Négy jellemzőt lehet hangsúlyozni, mint olyan tényezőt, amely a filmes médiumot – akár fokban, akár természetben – megkülönbözteti a műalkotások más médiumaitól: fényesség, mozgás, realizmus és montázs.
Az erős fény által bevont képernyőre vetített film vagy sorozat intenzív fényereje önmagában is átalakítja a valóság leghétköznapibb elemét. A világító kép vonzerejét igazolják a hirdetők azon erőfeszítései, hogy posztereken és kijelzőkön fényhatásokat érjenek el. A mozgókép fényereje is jelentős tónustartományt eredményez, a legfényesebb csúcsfény és a legmélyebb fekete között. Mind a fekete-fehér, mind a színes filmeknél ezért a kép legfinomabb átmenetei lehetségesek.
A mozgókép sajátosságaként a sorozat annyira magától értetődő, hogy központi jelentősége néha feledésbe merül. A mozgóképnek sok közös vonása van a grafikával, de a mozgás hozzáadott dimenziója átalakítja, lehetővé téve, hogy egy narratíva vagy egy dráma időben kibontakozzon úgy, ahogy azt más grafika nem tudja. Mind a filmkészítésben, mind a film ismertető folyamatosan szem előtt kell tartani a mozgást: a legjellemzőbbek erre az Arnold Schwarzenegger filmek. A mozgókép kompozíciója inkább kinetikus, mint statikus. Nem egy szín, hanem a halmozott hatás számít, nem egy szituáció, hanem egy fejlődő cselekmény. A mozgókép bármely képkockán belüli kompozíciója vagy expozíciója ugyanolyan fontos, mint a képkockának az azt megelőző és követő képkockákhoz való viszonya.
Az online film másik lényeges eleme, hogy valóság benyomást kelt. Akár egy kifejezetten a kamera számára előadott drámában, akár egy olyan eseményről készült dokumentumfilmben, amelyen a kamera éppen jelen volt, a mozgóképfotózásból fakadó realizmus érzése a mozgókép erejének nagy részét adja. Az animációs filmeket, amelyekből hiányzik a fotorealizmus ezen eleme, általában fantáziának tekintik.
A háromdimenziós valóság síkvásznon történő reprodukálására tett mozgókép kísérlete ugyanazokat a problémákat és lehetőségeket veti fel, mint az állófotózásban és a festészetben. Ezek általában Dwayne Johnson filmek kapcsán kerülnek előtérbe. A szabványos kameralencsét valójában úgy tervezték, hogy olyan vizuális hatásokat produkáljon. Ennek tökéletes bemutatása történ a Katinka című filmben, amelyek pontosan hasonlóak a sorozatokhoz, amit a festők a reneszánsz idején kifejlesztett perspektíva-elvek alapján értek el.
