Starity

Freddie Mercury

Freddie Mercury Freddie Mercury nemzetisége 550. 842rajongó 104vélemény
  • Értékelés
  • tehetség: 100%
  • stílus: 98%
  • szimpátia: 98%
  • Születési név
  • Farrokh Bulsara
  • Élt
  • 1946.09.05 – 1991.11.24.
  • Születési hely
  • Stone Town, Zanzibár, Tanzánia
  • Foglalkozás
  • énekes, dalszerző
  • Magasság
  • 176 cm
  • Eredeti hajszín
  • fekete
  • Szemszín
  • barna
  • Csillagjegy
  • Szűz
  • Linkek
  • Hivatalos weblap
  • Starity RSS-csatorna
  • Kapcsolódó sztárok
  • Brian May Roger Taylor John Deacon

Freddie Mercury életrajza

LOVER OF LIFE, SINGER OF SONGS.


1946. szeptember 5-én született Farrokh Bulsara néven Stone Townban, Zanzibárban. Párszi indiai származású volt; édesapja Bomi Bulsara családja az akkor Bombay, ma Mumbai néven ismert nagyvárostól északra, Gudzsarát államban élt. Anyagi gondjaik miatt hét testvérével együtt meg sem állt a brit fennhatóság alatt álló Zanzibár szigetéig. Bomi pénztárosként dolgozott Stone Townban, ahol sikerült kényelmes életszínvonalat biztosítani magának. Munkájából kifolyólag gyakran utazgatott, többek között Indiába is vissza kellett térnie. Megismerkedett a nála 14 évvel fiatalabb Jerrel, akit feleségül vett. Elsőszülött fiuk, Farrokh után 1952-ben megszületett Kashmira nevű lányuk.
Farrokh ötéves korától a zanzibári misszionárius iskolába járt, ahol érdeklődni kezdett a zene és az előadó-művészet iránt. Családi összejöveteleken, rendezvényeken mindig megkérték, hogy énekeljen valamit, és ő örömmel teljesítette a kéréseket. Szüleivel rendszeresen operába ment, és zongoratanárhoz is járt 7 éves korától kezdve.
8 évesen bentlakásos fiúiskolába, a panchgani St. Peter's Schoolba küldték, amely majdnem ötezer kilométerre volt Zanzibártól. Az angol tanítási rendszerű intézményt látogatva csak a nyári szünetben, évente egyszer látta viszont a szüleit. Nagyon félénk gyerek volt, és zavarta, hogy hátsó négy plusz foga miatt az elsők előre állnak és mélyharapást okoznak. Az angolul "buck teeth"-nek hívott kiálló fogak miatt a Bucky gúnynevet ragasztották rá. Tanárai Freddie-nek szólították.
Az iskolában sportolni kezdett, kipróbálta az ökölvívást, a krikettet, az asztaliteniszt, a rövidtávfutást és a gyeplabdát. 11 évesen megnyerte a Junior Sportkupát.

A sport mellett a humán tárgyak, a művészet, az irodalom és persze a zene is érdekelte. Énekelt az iskola énekkarában, és fellépett a színjátszókörrel is. 12 évesen zongorából és szolfézsból is levizsgázott. Ugyanebben az évben alakította meg első zenekarát négy diáktársával, The Hectics néven, amely rock'n'roll slágereket játszott. Hamarosan az iskolai rendezvények sztárjai lettek. 1963-ban oszlottak fel, amikor Freddie 16 évesen hazatért Zanzibárba, mert megbukott a tizedikes vizsgákon.
Miután hazaköltözött, egy Stone Town-i iskolában folytatta a tanulmányait. 1964-ben a család Londonba menekült Zanzibár szigetéről, miután kitört a forradalom, amelynek során lemészárolták az arab és ázsiai származású lakosokat.
London egyik kertvárosi részében, Felthamben telepedtek le, egy négyszobás házban. A zanzibári jólét után keményebb élet állt előttük. A bevándorlókat és idegeneket nem fogadták Angliában tárt karokkal. Bomi könyvelőként helyezkedett el, és Jernek is munkát kellett vállalnia: a Marks & Spencernél kezdett dolgozni.
A csaknem 18 éves Freddie művészeti iskolában akarta folytatni a tanulmányait, mert példaképei, az angol popsztárok útján akart elindulni. Az Ealing Technical College & School of Art-ot nézte ki magának, de mivel indiai és zanzibári tanulmányaira inkább a kudarc volt jellemző, így nem volt megfelelő végzettsége hozzá. Ezért elvégzett egy alapozó képzést az Isleworth Polytechnic nevű intézményben; 1966-ig járt oda, és eközben megismerte a divat-, film- és zenetrendeket. Emellett énekelt az ifjúsági énekkarban és fellépett a színjátszókörrel.

Már beiratkozhatott az Ealing School of Art-ba, ahol először divattervező-képzésre járt, majd grafikus-képzésen folytatta. Nem akart állandóan Felthamből Ealingbe utazgatni, ezért néha nem otthon, hanem egy főiskolai barátja padlóján aludt. Ekkortájt gyakorolt rá óriási hatást a gitárvirtuóz, Jimi Hendrix, akinek londoni koncertjeire rendszeresen eljárt. Elhatározta, hogy egyszer sztár lesz belőle, és dalokat kezdett írni.
Tim Staffell nevű, zeneszakos diáktársa megalapította Brian May-jel és Roger Taylorral a Smile nevű zenekart, akikkel Freddie rendszeresen együtt lógott, tanácsokkal látta el őket, de kezdetben nem vették be tagnak. Freddie Rogerrel együtt a Kensington Marketen egy standon árult furcsa, színes öltözékeket – ez volt az egyetlen bevételi forrása.
A liverpooli, éppen Londonban próbálkozó Ibex együttes felvette Freddie-t énekesének, aki így végre egy banda élére kerülhetett. Ekkor költözött el otthonról a barnesi Ferry Roadra. A bérelt házban laktak a Smile és az Ibex tagjai is, és a helyiségeket elfoglalták a különböző hangszerek.
Freddie-nek kevés pénze volt, és grafikusként vállalt néhány megbízást. A javaslatára átkeresztelték az együttest Wreckage-re, de 1969 végén, néhány fellépés után a banda feloszlott.

Felvették a Sour Milk Sea-be énekesnek, és jó néhány alkalommal felléptek Londonban és a környékén. Nemsokára azonban kiderült, hogy a tagoknak különböző elképzeléseik vannak a jövőt illetően, így 1970 tavaszán feloszlott az együttes.
Közben a Smile-nak sem ment jól a szekere, és Tim Staffell kilépett belőle – így énekes és basszusgitáros nélkül maradt. Ekkor Brian May és Roger Taylor bevette Freddie-t énekesnek a bandába – már csak egy basszusgitáros hiányzott. Az első választás Mike Grose-ra esett, és az immár négyfős együttes elkezdett a saját dalain dolgozni. Első koncertjeik Truróban és Londonban zajlottak, utóbbi előtt az együttes Queen-re változtatta a nevét, Freddie javaslatára, aki elkezdte megtervezni a logójukat, és közben Mercury-ra változtatta a vezetéknevét.
Egy júliusi, trurói koncert után Grose kilépett az együttesből, így újra basszusgitáros nélkül maradtak. Augusztusban csatlakozott hozzájuk Barry Mitchell, de csupán 1971 elejéig maradt velük. Őt aztán Doug Bogie követte a poszton, de két koncert után a banda megvált tőle.
Meghallgatásokat tartottak basszusgitárost keresve, majd egy közös barátjuk által megismerték az elektromérnök-hallgató John Deacont.

1971. július 11-én az Imperial College Londonban, Brian egyetemén léptek fel, ahol látta őket John Anthony is, egy felkapott producer, aki azt ígérte nekik, hogy még keresni fogja őket.
Brian egyik ismerőse, Terry Yeadon Wembley-ben új stúdiót hozott létre De Lane Lea néven, amelyet a Queen tesztelhetett, és felvehette első dalait. A Charisma Records kiadó tett nekik huszonötezer fontos ajánlatot, de elutasították, mondván, nagy lemezkiadókra várnak.
Anyagilag borzalmasan álltak, Freddie grafikusi munkák mellett részmunkaidőben Alan Mair kézzel készített cipőket árusító boltjában is dolgozott. Szabadidejében kidolgozta a színpadi megjelenését: a Kensington Marketen együtt dolgozott Wendy Edmondsszal, akivel együtt varrták a fellépőruhákat.
John Anthony producer jóvoltából a Queen a Forest Hill Hospital kórházi bálján zajló fellépésére elment Norman és Barry Sheffield is. A menedzser-testvérek éppen megnyitották a Trident Studios kiadójukat, és felajánlották a bandának, hogy éjjelente, amikor üres a stúdió, dolgozhatnak az első albumukon. Elkezdődött a komoly, szakmai vitákkal és veszekedésekkel tarkított munka; a dalokat Freddie és Brian írta. Közben a Trident lemezszerződéseket próbált intézni, de amerikai kiadók nem álltak szóba velük.

Freddie végleges formába öntötte a csapat emblémáját is: a tagok csillagjegyeit felhasználva egy brit címerre emlékeztető, fenséges benyomást keltő alkotást tervezett.
1972 szeptemberében a Queen aláírta a Tridenttel a szerződést, és heti 20 fontot kapott mind a négy tag a kiadótól. Roger és John elvégezte az egyetemet, Brian felfüggesztette a doktori képzését. Két bemutatókoncertjük volt, de egyéb szerződést egyik sem eredményezett.
1973 elején, az EMI egyik főnöke, Roy Featherstone meghallgatta a Queen demóját, és annyire megtetszett neki, hogy találkozóra hívta őket. Közben egy másik bemutatkozási lehetőséget is kaptak: a BBC Radio 1 Sound of the Seventies című műsorában. A pozitív hallgatói visszajelzések hatására márciusban az EMI leszerződtette az együttest. Áprilisban az amerikai Elektra is szerződést kötött velük.
Az első kislemez az EMI-nél egy olyan dal volt, amit a Trident stúdióban Robin Geoffrey Cable hangmérnökkel vettek fel. Larry Lurex előadó nevén jelent meg, de nem lett sikeres.

Az első hivatalos Queen-kislemez a Brian által írt Keep Yourself Alive volt; 1973. július 16-án jelent meg. A Radio 1 azonban ötször is visszautasította a dalt, a média is vegyesen fogadta, ezért nem foglalkoztak vele – így megbukott.
A Queen című, bemutatkozó album 1973. július 13-án jelent meg, és szintén vegyes fogadtatásban részesült. A Trident kiadó jóvoltából Tony Brainsby reklámszakember egyengette tovább az együttes útjait.
Augusztusban újra stúdióba vonultak, hogy felvegyék a következő nagylemezt, amelyre a 11 dalból 6-ot Freddie írt. Érdekessége, hogy a lemez egyik oldalát "fehér oldal"-nak, a másikat "fekete oldal"-nak nevezték el, előbbire kerültek az érzelmesebb dalok, utóbbira a sötétebb, vagy furcsább hangvételű számok, Freddie művei. Az együttes a stúdiómunkálatok során tökéletességre törekedett; a dalaikban egyszerre több hangszer, egymásra rétegzett énekszólam adta a harmóniát.

1973. szeptember 13-án a BBC Radio 1 koncertfelvételt készített a bandával a Golders Green Hippodrome-ban. Ezután két másik kisebb koncertet adtak a Frankfurtban és Luxembourgban, amelyek az első külföldi fellépéseik voltak. Ezt követte egy 24 állomásos turné Angliában, amely során a Mott The Hopple előzenekara voltak. A koncertkörút november 12-én indult Leeds Town Hallban, két telt házas buli után az Imperial College Londonban.
Ausztráliában 1974 februárjában a Sunbury Festival meghívott sztárvendégei voltak. Balszerencsés események következtek: Brian a védőoltások miatt megbetegedett, veszélybe került a karja, Freddie-nek pedig úgy begyulladt a füle, hogy gyógyszert kellett szednie rá. A helyiek azt sem vették jó néven, hogy magukkal hozták a világítástechnikájukat, ami miatt meg kellett várni a sötétedést, ráadásul a koncert felénél tönkre is ment. Egy második show-ra már nem került sor, másnap hazaindult a csapat. Az USA-ban a Liar című kislemez is megbukott.
1974. februárjában jött az áttörés. 18-án David Bowie lemondta a BBC TV Top of the Pops című, akkoriban tizenötmilliós nézettségű műsorában a fellépést, ezért a műsornak gyorsan szereznie kellett valakit a helyére. Az EMI reklámigazgatója, Ronnie Fowler a Queent ajánlotta, így az együttessel felvették az anyagot február 20-án. Másnap került adásba, és mivel a fiúknak nem volt tévéjük, egy közeli elektronikai boltban nézték a műsort. A Freddie által a második album "fekete oldal"-ára írt egyik dalt, a Seven Seas of Rhye-t adták elő.
A szám felkerült az Egyesült Királyság slágerlistájára, és ez lett a Queen első slágere. Az EMI a tévéműsor után két nappal kiadta kislemezen a dalt. A csapat angliai turnéra indult, hogy a második nagylemezét reklámozza; március 1-jén kezdődött a blackpooli Winter Gardensben, és április 2-án ért véget Birminghamben. A második albumuk 1974. március 8-án jelent meg, Queen II címmel. Az ötödik helyre ért fel az Egyesült Királyság slágerlistáján.

Áprilisban ismét a Mott The Hopple előzenekara voltak, de ezúttal első alkalommal játszhattak az USA-ban. Karrierjüket majdnem kettétörte, hogy Brian kórházba került fertőző májgyulladás miatt.
A harmadik album munkálataiba Brian úgy tudott bekapcsolódni, hogy utólag játszotta fel a gitártémákat. 1974. novemberében jelent meg a korong Sheer Heart Attack címmel, és nagy sikert aratott.

1975 januárjában a Queen önálló koncertkörútra indult az USA-ban. Akkora volt irántuk az érdeklődés, hogy volt olyan helyszín, ahol két egymást követő napon is telt ház volt. Freddie azonban hangszálgyulladástól szenvedett, ezért néhány koncertet nem tudtak megtartani. Jim Beach ügyvéd vette kezelésbe a zenekar ügyeit, mivel a Trident nem támogatta őket megfelelően. Áprilisban került sor az első kanadai koncertjükre, amelynek során a Kansas volt az előzenekaruk. Még ebben a hónapban jutottak el először Japánba is, ahol nagy meglepetésükre kitörő lelkesedessel fogadták őket a rajongók.

Freddie májusban Ivor Novello-díjat vehetett át a Killer Queen című szerzeményéért.
Nyár elején elkezdtek dolgozni a következő albumukon, augusztusra sikerült megválniuk a Tridenttől, és ezt követően John Reid lett a csapat menedzsere.
A nagylemezre Freddie megírta a zenetörténeti jelentőségű Bohemian Rhapsody című dalát, amelyet sokan már a maga közel 6 perces hossza miatt is kétkedve fogadtak. Azonban Freddie eljuttatta a londoni DJ-nek, Kenny Everettnek, aki két nap leforgása alatt 14 alkalommal játszotta le a rádióban. Ennek az lett a következménye, hogy a többi rádióadó is a teljes verziót adta le, így a fiúknak nem kellett "rádióbarát", rövidebb változatott vágni belőle. A dal óriási sikert aratott, és a Queen hatalmas népszerűségre tett szert. Csak fokozta a sikert Bruce Gowers videoklipje, amely forradalmi jelentőségűvé vált. A Bohemian Rhapsody kislemez kilenc héten át listavezető volt.
1975 novemberében jelent meg az album, A Night at the Opera címmel, a borítót a Freddie-tervezte Queen-embléma díszítette. Ez lett az együttes első platinalemeze.

1976 januárjában Freddie-t ismét Ivor Novello-díjjal tüntették ki, a Bohemian Rhapsody-ért. Ekkor startolt az újabb amerikai turnéjuk, amely március végéig tartott. Japán következett, majd Auzstráliába is eljutottak. A siker azt eredményezte, hogy zenetörténeti szempontból addig példátlanul, mind a négy addigi nagylemezük bekerült az angol top 20-ba.

Elkezdődtek az A Day at the Races című album munkálatai, de közben beiktattak egy rövid angol koncertkörutat is. 1976. szeptember 18-án ingyenkoncertet adtak a Hyde Parkban, amelyet közel 200 ezer rajongó láthatott. A nagylemez decemberben jelent meg, és soha nem látott, félmilliós előjegyzés érkezett rá, napokkal a megjelenése előtt.

Az 1977-es év elején ismét egy amerikai turné következett, bejárták az USA-t és Kanadát is. Májusban Stockholmban startolt az európai koncertkörútjuk, amelynek újdonsága volt, hogy itt dobták be először a híres korona alakú fénytechnikát. Közben augusztusban Roger kiadta I Wanna Testify című szóló kislemezét.
Októberben a We Are the Champions című dalhoz készült videóba a rajongókat kérték fel szereplésre. Ugyanebben a hónapban Britannia-díjat kapott a Bohemian Rhapsody dal a legjobb angol single kategóriában.

A News of the World című albumuk 1977. október 28-án jelent meg. Novemberben ismét az USA-ban kezdődött a legújabb turnéjuk, egészen december végéig tartott. Közben a We Are the Champions és a We Will Rock You tarolt a slágerlistákon.

1978 februárjában önálló menedzsmentjük lett, és véget ért a John Reiddel való szerződésük. Áprilisban európai turné kezdődött Stockholmban. Júliusban kezdtek dolgozni az új albumon, most először nem angol, hanem svájci és francia stúdióban.

A Bicycle Race című kislemezhez készült videóban 65 meztelen lány biciklizik a Wimbledon Stadionban, amelyet kibéreltek a klipforgatáshoz. Amerikai és kanadai koncertjeik közben jelent meg, november 10-én a Jazz című album, amelynek New Orleansben rendezték a bemutató buliját.

Karácsonyra véget ért az észak-amerikai turné, de 1979 januárjában már elkezdődött az európai koncertsorozat – ezúttal Hamburgban.
Márciusban ismét Svájcban, a montreux-i Mountain Stúdióban dolgoztak, hogy kiadják az első koncertlemezt. A zenekarnak megtetszett a stúdió, így megvásárolta. Áprilisban Japánban startolt a soron következő turnéjuk. A júniusban Live Killers címmel megjelent koncertlemezük volt az első dupla albumuk is, amelyet a rajongók kérésére készítettek el.
A zenekart felkérték a Flash Gordon című sci-fi zenéjének megírására, így nyáron elkezdték a felvételeket egy müncheni stúdióban.
Év végén indult a Crazy Tour elnevezésű körút, amely 19 egyesült királyságbeli és egy írországi helyszínt tartalmazott. Az utolsó hét koncert Londonban zajlott, kisebb klubokban. December 26-án, a Hammersmith Odeonban lett vége, amely egyben a Kambodzsa megsegítésére zajló, Paul McCartney szervezte jótékonysági koncertek része volt.

1980 első hónapjaiban a Queen a The Game című albumán dolgozott, és első ízben használt szintetizátorokat is a felvételekhez. Júniusban jelent meg, amikor is a csapat ismét az USA-ban turnézott. Kanadában ötszörös platina-státuszt ért el a nagylemez, amelyről megjelent a Queen addigi legtöbb példányban eladott single-je, az Another One Bites the Dust. Az USA-ban egyszerre vezette a diszkó, a rock és a soul zenei listákat is; az együttes pedig hazavihette a legjobb zenekarnak járó Dick Clarke-díjat és a Billboard Top Crossover Single-díját. Emellett további jelöléseket is kapott: többek között a kanadai Juno-ét és nem mellékesen egy Grammy-jelölést is.
Roger közben saját szólalbumán dolgozott.
December 8-án jelent meg a Flash Gordon-filmzene album.
1981 februárjában, Távol-Kelet után, a Queen első alkalommal lépett fel Dél-Amerikában. Tokióból Rio de Janeiróba kellett szállítaniuk a koncertfelszerelésüket. Február 28-án volt az első koncertjük Buenos Airesben, és 8 nap alatt 5 telt házas stadionkoncertet adtak. További két koncert következett Sao Paolóban, amellyel rekordot döntöttek: az elsőn 130 ezer nézőnek játszottak – ez volt a legnagyobb fizető közönség egy együttes fellépésén. Az éppen aktuális Love of My Life kislemez tarolt a helyi listákon is.
Áprilisban megjelent Roger szólóalbuma, Fun in Space címmel. Amikor a banda visszatért Dél-Amerikába a The Gluttons For Punishment-turnéjával, a venezuelai elnök halála miatt le kellett mondania a caracasi két koncertet. Ezután Mexikóban léptek fel.

1982. május 22-én jelent meg Hot Space című nagylemezük, éppen európai turnéjuk alatt. Június 5-én a Milton Keynes Bowl-ban adott koncertjükről film készült. Decemberben bekerültek a Guinness Rekordok Könyvébe, Anglia legnagyobb jövedelmű cégvezetőiként.

Freddie 1983 januárjában elkezdett első szólólemezén dolgozni, Roger pedig a második szólóanyagát tervezte. Brian októberben kiadta Star Fleet Project nevű szólóanyagát.

Augusztusban a Queen megkezdte következő albuma felvételeit a Los Angeles-i Record Plant stúdióban, amelyet Münchenben fejeztek be. 1984 februárjában jelent meg, The Works címmel. Világsiker lett a róla kimásolt Radio Ga Ga című single, amely 19 országban vezette a listákat.

Az I Want to Break Free kislemez videoklipjében a zenekar női ruhában figurázta ki a Coronation Street című angol szappanoperát. Az amerikai Music Television elzárkózott tőle, és nem játszotta le a klipet.

Júniusban megjelent Roger második szólóalbuma, Strange Frontier címmel.
Augusztusban Belgiumban indult a The Works-turné. Októberben az egyik állomás a dél-afrikai Sun City Superbowl volt. Freddie hangszálproblémákkal küzdött, így néhány koncertet le kellett mondaniuk.

Szeptemberben adták ki első koncertfilmjüket, We Will Rock You címmel, amelyen az 1981. november 24-25-ei montreali fellépéseikből álló anyag volt látható. Ekkorra már 9 lemezük is az angol top 200-ban szerepelt.

1985-ben a Rock in Rio nevű rockfesztivál sztárfellépője volt az együttes; májusban megjelentették videón is. Április 13-án Új-Zélandot is meghódították aucklandi koncertjükkel. 19-én jelent meg Freddie első szólóalbuma, Mr Bad Guy címmel, miközben Ausztráliában turnéztak. Ezután Japán következett.

1985. július 13-án zajlott a Live Aid Global Jukebox nevű rendezvény a londoni Wembley Stadionban és Philadelphiában. A világ minden táján közvetített esemény bevételét az afrikai éhezők támogatására fordították. A fellépő világsztárok mind egy-egy 20 perces blokkban adhatták elő slágereiket. A Queen nagy diadalt aratott a nézők a média szerint is.

November 4-én jelent meg One Vision című kislemezük. Újabb filmzenei felkérést kaptak: a Hegylakó című filmhez kérte fel őket Russell Mulcahy rendező. 1986. június 2-án megjelent újabb albumuk Kind of Magic címmel, amely a Hegylakó zenéjét is tartalmazta. Az angol listák tetején kezdett, és 13 hétig maradt a top 5-ben.

Június 7-én startolt a Magic Tour of Europe-turnéjuk, amely során a newcastle-i koncert bevétele az International Save The Children Fundhoz került. Július 11-én két telt házas fellépésük volt a Wembley Stadionban, a második koncertről felvétel is készült.

1986. július 27-én, nyugati rockbandaként először adtak stadionkoncertet a "vasfüggöny" mögött, mégpedig kis hazánkban, a budapesti Népstadionban. Nagyszabású koncertfilm készült a hatalmas eseményről Zsombolyai János rendezésében.

Augusztus 9-én volt a koncertkörút utolsó állomása a Knebworth House-nál, ahol 120 ezren látták őket.

1986 novemberében az EMI jóvoltából az összes Queen-lemez megjelent az akkor újdonságnak számító formátumban: CD-n.
Decemberben jött ki a zenekar második koncertalbuma Live Magic címmel, amely a 3. helyen nyitott a brit listákon. 19-én Budapestre megérkezett a mozikba a Live in Budapest című koncertfilm, amely hatalmas sikert aratott.

1987. február 3-án Freddie kiadta a The Great Pretender című Platters-feldolgozást.

Szeptemberben megjelent a Barcelona című kislemez, amely Freddie és a katalán operaénekesnő, Montserrat Caballé közös műve. Caballé már régóta Freddie egyik kedvenc operaénekesnője volt, és amikor 1986-ban találkoztak egymással, elhatározták, hogy lemezt vesznek fel együtt.

1987 novemberében jelent meg a Magic Years című film, amely egy háromrészes, interjúkat és koncertfelvételeket tartalmazó alkotás. Az USA-ban elnyerte a Silver Screen-díjat, és az IMMC-díjat a montreaux-i Golden Rose-fesztiválon. Ugyanebben az évben a Queen megkapta az Ivor Novello-díjat a "kiemelkedő hozzájárulás brit zenéhez" kategóriában.
1988 januárjában elkezdtek új albumukon dolgozni.

1988. október 10-én jelent meg Freddie és Caballé Barcelona címet viselő, műfajkeresztező albuma, amelynek bemutatója a londoni Covent Garden Opera House Crush Bar-jában zajlott. Előtte két nappal a két énekes együtt lépett fel az olimpiai zászló Barcelonába való érkezését ünneplő eseményen.

1989. május 22-én jelent meg a The Miracle című nagylemez, amely óriási sikert aratott világszerte. Az Independent Television nézői és a TV Times olvasó a Queent választották a '80-as évek legjobb együttesének. Novemberben ismét stúdióba vonultak.

1990. február 18-án a zenekar megkapta a British Phonographic Industry elismerését, "kiemelkedő hozzájárulás a brit zenéhez"-kategóriában, amelyet a londoni Groucho Clubban ünnepeltek meg.

Novemberben szerződést kötöttek a Hollywood Records-szel, hogy az USA-ban is megjelenhessen a Queen-diszkográfia CD-n.

1991. január 14-én jelent meg 6 és fél perces kislemezük, az Innuendo, amely nagy sikert aratott. Az azonos című album február 4-én jött ki, és a listák élén debütált.

Április végén kezdtek bele új albumuk munkálataiba. Május 30-án zajlott a These Are The Days of Our Lives videoklipjének forgatása, amelyben Freddie utoljára állt a kamerák elé.

Októberben jelent meg a zenekar dupla válogatásalbuma, Greatest Hits II címmel.

November 23-án Freddie közleményt adott ki, miszerint AIDS-ben szenved. Másnap elhunyt otthonában, barátai és családtagjai körében. Három nappal később a szülei zoroasztriánus vallása szerint hamvasztási ceremóniát tartottak.

 

VHS:

1981 - Greatest Flix

1984 - We Will Rock You

1984 - The Works Video EP

1985 - Live in Rio

1986 - Who Wants to Live Forever (video single)

1987 - Live in Budapest

1987 - Bohemian Rhapsody (video single)

1987 - Magic Years

1989 - Rare Live

1989 - The Miracle Video EP

1990 - Queen at Wembley

1991 - Greatest Flix II

1991 - Box of Flix

1992 - Live at the Rainbow 1974

1992 - Freddie Mercury Tribute Concert

1995 - Champions of the World

1996 - Made in Heaven: The Films

1998 - Queen Rocks – The Video

1999 - Greatest Flix III

DVD:

2001 - We Will Rock You

2002 - Freddie Mercury Tribute Concert

2002 - Greatest Video Hits 1

2003 - Made in Heaven: The Films

2003 - Queen: Live at Wembley Stadium

2003 - Greatest Video Hits 2

2004 - Queen on Fire - Live at the Bowl

2005 - The Making of ‘A Night at the Opera’

2007 - Queen Rock Montreal

2011 - Days of Our Lives

2012 - Hungarian Rhapsody: Queen Live in Budapest

2014 - Live at the Rainbow ’74

2015 -  A Night at the Odeon – Hammersmith 1975

 

 


Freddie Mercury: Lover Of Life, Singer Of Songs
DVD


 

* Mr. Bad Guy (1985)
* Barcelona (1988)
* The Freddie Mercury Album (1992)
* The Solo Collection (2000)
* Lover of Life, Singer of Songs (2006)

Kislemezek:

1984 Love Kills
1985 I Was Born to Love You
1985 Living On My Own
1985 Made in Heaven
1986 Time
1987 The Great Pretender
1988 Barcelona

Poszthumusz kislemezek:

1992 In My Defence
1992 The Great Pretender
1992 Barcelona
1993 Living On My Own
1993 The Great Pretender


Queen Diszkográfia:

- Queen (1973)
- Queen II (1974)
- Sheer Heart Attack (1974)
- A Night At The Opera (1975)
- The Best Of Queen
- A Day At The Races (1976)
- News Of The World (1977)
- Jazz (1978)
- Live Killers (1979)
- The Game (1980)
- Greatest Hits (1981)
- Flash Gordon (1980)
- Compilation
- Hot Space (1982)
- 15 Of The Best
- The Works (1984)
- Live
- The Golden Collection
- Queen Disco Hits
- Hit Box
- Complete Vision
- Queen Complete
- The Complete Works
- Thank God Its Christmas
- A Kind Of Magic
- Live Magic (1986)
- Queen Mania
- The Miracle (1989)
- Classic Queen
- Love Of My Life
- Queen At The Beeb
- Innuendo (1991)
- Golden Queen
- Greatest Hits II
- Rocks
- Live At Wembley
- The Basic Bootlegs
- The Box Of Tricks
- The 12" Collection
- Greatest Hits I And II
- The Queen Collection
- Digital Master Sampler
- Queen Sampler A Tribute To Freddie Mercury
- Queen At The BBC
- Made In Heaven
- The Ultimate Queen Box Set
- Ultimate Collection
- Greatest History The Show Must Go On
- The Very Best Of Queen
- The Best
- Queen The Eye
- Queen Rocks
- The Crown Jewels
- Miniatures
- Queen Karaoke Hits
- Greatest Hits III
- Queen Absolute Greatest Hits (2009)

Utolsó frissítés: 2020.07.13. 23:11 Éowyn által


Oszd meg!   iwiw  facebook  twitter  myspace