Woody Lightyear profilja

Mondhatnám azt, hogy nem tudom, mit írjak, de azért próbálom röviden összefoglalni:
Amióta megismertem a dalait, kiváltott belőlem érzéseket. Akkoriban még nem is tudtam angolul, mégis megérintett. Nagyon spirituális lélek lehet, és bölcs is.
Az egyik legnagyobb példaképem. Felnézek rá; a stílusára, az erkölcsére, meg úgy mindenre.

Az Eufóriából és A kukkolókból ismerem Sydneyt. Ő az egyik példaképem, de komolyan. Hihetetlen, mekkora erővel tör előre, mennyire precízen végzi a munkáját és milyen mélységekig át tudja élni a karaktereit. Elképesztő kémiát tud produkálni színészekkel, ami köszönhető a spiritualitás tudatos használatának. A stílusába sem tudok belekötni.

Ijesztő. Ijesztő, mennyire jó hangja van, hogy milyen mélységek jönnek át belőle, és ijesztő, milyen hatással van ez rám.
Amikor a rádióban hallottam a Dernière Danse-t, akkor még nem gondoltam volna, hogy ennyire oda leszek érte. Egy AMV által ismertem meg az Ainsi bas la vida-t, és azóta a zenéi rabjává váltam. Valamit megmozgat bennem, amit nem tudok szavakkal kifejezni.

Csak az Alkonyatban és a Plush-ben láttam eddig, de nagyon érdekes személyiségnek tartom és zseniális színésznek is, szóval biztosan fogok még nézni tőle filmeket.
(Kár, hogy a filmiparban közel sem annyira felkapott, mint itt Starity-n)

Először a Twilight-ban láttam, és valami nagyon megfogott benne:D Azóta 3 filmjét néztem meg, és egyáltalán nem csalódtam, sőt! Negatív és pozitív szereplőket is tökéletesen megformál (a Plush-ban olyan wholesome karaktert játszott h szét tudtam volna ölelgetni *-*)

Az Eufória ismertette meg velem Austint, és bár több alkotásban még nem láttam szerepelni, azt kell, hogy mondjam, szuperül sikerült átadnia karakterét a sorozatban. Bár már az elején is szimpatikus volt Ethan, amikor a félénknek tűnő, kínos és rendes fiú átment egy magabiztosabb, szerelméért küzdő figurába, majd a színpadon a suli alfahímét kiparodizáló művészbe, azt hittem, lehidalok:D Persze nem tudom, a való életben milyen ember, de színészként megállja a helyét.

Szeretném ellensúlyozni az előttem szóló egyén kritikáját, mert úgy vélem, nem igen a racionalitásra törekedett a vélemény írása közben. Csak mert valaki jól tud alakítani egy gonoszt, az nem éppen azt jelenti, hogy a való életben is egy erkölcsi söpredék.
Bár csak a Titanic-ban láttam szerepelni, szerintem elmondhatom róla így is, hogy ért ahhoz, amit csinál. Gondolom sok ember tisztában van vele, hogy az asztal felborítás Billy improvizálása volt, és ezért (meg sok másért is) tapsot érdemel James Cameron, hogy benne hagyta a filmben. De legfőképpen Billynek jár a dicséret, sokkal érdekesebbé tette az egész jelenetet. Na de mindegy is, dióhéjban egy szimpatikus, tehetséges színésznek tartom, és a legjobbakat kívánom neki.

Először is szeretnék gratulálni az oldal szerkesztőinek a csodálatos munkájukért. A február 19. nem tudom, hol Vízöntő, de mindegy. Ha már odaírják a színészek csillagjegyét, legalább vennék azt a kevés fáradtságot, és néznék meg, hogy illeszkedik-e a zseniális elképzelésük a valósághoz. Ja, és egyébként nem ez volt az első ilyen. Ennyi lett volna a bevezető rant, thx for coming to my Ted Talk.
Szerintem a kis Millie (már a nevétől is behányok) nem olyan tehetséges, mint amilyennek hiszi magát és a többiek hiszik őt, de ez nem az én problémám. Őszinte leszek, szeretem az elvont embereket. De amit ez a csaj művel, az már több a soknál.. Még én sem vagyok ennyire irritáló és fura szerzet, pedig kaptam már elég erre utaló jelzőt régen is, most is. Kicsit megnyugodtam a véleményeket látva, mert más helyen csak annyit látok, hogy nyalják a barackját a nagy semmiért. Na visszatérve, stílusa borzalmas, tehetsége van, de túlhypeolt a semmiért, a szimpátiát pedig szerintem ezek után iskolapadban punnyadás nélkül is ki lehet kalkulálni.

Robin Williams.. a hős, akit nem érdemelt meg a világ.. nehéz írni róla, annyira fáj. Remek színész volt, és remek ember is egyben. Túl értékes volt és ártatlan lelkű, nem volt ennek a világnak való.. nem egyszer visszaéltek az ártatlanságával, és ez mélyen bántotta. De persze, ahogy sokan teszik/tették, ezt a fájdalmat a humorral fedte el, és próbált rajta enyhíteni. Hát mindegy is, csak annyit kívánok neki, hogy a következő élete a lehető legboldogabb és legkiegyensúlyozottabb legyen!