Starity

Bruce Lee

Bruce Lee Bruce Lee nemzetisége 1519. 311rajongó 22vélemény
  • Értékelés
  • tehetség: 100%
  • stílus: 98%
  • szimpátia: 98%
  • Születési név
  • Lee Yuen Kam
  • Élt
  • 1940.11.27 – 1973.07.20.
  • Születési hely
  • San Francisco, California, USA
  • Foglalkozás
  • Színész, Harcművész
  • Családi állapot
  • nős, 2 gyermek
  • Partner
  • Linda Emery
  • Magasság
  • 165 cm
  • Eredeti hajszín
  • Fekete
  • Szemszín
  • Barna
  • Csillagjegy
  • Nyilas
  • Linkek
  • IMDB-adatlap
  • Hivatalos weblap
  • Starity RSS-csatorna
  • Kapcsolódó sztárok
  • Brandon Lee Chuck Norris

Bruce Lee életrajza

Bruce Lee (San Francisco, Kalifornia, 1940. november 27. – Hongkong, 1973. július 20.) hongkongi származású kínai harcművész, színész, rendező, producer és forgatókönyvíró; a jeet kune do harcművészeti iskola létrehozója.

Bruce Lee születési neve Lee Jun-fan. A Jun jelentése „gazdaggá tenni”, míg a Fan kettős jelentésű, egyrészt születési helyének kínai nevére utal, másrészt „kerítés”, illetve „határország” jelentésű. Gyerekkorában azonban babonából Sai-fon, azaz „kis főnix” néven szólították, ami lánynév. A szülők első fiúgyermeke csecsemőkorában meghalt, és a hiedelem szerint a szellemeket úgy lehetett megtéveszteni, ha a fiúgyermeknek lánynevet adtak. A Bruce nevet egy nővér adta a kisfiúnak a kórházban, ahol született, ám ezt a nevet középiskolás koráig egyáltalán nem használta és a családja sem szólította így. A filmes karrierje során a Lee Siu-lung nevet használta (a siu lung, pinjin átírással xiao long jelentése „kis sárkány”).

Bruce Lee 1940. november 27-én született a San Franciscó-i kínai negyedben található Jackson utcai Kórházban, reggel 6 és 8 óra között, a kínai asztrológia szerint a sárkány évében és a sárkány órájában.

Édesapja, Lee Hoi Chuen, a kantoni opera előadóművésze volt, és számos filmben is szerepelt. Hosszú ideig turnézott az Egyesült Államokban, ahol a kínai közösségeknek adott elő operadarabokat. Gyakran volt távol a családjától, és engedéllyel rendelkező ópiumszívó volt. Édesanyja, Grace Ho, félig kínai, félig német származású volt, és katolikus neveltetést kapott. Hongkong egyik leggazdagabb, legbefolyásosabb klánjából származott, melynek feje az angol-holland-kínai származású Sir Robert Hotung, Grace nagybátyja volt.

Bruce a házaspár negyedik gyermeke volt az ötből, nővérei Phoebe és Agnes, bátyja Peter, öccse Robert. Bátyja vívóbajnok volt, a sportág iránti vonzalma később öccsére is átragadt.

Három hónapos volt, mikor a család visszaköltözött Hongkong Kowloon negyedébe. A második világháború és a japán megszállás hatással volt a kisfiú életének első néhány évére, különösen mivel a család lakása szemben volt a japán rendőrség főhadiszállásával. A kisfiú gyakorta figyelte a japán katonákat az erkélyről. Igen beteges gyermek volt, ez csak akkor változott meg, amikor aktívan sportolni kezdett.

Édesapja filmes karrierjének köszönhetően a kis Bruce már három hónapos korában filmvásznon szerepelt. Tizenhét éves koráig több mint húsz kantoni nyelvű filmben játszott, például a Ren hai gu hong (The Orphan) című 1960-as alkotásban. Az első igazi szerepet hatévesen, a The Birth of Mankind című filmben alakította. Gyermekszínészként a Lee Siu Lung, azaz „kis sárkány” nevet használta. Ezekben az alkotásokban gyakran rebellis, bajkeverő gyerekeket alakított, akik utcai verekedésekbe keveredtek.

Iskoláit Hongkongban végezte, a hagyományos kínai általános iskola elvégzése után, 12 éves korában a katolikus La Salle College fiúiskolába íratták. Jegyei átlagosak voltak, tanulni nem nagyon szeretett, különösen a természettudományokat nem kedvelte. Gyakran keveredett bajba, verekedésekbe, utcai bandákhoz csapódott. A La Salle tanulói főképp keresztény kínai gyerekek voltak, a belőlük alakult bandák gyakran keveredtek összetűzésbe a brit elit gyerekeivel, akik a King George V. College-ba jártak.

Egyik nap Bruce azzal ment haza az iskolából, hogy kijelentette, harcművészetet akar tanulni. Apja, aki a tajcsicsuant gyakorolta, elvitte magával néhány edzésre, ám az eleven, örökmozgó kisfiúnak nem tetszettek a stílus lassú mozdulatai. Végül Jíp Mannek, a Wing Chun nagymesterének tanítványa lett. Jíp Man nem csak a harcművészet alapjaival ismertette meg tanítványát, de a filozófiával is. Lee ekkor kezdett el érdeklődni a taoizmus, Konfuciusz, Lao-ce és mások tanításai iránt, különösen érdekelte az egyensúly- és harmóniateremtésről szóló jin-jang elmélet, melyről később, egyetemi évei alatt tanulmányt is írt. Mestere ismertette meg a víznek a kungfu-ra alkalmazott metaforájával is, mely később központi szerepet játszott saját filozófiai gondolataiban is. Harcművészeti tanulmányai során is folytatta az utcai verekedéseket, a bandázást. Jíp mester két másik – rangidős – tanítványával, Wong Shun-leunggal és William Cheunggal gyakran vettek részt titokban rendezett verekedőversenyeken. Gyakori verekedései miatt eltanácsolták a La Salle-ból, és egy másik iskolába, a St. Francis Xavier-be került.

A középiskolai évei alatt nem csak az utcai verekedésekben kamatoztatta újonnan tanult harcművészeti technikáit, de egyszer egy ökölvívó-mérkőzést is megnyert, mely során több helyi iskola versenyzői mérkőztek meg egymással. A versenyben való részvételre a St. Francis Xavier egyik szerzetes-tanára buzdította, s az ellenfele, akit legyőzött, a King George V. College három éve veretlen bajnoka volt. Az angol stílusú ökölvívás mellett más harcművészetekbe is belekóstolt, más kínai harcművészetek mellett megismerkedett a japán dzsúdóval és a thai boksszal is. Lee-t azonban nem csak a verekedés érdekelte, mindenféle mozgásformát kedvelt, 1958-ban például megnyerte a hongkongi csacsacsa-bajnokságot, több mint százfajta tánclépést ismert.

1959-ben Lee állandó verekedéseinek komoly következménye lett. A Wing Chun iskola és egy rivális iskola tanulói kihíváson vettek részt, ami gyakori jelenség volt Hongkongban, háztetőkön rendezték őket. A kihívás során Bruce úgy elverte az egyik ellenfelét, hogy annak szülei feljelentették Lee-t a rendőrségen. Édesanyjának felelősséget kellett vállalnia a fia tetteiért, csak úgy engedték el. A szülők úgy döntöttek, hogy a fiúnak Amerikába kell utaznia, mert csak így tudják eltávolítani az utcai bajkeveréstől. 1959 áprilisában Bruce Lee száz dollárral a zsebében hajóra szállt San Francisco felé. A hajón csacsacsát oktatott az utasoknak, s tizennyolc nap utazás után érkezett meg szülőföldjére, ahol bátyja és egyik nővére várták. Először táncoktatással tartotta fenn magát, ám hamarosan elhagyta San Franciscót és Seattle-be ment, ahol a család egyik ismerősének, Ruby Chow-nak az éttermében kezdett el dolgozni, de tanulni is vágyott. Hongkongból úgy jött el, hogy nem fejezte be a középiskolát, így beiratkozott az Edison Technical Schoolba, és befejezte tanulmányait, hogy egyetemre jelentkezhessen. Linda Lee, illetőleg a Bruce Lee Foundation hivatalos életrajza szerint a Washingtoni Egyetem filozófia szakára jelentkezett, az egyetem archívuma szerint azonban drámaszakos hallgató volt.

Nappal iskolába járt, éjjel az étteremben dolgozott, szabadidejében pedig elkezdett harcművészetet oktatni, először csak néhány érdeklődőnek, bárhol, ahol lehetőség nyílt rá, akár még parkokban, garázsokban is. Akkoriban a keleti harcművészetek szinte ismeretlenek voltak Amerikában, a legnépszerűbb japán karatén és a cselgáncson kívül nem igen ismertek mást, a kínai kungfu pedig újdonságnak számított. Első tanítványai között volt Jesse Glover és az akkor harminchat éves Taky Kimura, akik később tovább oktatták Lee harcművészetét. Lee Glover jóvoltából ismerkedett meg a cselgánccsal. A csoportnak Lee a Wing Chun módosított változatát oktatta, és bárkit tanított, aki jelentkezett, nemtől és nemzetiségtől függetlenül.

1963-ban, Seattle-ben találkozott a svéd–angol származású Linda Emery-vel. Linda először még utolsó éves középiskolásként látta meg Lee-t, amikor az egyetemi hallgatóként vendégelőadásokat tartott kínai filozófiából az iskolájában. Az év nyarát Lee Hongkongban töltötte a szüleinél, ez volt az első év Amerikába érkezése óta, hogy haza tudott látogatni. Később Linda egy kínai származású barátnője, Sue Ann Kay javaslatára beiratkozott Lee harcművészeti edzéseire, majd októberben, Emery édesanyjának tudta nélkül randevúzni kezdtek. Az egyetem engedélyével Lee bemutatókat tartott az egyetemi tornacsarnokban, aminek köszönhetően még több magántanítványra tett szert. Még ugyanebben az évben megnyitotta első „hivatalos” kwoonját, azaz kungfuiskoláját, Jun Fan Gung Fu Institute néven.

1964 nyarán Lee egy régi barátja, James Y. Lee tanácsára úgy döntött, nyit egy újabb iskolát, ezúttal Oakland-ben, ahol James Lee is kungfut oktatott. A seattle-i iskolát Taky Kimurára bízta, abbahagyta tanulmányait az egyetemen, és átköltözött Oakland-be. Linda Emery-vel azon a nyáron csupán levelezéssel tudták tartani a kapcsolatot. Augusztusban Lee visszatért Seattle-be, és megkérte Linda kezét. Titokban akartak összeházasodni, ám az akkori törvényeknek megfelelően a házassági engedélyért folyamodók nevét közzétették az újságban, és Linda családja rájött, mire készül a pár. Nem nézték jó szemmel a dolgot, mivel akkoriban az ázsiai férfi–fehér bőrű nő kapcsolat tabunak számított, és Emery édesanyja tartott attól, hogy a lányát kiközösíti a társadalom, ha egy ázsiai férfi párja lesz. Linda Emery és Bruce Lee végül 1964 augusztusában összeházasodott, Lee tanúja az esküvőn Taky Kimura volt. Az ifjú házasok Oakland-ben James Lee-nél laktak, annak feleségével és gyerekeivel, mivel az új iskola nem ment annyira jól, hogy saját lakást tudtak volna fenntartani.

Lee új tanítványok mellett új ellenségeket is szerzett Kaliforniában. Seattle-lel ellentétben itt már számos harcművészeti iskola létezett, a közeli San Franciscónak jelentős méretű kínai negyede volt, és a többi kungfuoktatónak nem tetszett, hogy Lee válogatás nélkül bárkinek átadta tudását, míg a hagyományok szerint nem kínai származásúaknak tilos volt harcművészetet oktatni. Az egyik mester kihívta párbajra, a feltétele az volt, ha Lee veszít, abba kell hagynia a nem kínaiak oktatását. Lee a mester legnagyobb meglepetésére elfogadta a kihívást, és le is győzte ellenfelét. A győzelem ellenére Lee csalódott volt: elégedetlen volt saját teljesítményével, úgy vélte, túl hosszú ideig tartott legyőzni az ellenfelet. Ekkor ébredt fel benne a gondolat, hogy a jelenlegi tudása talán nem elegendő, és tovább kell fejlesztenie a harcművészetét.

Lee a másik mesterrel való küzdelem után elkezdte újragondolni harcművészetét. A Wing Chun-alapokra építkezve olyan harcművészetet akart létrehozni, ami egyszerű, de egyszerűségében is legeredményesebb az ellenfél legyőzésében. Lee a hagyományos kínai harcművészetek tanulmányozása során azt a következtetést vonta le, hogy egyes stílusok „túldíszítettek”, vagyis felesleges mozdulatokkal vannak tele, amelyek látványosak és elegánsak ugyan, de inkább tűnnek táncolásnak vagy akrobatikának, mint effektív harcmozdulatnak, és valódi harcban inkább állnak a harcos útjába, mintsem valóban segítenék. Lee szerint a szorosan lefektetett szabályokhoz való gondolkodás nélküli igazodás nem felszabadítja a harcost, hanem limitálja a képességeit.

Lee mindenféle harcművészeti könyvet gyűjtött, tanulmányozta a karatét, a cselgáncsot, a dzsúdzsucut, a thai bokszot, az ökölvívást, a vívást és a birkózást is. Számos jegyzetet készített az olvasmányai alapján, de nem mindent épített be a stílusba, amit később jeet kune dó-nak, a „feltartóztató ököl útjának” nevezett el. Eredetileg nem akart elnevezést adni, hiszen nem egy stílus létrehozására törekedett, mégis valamiképpen hivatkoznia kellett a művészetére, így nem maradt más választása. Az elnevezés végül 1967-ben jött létre. Ő maga nem hitt „a” stílusban, mivel az korlátozásokat jelentett, míg Lee egyszerűen csak egy effektív módszert akart kifejleszteni, amivel a leghatékonyabb módon lehet győzni. Lee a saját módszerét inkább tekintette filozófiának, mint stílusnak.

Miközben Lee harcművészete tökéletesítésén kezdett el dolgozni, élete más fordulatot vett. Megismerkedett Ed Parker-rel, a kenpó amerikai mesterével, aki meghívta, hogy tartson bemutatót a Long Beach International Karate Championships elnevezésű harcművészeti bajnokságon. A bemutatóra 1964. augusztus 2-án került sor, Lee Taky Kimura és James Lee segítségével demonstrálta harcművészetét, többek között a később híressé vált „egy inches ütést” is. A bemutató nem csak a hírnevét növelte, de szerzett neki egy új barátot, Dan Inosantót, és belépőt jelentett Hollywoodba is. A közönség soraiban ült ugyanis Jay Sebring, az egyik legnevesebb sztárfodrász, aki egy alkalommal elmesélte Bruce demonstrációját William Dozier producernek. Dozier épp színészt keresett egy új televíziós sorozathoz, ami egy kínai származású nyomozóról szólt volna. A producer megnézte a bemutató videofelvételét és elhívta Leet egy próbafelvételre. Közben Lee-ék új családtaggal is gyarapodtak: három nappal Bruce próbafelvétele előtt, 1965. február 1-jén megszületett első gyermeke, Brandon Bruce.

A tesztfelvétel sikeres volt, időközben azonban a Number One Sun elnevezésű projektet a stúdió elvetette. Dozier nem akart megválni Lee-től, így felajánlott neki egy másik szerepet a The Green Hornet című sorozatban, melyet az azonos című rádiójáték és képregény alapján akartak készíteni, kihasználva a Batman sikerét. Egy héttel a próbafelvétel után Lee megtudta, hogy édesapja meghalt. Az opciós előlegből, amit Doziertől kapott, családjával Hongkongba utazott a temetésre. Ez volt az első alkalom, hogy rokonai megismerhették feleségét és újszülött kisfiát. A család négy hónapig maradt a városban, ezalatt Lee gyakran eljárt egykori mestere, Yip Man iskolájába gyakorolni. Hazatértük után egy ideig Seattle-ben laktak Linda édesanyjánál, majd visszaköltöztek Oakland-be egy időre, mielőtt Los Angelesbe költöztek volna, ahol Dan Inosantóval közösen megnyitotta harmadik kungfuiskoláját.

1966-ban megkezdődött a The Green Hornet forgatása. Lee nem csak Katót, a főhős Britt Reid maszkos alteregójának, a Green Hornet sofőrjének és kungfumester segítőjének szerepét alakította, de Dozier a harckoreográfia tervezésével is megbízta. A forgatás során számos kaszkadőrt megsebesített, és többször meg kellett kérni, hogy lassítsa le a mozdulatait, mert annyira gyorsan mozgott, hogy a kamera nehezen tudta követni. Szerepe azonban nem volt hálás, alig volt szövege, és folyamatosan a Van Villiams alakította főhős árnyékában volt. A harminc perces epizódokat hetente egyszer vetítették, az első epizód 1966. szeptember 9-én került adásba. Lee hetente 313 dollárt keresett vele. A sorozat azonban veszteségesnek bizonyult, 26 rész után 1967 márciusában levették a képernyőről. A sorozat sikertelensége ellenére Hollywood és az amerikai fiatalok megismerték Lee nevét, és Kato karaktere népszerű volt harcművészeti jelenetei miatt. Ugyanakkor Hollywood sem tudta feledtetni a korszak faji előítéleteit, melyet az ázsiai amerikai háborús részvétel sem könnyített. Hiába volt Lee a sajtó kedvence és titulálták az újságírók „megnyerő személyiségnek”, a filmstúdiók nem rajongtak az ötletért, hogy ázsiai színésznek főszerepet adjanak. Lee a The Green Hornet visszavonása után csupán epizódszerepeket kapott, többek között az Ironside (1967.), a Blondie (1968.) és a Longstreet (1971.) című sorozatokban, illetve A kicsi nővér című krimiben, ahol negatív szereplőt alakított. A Longstreet forgatókönyvét Lee egyik tanítványa írta, így Bruce-nak lehetősége nyílt a saját ízlése szerint formálnia a szereplőt. Szerepe szerint egy kungfuoktatót alakított, aki a főszereplő vak nyomozót tanítja harcolni. Lee a jeet kune do filozófiáját is belevitte a szerepbe, például az azóta híressé vált víz-elméletét.

1969. április 19-én megszületett második gyermeke, Shannon. A filmezés közben továbbra is oktatott kungfut, 250 dollárért óránként. Tanítványai közé tartozott például Steve McQueen, James Coburn és James Garner is. Lee ekkorra már megszállott testedző volt, még tévénézés közben is edzett. 1970-ben az egyik gyakorlat közben, amikor nehéz súllyal a vállán hajolt előre, megsérült a keresztcsontjánál, aminek következtében hosszú időre pihenni kényszerült. A lábadozás időszakában hat kötetnyi írásban foglalta össze a jeet kune do elveit és technikáját. Orvosai azt tanácsolták neki, többé ne kungfuzzon, annyira súlyos volt az idegsérülése, ám hat hónappal később Lee már a szokásos tempójában edzett újra.

Lee ez időtájt kezdett el dolgozni egy történeten, melyben egy „keleti” szerzetes járja Amerikát, és puszta kézzel segít a bajbajutottakon. A Warner Bros. stúdiót érdekelte a történet, ám végül a szerepet a Kung Fu című sorozatban mégsem Leenek ajánlották fel, hanem David Carradine-nak, mert még mindig nem voltak meggyőződve arról, hogy egy ázsiai színésszel el lehet adni egy teljes sorozatot.

Bruce Lee még 1970-ben újra hazalátogatott Hongkongba, amíg hátsérüléséből lábadozott. Ekkor szembesült azzal, hogy mennyire népszerű volt a The Green Hornet az ázsiai országokban, ahol The Kato Show címen vetítették. A hongkongi filmproducerek érdeklődve figyelték Amerikába szakadt honfitársuk filmes karrierjét, és 1971-ben, amikor a hollywoodi stúdiók egyik újabb filmötletét utasították vissza, Raymond Chow a Golden Harvest nevű hongkongi stúdiótól megkereste Bruce-t és felajánlott neki egy két filmre szóló, 15 ezer dollár értékű szerződést. 1971 nyarán újra Hongkongba utazott, majd megkezdődött A nagyfőnök forgatása Thaiföldön. A forgatás körülményei igencsak megterhelőek voltak, a forgatókönyv kifogásolható minőségű, a szereplők többsége harcművészeti szempontból alulképzett, a cselekmény értelmetlen és követhetetlen, az operatőri munka szörnyű. Mindezek ellenére a film óriási siker lett Hongkongban és Ázsia más országaiban is, 3,2 millió dolláros bevételével rekordot döntött. A filmet a hongkongi bemutató után a Golden Harvest újravágatta, így az Amerikában, illetve Európában később bemutatott verzióból több perc is hiányzik. Főképp a túlságosan véres, erőszakos jeleneteket ritkították meg, de néhol a karakterfejlődés követéséhez szükséges jelenetekbe is belevágtak. A film az All Movie Guide kritikája szerint az 1970-es évek hongkongi filmjeinek már ismert hibáival küszködik, Lee karizmája azonban feledteti ezeket, emlékezetessé téve a harcjeleneteket.

A nagyfőnök sikere után Lee azonnal újabb film forgatásába kezdett. A Tomboló ököl története nagy sikert aratott a kínaiak körében, akik a japán megszállásra még jól emlékeztek. Lee a filmben Huo Jüan-csia tanítványát alakította, aki külföldről hazatérve megtudja, hogy mestere gyanús körülmények között meghalt, és kideríti, hogy a városban működő japán busidó iskola is felelős érte. A feldühödött tanítvány megbosszulja mesterét. A Tomboló ököl felülmúlta A nagyfőnök sikerét is, Lee társult Raymond Chow producerrel és megalapította saját produkciós cégét, a Concordot. Ez lehetőséget adott neki, hogy maga vegye kezébe az irányítást, és következő filmjében már ne csak főszereplő legyen, hanem író és rendező is egyben.

A Sárkány útja az író, rendező, főszereplő és harckoreográfus Lee számára valódi szabadságot jelentett. A forgatókönyv könnyedebb, Lee humoros oldalát is megmutatja. Hosszú idő óta ez volt az első kantoni nyelven készülő film Hongkongban, mivel korábban a kommunista Kínából menekülő mandarin anyanyelvű filmesek uralták a hongkongi piacot, és anyanyelvükön készítették a filmeket, melyeket később kantonira feliratoztak vagy szinkronizáltak. A film egy részét Rómában forgatták, ami nem véletlen: Lee szerette a spagettiwestern filmeket, melyben a hős cowboy megmenti a banditáktól a helybélieket, illetőleg nagyon vonzotta az ötlet, hogy a Colosseumban vívjon harcot. A Sárkány útja története hasonló a spagettiwesternekéhez: Tang azért érkezik az olasz fővárosba, hogy segítsen a maffia által fenyegetett helybéli kínai éttermeseken. A filmben Lee fő ellenfele az akkor már világbajnok karatézó Chuck Norris, aki ekkor debütált mozifilmben. A szerepet eredetileg Joe Lewis amerikai karatebajnoknak ajánlották fel. A forgatás Rómában nagyon nehéz volt, mivel munkavállalási vízum hiányában csak pár hétig maradhattak. Ennek következtében 12–14 órát dolgoztak a hét minden napján, a legrosszabb időjárási viszonyok között is. A BBC szerint a film végső harcjelenetét általában az egyik legjobb, valaha filmre vitt harcnak tartják, és a film mintául szolgált számos későbbi harcművészeti alkotás számára.

A Lee-filmek sikerének híre eljutott Hollywoodba is, miután a mozibevételei meghaladták A Keresztapa ázsiai bevételeit is. 1972 őszén Lee már a Halálos játszmát forgatta, amikor a Warner Bros. ajánlatot tett neki. Az amerikai stúdió, Lee Concord nevű produkciós cége és a Golden Harvest belefogott az első amerikai–hongkongi koprodukció forgatásába. A Warner Bros. előzetesen a Han's Island (Han szigete) címet akarta adni a filmnek, a főszereplő azonban ragaszkodott az Enter the Dragon címhez. A sárkány közbelép rendezője Robert Clouse lett. A forgatás nem volt könnyű, a stáb amerikai és kínai tagjai nyelvi nehézségekkel küzdöttek, és több kisebb sérülés is meg-megakasztotta a folyamatot. Lee a filmben egy harcművészt alakít, aki a brit titkosszolgálatot segítve részt vesz a drogbáró Han brutális harcművészeti versenyén. A filmben a több mint száz statiszta között a későbbi hongkongi harcművészeti filmek meghatározó alakjai, Jackie Chan, Yuen Biao és Sammo Hung is szerepelnek. Az All Movie Guide szerint bár Lee egyetlen filmje sem tökéletes, A sárkány közbelép mégis az egyik legnépszerűbb kungfufilm, amit valaha vászonra vittek. 2004-ben az USA Kongresszusi Könyvtára kulturális szempontból jelentősnek minősítette és felvette a National Film Registry 400, jelentősnek ítélt amerikai alkotása közé.

Bruce Lee azonban már nem érhette meg a sikert, egy hónappal a hivatalos bemutató előtt, 1973. július 20-án elhunyt.

1973. május 10-én Bruce Lee a Golden Harvest stúdiójában szinkronizálta A sárkány közbelépet, amikor a levegőtlen, meleg helyiségben rosszul lett és elájult. Azonnal kórházba vitték, ahol az orvosok agyi ödémát állapítottak meg, és mannitalapú gyógyszerrel kezelték. Orvosai szerint épp, hogy sikerült megmenteni az életét. Felépülése után Lindával visszautazott Amerikába, ahol egy neves klinikán szintén kivizsgálták és megerősítették a hongkongi orvosok diagnózisát.

1973. július 20-án este George Lazenby színésszel lett volna találkozója Hongkongban, délután kettőtől négyig Raymond Chow-val a Halálos játszma forgatását beszélték meg, majd a tajvani származású színésznő Betty Ting Pei lakására hajtottak, ahol a forgatókönyvet nézték át. Később Lee fejfájásra panaszkodott, így Betty Ting egy Equagesic nevű, aszpirin és izomlazító hatású meprobamát tartalmú fájdalomcsillapítóból adott neki. A színész lefeküdt pihenni, majd amikor nem ment le vacsorázni, a színésznő, majd Raymond Chow is elkezdte ébresztgetni, hiába. Orvost hívtak, aki szintén nem tudta magához téríteni. Mentőt hívtak és az Erzsébet királynő Kórházba szállították az eszméletlen Lee-t, segíteni azonban már nem tudtak rajta. A boncolás szerint allergiás volt a fájdalomcsillapító egyik összetevőjére, ami agyduzzadást okozott. Az ismert brit patológus, Donald Teare véleményét is kikérték, aki ugyanerre a következtetésre jutott. Egyes feltételezések szerint Lee halálában marihuána-fogyasztás is szerepet játszhatott, az orvosok azonban cáfolták a feltevést.

Linda Lee Seattle-ben temette el férjét, a Lakeview Cemetery 276-os parcellájában, előtte azonban Hongkongban is tartottak egy búcsúztatót, amin körülbelül harmincezer ember vett részt.

A kivételesen fittnek tartott Bruce Lee halálának ilyen prózai okát a rajongók elfogadni nem tudták. Számos elmélet keringett arról, hogy Leet esetleg a triádok ölették meg, vagy hogy a családon átok ül. Más feltevések szerint a harcművész halálát egy korábban elszenvedett dim mak ütés okozta, mely a hiedelem szerint egy olyan titkos kínai harcművészeti fogás, ami képes olyan ponton eltalálni az emberi testet, hogy az halált okoz.

Linda Lee második férje, Bruce Lee egykori tanítványa, Tom Bleecker egy interjúban azt állította, hogy Lee izomnövelő szteroidokat is szedett, és úgy vélte, elképzelhető, hogy a színészt megmérgezték. Linda és a család perrel próbálta megakadályozni, hogy Bleecker Lee halálát boncolgató könyve megjelenjen.

A legújabb elmélet szerint elképzelhető, hogy Lee hirtelen halált okozó epilepsziás roham következtében hunyt el; ez a jelenség az 1970-es években még nem volt széles körben orvosilag elismert.

Bruce Lee nem csak filmjein keresztül él tovább a köztudatban. Emlékezetét a családja által létrehozott Bruce Lee Foundation ápolja, melynek elnöke a színész lánya, Shannon. Shannon Lee egyben a Bruce Lee-relikviák, illetőleg a Bruce Lee márkanév jogaival is rendelkező Bruce Lee Enterprises cég, valamint a Leeway Media filmprodukciós cég igazgatója is. A kórházban, ahol Lee született, emléktáblát helyeztek el, Hongkongban, a Csillagok sugárútján szobra áll, 2005-ben pedig a boszniai Mostar városában is szobrot emeltek neki. Lee nagyapja a Kuangtung tartománybeli Sang nevű faluból származik, itt emlékére a régi családi ház közelében múzeumot alakítottak ki.

Lee mindössze négy teljes harcművészeti filmet forgatott, ezek azonban más művészekre is hatottak. Stan Lee, a Marvel Comics főszerkesztője The Deadly Hands of Kung Fu címmel képregénymagazint indított Lee hatására, John Woo filmrendező pedig elismerte, hogy Lee munkássága is hozzájárult ahhoz, hogy filmezéssel kezdett el foglalkozni. Lee után több keleti harcművész számára is megnyílt az út a filmezés felé, Jackie Chan, Jet Li vagy Tony Jaa nemzetközi hírnévre is szert tettek. Lee ikonikussá vált mozgását, jellegzetes harci kiáltását, vagy épp öltözékét reklámfilmekben is felhasználják termékek népszerűsítéséhez. A Halálos játszma című filmjében viselt jellegzetes sárga kezeslábasa több filmben is feltűnik, például Quentin Tarantino Kill Bill című alkotásában Uma Thurman visel hasonlót. Lee alakját több videojátékban is felhasználták, például a Street Fighter-ben, a Tekkenben vagy a Mortal Kombatban. Róla nevezték el Hitmonlee-t a Pokémonban.

Az Ultimate Fighting Championship elnöke, Dana White szerint Lee „a kevert harcműveszetek atyja”, 1999-ben pedig a kaliforniai Martial Arts History Museum Hall of Fame csarnokának első tagjává választották.

Lee életéről számos dokumentumfilm készült, ezek közül többet a család felügyelete alatt álló produkciós cég készített. 2008-ban a kínai állami CCTV The Legend Of Bruce Lee címmel 50 részes dokumentumfilm-sorozatot indított, mely a csatorna egyik legnézettebb műsora lett. Lee életéről fikcionalizált filmek is készültek, az első 1993-ban A Sárkány – Bruce Lee élete címmel, Jason Scott Lee főszereplésével. 2010-ben Lee testvére, Robert és más családtagok emlékiratai alapján Bruce Lee, My Brother címmel került a mozikba egy háromrészes sorozat első része, amely Lee gyermek- és fiatalkorát dolgozza fel. A filmben Bruce Lee szerepét Aarif Lee alakítja.

A sárkány közbelép (1973) - Lee
A sárkány útja (1972) - Tang Lung / Dragon
Tomboló ököl (1972) - Chen Zhen
Longstreet (1971, 4 epizód) - Li Tsung
A nagyfőnök (1971) - Cheng Chao-an
A kicsi nővér (1969) - Winslow Wong
Here Come the Brides (1969, 1 epizód) - Lin
Blondie (1969, 1 epizód) - Karate Instructor
Ironside (1967, 1 epizód) - Leon Soo
The Green Hornet (1966-1967) - Kato
Batman (1966-1967) - Kato
The Milton Berle Show (1966, 1 epizód) - Kato
Ren hai gu hong (1960) - Ah Sam
Lei yu (1957) - Chow Chung
Zao zhi dang cu wo bu jia (1956) - Kai Cheung
Zha dian na fu (1956) - Yeung Siu-lung
Gu xing xue lei (1955)
Er nu zhai (1955)
Gu er xing (1955)
Ai xia ji (1955)
Ai (1955)
Wei lou chun xiao (1953)
Qian wan ren jia (1953)
Fu zhi guo (1953)
Ci mu lei (1953)
Ku hai ming deng (1953)
Ren zhi Chu (1951) - Ngau Tsai
Xi lu xiang (1950) - Ah-Cheung
Meng li xi shi (1949)
Fu gui fu yun (1948)
The Birth of Mankind (1946)
Golden Gate Girl (1941) - Infant

Utolsó frissítés: 2019.09.29. 16:04 RubySaw által


Oszd meg!   iwiw  facebook  twitter  myspace