elfordítja a kulcsot a zárban. Kinyitja az ajtót, és óvatosan az asztalra helyezi az élettelen testet. Napok telnek el. Kinn zuhog az eső, vihar tombol, mintha az ég is gyászolna. A férfi mindennap bejön, ránéz. Óvatosan hozzádörgölni az orrát, és magába szívja a bódító illatot. Hetek telnek el. A férfi óvatosan ér hozzá, mintha attól tartana, porrá mállik a kezei közt. Megfogja áldozatát, és beteszi egy vázába, a többi halott lélek közé. Büszkén néz végig a csokor virágon, majd elfordul, és kimegy a fürdőszobába. Valószínűleg egy cigit elszívni. Jó éjszakát!