Starity

David Garrett

David Garrett David Garrett nemzetisége 5622. 38rajongó 4vélemény
  • Értékelés
  • tehetség: 100%
  • stílus: 100%
  • szimpátia: 100%
  • Születési név
  • David Christian Bongartz
  • Születési idő
  • 1980. szeptember 04.
  • Születési hely
  • Aachen, Németország
  • Foglalkozás
  • hegedűművész, zeneszerző
  • Családi állapot
  • nőtlen
  • Magasság
  • 191 cm
  • Eredeti hajszín
  • barna
  • Szemszín
  • zöldesbarna
  • Csillagjegy
  • Szűz
  • Linkek
  • IMDB-adatlap
  • Hivatalos weblap
  • Twitter-oldal
  • Facebook-oldal
  • Starity RSS-csatorna
  • Kapcsolódó sztárok
  • Joely Richardson Nicole Scherzinger Orianthi Andrea Bocelli Edita Abdieski Xavier Naidoo Jared Harris Andrea Deck

David Garrett életrajza

EGY CSODAGYEREK IFJÚ ÉVEI

David Christian Bongartz 1980. szeptember 4-én született a németországi Aachenben, egy amerikai balett-táncosnő, Dove-Marie Garrett, és egy német jogász és hegedűkereskedő, Georg Paul Bongartz gyermekeként. Alexander nevű bátyja két évvel idősebb Davidnél, húga, Elena pedig nyolc évvel fiatalabb nála. Muzikális család lévén természetes volt, hogy a gyerekek valamilyen hangszeren játszani tanuljanak.

Amikor David négy éves volt, akkor kezdett a bátyja hegedülni tanulni. Persze David is mindig azt akarta csinálni, amit a bátyja - megkaparintotta a hangszert és megpróbálta utánozni őt. Eleinte megmosolyogták érte, de annyira lenyűgözte őt az új "játékszere", hogy nagyon gyorsan megtanulta azokat a műveket, amelyeket a bátyjának kellett a hegedűórák során elsajátítania. Nemcsak Alexander hegedűtanára ismerte fel David tehetségét, a szülők is elkezdték támogatni, kezdetben mellékfoglalkozása szerint hegedűtanár apja tanította. Öt éves korában a közeli Hollandiába járt hegedűtanárhoz. Egy Beethoven románccal indult a "Jugend musiziert" nevű versenyen, amelyet meg is nyert. Ezután rendszeresen fellépett közönség előtt.

1989 októberében a nemzetközileg elismert orosz hegedűművész és -tanár, Zakhar Bron professzor kezdte el tanítani Lübeckben. Emellett a szintén orosz Irina Vinogradova zongorázni tanította. Davidet kivették a szülei az iskolából és magántanuló lett. Vele egykorú barátokra nem tudott szert tenni, állandóan felnőttekkel volt körülvéve - már ekkor egy menedzsment intézte az ügyeit. Bár szülei már szigorú elvárásokat támasztottak vele szemben, szerette a hegedűt és egyre nagyobb ismertségre tett szert. Első nagy fellépésére Bad Kissingenben került sor, nagyzenekarral játszotta Mozart G-dúr hegedűversenyét. Csodagyerekként kezdték emlegetni.

Tíz éves volt, amikor a szülei, mivel vezetékneve külföldön nehezen ejthető ki, édesanyja leánykori nevével kezdték felléptetni - szerintük a David Garrett már elég nemzetközi név volt.

1991-ben már David Garrettként debütált a hamburgi filharmonikusokkal, Pablo de Sarasate Cigánymelódiák című művével, Gerd Albrecht karmestersége alatt. Justus Frantz meghívta "Achtung Klassik!" című tévéműsorába, David ekkor váltott a gyerekméretű hegedűjéről 4/4-esre, és ekkor találkozott először José Carrerasszal. Ezt számos további tévés fellépés és koncert követte, például játszott a Londoni, a Los Angeles-i Filharmonikusokkal, és az Orosz Nemzeti Zenekarral is.

11 évesen találkozott az akkor 64 éves hegedűművésszel, Ida Haendellel, aki a szárnyai alá vette és David 17 éves koráig hol Londonba, hol Miamiba járt hozzá tanulni. A művésznő nemcsak tanítványt, hanem kollégát látott benne, akivel sokat beszélgetett a zenéről. Ida elmesélte neki, hogy a zene egy különleges nyelv, és zenélni sokkal többet jelent, mint eljátszani azt, ami a kottában áll.

Egyre több karmester ismerte fel David tehetségét - a legfontosabb találkozás Claudio Abbadóval történt. A közös munkájuk nyomán született egy új rekord: a "Deutsche Grammophon", a klasszikus zenei világ egyik legismertebb és legfontosabb lemezkiadó vállalata exkluzív szerződést ajánlott Davidnek. A maga 13 évével ő lett a legfiatalabb szólóművész, akit leszerződtettek a céghez.

Az akkori NSZK elnök, Richard von Weizsäcker meghívta a bonni Villa Hammerschmidtbe, az elnöki rezidenciába koncertet adni. A vendégek között volt a Talbot Alapítvány egyik képviselője, akit annyira lenyűgözött David tehetsége, hogy egy nagyon különleges hangszert ajánlott fel neki kölcsönbe: az alapítvány tulajdonában lévő, 1718-ban készített Stradivari-hegedűt, a "San Lorenzo" Stradivariust.

GENERÁCIÓJA LEGNAGYSZERŰBB HEGEDŰMŰVÉSZE

1995. október 23-án jelent meg első CD-je, a "Mozart: Violinkonzerte", amely Beethoven 5. hegedűszonátáját, Bach d-moll hegedűpartitáját és Mozart az E-dúr adagio hegedűre és zenekarra című művét tartalmazta. Utóbbi során zongorapartnere Alexander Markovich volt. Csupán három héttel később jelent meg a következő albuma, a "Violin Sonata", amelyen az Európa Kamarazenekar kísérte Claudio Abbado vezényletével. Mozart két D-dúr hegedűversenyét és B-dúr hegedűszonátáját  tartalmazta.
A kritikusokat zavarba ejtette, hogy egy ilyen fiatal hegedűs ilyen szinten képes játszani. A siker mögött azonban már egy tanult és tapasztalt zenész állt, napi 4-7 órányi gyakorlással. David ezután körbekoncertezte a világot, a svájci Verbier fesztiválra készülve Isaac Stern hegedűlegenda foglalkozott vele.

Davidet még 12 évesen maga Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész és karmester vette pártfogásába; 1996-ban Bécsben újból találkoztak. Egy hétig dolgoztak Edward Elgar hegedűversenyén, amelynek az az érdekessége, hogy Menuhinnal annak idején maga Elgar vezényletével készült erről felvétel. Ahogy korábban Ida Haendel, Yehudi Menuhin is kollégájának tekintette Davidet, zsenge kora ellenére. A bécsi Wiener Musikverein grandiózus Aranytermében teljes sikert arattak az előadással. Nemcsak a kritikusok lelkesedtek érte, hanem Menuhin is úgy áradozott Davidről, mint "generációja legnagyobb hegedűművészéről".

EMBERFELETTI TELJESÍTMÉNY, FÁJDALMAK

Az ezután következő események fordulópontot jelentettek az életében. David édesapja és a "Deutsche Grammophon" kiadó megállapodtak a következő albummal kapcsolatban: Paganini 24 capricciójának felvételében. A kiadó képviselői lelkesedtek az édesapa javaslatáért, de nem tudták, hogy David ekkor még csak hármat tudott a 24-ből, és nem volt hegedűtanára, vagy mentora, ezzel szemben volt rá szűk két hónapja, hogy megtanulja a maradék 21-et, amelyek a legnehezebben eljátszható, virtuóz hegedűdarabok közé tartoznak, manapság is minden hegedűs számára nagy kihívást jelentenek. A 16 éves David hatalmas elszántsággal és megszállottsággal kezdett el éjjel-nappal gyakorolni. Saját határait felfedezve egészen odáig ment, ahol a teste már fellázadt az állandó terhelés ellen. Hát- és vállproblémái lettek, porckorongsérvet kapott, és a végén már az ujjai sem akartak engedelmeskedni neki. Mindezek ellenére a CD-felvételeken ismét nagyszerű teljesítményt nyújtott, Bruno Canino zongorakíséretével. Az album a tervek szerint, 1997 áprilisában jelent meg "Paganini Caprices" címmel.

A kritikusok, mint mindig, most is lelkesek voltak. Egészségügyi problémái miatt David félt fellépéseket lemondani, nehogy csalódást okozzon a szüleinek, a kiadónak, vagy a közönségének. Időközben erős fájdalmai állandósultak hegedülés közben, amelyeket kezdetben még elhallgatott. Ismét turnézni indult világszerte. Így jutott el a Müncheni Filharmonikusokkal Zubin Mehta vezénylete alatt koncertezni Delhibe és Mumbaiba, az India függetlenségének 50. évfordulója alkalmából zajló ünnepségekre. Zubin Mehta karmester is dicsérte Davidet és tudását a közös munka után.

Ezután Izraelben, Oroszországban és Dél-Amerikában lépett fel, 17 éves fejjel 90 koncertet tudhatott maga mögött az év során, miközben megszállottan készült napi 8 óra gyakorlással a fájdalmai ellenére. De lassanként elvesztette azt az örömöt, amit a játék okozott neki. Azonban tette a dolgát továbbra is, hogy az összes elvárásnak megfeleljen.

A KÍVÜLÁLLÓ

Véget értek a magántanulói évei és állami gimnáziumba került. Nehezen illeszkedett be, hiszen koncertkörútjai miatt nem tudta megismerni osztálytársait. A hegedülés mellett az éremgyűjtés lett a hobbija. A szabadidős tevékenységekről is le kellett mondania, maximum a bátyjával és annak barátaival focizott a kertben. Ennél többet nem engedtek a szülei, nehogy megsérüljön a keze. Addig fajult ez a fajta aggódás a részükről, hogy David két alkalommal is kapott Gameboy-t, de egyszer sem tarthatta meg. A számítógépes játékok is tabunak számítottak, hiszen a billentyűzet, az egér és a joystick használata megerőltetheti a kezet. Osztálykirándulásokon sem vehetett részt,a sítábor is igen sok veszélyt rejtett magában.

A normál iskola látogatása más zenei irányzatokkal is megismertette: a rock-, a metál-, a popzenével, a hiphoppal. Egyik haverjától születésnapjára egy Queen CD-t kapott, az "A Night at the Opera" címűt. Ez volt az első nem klasszikus zenei CD-je. Elcsodálkozott azon, hogy a Queen hogyan vegyíti a dalokban a klasszikus zenei elemeket. A klasszikus zene mellett megszerette a könnyűzenét is, miközben új tónusokat fedezett fel a hegedűjén: ezzel elvetette a crossover, azaz a műfajkeverő zeneirányzat iránti lelkesedésének első magvait.

LÁZADÁS ÉS ÚTKERESÉS

Érettségi után benne is felmerült a hogyan tovább kérdése. Kétségei támadtak azzal kapcsolatban, hogy vajon továbbra is hivatásos zenész akar-e lenni az összes következménnyel együtt. Iskolatársainak köszönhetően megismert egy másik életet is, és világossá vált számára, hogy eddig aranykalitkában élt, állandó, nagyon magas elvárásoknak megfelelve. Plusz a hegedülés okozta örömöt is elvesztette már, a fizikai fájdalmakról nem is beszélve.

Úgy döntött, zenei tanulmányokba kezd, hogy kiderüljön, egyáltalán szeretne-e a pályán maradni. Legszívesebben bátyjához költözött volna, aki éppen a Harvardon tanult jogot. David a New York-i, híres-neves Juilliardra akart járni. A szüleit megrémítette a hír, nem értették, miért akar zenét tanulni, amikor már így is sikeres karriert tudhatott magáénak. Kompromisszumot kötöttek: tanuljon zenét, de ne New Yorkban. Mivel még szerződés kötötte néhány koncertre és albumra, úgy döntöttek a szülők, hogy a londoni Royal School of Music intézményt látogassa.

David beiratkozott, Londonba költözött és elkezdte a tanulmányait, amelyeket azonban nem vett túl komolyan. Az első félév tananyaga untatta, és lógott az órákról. Egyszerűen elege lett a hegedűből és a zenéből, és más egyetemekre is jelentkezett, hogy valami teljesen mást tanuljon. Zenei tanulmányai helyett a londoni éjszakai életbe vetette bele magát, megismerkedett a popzene különböző irányzataival is. A hegedülésre azonban rá kellett szánnia magát, mivel még mindig voltak letudandó koncertjei. A szomszédok "nagy örömére" muszáj volt gyakorolnia, akik sérelmezték a hangos felkészüléseket. David egy rizikós megoldást talált: éjszakánként az egyetem termeit használta. Az iskolavezetés ennek a szabálysértésnek és a hiányzásoknak következtében eltanácsolta az intézményből. Egy további esemény is hozzájárult ahhoz, hogy David kijózanodjon - egy barátja halála után lett világos a számára, hogy mit is akar: hegedülni és zenélni, de a maga módján. Londonban már nem volt lehetőség a számára, Aachenbe meg nem akart hazamenni.

Visszatért az eredeti tervéhez: New York - már csak az volt a kérdés, hogyan? Tanácsért fordult ahhoz a személyhez, aki évekkel azelőtt ezekkel a szavakkal adta meg neki az email-címét: "Ha egyszer szükséged lesz tanácsra, jelentkezz!" A világhírű hegedűművész, Itzhak Perlman volt az, aki saját tapasztalatból tudta, mit jelent, ha valakire gyermekként ráragasztják a "csodagyerek"-címkét, és milyen nehéz ettől megszabadulni. A válasza David számára egyszerű volt: "Menj New Yorkba - és amikor már ott vagy, rögtön be is iratkozhatsz a Juilliardra. Éppen elfogadtam ott egy tanári állást és szívesen látlak a mesterosztályomban. De nem kerülheted el a normál felvételi eljárást!"

David az Egyesült Államokba repült; a szüleinek azt mondta, hogy meglátogatja a bátyját Bostonban - ez valóban így is történt, de azután New Yorkba ment a Juilliard School felvételi vizsgájára. Hatalmas hóvihar volt, és a busz késése miatt öt perccel az időpontja előtt ugrott ki az épület előtt a taxiból. Bemelegítés nélkül állt a bizottság elé, de a kellemetlen körülmények ellenére bravúrosan helytállt és felvételt nyert Itzhak Perlman mesterosztályába.

Szülei hamar megtudták a dolgot, mivel a postaládába érkezett a intézmény felvételt igazoló értesítése. Megpróbálták lebeszélni róla, mert már komoly karrierrel, hírnévvel, lemezszerződéssel rendelkezett. De David már hajthatatlan volt, és életében először hozott komoly döntéseket: felmondta az összes szerződést a menedzsmentjével, az ügynökségével és a lemezkiadóval, valamint lemondta az összes koncertjét. A szülei csalódottak voltak és nem támogatták tovább pénzügyileg David tanulmányait. De őt ez sem tántorította el.

NEW YORK, NEW YORK

Az 1905-ben alapított Juilliard School  az ország legfontosabb zenei konzervatóriumaihoz tartozik. A felvételi vizsga a legnehezebbek közé tartozik, és a tandíj sem alacsony, de komoly befektetés a jövőbe. Sok itt végzett hallgató vált nemzetközileg elismert művésszé: például Robin Williams (színész), Kevin Kline (színész), Miles Davis (jazz trombitás, zeneszerző), Nigel Kennedy (hegedűművész), John Williams (filmzeneszerző).

Maga Itzhak Perlman is itt végzett, és jelenleg docensként nagy gonddal, saját maga választja ki tanítványait. Általában egy docens a Juilliardon 40-50 tanítvánnyal foglalkozik, Itzhak Perlman azonban, ismertsége okán egyszerre csak 3-4 hallgatóval dolgozik. David egyike volt a kiválasztottaknak, amire a mai napig nagyon büszke. Hamar különleges tanár-diák-kapcsolat alakult ki kettejük között, hála David addigi zenei karrierjének és annak, hogy évfolyamtársaihoz képest magasabb szinten állt. Itzhak Perlmannek nem a hangszeren való játékot kellett megtanítania neki, mert David technikai tudása már kiforrott volt. De voltak még korrigálandó területek: a játék közbeni helytelen testtartás, amely a túlterhelés mellett a porckorongsérvhez is vezetett. Egy szakértő orvos kezelésének köszönhetően David évekig tartó fájdalmai végre megszűntek. Az orvos és a tanár javaslatára elkezdett sportolni, hogy megerősítse a hát-, a váll- és a nyakizomzatát.

A Juilliardon zeneszerzéstant és zenelméletet is tanult, és végre megkapta azt a mélységű tudást, amelyre vágyott. Megtanult elemezni és igazán megértette, amit eddig ösztönösen játszott. A többi hallgatóhoz hasonlóan ritmusgyakorlaton és szolfézsórákon vett részt, és évek óta először újra rendszeresen ellenőrizték a lépéseit.

Nagy szorgalommal és komolysággal, teljes lelkesedéssel vetette bele magát tanulmányaiba. Újra felfedezte a zene világát, és egy év múlva már nemcsak napi félórára vette ki a hegedűjét a tokból, hogy be ne rozsdásodjon, hanem mert felébredt benne a hegedülés iránti vágy. Ismét annyi öröme telt benne, mint gyermekévei alatt, és saját zenét kezdett komponálni. Amikor megtudta, hogy a Juilliard egy zeneszerzői versenyt rendez, részt vett rajta egy fúgájával, amelyet példaképe, Johann Sebastian Bach stílusában írt meg. Megnyerte a versenyt.

De nem minden ment olyan simán New Yorkban, mint a tanulás. Most először kellett a saját lábára állnia, plusz évi 30 000 euróba került a tandíj. Mindenféle munkát elvállalt, mivel tanulmányai elején koncertezni nem akart menni, nehogy kirúgják hiányzásai miatt. Éjszakába nyúlóan dolgozott pultosként, pincérként, könyvtárosként, eladóként egy ruhaüzletben, kávézóban tejhabkészítőként, sőt még óránkénti 6 és fél dollárért egy parkolóház mellékhelyiségeit is takarította. Keményen dolgozott, de szabad volt.

Minderről a közönség és a kritikusok nem tudtak semmit. Azt sem tudták, hogy a "Deutsche Grammophon" kiadónak, a szerződések felbontása ellenére, még tartozott két albummal. Annál jobban csodálkoztak, amikor 2001 októberében megjelent David új CD-je, a "Violin Concertos". Még 17 évesen vette fel Mikhail Pletnev vezényletével az Orosz Nemzeti Zenekarral a Csajkovszkij és a Conus hegedűversenyt Moszkvában. Habár már akkoriban vívódott a jövőjét illetően, a játéka szenvedélyes és egészen elsőosztályú volt a kritikusok szerint. Néhányan közülük mégis csodálkozva fogadták az albumborítót, hiszen az egykori csodagyerekből felnőtt férfi lett. A lemez, a jó kritikák ellenére nem hozta meg a kívánt sikert. Ugyanígy járt 2002 decemberében a következő, egyben az utolsó album, a "Pure Classics" is, amely Davidet a kiadóhoz kötötte. Valójában utóbbi nem új anyag volt, hanem válogatás az eddigi lemezekből.

Még 1999-ben Berlinben a Rundfunk-Sinfonieorchester zenekarral lépett fel, rendkívül nagy sikerrel. Mindez azt eredményezte, hogy meghívást kapott a hannoveri Expo 2000 elnevezésű világkiállításra.

A CROSSOVER KEZDETE

New York, a tanulmányok, a normális élet és az új barátok megváltoztatták Davidet. Fiatal felnőttként mindazt behozta, ami kimaradt a tinédzserkorából. Kísérletezett ruhákkal, hajviselettel, tetoválásokat csináltatott, kontaktlencsére cserélte a szemüvegét, és különböző stílusokat próbált ki: hol feketére festett hajat és gót stílust, hol ismét hip-hop, vagy heavy metál irányzatot. Évfolyamtársaival és barátaival hétvégente a klubokba járás alkalmával mindig újabb zenei irányzatokat fedezett fel. Elkezdett kísérletezni a hegedűvel és a szórakozóhelyeken hallott kedvenc számait kezdte játszani. A jazz-szakos évfolyamtársaitól megtanult rögtönözni. Mindenféle zenei stílust gyakorolt, felfedezte, hogy sok hasonló van bennük és elkezdte egymással kombinálni őket.

2002 telén vált számára világossá, mit is lehet mindezzel kezdeni. A BBC "Night of the Proms" rendezvénysorozatának szervezői meghívták Davidet a turnéra. A koncertek során a rock- és a klasszikus zene találkozott egymással, azaz rock- és popdalokat "nemesítettek" klasszikus hangszereléssel és ezeket a feldolgozásokat zenekar adta elő élőben a színpadon, a meghívott pop-, rocksztárokkal együtt.
Emellett klasszikus műveket is előadtak, amelyeket szintén örömmel fogadott a közönség. Általában 500 ezer ember látta a "Night of the Proms" koncerteket az európai turné során. David lelkesedett az ötletért is igent mondott, elvégre érett zenészként mutatkozhatott be a nagyközönség előtt, és így a 2003-ban 1,5 millió dollárért megvásárolt, 1772-ben készült Giovanni Battista Guadagnini hegedűjét is finanszírozni tudta (2007 decemberéig fizette a részleteket).

Így indult David turnézni Európában olyan együttesekkel és énekesekkel, mint a Simple Minds, az Alphaville, vagy John Miles, és összesen körülbelül 600 ezer koncertlátogató előtt lépett fel. A műsor alatt legelőször John Miles-t kísérte, aki a Korgis-tól az "Everybody's Got to Learn Sometime' című dalt énekelte. David rögtönözte a dallamot, úgy, ahogyan a jazz-szakos évfolyamtársaitól tanult improvizálni, és így a dal intenzívebb hangzást kapott. A közönség lelkesen fogadta, és David játéka után mindig tapsolt a dal közben is. Az est következő műve teljes egészében az övé volt, miután a műsorvezető átadta neki a színpadot: a Beethoven hegedűverseny 3. tétele közben tündökölt és a szólórészei után is állandó volt a taps. Észrevehetően felszabadultan muzsikált, mindenféle nyomás nélkül, mosolyogva állt a színpadon, és láthatóan nagyon élvezte az egészet. A műsor közbeni szünet után ismét elbűvölte a közönséget egy zeneadaggal: Saint-Saëns "Dance macabre" és Monti "Csárdás" című művei után állva ünnepelték. Sőt, a "Csárdás" alatt végig hallatszott az ütemes tapsolás. Amikor pedig a végén letérdelve játszott, kitört az üdvrivalgás. Az est végére a koronát az összes fellépő közös fellépése tette fel, a Beatlestől a "Let it Be" volt hallható - ezt is tapsvihar követte.
De nemcsak a közönség volt elragadtatva, a média felfedezte az elveszettnek hitt egykori csodagyereket, és az egekig magasztalta a fellépését; ugyanakkor megdöbbent az imidzsváltás miatt is: David nem klasszikus koncertöltönyt hordott, hanem szakadt farmert, tornacipőt, csíkos inget és a fején egy sapkát. Lazán, hanyagul és lezseren érezte magát jól a színpadon; a tinédzserkori, összeszorított ajkakkal erőltetett mosoly is már a múlté volt.

Éppen ez eredményezett a számára még egy jövedelmező mellékállást: egy party alkalmával megszólította egy ügynök, és megkérdezte, lenne-e kedve modellként dolgozni. David igent mondott, és új mellékállásában sok öröme tellett, újabb barátokra tett szert, és kellő mennyiségű elismerésben részesült, amikor például a divathéten márkás holmikban vonult a kifutón. Ezenkívül elmondása szerint rájött, hogy a divatvilágban vannak a legőrültebb bulik, amelyek néha vad tréfákkal végződnek a Broadway-en. Ez a "vad" élet természetesen nem határozta meg David mindennapjait, hiszen ennél sokkal jobban a szívén viselte a tanulmányait. Hétköznap fegyelmezetten dolgozott, hogy meglegyenek a feladatai, és ne jusson arra a sorsra, mint Londonban.

A "Night of the Proms" esemény közben szerzett tapasztalatai és a baráti köre révén megélt zenei hatások mind jobban afelé a gondolat felé terelték, hogy a komolyzenét vegyítse a könnyűvel. Érezte, hogy ez nagy zenei kihívás, ugyanúgy, mint egy új, fiatal közönséget a klasszikus zenének megnyerni. Visszagondolva egykori klasszikus koncertjei közönségének átlagéletkorára - senki vele egykorút nem látott közöttük. A "Prom" rendezvénynek köszönhetően viszont felismerte, hogy úgy lehetséges fiatalokat megnyerni a klasszikus zenének, ha a környezet laza és lezser marad - tehát, teljesen ellentétben a komolysággal és a merevséggel, amely egy "normál" klasszikus zenei koncert jellemzője. Ezekkel az elképzelésekkel állt össze a crossover, a műfajkeverő koncert ötlete. David laza légkörben szeretett volna komolyzenét játszani, és emellett rock- és popzenét klasszikus köntösbe öltöztetni. Azt az örömöt akarta a közönségnek átadni, amit a zene okozott neki. Ezzel nemcsak a karrierje újraindításához talált rá a nagy tervre, hanem motivációt is talált a munkához, amely segítségével ismét bemutatkozhatott művészként is.

Előtte azonban a záróvizsgákkal kellett törődnie, amelyeket végül 2004-ben tett le, és a tanulmányait a Juilliardon kitüntetéssel végezte.

AZ ÁTTÖRÉS

Elég hamar rá kellett jönnie, hogy a zenei világ nem várt rá, amíg ő New Yorkban tanult. A zsebében volt ugyan a világ egyik legrangosabb zeneiskolájának a diplomája, de már évek óta nem volt lemezszerződése, és a csodagyerek-státusszal sem ment már semmire. Semelyik koncertszervező, akinél a crossover-tervével megjelent, nem volt lenyűgözve az ötlettől. De David nem hagyta magát és tovább próbálkozott, újra és újra megjelent kisebb ügynökségeknél is, miközben magánrendezvényeken csupán néhány ember előtt játszott, hogy megkeresse a mindennapi betevőt - mindig azzal a reménnyel, hogy valaki a jelenlévő vendégek közül érdekelt a zeneszektorban. A kitartásának hála, eljutott a londoni lemezkiadó, a "Decca" képviseletéhez, akiket végül meg tudott arról győzni, hogy vállalják a crossover-albumának kiadását. Nem lelkesedtek annyira az ötletért, mint ahogyan David, és ezt egyértelműen a tudtára is adták. Habár felvették az anyagot, először mégis a fiókban kötött ki, és nem jelentették meg.

Nem maradt más hátra, mint tovább folytatni a koncertezést. Lassacskán híre ment, hogy az előadásai különlegesek, és a lelkes közönség keltette szóbeszéd megtette a hatását. A 2006-os és a 2007-es évben a koncertek időpontjai egyre szaporodtak az Egyesült Államokban, de mindenekelőtt Ázsiában, és végül a zeneipar is észrevette az állandó érdeklődést és David közkedveltségének mértékét.

Egy nap jelentkezett a berlini DEAG koncertszervező cég Davidnél, szerződést kötött vele, és gondoskodott arról, hogy kapjon a "Decca"-nál egy exkluzív szerződést. Így 2007 márciusában megjelent a már felvett anyag is, "Free" címmel - habár nem Németországban. Az album 11 dalt tartalmazott, amely színes egyveleget kínált klasszikus művekből, filmzenékből és musical számokból - három saját szerzemény mellett. Noha a "Free" nem volt átütő siker, megadta a lehetőséget Davidnek, hogy az új imázsával a "vonzó klasszikus lázadó" képében mutatkozzon be. Az album dalai részben még egyszer feldolgozásra kerültek, és a DEAG 2007 novemberében "Virtuoso" címmel dobta a német piacra. A DEAG a reklámozás mellett több tévés fellépést is szervezett David számára, amelyek tovább fokozták az ismertségét.

2007 őszén kiválasztotta a Montegrappa (Montblanc) cég, hogy legyen a nagykövete az újonnan piacra dobott tollaiknak, a "Tributo ad Antonio Stradivari" kollekcióból. Az események Rómában, New Yorkban, Hong Kongban, Berlinben és Londonban zajlottak.

BALESET ÉS TELTHÁZ

2007. december 27-én olyasmi történt, ami minden hegedűs rémálma: a londoni Barbican Centerben adott koncert után gyorsan összepakolta a holmiját, mivel a családjával ment enni. Esett az eső és vizes volt a kijáratnál lévő kőlépcsősor - plusz David sietségében magán hagyta a koncertcipőjét. Elcsúszott a lépcsőkön és ráesett a hegedűtokjára, amely a hátán volt, majd így csúszott tovább lefelé. A sokkon kívül semmi baja nem lett, de ugyanezt nem lehetett elmondani a hegedűjéről. A tokot kinyitva fény derült a kárra: a hegedűtető több helyen is jelentős mértékű repedést szenvedett, ilyen állapotban már nem lehetett játszani rajta. David később így írta le a pillanatot: "Olyan volt, mintha elvesztettem volna egy barátomat." Guadagnini-hegedűjét egy New York-i mester javította meg, hét hónapba és 60 000 angol fontba került.

De ez a szörnyű eset sem tarthatta őt vissza, a média állandó és mind gyakoribb jelenlétének köszönhetően egyre ismertebb lett; a koncertjei utáni érdeklődés egyre csak nőtt, és mindez nem sokkal azután, hogy az egykori lemezkiadó cége szerint a crossover-tervei nem hoznak majd számára sikert. A DEAG viszont örülhetett, hiszen a 2008-as év elején zajló németországi koncertek mind teltházasak voltak, és a nagy érdeklődés miatt nagyobb csarnokokba kellett áttenni őket. Ugyanez történt David klasszikus koncertjeivel is, amelyek közönségének átlagéletkora sokkal alacsonyabb lett, ellentétben az azelőtt tíz évvel megrendezett koncertjeihez képest - ezzel a terve, miszerint a crossover segítségével fiataloknak csinál kedvet a komolyzenéhez, úgy tűnt, mindenféle negatív jóslat ellenére bevált. Az előadásait viszont a szigorúan klasszikus szemléletűek kritizálták, és a sajtóban nagyobbrészt nem pozitív volt a megítélésük.

Minden kritika ellenére David továbbra is helytállt a színpadon klasszikus zenészként: 2008 elején például az Izraeli Kamarazenekar karmesterének meghívására, a Classical Brit Awards díjkiosztón, Milena Chernyavska zongorista szólóest-sorozatán és a svájci Verbier fesztiválon is fellépett.

NEMCSAK A LEGSZEBB, A LEGGYORSABB IS

2008. május 28-án sikerült egy rekordot megdöntenie, holott nem vette túl komolyan a dolgot. Ettől kezdve azonban a média Davidet nemcsak a "legjobban kinéző", hanem a "világ leggyorsabb hegedűse" címmel is emlegette. A brit BBC "Blue Peter" című gyermekműsora számára bemutatta a hangszerét, és Rimszkij-Korszakov "A dongó" című művét játszotta el 66,56 másodperc alatt - a Guinness Rekordok Könyvének jelenlévő képviselői még az adásidő alatt megerősítették, hogy új világrekord született. Ez azt jelentette, hogy egy másodperc alatt 13 hangot játszott le. December 20-án a "Guinness World Records: Die Größten Weltrekorde" című show közben sikerült még ezt az eredményt is megdöntenie 65,26 másodperccel. A rekordot 2010 áprilisáig tudhatta magáénak. A következő években a média által ráragasztott címkéket humorral fogadta, és mindig elmondta, hogy ezeket a rekordokat csak a vicc kedvéért próbálta megdönteni - ennek ellenére a mai napig előkerülnek a médiában.

2008-ban alig volt valamilyen tévéműsor, amiben ne szerepelt volna, és meg ne osztotta volna a közönséggel a zenével kapcsolatos elképzeléseit. A GQ magazin zene kategóriában az "Év Férfijának" választotta, emellett további díjaknak is örülhetett: például a zene iránti elkötelezettsége által elnyerte a rangos Klassik-Echo díjat a "Klassik ohne Grenzen" (klasszikus zene határok nélkül) kategóriában, és a gálán fel is léphetett. Mindez napokkal az új albuma, az "Encore" előtt, amely 2008. október 24-én jelent meg.

2008-ban és 2009-ben az UNESCO nagykövete volt.

A rajongók lelkesedése és támogatása adta neki újra és újra az erőt a további munkához. A karrierje tovább ívelt felfelé, és már nemcsak klasszikus zenében tevékenykedő művészek kérték fel közös munkára. Dolgozott többek között Olli Dietrich-hel ("Ich hab keine Tränen mehr"), Jonathan Ansell-lel ("Parla piu piano"; "Se"), Lene Siellel ("You raise me up"), vagy Hacken Lee-vel ("Paper Wedding").

Crossover terve továbbra is nagyon jól működött; a 2009-es év elejének teltházas koncertjei is ezt bizonyították. Január 14-én a berlini Tempodromban zajló egyik koncertje közben meglepetés várta a színpadon: a "Virtuoso" és az "Encore" című albumai arany-státuszt értek el 100 ezer eladott példánnyal, így a színpadon két aranylemezt is kapott. Két előadás is volt a Tempodromban, amelyek 2009 szeptemberében jelentek meg DVD-n, "Live in Private & in Concert" címmel.

Január 24-én egy egész futballstadion tombolt: Sinsheimben a Rhein-Neckar-Arena stadion megnyitóján volt meghívott vendége a meglepetésre feljutott TSG Hoffenheim egyesületnek, és a farkasordító hideg ellenére eljátszotta a csapat indulóját - ezzel meghódította a jelenlévő focirajongókat is. További "szokatlan" fellépések következtek a 2009-es év során, például Mallorcán egy AIDA hajó keresztelője, és Angela Merkel kancellár meghívására a Német Szövetségi Köztársaság fennállásának 60. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen való részvétel.

A Banana Republic és a Sony termékeinek reklámozása után újabb felkérést kapott: 2009-ben az s.Oliver új ruhakollekcióiban állt modellt.

Európa után Amerikát is meg akarta hódítani a crossover műfajjal. Az "Encore" albumot "David Garrett" címmel megjelentette az Egyesült Államokban, majd egy többhetes turné következett néhány héttel később.

KLASSZIKUS SIKER

Közben szakított időt egy új album felvételeire is. Egy teljesen klasszikus lemez született "Classic Romance" címmel, amely 2009. november 6-án jelent meg, és Mendelssohn hegedűversenyei is hallhatóak voltak rajta David tolmácsolásában. Sikerült egy hihetetlen dolgot elérnie: a "Classic Romance" album klasszikus, teljesen instrumentális lemezként a német listákon a negyedik helyet érte el - egy megdöbbentő siker, amely azt eredményezte, hogy alig két hónap alatt aranylemez lett. Így nem csoda, hogy 2010 októberében a Klassik Echo-gálán az "Év Bestsellere" díjjal tüntették ki; ez egy kis elégtétel volt azok számára, akik szemrehányóan úgy nyilatkoztak, hogy David hanyagolja a klasszikus zenét.

Évente legalább egyszer szóló koncertkörútra ment különböző rendezvények és zenekarok meghívására, és tisztán klasszikus előadásai teltház előtt zajlottak, jórészt a crossoverrel megnyert új közönségnek köszönhetően.

Alig tudott szabadulni a média és a koncertszervezők felkéréseitől. Szerepelt a Günther Jauch vezette "Legyen Ön is milliomos!" különkiadásában, a KiKa csatorna "Dein Song" projektjének egyik pártfogója volt, amelyben gyerekek kaptak lehetőséget arra, hogy művészek segítségével saját szerzeményeiket felvegyék.

Albumait úgy vitték, mint a cukrot - a "Virtuoso" és az "Encore" 2010 elejére egyenként platina minősítést ért el, azaz 200 ezer eladott példánynál járt. Ez tisztán hangszeres lemezek esetében abszolút rekordnak számított. Január 30-án Berlinben díjat kapott a Goldene Kamera gálán "Legjobb nemzetközi zene" kategóriában.

2010 elején az "Art on Ice" című sportrendezvényen lépett fel Svájcban, hangszeresen kísérte a korcsolyázókat. Egy jótékonysági koncert következett, Christian Wulff elnök "Jedem Kind ein Instrument" (minden gyereknek egy hangszert) nevű alapítványának javára. Ebből az alkalomból David is, és a zenekar is a karmesterrel egyetemben lemondott a gázsijáról, és 2010 szeptemberében a Kölni Filharmonikusok székházában teltház előtt lépett fel.

Július 20-án jelent meg új crossover albuma, a "Rock Symphonies", és a "Rock Symphonies - Open Air Live" című DVD-siker is, amely a júniusban a berlini Wuhlheidében lezajlott koncert felvételeit tartalmazta. Az albumhoz kapcsolódó turné állomásai 2010-ben és 2011-ben Németországon, Ausztrián, Svájcon, az Amerikai Egyesült Államokon, Skandinávián, Olaszországon és Anglián keresztül vezettek.

Szintén 2010-ben került a boltokba Rock Symphonies nevű parfümje.

Ősszel a United Nations szegénység ellenes mozgalmát támogatta, és a "Mit Dir sind wir viele!" kampány egyik képviselője volt Benno Fürmann színész mellett.

A Guadagnini-hegedűjén kívül nem volt más hegedű a saját tulajdonában - kölcsönözte a nagy értékű hangszereket. 2010-ben azonban nagy öröm érte: édesapja aukciósházán keresztül sikerült megvásárolnia az 1716-ban készült "Ex A. Busch" Stradivarius hegedűt. A csoda 5 millió euróba került.

A klasszikus koncertjei iránt is egyre erősödött a nemzetközi érdeklődés; 2011-ben ismét meghívták a Verbier fesztiválra, ahol a zongorista Julien Quentinnel, a szólókoncert partnerével, és a fesztivál zenekarával lépett fel.

Márciusban már nemcsak a Echo Klassik, hanem az Echo gálán is győzelmet aratott: övé lett a "Legjobb hazai pop/rock művész" díja; valamint a legsikeresebb zenei DVD díja is. 2011. április 7-én elismerésben részesült: megkapta Nordrhein-Westfalen/Észak-Rajna-Vesztfália német tartomány szolgálati kitüntetését.

Június 16-án leleplezték a viaszszobrát a berlini Madame Tussaud's panoptikumban. Ősszel tiszteletbeli zsűritag volt az "Internationaler Musikwettbewerb Köln" című versenyen, amelyet a kölni tánc- és zeneművészeti főiskola rendezett.

A következő albuma ismét klasszikus volt - a "Legacy" 2011. november 4-én jelent meg, és Beethoven hegedűversenye, valamint Fritz Kreisler műveinek feldolgozásai voltak hallhatóak rajta. A lemez megjelenése után néhány nappal vált valóra a focirajongó David számára egy gyerekkori álma: hamburgi Imtech Arenában a német-holland meccs előtt eljátszhatta a nemzeti himnuszt.

A "Legacy" rendkívüli sikert aratott: a lemez rögtön a megjelenése után a 6. helyet érte el a slágerlistán, és ezzel a legmagasabb helyen nyitott a német zene történetében klasszikus-instrumentális albumként.

December 5-én a Royal Variety Performance-en is játszott.

A "Legacy" album is begyűjtötte az "Év Bestsellere" díjat a 2012-es Klassik-Echo gálán, és hamar aranylemez lett. Január 13-án jelent meg a "David Garrett – Legacy: Live in Baden-Baden" DVD.

2012. május 19-én az UEFA Bajnokok Ligájának döntőjében Jonas Kaufmannal lépett fel.

Áprilisban, és folytatásként ősszel, "Rock Anthems" turnéjával járta az Egyesült Államokat és Németországot, szólóesteket adott Julien Quentinnel, és a világ minden táján eleget tett a felkéréseknek egy-egy klasszikus vendégszereplés erejéig.

2012. október 12-én jelent meg "Music" című crossover albuma, amely zeneileg addigi legsokoldalúbb munkája volt. Majdnem minden korszakból és műfajból származó különböző műveket vegyített össze és dolgozott fel - Johann Sebastian Bach két csembalóra írt versenyműveitől kezdve a "Sandstorm" című techno-himnuszig. November 2-án kiadták a "Music – Live in Concert" DVD-t is.

AZ ÖRDÖG HEGEDŰSE

2012 nyarán kezdődtek meg első filmjének forgatási munkálatai. A "Der Teufelsgeiger/The Devil's Violinist" című moziban a híres-hírhedt itáliai hegedűvirtuóz, Niccolò Paganini bőrébe bújt. David kezdetben a film zenéjének megírásával foglalkozott, és közreműködött a forgatókönyvírásban is, majd végül ő játszotta el az "Ördög hegedűse" néven is emlegetett zseni szerepét.

A film többek között Bécsben és a müncheni Bavaria filmstúdióban készült, Bernard Rose rendezésében. A szerep kedvéért sötétre festették David haját, hogy ne kelljen parókát viselnie, és a zenés jeleneteket élőben játszotta a kamerák előtt.

2012 őszén újra sokat láthatta a német közönség a tévében, a "Music" album népszerűsítése okán, mielőtt szeptember 11-én Lipcsében elindult volna az új turné. Végigkoncertezte Németország, Ausztria és Svájc legnagyobb csarnokait; az utolsó állomás 2012. november 28-án Brémában volt.

Közben október 14-én a "Legacy" album is kiérdemelte a 2011-es "Év Bestsellere" díjat a Klassik-Echo gálán.

2012 végén David a "José Carreras Leukémia Alapítvány" nagykövete lett, és támogatta az "Ich will Europa" kampányt is. A Thomas Sabo ékszercég arca lett az új, "Rebel at Heart" kollekció megjelenésekor. Egyébként is szívesen hordta korábban ezeket az ékszereket, így megfelelő alanynak bizonyult.

2013. március 21-én ismét díjat kapott az Echo gálán, "Legjobb hazai pop/rock művész" kategóriában. Március 22-én pedig megjelent a "14" című albuma, amelyen 1995-ös felvételek hallhatóak.

Ősszel került a német mozikba a "Der Teufelsgeiger" című film, amelynek világpremierje a müncheni Mathaeser Filmpalastban volt október 24-én. A film zenéje "Garrett vs. Paganini" címmel jelent meg, David két saját szerzeményével, a Nicole Scherzingerrel hallható "Io Ti Penso Amore" és az Andrea Bocellivel felvett "Ma Dove Sei" című dalokkal.

November 14-én a rangos Bambi-díjat kapta meg, "Klassik" kategóriában.

Az Audi felkérte autóinak népszerűsítésére.

2014. február 17-én Rómában debütált David Paganini-filmje, majd Genova következett. Utóbbi város azért nevezetes, mert Paganini itt született. A filmpremierek mellett David sajtótájékoztatókon vett részt, és Genovában a Paganini-hét keretein belül a Teatro Carlo Felice nevű színházban David koncertet adott (Johannes Brahms: hegedűverseny, D-dúr, op. 77; 1. szimfónia, c-moll, op. 68), amelyet február 20-án élőben is lehetett nézni az interneten. A műsor közbeni adatok szerint 80 országból kísérték figyelemmel.

Márciusban a "Music" album promóciós turnéja indult el az Egyesült Államokban.

Április 11-én került a német boltokba a "Der Teufelsgeiger" DVD; április 14-én az Egyesült Királyságban is megjelent a "Garrett vs. Paganini" album, amely ott a "Caprice" címet kapta.

Május 9-től a Verbier Fesztivál Kamarazenekarával indult klasszikus zenei turnéra Németországon, Ausztrián és Svájcon keresztül. A hónap végéig 16 koncertet adott, többek között a Berlini Filharmónia, a frankfurti Régi Opera és a bécsi Konzerthaus épületében. David az ifjúsági zenekart maga választotta ki kíséretnek. A koncertprogram olyan műveket tartalmazott, mint Mozart "Figaro házasságának" nyitánya, Vivaldi "A négy évszak" című műve, valamint Niccolò Paganini, Domenico Scarlatti, Fritz Kreisler és egyéb művészek darabjai.

Júniusban Japán került sorra: debütált a "Der Teufelsgeiger" az ottani mozikban, a filmzene pedig a CD-boltokban - David pedig a 2006/2007-es évi ázsiai klasszikus diadalmenet után először adott crossover koncerteket Japánban, Tajvanban és Dél-Koreában.
Alig pár nappal a vége után fellépett az évente megrendezésre kerülő "Kissinger Sommer" fesztiválon, amely Németország egyik legrangosabb klasszikus zenei rendezvénye 1986 óta. A Cseh Filharmonikusokkal adta elő Vivaldi: "A négy évszak" című művét, amelyet ráadásként Bach "Sarabandéja" követett. A főpróbára ezúttal is, akárcsak az előző évben, több mint 600 diákot hívtak meg a Regentenbau Max Littmann-nagyterembe, hogy ingyen figyelhessék meg az előkészületeket és tanulhassanak belőle.

Június 30-án került a boltokba egy 5 CD-s kiadvány, a "David Garrett - The Early Years". Az összes album, amit David  1995 és 1997 között a "Deutsche Grammophon" számára felvett, először jelent meg egy szettben.

KLASSZIKUS FORRADALOM

Október 4-én startolt Frankfurtban új, "Classic Revolution" Tour 2014 nevű koncertkörútja, amelyen vadonatúj számokat mutatott be.

24-én jelent meg nagy sikert arató új klasszikus zenei albuma, a "Timeless - Brahms & Bruch Violin Concertos". Zubin Mehta vezénylete alatt az Izraeli Filharmonikus Zenekarral került felvételre a romantika két legfontosabb hegedűversenye, 2013 decemberében. David ezt az albumot karrierje egyik mérföldkövének nevezi.

Október 22-én a rajongók megszavazták a Hammerstein cipőmanufaktúra oldalán a Legjobban Öltözött Férfinak 2014-ben, de ami ennél sokkal fontosabb: 26-án bezsebelte negyedik Echo Klassik díját, mivel a "Garrett vs. Paganini" album diadalmaskodott "Az év legkelendőbb albuma" kategóriában.

Az alig egy hónap alatt lezajlott turné huszadik, egyben utolsó koncertje november 1-jén Bécsben aratott hatalmas sikert.

"Crossover-Concert - David with his band" néven hirdették meg a 4 mexikói időpontot november 18. és 22. között; illetve először csak hármat, de egy plusz koncertet kellett beiktatni 19-re a nagy érdeklődésre való tekintettel.

25-én Münchenben díjat kapott a Querdenker, azaz a másként gondolkodók gáláján. A díjazottak a gazdaság, a sport és a kultúra világának olyan képviselői, akik valami újszerűt, kreatívat alkottak a maguk területén, és nem féltek új utakon elindulni.

December 18-án ismét részt vett José Carreras jótékonysági gáláján, amely évről-évre támogatója a leukémiás betegeknek.

Szilveszterkor a berlini Brandenburgi kapunál egymillió ember előtt lépett fel.

KOMOLY ÉS KÖNNYŰ

2015. január 30-án megérkezett az amerikai mozikba is az "Ördög hegedűse", vele együtt a film zenéje is.

Március 2-án indult Moszkvában David szinte megállás nélküli klasszikus koncertsorozata, amely a "Timeless" albumhoz kötődött, Brahms és Bruch hegedűversenyeivel. Hol egy-egy művet játszott egy zenei rendezvény részeként, hol pedig Julien Quentin zongoraművésszel adott szólóestet.

Március 18-án mondhatni védjeggyé vált: a Superbrands Germany kitüntette a személyiségeket elismerő díjjal, 2015 egyik kiváló márkaneve lett.

Április végétől, a csapata mellett személyesen ő maga is elkezdett írni a Twitterére, ami azért volt lényeges, mert az addigiaknál személyesebb kapcsolatot kezdett kialakítani a rajongóival.

Május 5-én csodálatos Brahms-koncertben lehetett része a közönségnek a bécsi Konzerthausban. 20-án először lépett fel Isztambulban, május 30-án pedig a milánói dóm előtti téren szabadtéri koncertet adott, amelyet az olasz Rai5 csatorna élőben közvetített.

Június 12-én Mönchengladbachban indult a "Classic Revolution Open Air" crossover turné, amely végighaladt Németország, Svájc és Ausztria szabadtéri színpadain. 28-án Grazban, a Schwarzlsee szabadidőközpontban ért véget. A koncertsorozat érdekessége volt, hogy Valentina Babor zongoraművész, akinek debütáló albumának producere David volt, előzenekarként minden koncert elején fellépett három számmal.

Július 18-án indult Buenos Airesben a dél-amerikai crossover turné, amely akkora sikert aratott, hogy plusz dátumokat is be kellett szúrni.

Július végétől David elkezdte használni az Instagramot is, a rajongók nagy örömére.

Augusztus 31-én mestere és példaképe, Itzhak Perlman hegedűművész tiszteletére felvette a "Schindler listája" című film főcímdalát – ezzel a videóval üzent Perlmannek.

Crossover turné indult Olaszországban szeptember 2-án; Milánó első ízben volt szem- és fültanúja egy műfajkeresztező koncertnek, az eddigi klasszikusok után. 8-án és 9-én már Oroszország került sorra.

Szeptember 15-én megint komolyzenei vizekre evezett: Brahms és Bruch jegyében Bukarestben az Enescu fesztivál keretein belül lépett fel, hasonlóan a 2011-es alkalomhoz. Ezután ismét közel jött hozzánk: Prága következett 17-én.

ROBBANÉKONY!

2015. október 9-én jelent meg crossover lemeze "Explosive" címmel, és különlegessége az volt, hogy döntő többségében David saját szerzeményei voltak hallhatóak rajta. Két duett is helyet kapott rajta: Nicole Scherzingerrel a "Serenity" énekelt verziója, valamint a "How Many Times" Xavier Naidoo-val. A "They Don't Care About Us" című Michael Jackson feldolgozásban Valentina Babor zongorázott.

2015. október 18-án a "Timeless - Brahms & Bruch Violin Concertos" albumával újabb klasszikus zenei díjat nyert el: övé lett ebben az évben is a Klassik Echo, a "legkelendőbb album" kategóriában.

November 18-án Düsseldorfban lépett fel a Londoni Filharmonikusokkal, Christoph Eschenbach vezényletével. December 3-án Salzburgban forgatott egy karácsonyi tévéműsor számára, ahol abban a megtiszteltetésben volt része, hogy Mozart hegedűjén játszhatott a művész szülőházában.

Az adventi időszakban is sokat szerepelt a német tévécsatornákon, az "Explosive" albumot reklámozva, és jótékonysági akciókban részt véve: közülük ezúttal sem maradhatott ki december 17-én a José Carreras leukémia alapítványát támogató gála.

2016. március 1-jén Mexikóváros volt az első állomása a "Greatest Hits Tour 2016" nevű minikörútnak, amely öt mexikói város után Torontót is érintette. Március 14-én a DEAG Münchenben bejelentette, hogy az ősszel startoló "Explosive Live!" műfajkeverő turné produkciós költségei 5-6 millió euró közé tehetőek, és David egy 360 fokban, minden oldalról jól látható színpadon fog fellépni.

Március 31-én Tel Avivban indult az azévi klasszikus koncertsorozat, amelyek Csajkovszkij jegyében zajlottak. Németországi, orosz, olasz, francia nagyvárosok is sorra kerültek. Genovában, Paganini szülővárosában Davidet az a hatalmas megtiszteltetés érte, hogy Mozart hangszere után megszólaltathatta az Ördög hegedűse híres "Il Cannone" nevű hegedűjét is. Két éve is a kezébe vehette a film forgatásakor, de nem került erről nyilvánosságra se fotó, se videó. Most viszont az interneten is lehetett követni a koncertet, és a Tursi-palotában is készült felvétel, amint David a legendás hangszeren játssza az "Io Ti Penso Amore" filmzenét.

A május a klasszikus szólóestek hónapja volt, ismét Julien Quentin zongoraművésszel lépett fel Németországban és Franciaországban. Többek között Paganini, Sarasate, Rimszkij-Korszakov és Fritz Kreisler művei csendültek fel, egy olyan válogatásban, amelyekhez Davidnek személyes élményei kötődnek. Ebben az évben ünnepelte ugyanis 25 éves színpadi jubileumát. Hatalmas sikert aratott minden városban.

Június 19-én megjelentette a hivatalos közösségi oldalain a "Let It Go" demóját, a Jégvarázs című animációs film egyik betétdalának átiratát, az őszi crossover turné ízelítőjeként.
Július 1-jén meglepetésvendég volt a crailsheimi Schubert cég 50. jubileumán. 21-én pedig Rómában lépett fel Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyével.

Az "Explosive Live!" turné 2016-os őszi, németországi, ausztriai és svájci állomásai után decemberben kelet-európai koncertek következtek, többek között Moszkvában, Szentpéterváron, Minszkben, Kijevben és Odesszában. Ez a turné folytatódott 2017 tavaszán és nyarán Ázsiában, Amerikában és Európában.

2017. szeptember 15-én megjelent új crossover albuma, amelynek címe: "Rock Revolution".

_____________________________________________________________________________________
Az életrajz a DavidGarrettFan.net és a Starity.hu oldalak számára készült. | Tilos másolni!
Forrásmegjelölés nélkül másolták a szövegemet: lib.ke.hu | mozicsillag.cc |

 

2013 - Der Teufelsgeiger/The Devil's Violinist
Paganini - Az ördög hegedűse ....... Niccolò Paganini

 

Előzetes magyar felirattal:
https://www.youtube.com/watch?v=i4rwixffkp4

______________________________________________________________________________________


Koncert DVD:


2009: David Garrett Live – In Concert & in Private
2010: David Garrett: Rock Symphonies – Open Air Live
2012: David Garrett: Music – Live in Concert 2012
2012: David Garrett – Legacy: Live in Baden-Baden


1995: Mozart: Violinkonzerte

1. Violin Concerto in D, KV271i – 1. Allegro maestoso
2. Violin Concerto in D, KV271i – 2. Andante
3. Violin Concerto in D, KV271i – 3. Rondo. Allegro
4. Violin Concerto No.4 in D, K.218 – 1. Allegro
5. Violin Concerto No.4 in D, K.218 – 2. Andante cantabile
6. Violin Concerto No.4 in D, K.218 – 3. Rondeau. Andante grazioso – Allegro ma non troppo
7. Sonata for Piano and Violin in B flat, K.454 – 1. Largo – Allegro
8. Sonata for Piano and Violin in B flat, K.454 – 2. Andante
9. Sonata for Piano and Violin in B flat, K.454 – 3. Allegretto

 

1995: Violin Sonata

01 - Beethoven: Sonata For Violin And Piano No.5 In F, Op.24 - "Spring" - 1. Allegro
02 - Beethoven: Sonata For Violin And Piano No.5 In F, Op.24 - "Spring" - 2. Adagio molto espressivo
03 - Beethoven: Sonata For Violin And Piano No.5 In F, Op.24 - "Spring" - 3. Scherzo (Allegro molto)
04 - Beethoven: Sonata For Violin And Piano No.5 In F, Op.24 - "Spring" - 4. Rondo (Allegro ma non troppo)
05 - Bach: Partita For Violin Solo No.2 In D Minor, BWV 1004 - 1. Allemande
06 - Bach: Partita For Violin Solo No.2 In D Minor, BWV 1004 - 2. Corrente
07 - Bach: Partita For Violin Solo No.2 In D Minor, BWV 1004 - 3. Sarabande
08 - Bach: Partita For Violin Solo No.2 In D Minor, BWV 1004 - 4. Giga
09 - Bach: Partita For Violin Solo No.2 In D Minor, BWV 1004 - 5. Ciaccona
10 - Mozart: Adagio For Violin And Orchestra In E, K.261 - Adagio

 

1997: Paganini Caprices

Niccolo Paganini: 24 Caprices For Violin

01. 24 Caprices for Violin, Op.1 – No. 1 in E
02. 24 Caprices for Violin, Op.1 – No. 2 in B minor
03. 24 Caprices for Violin, Op.1 – No. 3 in E minor
04. 24 Caprices for Violin, Op.1 – No. 4 in C minor
05. 24 Caprices for Violin, Op.1 – No. 5 in a minor
06. 24 Caprices for Violin, Op.1 – No. 6 in G minor
07. 24 Caprices for Violin, Op.1 – No. 7 in A minor
08. 24 Caprices for Violin, Op.1 – No. 8 in E flat
09. 24 Caprices for Violin, Op.1 – No. 9 in E
10. 24 Caprices for Violin, Op.1 – No. 10 in G minor

11. 24 Caprices for Violin, Op.1 – No. 11 in C
12. 24 Caprices for Violin, Op.1 – No. 12 in A flat
13. 24 Caprices for Violin, Op.1 – No. 13 in B flat
14. 24 Caprices for Violin, Op.1 – No. 14 in E flat
15. 24 Caprices for Violin, Op.1 – No. 15 in E minor
16. 24 Caprices for Violin, Op.1 – No. 16 in G minor
17. 24 Caprices for Violin, Op.1 – No. 17 in E flat
18. 24 Caprices for Violin, Op.1 – No. 18 in C
19. 24 Caprices for Violin, Op.1 – No. 19 in E flat
20. 24 Caprices for Violin, Op.1 – No. 20 in D
21. 24 Caprices for Violin, Op.1 – No. 21 in A
22. 24 Caprices for Violin, Op.1 – No. 22 in F
23. 24 Caprices for Violin, Op.1 – No. 23 in E
24. 24 Caprices for Violin, Op.1 – No. 24 in A minor

 

1997: Tchaikovsky, Conus: Violin Concertos

[1] Csajkovszkij: Violin Concerto In D, Op.35 - 1. Allegro moderato
[2] Csajkovszkij: Violin Concerto In D, Op.35 - 2. Canzonetta (Andante)
[3] Csajkovszkij: Violin Concerto In D, Op.35 - 3. Finale (Allegro vivacissimo)
[4] Conus: Violin Concerto In E Minor - Allegro molto - Andante espressivo
[5] Conus: Violin Concerto In E Minor - Adagio
[6] Conus: Violin Concerto In E Minor - Andante espressivo - Cadenza

 

 

 

 

2002: Pure Classics

01. Mozart: Violin Concerto In D, KV271i - 1. Allegro maestoso
02. Bach: Partita For Violin Solo No.2 In D Minor, BWV 1004 - 4. Giga
03. Beethoven: Sonata For Violin And Piano No.5 In F, Op.24 - "Spring" - 1. Allegro
04. Mozart: Sonata For Piano And Violin In B Flat, K.454 - 3. Allegretto
05. Paganini: 24 Caprices For Violin, Op.1 - No. 1 In E
06. Paganini: 24 Caprices For Violin, Op.1 - No. 4 In C Minor
07. Paganini: 24 Caprices For Violin, Op.1 - No. 9 In E
08. Conus: Violin Concerto In E Minor - Adagio
09. Paganini: 24 Caprices For Violin, Op.1 - No. 6 In G Minor
10. Paganini: 24 Caprices For Violin, Op.1 - No. 13 In B Flat
11. Csajkovszkij: Violin Concerto In D, Op.35 - 3. Finale (Allegro vivacissimo)
12. Paganini: 24 Caprices For Violin, Op.1 - No. 24 In A Minor

 

2005: No Dress Code

01. Brahms: F.A.E. Violin Sonata "Scherzo"
02. Sarasate: Spanish Dances for Violin and Piano Op. 22-1 Romanza Andaluza 03. Monti: Csárdás
04. Kreisler: Caprice Viennois Op. 2
05. Paganini: Caprice for Violin solo No. 13
06. Foster: Jeannie with the Light Brown Hair
07. Kreisler: Tempo di Minuetto
08. Sarasate: Introduction and Tarantelle Op. 43
09. Mozart: Sonata for Piano and Violin in B flat, K378. - Allegro Moderato
10. Mozart: Sonata for Piano and Violin in B flat, K378. - Andantino Sostenuto e Cantabile
11. Mozart: Sonata for Piano and Violin in B flat, K378. - Rondeau. Allegro

 

2007: Free

01. La Califfa (Ennio Morricone)
02. Carmen Fantaisie (Georges Bizet) featuring Paco Pena, guitar
03. Nothing Else Matters (Metallica)
04. Csárdás Gypsy Dance (Vittorio Monti)
05. Duelling Strings (from the film "Deliverance")
06. Paganini Rhapsody (on Caprice 24)
07. Serenade (David Garrett, Franck van der Heijden)
08. The Flight of The Bumble Bee (Rimszkij-Korszakov)
09. Toccata (David Garrett, Franck van der Heijden)
10. Somewhere (from Leonard Bernstein's musical "West Side Story")
11. Eliza’s Song (David Garrett, Franck van der Heijden)

2008 | Bonus: Canon (Pachelbel)

 

2007: Virtuoso

01. La Califfa (Ennio Morricone)
02. Carmen Fantaisie (Georges Bizet) feat. Paco Pena, guitar
03. Nothing Else Matters (Metallica)
04. Csárdás Gypsy Dance (Vittorio Monti)
05. Duelling Strings (from the film "Deliverance")
06. Pachelbel's Canon
07. Paganini Rhapsody (on Caprice 24)
08. Somewhere (from Leonard Bernstein's "West Side Story")
09. The Flight of The Bumble Bee (Rimszkij-Korszakov)
10. Serenade (David Garrett, Franck van der Heijden)
11. Toccata (David Garrett, Franck van der Heijden)
12. You Raise Me Up (Brendan Graham, Rolf Lovland)
13. Eliza’s Song (David Garrett, Franck van der Heijden)

2013 | Bonus: Csárdás - Gypsy Dance (The Ganas Mix)

 

2008: Encore

01. Smooth Criminal (Michael Jackson)
02. Who Wants To Live Forever? (Queen)
03. Clair De Lune (Claude Debussy)
04. He’s A Pirate (Pirates Of The Caribbean Theme)
05. Summertime (George Gershwin)
06. Hungarian Dance No. 5 (Johannes Brahms)
07. Chelsea Girl (David Garrett, Franck van der Heijden)
08. Summer (Antonio Vivaldi)
09. O Mio Babbino Caro (Giacomo Puccini)
10. Air (Johann Sebastian Bach)
11. Thunderstruck (AC/DC)
12. New Day (David Garrett, Franck van der Heijden)
13. Ain’t No Sunshine (Bill Withers)
14. Rock Prelude (David Garrett, Franck van der Heijden)
15. Winter Lullaby (David Garrett, Franck van der Heijden)
16. Zorba’s Dance (from Zorba the Greek)

 

2009: The Fascination of David Garrett

01. Mozart: Violin Concerto in D, KV271i - 1. Allegro maestoso
02. Bach: Partita For Violin Solo No.2. in D minor, BWV 1004 - 4. Giga
03. Beethoven: Sonata for Violin and Piano No.5. in F, Op.24 - "Spring" - 1. Allegro
04. Mozart: Sonata for Piano and Violin in B flat, K.454 - 3. Allegretto
05. Paganini: 24 Caprices for Violin, Op.1 - No.1 in E
06. Paganini: 24 Caprices for Violin, Op.1 - No.4 in C minor
07. Paganini: 24 Caprices for Violin, Op.1 - No.9 in E
08. Conus: Violin Concerto in E minor - Adagio (Excerpt)
09. Paganini: 24 Caprices for Violin, Op.1 - No.6 in G minor
10. Paganini: 24 Caprices for Violin, Op.1 - No.13 in B flat
11. Csajkovszkij: Violin Concerto in D, Op.35 - 3. Finale (Allegro vivacissimo)
12. Paganini: 24 Caprices for Violin, Op.1 - No.24 in A minor

 

2009: David Garrett

01. Summer (Antonio Vivaldi)
02. Nothing Else Matters (Metallica)
03. He’s A Pirate (Pirates of the Caribbean Theme)
04. Smooth Criminal (Michael Jackson)
05. Csárdás - Gypsy Dance (Vittorio Monti)
06. Who Wants To Live Forever? (Queen)
07. Thunderstruck (AC/DC)
08. Ain’t No Sunshine (Bill Withers)
09. Carmen Fantaisie (Georges Bizet) featuring Paco Pena, guitar
10. Air (Johann Sebastian Bach)
11. Zorba’s Dance (from the film Zorba the Greek)
12. Chelsea Girl (David Garrett, Franck van der Heijden)
13. Rock Prelude (David Garrett, Franck van der Heijden)
14. Duelling Banjos (Duelling Strings, from the film Deliverance)

 

2009: Classic Romance

01. Humoresque
02. Méditation
03. None but the Lonely Heart
04. Serenade
05. Zigeunerweisen – 1: Moderato
06. Zigeunerweisen – 2: Un peu plus lent
07. Zigeunerweisen – 3: Allegro molto vivace
08. Salut d’amour
09. Vocalise
10. Mendelssohn Violin Concerto – 1: Allegro molto appassionato
11. Mendelssohn Violin Concerto – 2: Andante
12. Mendelssohn Violin Concerto – 3: Allegro molto vivace

 

2010: Rock Symphonies

01. Smells Like Teen Spirit
02. November Rain
03. The 5th
04. Walk this Way
05. Toccata
06. Vivaldi vs. Vertigo
07. Master of Puppets
08. 80th Anthem
09. Live And Let Die
10. Asturias
11. Kashmir


Deluxe

CD 1

01. Smells like Teen Spirit
02. November Rain
03. The 5th
04. Walk this Way
05. Live and let Die
06. Vivaldi vs. Vertigo
07. Master of Puppets
08. 80th Anthem
09. Toccata
10. Asturias
11. Kashmir
12. Rock Symphonies
13. Peer Gynt
14. Mission Impossible
15. Rocking all over the World


CD 2

1. En Aranjuez Con Tu Amor
2. I'll Stand By You
3. Mahler #5
4. Child's Anthem
5. Rock Symphonies Trailer 1: The Music (Video)
6. Rock Symphonies Trailer 2: The Concept (Video)
7. Smells Like Teen Spirit (Live From Electric Lady Studios) (Video)
8. Walk This Way (Live From Electric Lady Studios) (Video)



2011: Legacy

Ludwig Van Beethoven | Fritz Kreisler

01. Beethoven: Allegro ma non troppo [Violin Concerto in D, Op.61]
02. Beethoven: Larghetto - [Violin Concerto in D, Op.61]
03. Beethoven: Rondo (Allegro) [Violin Concerto in D, Op.61]
04. Kreisler: Praeludium and Allegro in the style of Pugnani
05. Rahmanyinov: Variation 18 [Rhapsody on a Theme of Paganini, Op.43]
06. Kreisler: Caprice Viennoise, Op.2
07. Kreisler: Variations on a theme of Corelli in the style of Tartini
08. Kreisler: Romance: Larghetto on a theme by Carl Maria von Weber
09. Kreisler: Tambourin Chinois, Op.3
10. Kreisler: Liebesleid


2012 | DVD bonus: Playing For My Life (dokumentumfilm)

 

2012: Music

01 Viva la Vida
02 Cry me a River
03 Beethoven Scherzo
04 Human Nature
05 Tico Tico – David Garrett, Arturo Sandoval
06 Chopin Nocturne – David Garrett, David Foster
07 Whole Lotta Bond
08 Clementi Sonatina
09 Sandstorm
10 Music
11 Sabre Dance
12 Bach Double Harpsichord Concerto In C Major

13 We will Rock You
14 Celtic Rondo
15 Ode To Joy – David Garrett, The European Community Choir

Deluxe

CD

01 Viva la Vida
02 Cry me a River
03 Beethoven Scherzo
04 Human Nature
05 Tico Tico – David Garrett, Arturo Sandoval
06 Chopin Nocturne – David Garrett, David Foster
07 Whole Lotta Bond
08 Clementi Sonatina
09 Sandstorm
10 Music
11 Sabre Dance
12 Bach Double Harpsichord Concerto In C Major
13 We will Rock You
14 Celtic Rondo

15 Ode To Joy – David Garrett, The European Community Choir

Bonus

16 Misirlou
17 Desperado
18 Welcome to the Jungle

 

2013: 14

01. Paganini: La Campanella, Op.7 - Arr. August Wilhelmj - La Campanella, Op.7
02. Tartini: Sonata For Violin And Continuo In G Minor, B. g5 - "Il trillo del diavolo" - 1. Larghetto affettuoso
03. Tartini: Sonata For Violin And Continuo In G Minor, B. g5 - "Il trillo del diavolo" - 2. Allegro
04. Tartini: Sonata For Violin And Continuo In G Minor, B. g5 - "Il trillo del diavolo" - 3. Grave
05. Tartini: Sonata For Violin And Continuo In G Minor, B. g5 - "Il trillo del diavolo" - 4. Allegro assai
06. Dvorák: Arranged For Violin And Piano - Humoresque
07. Schubert: Arr. for Violin And Piano - Ave Maria (Adapted For Violin And Piano)
08. Kreisler: Praeludium Und Allegro (In The Style Of Gaetano Pugnani)
09. Csajkovszkij: None But The Lonely Heart, Op.6, No.6 (Nyet, tolko tot, kto znal) - Adapted For Violin And Piano - None But The Lonely Heart, Op.6, No.6
10. Wieniawski: Fantaisie brillante Op. 20
11. Kreisler: Liebesleid
12. Elgar: La Capricieuse, Op.17
13. Bruch: Arranged For Violin And Piano - Kol Nidrei, Op.47

 

2013: Garrett vs. Paganini

/ Der Teufelsgeiger/The Devil's Violinist (OST | original soundtrack) / filmzene


01. Erlkönig (Schubert)
02. Ma Dove Sei [feat. Andrea Bocelli] (David Garrett/Franck van der Heijden/Giancarlo Romita)
03. Caprice No.24 (Paganini)
04. Io Ti Penso Amore [feat. Nicole Scherzinger] (Paganini)
05. Devil's Trill Sonata - Larghetto Affettuoso (Tartini)
06. Sonata No. 12 in E minor, Opus 3 (Paganini)
07. Swan Lake Theme (Csajkovszkij)

08. La Campanella (Paganini)
09. Rachmaninoff Concerto No. 2 (Rahmanyinov)
10. Caprice No. 5 (Paganini)
11. A La Turca (Mozart)
12. Scarlatti Sonata in F minor, k466 [feat. Steve Morse] (Scarlatti)
13. Gypsy Dance (David Garrett/Franck van der Heijden)
14. Carnival Of Venice (Paganini)
15. Capriccio Tarantella (Wieniawsky)

Deluxe CD 2 | Filmzene |

16. Movie Start Caprice No. 5
17. John Watson's Plan
18. Urbani Disturbs
19. Rachmaninoff: Paganini Variations
20. Langham Waits
21. The Crowd Is Amazed
22. Who Is The Real You?
23. Io Ti Penso Amore (London Concert)
24. Urbani Takes Care Of Things
25. Caprice No. 4
26. The Betrayal & The Beat Up
27. Return To Italy

 

2014: Caprice

01. Caprice No.24
02. Ma Dove Sei featuring Andrea Bocelli (angol változat)
03. La Campanella
04. Io Ti Penso featuring Nicole Scherzinger (angol változat)
05. Sonata No.12 in E Minor, Opus 3
06. Devils Trill Sonata
07. Capriccio Tarantella
08. Swan Lake Theme
09. Rachmaninoff Concerto No.2
10. Caprice No. 5
11. A La Turca
12. Scarlatti Sonata in F Minor k466
13. Gypsy Dance
14. Carnival of Venice

 

2014: David Garrett - The Early Years

CD 1:
Beethoven: Violin Sonata No.5 In F, Op.24 - "Spring"
Bach, J.S.: Partita No.2, BWV 1004
Mozart, W.A.: Adagio, K.261

CD 2:
Mozart, W.A.: Violin Concerto No.7 K.271i; No.4 K.218 & Sonata For Piano And Violin In B Flat, K.454

CD 3:
Paganini: Caprices For Violin, Op.1

CD 4:
Tchaikovsky: Violin Concerto In D, Op.35
Conus: Violin Concerto In E Minor

CD 5: 14

 

2014: Timeless - Brahms & Bruch Violin Concertos

Max Bruch – Concerto for violin and orchestra No.1 in G minor, Op. 26
1. Allegro moderato
2. Adagio
3. Finale. Allegro.


Johannes Brahms – Concerto for violin and orchestra in D major, Op. 77
4. Allegro non troppo
5. Adagio
6. Allegro giocoso, ma non troppo vivace - Poco piu presto

 

 

2015: Explosive

1. Dangerous
2. Explosive
3. Serenity
4. Lose Yourself
5. Adventure Island
6. Midnight Waltz
7. How Many Times
8. Unlimited Symphony
9. They Don't Care About Us
10. Thinking Out Loud
11. Innovation
12. Ritmo Español

13. Baboushka
14. Baroque Fantasy
15. Furious


2. lemez (Deluxe Edition)

1. Wrecking Ball
2. Fuel
3. Melancholia
4. O' Fortuna
5. Serenity (Instrumental Version)
6. Explosive (Backing Track)

 

2017: Rock Revolution

- In The Air Tonight
- Born In The USA
- Stairway To Heaven
- Superstition
- Bitter Sweet Symphony
- Killing In The Name
- Purple Rain
- Eye Of The Tiger
- Fix You
- Concerto No.1
- The Well Dressed Guitar
- You’re The Inspiration
- Duel Guitar vs. Violin
- Bohemian Rhapsody
- Earth Song
*
- Baroque Reinvention (Deluxe)
- One Moment in Time (Deluxe)
- Nah Neh Nah (Deluxe)
- Bitter Sweet Symphony (DVD – Deluxe)
- Superstition (DVD – Deluxe)
- Purple Rain (DVD – Deluxe)
- Stairway to Heaven (DVD – Deluxe)
- Born In the USA (DVD – Deluxe)
- In The Air Tonight (DVD – Deluxe)
- Killing In The Name Of (DVD – Deluxe)
- Duel Guitar vs. Violin (DVD – Deluxe)
- Your’re The Inspiration (DVD - Deluxe)

 


 

Utolsó frissítés: 2017.12.03. 15:03 Éowyn által


Oszd meg!   iwiw  facebook  twitter  myspace