James Dean Bradfield

James Dean Bradfield 1969. február 21-én született Pontypoolban, Walesben. Ő a Manic Street Preachers szólógitárosa és énekese, és manapság a világ egyik legjobb gitárosának tartják.

A blackwoodi Oakdale Comprehensive Schoolban kezdte a tanulmányait, ahol éveken át bántalmazták fizikailag és lelkileg, a neve, kis termete, szemüvege és a zene iránti lelkesedése miatt. (James-t édesapja először Clint Eastwoodról akarta elnevezni, de végül James Dean mellett döntött.)

Szoros barátságot ápolt három barátjával: az unokatestvérével, Sean Moore-ral, aki gyermekkorát James-szel és családjával töltötte, velük élt, attól fogva, hogy a szülei elváltak; Nicky Wire-rel és Richey James Edwards-szal.

James szeretett futni és akadálypályán lovagolni, valamint nagy rajongója volt a híres punkbandának a The Clash-nek. Az ő hatásukra határozta el, hogy rocksztár lesz. Autodidakta módon tanult meg gitározni, a Guns N' Roses albumát hallgatva.

A Manic Street Preachers már az első, 1992-ben megjelent albumával - Generation Terrorists - meglehetős feltűnést keltett, Richey James eltűnése (1995. február 1.) után pedig a banda még nagyobb népszerűségre tett szert újabb és újabb lemezeikkel, amelyekben a politika mindig jelentős szerepet kapott. Több, mint egy évtizedete Nagy-Britannia egyik leghíresebb zenekara.

2006 áprilisában James szólóalbumot adott ki, The Great Western címmel, amely a 22. helyet szerezte meg a slágerlistákon - meglepően remek helyezés, ahhoz képest, hogy a lemez semmilyen promóciót nem kapott. Ezután ismét stúdióba vonult, hogy újabb Manics-albumokat készítsen a zenésztársaival.

2013-ban egyszerre két albumra való anyagot rögzítettek, 35 dal készült el a cardiffi és berlini stúdiókban, ahol folyamatosan dolgoztak. Az első album Rewind The Film címmel jelent meg 2013. szeptember 16-án - az első kislemez, a Show Me the Wonder 2013. július 8-án jelent meg egy videoklip kíséretében.

2014. július 7-én megjelent a Futurology címet viselő album, amit a Walk Me To The Bridge videoklipje, majd ősszel kéthónapos európai turné követett. Ugyanebben az évben ünnepelték a The Holy Bible albumuk huszadik születésnapját, a THB különleges kiadásával, valamint egy rövid brit turnéval, amelynek során - a banda történetében először - a teljes albumot előadták.
2015 áprilisában Észak-Amerikában léptek fel a The Holy Bible Tour keretében.
2016-ban az Everything Must Go című albumuk ünnepelte a huszadik születésnapját - ennek alkalmából különleges kiadásban jelent meg az újrakevert album, (kislemezekkel, videoklipekkel, egy koncerfilmmel és egy 40 oldalas füzetkével), majd április végéig a zenekar Európában turnézott.
2016 tavaszán jelent meg a ‘Together Stronger (C’mon Wales)’ című szerzemény, amely a walesi futballcsapat hivatalos himnusza lett az EB-n. A kislemezeladásból befolyt összeg a Princes Gate Trust és a Tenovus Cancer Care jótékonysági alapítványok számlájára került.
2017. március 15-én jelent meg a Send Away The Tigers jubileumi, gyűjtőknek szánt speciális, digitálisan újrakevert és extrákkal ellátott kiadása. November 17-én a zenekar bejelentette, hogy készülőben egy vadonatúj stúdióalbum.
A Resistance Is Futile 2018. április 6-án jelent meg - az első kislemez, az International Blue még 2017 decemberében. Négy kislemez követte még az elsőt, az utolsó, a "Hold Me Like A Heaven" 2018. május 4-én jelent meg. A zenekar augusztusban több fesztiválon lépett fel.
2019-ben a zenekar ismét több nyári fesztiválon adott koncertet, valamint egy európai turné keretében játszották el a húszéves This Is My Truth Tell Me Yours album dalait, és még arra is szakítottak időt, hogy Tokióban két fellépés erejéig megjelenjenek a rajongóik előtt.
2020 májusa és augusztusa között több európai koncertszínpadon terveztek fellépni, miután a Gold Against the Soul deluxe változata a piacra került. 
2021. szeptember 10-én megjelent a kritikusok körében is lelkesen fogadott Ultra Vivid Lament album, amelynek népszerűsítésére turnéra indultak, amely 2022-ben is tartott és több közös fellépést adtak a Suede-del, akikkel még 1994-ben turnéztak együtt.
Jelenleg (2024) is számos koncertet adnak, leginkább Nagy-Britanniában.

Egyéb projektek

A saját zenekara mellett más zenészekkel is együtt dolgozott: a Massive Attack-kel ("Inertia Creeps" (1998), Tom Jones-szal ("I'm Left, You're Right, She's Gone" (1999), valamint Patrick Jones két albumán is közreműködött ("Commemoration And Amnesia" (1999) és "Tongues For A Stammering Time" (2009).

Ő volt a producer a következő albumokon:

Northern Uproar – Northern Uproar 1997
Kylie Minogue - Impossible Princess 1998
Tom Jones – Reload (album) 1999
Johnny Boy – You Are The Generation That Bought More Shoes And You Get What You Deserve 2004

Magánélete:

James jelenleg Chiswickben él, London közelében, de Cardiffban (Wales) is van egy háza.
2004. július 11-én feleségül vette Mylène Halsall-t Firenzében.

Lelkes szurkolója a Cardiff Bluesnak és a Nottingham Forestnek.

Manic Street Preachers

Generation Terrorists (1992)
Gold Against the Soul (1993)
The Holy Bible (1994)
Everything Must Go (1996)
This Is My Truth Tell Me Yours (1998)
Know Your Enemy (2001)
Lifeblood (2004)
Send Away the Tigers (2007)
Journal for Plague Lovers (2009)
Postcards from a Young Man (2010)
Rewind the Film (2013)
Futurology (2014)
Resistance is Futile (2018)
Ultra Vivid Lament (2021)

Szólóalbum

The Great Western (2006)