Starity

CrossAmyFlower profilja

CrossAmyFlower white  
  • Csatlakozott
  • 2018. november 08.
  • Csoport
  • Tag
  • Titulus
  • visszatérő vendég
  • Párkapcsolat
  • nem vagyok foglalt
  • Foglalkozás
  • tanulok
  • Kedvenc időtöltéseim
  • × írás × olvasás × gitározás × kutyázás × barátokkal való semmittevés × sorozat nézés × zene hallgatás ×
  • Zenei stílusom
  • vegyes, de legfőképp alternatív rock ill. pop-rock
  • Imádom
  • × állatok × könyvek × írás × barátaim × családom (bár néha az agyamra mennek) × gitár × béke ×
  • Utálom
  • × előítéletek × túlzott lekezelő viselkedés × ha valakit ok nélkül piszkálnak × igazságtalanság × környezetszennyezés ×
  • Weblapom
  • - nem publikus -
  • Kedvenc sztárjaim
  • Eminem Trevor McNevan Janick Thibault Adam Gontier Colin Morgan Ashton Irwin Michael Clifford Luke Hemmings Calum Hood Maggie Stiefvater Chester Bennington Josefine Pettersen Tarjei Sandvik Moe Mayim Bialik Jim Parsons Dylan O'Brien

~ You are not alone. 'Cause someone's out there, sending out flares ~

CrossAmyFlower
Utoljára aktív: Tegnapelőtt, 22:35Státusz módosítva: 2018.11.10. 12:12

Bemutatkozás

  

Welcome! ××

A valódi nevem Kitti. Azt hiszem egy nagyjából átlagos lány volnék, habár sokan másként vélekednek erről.
Az általános jelző, amit megkapok, az a fura szóval ehhez mérten tessék tovább folytatni a profilom olvasását. Tudom, az olvasás fárasztó de mivel nem nagyon szeretnék olyan emberekkel szóba állni, akik belegebednek ha el kell olvasniuk két sornál többet, bátran írok kisregényt saját magamról illetve azokról a dologról amiket szeretek. Igyekeszem mindezt úgy tenni, hogy élvezhető legyen számodra is, kedves Idegen de azt nem tudom garantálni, hogy eme sorok által megismerhetsz. Pusztán ízelítőt nyerhetsz személyiségem varázsából, amelyet ha érdekesnek vélsz, lehetsz oly vakmerő, hogy megdobsz egy üzenettel ××

× Instagram × Facebook × YouTube × CsJ × Tumblr × Wattpad ×
× Eminem × 5SOS × TBBT× SKAM × Janick Thiabult × Colin Morgan ×

 

•Alapok •

Amit talán a legfontosabb tudni rólam, noha ezt nem szoktam reklámozni ilyen bemutatkozásokba, azaz, hogy vallásos vagyok. Nem járok ugyan templomba, mivel nem az egyházba, hanem Istenbe hiszek. Viszont ez nálam nem szülői nyomás vagy egyéb kényszer hatására alakult ki. Azért éreztem fontosnak ezt kiemelni, mivel a világban egyre több a betokosodott, előítéletes ember, akiket remélem ezzel el tudtam üldözni rögtön, és még véletlenül se fogok velük összefutni egy üzenet formájába. Számomra ugyanis az elfogadás az egyik legfontosabb dolog. Nem csak a vallásokkal szembeni elfogadás, hanem a szexualitásokkal, öltözködési irányzatokkal való elfogadás is ugyanúgy fontos szerepet játszik az életembe. Legjobb tudásom szerint próbálok mindig jobb és jobb emberré válni, valamint próbálni segíteni azokat, akiknek hiányosságaik vannak valamilyen téren.

Ebbe a hatalmas segíteni akarásomba akadályoz azonban a személyiségem egyik szakasza;introvertáltság forever. Nos, igen, nem vagyok egy túl könnyen barátkozó típus, ami valószínűleg az elromlott gyermekkoromba vezethető vissza, de mivel nem szeretném nyilvánosan megsérteni a se a szüleimet, vagy bármelyik hozzám közelálló embert, így ezt nem is ragoznám inkább tovább. A lényeg, hogy voltak és még mindig élek meg nehéz korszakokat az életembe, amik feldolgozását segíti elő az írás. Az a tevékenység, amit a világon a legjobban imádom. Az egyik legnagyobb szenvedélyem, amit már gyermekkorom óta művelek. Hasonló menedékhelyet kínál nekem gondolatban azaz „apró” északi ország, aminek becses neve Norvégia. Mióta jobban belevájtam magamat eme nép kultúrájába és legfőképp nyelvezetébe, annál inkább belehabarodom. Fantasztikus ország, észbontóan szépséges nyelvvel, amit ha egyszer megtanulok, boldogan távozok eme zord világról.

Igazi művész léleknek vallom magam, és igazán nem szükséges tizenöt percnél több idő, hogy bárki más is ráébredjen erre. Amellett, hogy imádok írni  (akár buszon, buszmegállóba vagy az iskolába is) ritkán mozdulok ki itthonról könyv nélkül, valamint nagyon szeretek gitározni is. Ez utóbbi öt évig tanultam, míg végül idő hiány miatt kénytelen voltam abbahagyni. Ennek ellenére nagyon szeretem, és próbálok mai napig foglalkozni a hangszerrel habár ahogyan idősödök, ez egyre nehezebb. Jelenleg egyébként fizioterápiás asszisztensnek tanulok Keszthelyen és bár nagyon nehéz, és sokat kell tanulom borzasztó rövid idő alatt, mégis szeretem. A jövőben szeretnék még ehhez hozzá csapni valami olyasmit mint állatorvosi asszisztens vagy egyéb mást, a gyógyítás területéről. Ezen kívül szeretnék nyelvvizsgát szerezni, leginkább novég, orosz illetve esetleg angol nyelvből

Nem csak művészlélek, hanem örök álmodozó is vagyok. Egyesek ezek bosszantó, idegesít tulajdonságnak vélik ám én ezt szeretem a leginkább önmagamba. Bármikor eltudok vonulni a saját kis világomba, függetlenül attól, hol vagy kivel vagyok éppen. Ebből pedig szinte egyesen következik, hogy imádom a meséket. Kicsi korom óta az Oroszlánkirály a kedvencem de nincs olyan, amire ne szánnék időt szívesen.

Nos, talán ennyi elég is rólam – még sok is. A továbbiakban a kedvenceimről olvashatsz majd néhány mondatban. Viszont szerintem onnan is sok minden kifog derülni rólam, tehát ha szeretnél többet megtudni rólam, érdekes tovább nézned.

• Music 

A szó, amivel leginkább le tudnám írni a zenei ízlésemet az a vegyes. Sőt, ahogyan haladnak előre az évek úgy egyre inkább szélesedik ki a látóterem azonban most is, és mindörökre a rock áll hozzám a legközelebb. Valahogy sokkal nyugodtabb szívvel kezdtek bele egy rock zenének a meghallgatásába mint akármi egyébbe valamint a más műfajokban született zenéimről is mindig megnézem a rock covereket. Van valami ebbe a műfajba, amit más nem tud nekem nyújtani. Nehezen tudnám magyarázni miért, de emiatt komolyan nem bírom azokat az embereket, akik sz*rozzák a rock zenét. Meg jönnek azzal, hogy mindenki a rock zenét hallgat drogos, züllött és a többi baromság.  

A rock zenén nőttem tehát fenn. Nekem a babakocsi mellett nem a mittudomén melyik altató dal ment, hanem valami lágyabb rock zene. Felnőtt koromba, illetve amikor tizenkét-tizenhárom éves lettem, kezdtem eltávolodni ezt a műfajtól. Olyan előadok jöttek be, mint SP, Fluor és társaik. Aztán rátaláltam két bandára, amik együttesen adták vissza hitemet és lelkesedésemet a rock zenéhez. Az egyik a Skillet volt, a másik pedig – amelyiket picit előbb fedeztem fel – a Linkin Park. Azóta is imádom mindkettőt, noha az új irány, amit vettek, szerintem a LP-nek jobban kézenfekvő volt, mint a Skilletnek. Illetve, jobban szólt az LP-nél. És igen, én is meginogtam, mikor Chester eltávozott közülünk. Soha nem hittem, hogy egy híresség halála ennyire meg fog érinteni. Mindig pofán röhögtem az ilyen embereket, és a karma vissza is szolgáltatta kedvességemet. Ugyanis még mai napig képes vagyok sírni, mikor azt látom, hogy Mike egyedül zengi az In the end szövegét a fanokkal, akik könnyes arccal emlékeznek vissza Rá, arra a remek emberre, aki annyit segített nekünk a nehéz időkben.

 

Azonban a kedvencem akkor sem az Linkin Park vagy a Skillet, hanem a Thousand Foot Krutch. Régebben pedig a Three Days Grace nevezetű bandáért voltam megőrülve. Viszont azok a dalszövegek, amiket akkor annyira a magaménak éreztem, már kicsit eltávolodtak tőlem, hiszen rengeteget változtam az óta. Illetve magyar előadók közül oda vissza vagyok még az AWS bandáért, ami szerintem nem meglepő, az előzőek alapján. Uh és ha már AWS, a The Grenma –t  is nagyon szeretem ám.

 

A rock világától eltekintve pedig ők a fontosabbak, akiket kiemelnék:
× 5SOS × Eminem × Sia × Aurora × Melovin  × Simple Plan ×

 •Movies•

Nem sűrűn nézek filmeket viszont még így is akadnak olyanok a listámon, amiket meg kell említenem mert egyszerűen nem tudom elképzelni az életemet anélkül, hogy ezen filmeket láttam volna. Kedvenc színészem egyébként nem nagyon akad, túlságosan sokat szeretek, tisztelek ahhoz. Azért akad egy, aki mégis kicsit közelebb áll a szívemhez, mint a többiek, ő pedig nem más, mint Colin Morgan viszont róla majd lejjebb.

 

Két kedvenc filmem van. Azért kettő, mivel a hangulatuk merőben más, így attól függően szeretem egyiket jobban avagy kevésbé mint a másikat, hogy épp milyen a kedvem. Az egyik, a Testament of youth (magyarul: Ifjúság végrendelete). Röviden, miről is szól: Vera Brittain emlékiratai alapján készült a film, az első világháborúban. A lány a számára legfontosabb embereket elveszíti a háborúba (öccsét, vőlegényét, barátját) ráadásul még az álmától is megfosztják, annyira elveszik az életkedvét, hogy tényleg teljesen összeroppan. A film bemutatja, miként úszik ki a kezei közül az élete, hogyan szembesül a háború világával nőként, a borzalommal, hogy a szerettei sorra halnak meg a harcban, azt, miként áll talpra. És ami számomra a legkiemelkedőbb a filmben, és amiért folyton bőgök rajta, valahányszor megnézem, mindezek után a békéért harcol. Azért, hogy mindannyian egyformák vagyunk. Kiáll a német katonák pártján, akik parancsra cselekedve, ugyan de meggyilkoltál a testvérét, a barátját és a szerelmét. Én ettől a filmtől olyan lelki érettséget kaptam, és annyira megérintett, hogy képtelen vagyok szavakba formálni. Annyit tudok ajánlani, mindenki nézzen meg. Mert a világ egyik legmeghatóbb, leggyönyörűbb filmjéről beszélünk.

 

A másik film pedig, amelyiket szintén tiszta szívemből imádok, az a Love Simon. Ugyan nem hordoz magában olyan komoly tartalmat mint az előző (habár hozzá teszem, azért a Love Simon is eléggé nehéz témát feszeget olyan stílusban, amiben egyik másik LGBT film sem, és ez marha nagy dolog) mégis borzasztóan szeretem. Mert annyira édes, zabálnivaló az egész viszont közben olyan üzeneteket közvetít, hogy az ember szava eláll. És mindezt úgy teszi, hogy követi a könyv történet vonalát viszont eltér tőle annyira, hogy a film után olvasva a könyvet, mégis élvezhető marad az utóbbi. Istenem, ez borzasztóan nagy dolog, ha valaki ismeri, milyen adaptációk szoktak készülni. Valamint amiért még istentelenül oda meg vissza vagyok ezért az alkotásért, azaz, hogy sikerült velem megint egy kicsit jobban megértenie, milyen melegnek lenni. Ez számomra hihetetlenül fontos, mivel akad egy-két homoszexuális ismerősöm/barátom ezért mindig nagyon izgat, mit érezhetnek ők pontosan. Mert pontosan úgy vagyok vele, mint az anyuka a filmben. Az, hogy melegek, tudom, egy olyan dolog, amit csak egyedül élhetnek meg és ezt utálom. A film segített, hogy közelebb érezhessem magamat hozzájuk ez pedig fantasztikus dolog. Ja és közben tényleg annyira aranyos az egész, hogy elolvadok (everything is Blue).

 

Az imént említett két szinte tökéletesnek mondható film mellett, fontosnak érzem kiemelni a Love Rosie és az All the boys i loved before valamint a Harry Potter filmek címét, mivel ezeket szintén imádom. Persze, akadnak még mások is, azonban ezek különösen közel állnak a szívemhez. 

•Akiket ki kell emelni•

 

•Eminem•

Na ő azaz ember számomra, és egyben az egyetlen is a közmédiából, akit nem bírok elviselni ha bármilyen formában mocskolnak, szidnak. Rövid távon meghallgatom mások negatív véleményét róla, ha az kultúrált formában kerül kinyilatkoztatásra viszont csak rövid távon. Mindez pedig azért van, mert rengetegszer van olyan, hogy a sötét szobába, egyedül ülök a laptopom előtt, arra ráhajolva, vagy az ágyban, teljesen magam alatt, a világ egy olyan sötét helynek tűnik olykor amibe nem akarok tartozni de ez az ember, erőt ad nekem. Mindennap, amikor felülök arra a retkes buszra, és arra gondolok, sosem lesz belőlem semmi és senki, sosem fogom elérni az álmaimat, akkor eszembe jut Eminem. Meghallom a számát a fülembe, a hit pedig lassan elárasztja mindenemet. Borzasztóan sokat jelent nekem Ő. Kimondhatatlanul. És tudom, nem csak én érzek így, hanem még rengeteg ember él ezen a Földön, akiknek az életét Eminem napról napra megmenti. Ezért nem tűröm, ha bárki, csak azért, mert azt hiszi, néhány újságcikkből megismerhet egy embert, lefikázza. Lehet, hogy követett el hibákat az élete során, de sokkal-sokkal több jót tett olyanokkal, akiket mások lesz*rnak. Értem én, hogy sokan mások is megpróbálták ezt, de nem véletlen lett Eminem neve annyira híres. Nem csak szimplán azért, mert borzasztó tehetséges, hanem azért is, mert őszinte, hiteles, és hatalmas lelke van.

 

Viszont hogy kicsit értelme legyen mindennek, amit írok. Négy éve rajongok ezért az emberért. Eleinte csak a barátnőm által ismertem. Titkon mindig tetszettek a zenéi, noha annyira nem tartottam különösebben nagy durranásnak (ami oké, mert hetedikes/nyolcadikos koromba nyilván nem fogadtam fel pontosan miről szólnak) közben pedig barátnőmnek előszeretettel adtam elő, mennyire rühellem mert a legkevésbbé sem szerettem volna megkedvelni őt. Miért? Borzasztó egyszerű. Kicsi voltam, egyben befolyásolható is. És én hittem apámnak, hittem a médiának, a botrányoknak. Elhittem azt, hogy Eminem rossz ember. Próbáltam ehhez mérten kerülni. Már azt is utáltam, hogy akár tetszik egyetlen zenéje. Egész addig ebben a bazi nagy tévhitben éltem, amíg kénytelen kelletlen meg nem néztem a 8 mérföld című filmet. És akkor rájöttem, hogy mekkora hülye vagyok. Szépen elkezdtem utána nézni az életének, meghallgattam a számokat felirattal, és így, fokozatosan belehabarodtam mindenbe, aminek csak köze volt hozzá. Így jutottam el odaáig, hogy Eminem számomra egy olyan dologgá nőtte ki magát, ami elengedhetetlen a mindennapjaimból. Az egész gondolkodásmódomat megváltoztatja olykor, rávilágít dolgokra, segít megértenem bizonyos dolgokat és feldolgozni azokat. Hitet, reményt és kitartást ad, ezért pedig borzasztóan imádom őt és fogom is, amíg világ a világ.