Jean Michel Jarre

Jean Michel Jarre zeneszerző, és szövegíró az egyik legdinamikusabban fejlődő ipar legnagyobb úttörője: az elektronikus zenéé. Több műfajban is jelentőset alkotott: szintipop, New Age, Ambient, Chillout, Downtempo, techno.

Fiatalkora

Jarre édesapja Maurice Jarre Oscar-díjas zeneszerző, anyja pedig France Pejot. Sokan azt gondolhatják, hogy egyértelmű volt a zenei pályája, de szülei 5 éves korában elváltak. Apja az Egyesült Államokba ment, ezért édesanyjával, és nagyszüleivel nőtt fel szülőhazájában, Lyon-ban. Zenei tehetsége vitathatlan volt, hiszen nem csak édesapja, de nagyapja is kíváló zenész volt, remekül játszott oboán. Jean tőle kapta meg élete első lemezjátszóját. 5 évesen kezdett zongorázni, majd később klasszikus zeneelméletet is tanult. Azonban hamar abbahagyta, és a jazz felé fordult. Kamaszkorában édesanyja egy híres jazz klubba kísérte, ahol Archie Shepp, John Coltrane és Chet Baker is játszottak. 18 éves korában újra találkozott édesapjával, de nem volt közöttük felhőtlen a viszony.

Jean a jazz klubbokban töltött ideje alatt rájött, hogy 'A zene szöveg nélkül is lehet sokatmondó'. Nagy hatással volt rá Pierre Soulages, akinek a kiállításán a Musée d'Art Moderne de la Ville de Paris-on részt vett. Jarre a kiálítás alatt jött rá, hogy 'ha a zenét készítjük el először, akkor az olyan, mintha egy festő készítené el a frekvenciákat, és hangokat'

Amíg Jarre Lycée Michelet mellett tanult, anyja elintézte számára, hogy órákat vehessen Jeannine Rueff-től. 1967-ben a The Dustbins zenekarban gitározott, akik egy filmben is felbukkantak, a Des garçons et des filles-ben.
Zeneimádata abban is megnyilvánult, hogy elkezdte a hangszereket mixelni: az elektromos gitárt, és fuvolát, és egyre több hangszert.

Ezt 1968-ban újabb kísérletezések követték, amikor elkezdte használni a szalaghurkokat, a rádiót, valamint más elektronikus eszközt is, majd csatlakozott a Recherches Musicales kutatócsoporthoz 1969-ben, ahol nem az elektronikus-akusztikai zeneszerzést vizsgálta, hanem Pierre Shaeffer tanítványa lett.
Jarre-t kicsivel később bevezette a Moog moduláris szintetizátor világába, és ezután rengeteg időt töltött abban a stúdióban, ahol a német zeneszerző Karlheinz Stockhausen is dolgozott, Kölnben.
Mikor már jobban belejött a stúdiói munkálatokba, a saját lakásában a konyhájában is felállított egy kisebbet, amelyben ott volt egy kisebb szintetizátor (EMS VCS 3, EMS synthi AKS), és minden a Revox szalagos gépekhez kapcsolódó dolog. 1969 egy kiállításon Jarre megírt egy 5 perces dalt, amelynek a 'Happiness Is a Sad Song' címet adta

Az 1970-es évek

1971-ben jelent meg első kislemeze a 'La Cage', majd egy évre rá követte a 'Deserted Palace' című alkotás, melyeken Philip Glass jazzes és John Cage elvontabb stílusait is tanulmányozta. Ezek a korai kezdések még nem arattak igazán nagy sikert, de nem adta fel. 1973-ban az 'Égőpajták' című film zenéjének megkomponálására kérték fel. 1975-ig kizárólag színházi zenéket, és egy balettzenét, valamint egy elektronikus operát komponált 'AOR' címmel.
1976-ban a lakásában felépített stúdióban felvett 'Oxygene'-t is megjelentette a Disques Dreyfus kiadó segítségével. Ez az album hirtelen emelte a szupersztárok közé. Az Oxygène példa nélküli sikereket ért el zenei szerkezetével és hangszerelési formáival, és valóságos zenei forradalmat indított el a popzene történetében. 1978-ban jött a folytatás, amikor kiadta az 'Équinoxe'-t, amely szintén hatalmas sikert aratott, és szintén a slágerlisták élén tarolt.
1979-ben a párizsi Concorde téren rendezett koncertet, ami hatalmas technikai újítás volt, hiszen még nem volt rá példa, hogy ekkora területet hangosítottak be, ennek köszönhetően pedig szinte egész Párizs élvezhette a koncertet. Hatalmas videokivetítőket helyeztek el a város több pontján, lézersugarak háromdimenziós effekteket és animációkat rajzoltak, az éji égboltot tűzijáték világította be. Mindezt saját zenéjére koreografálták meg. Jarre az egymilliós látogatottsággal először került be a Guinness Rekordok Könyvébe. A televízióban további 100 millióan nézték a koncertet.

 

Az 1980-as évek

1981-ben került kiadásra a 'Magnetic Field' című albumát. Évek óta ő volt az első nyugati zenész, akit meghívtak a kommunista Kínába. Koncertjein Pekingben, és Shanghai-ban történelmi eseményekkel gazdagította a látványt, és ezeket az eseményeket 500 millióan kísérték végig a Népi rádióban, és televíziókban. A turnéra új számokat is komponált. A fellépések hanganyagából dupla lemezalbum készült, illetve egy film, melyben a koncert alatti filmrészletek bemutatják az akkori Kínát. Itt dolgozott először együtt Mark Fisherrel, aki a koncert látványtervét és kivitelezését készítette.
Az 1983-ban kinyomott 'Music for Supermarkets'-ből egyetlen példányt készítettek. Mint ilyen esetben az történni szokott, a lemez egy aukción kelt el 10.000 dollárért. Az összeget a kevésbé tehetős művészek támogatására ajánlották fel.
1984-ben jelent meg újabb albuma 'Zoolook' címmel, amely az egyik legkidolgozottabb lett az eddigieknél. A lemez jazz elemeket is tartalmaz, és hangszerelésében is igazodik a műfajhoz. A lemezen többek között Marcus Miller, Laurie Anderson, és Adrian Belew is közreműködött.
1986-ban egy újabb album látott napvilágot 'Rendez-Vous' címmel. Ez az album már teljesen a régi hangzásvilághoz tért vissza. Az album utolsó számát a 'Last Rendez-Vous'-t április 5.-én szerették volna előadni Ron McNair-ral, azonban a Challenger űrrepülőgép meghiúsította ezt a vágyálmat. Október 5-én II. János Pál pápa látogatása alkalmából Jarre koncertet adott a Rhone folyó partján, amelyből 2 CD is született.
1988-ban újabb lemezzel gyarapodott a lista: a 'Revolutions'-el. Az album az angliai ipari forradalomnak, a számítógép-korszak forradalmának állított emléket. A lemez két felvétele is megjelent kislemez formájában: a címadó 'Revolutions' valamint a 'London Kind', amelyet barátjával Hank Marvinnal adtak elő a lemezbemutató koncerten, amely a londoni Viktóri királynő dokkoknál került megrendezésre, és a szeles, esős idő ellenére több százezres nézőközönséggel büszkélkedhetett, és ahol jelen volt Diana hercegnő is.

Az 1990-es évek

1990-ben egy újabb, már a 10. album jelent meg, amely a 'Waiting for Cousteau' címet viseli, amelynek a híres óceán kutató, Jaques-Yves Cousteau volt az inspirálója. Júlis 14-én egy látványos koncertet adott a Paris-La-Défense-ben, ahol rekordot döntött: az élő közönség 2.5 millióra rúgott. 1991-92-ben Jean 3 különböző koncertet is adott Dél-Afrikában. 1992-ben aláírt egy szerződést, melyben megállapodott, hogy egy dalt komponál egy dokumentum filmhez, amelyet Jaques-Yves Cousteau rendezett.
1993-ben ismét egy új albummal, a 'Chronologie'-val jelentkezik, amely a mechanizmus, és a fejlődést mutatja be. Ebben az évben kezdte el szervezni az első turnéját: Europe in Concert-et. Teltházas koncerteket adott minden állomáson, és ő az egyetlen francia zenész, aki ilyen sikereket tudott elérni.
1994-ben felkérték Jarre-t, hogy egy Hong-Kongi stadiont avasson fel egy koncerttel egybefüggően.
1995-ben visszatért Párizsba, majd az Eiffel torony lábánál adott koncertet, és ekkor kérték fel, hogy legyen az UNESCO nagykövete 2 évre. Ezen a koncerten is nagy számmal jelentek meg a rajongók: közel másfél millióan nézték végig élőben.
1997-ben Jean kiadta az Oxygene album folytatását 'Oxygene 7-13' címmel. A korábbi album új megvilágításba helyezése volt a cél, amelyet sikerült is megvalósítania. Az újabb koncert turné ebben az évben is teltházas volt szerte Európában, közel 25 fellépő helyen.
Moszkvában felkértékk Jarre-t, hogy adjon egy koncertet, amely az eddigieknél is nagyobb lesz. A koncertet leginkább azon rajongók részére szervezték meg, akik követték a zenéjét, még a legrosszabb időkben is. Senki nem láthatta előre ennek a hatását: az oroszok közel 3.5 milliós nézőközönséggel árasztották el a koncert helyszínét, ezzel is jelezve az előadónak, hogy milyen megtiszteltetés, és öröm ez számukra. Ezzel Jarre végül bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe.
1998-ban Jean együttműködött az Apollo 440 brit csapattal, és megszületett a 'Rendez-Vous 98', amely a Futball világbajnokság hivatalos albuma lett. Július 14-én a franciák nyertek, amelynek tiszteletére Jean egy újabb koncertet szervezett, amelynek keretében megünnepelték a győzelmet. A színpadra csatlakozott többek között az Apollo 440, és a japán Tetsuya 'TK' Komuro is.
1999. december 31-én egy megbízást kapott az egyiptomi kormánytól, hogy hozzon létre egy történelmi milleniumi koncertet, napnyugtától napkeltéig, a kairói Nagy Piramis közelében. A koncertet sikerült összerakni, ahol 120.000-en jelentek meg, és amelyet több, mint 2 milliárdan követtek a televíziókban.

A 2000-es évek

Új év, új album: 'Metamorphosis'. Ez Jarre első olyan albuma, amelyen vokál is hallható a hangszereken, és zenei effektusokon kívül. Olyanokkal dolgozott együtt, mint Laurie Anderson, Natacha Atlas, Deirdre Dubois.
2001. január 1-jén, Tetsuya "TK" Komuro-val, valamint Arthur C. Clarke író közreműködésével, Okinawa szigetén ünnepelték az új millennium kezdetét. A dátum, Arthur C. Clarke-nak, a 2001: Űrodüsszeia könyve kapcsán volt jelentős. A 'Rendez-vous in Space' koncert erejéig Jean Michel és TK, a The Vizitors együttes nevet vették fel. Ez év nyarán, két koncertre került sor, az Akropolisz szomszédságában lévő Heródes Atticus színházban. Az esemény, az Elpida alapítvány támogatására, a daganatos gyermekek megsegítésére jött létre. Egyes újságok információja szerint, tervben volt, hogy a koncertre megpróbálják beszervezni Vangelis-t is némi közös munka erejéig. Ez azonban nem jött létre Vangelis Mythodea albumával kapcsolatos elfoglaltságai miatt. A görög kulturális minisztérium felkérésére komponált egy új dalt, amelyet a történelmi helyszínre szánt. 2001-ben Jarre komponálta a 'Qui veut denir une star?' eredeti filmzenéjét, amely a debütáló Patrice Pooyard filmrendező első műve volt.
2001 során egy megbízást kapott a Match televízió jóvoltából: egy zenét kellett komponálnia, amely végül a 'Bang & Olufsen' címet kapta.
2002. szeptember 7-én Jaen az északi Dán Királyságban adott egy koncertet a szél és megújuló energiák megünnepelésére, és hozzá híven ennek kapcsán egy szélmalom farm közelében rendezte meg, mintegy 50.000 látogatóval.
2004-ben egy újabb album jelent meg: AERO. Ez az album az első olyan album, amely térhatású hangeffekttel gazdagított, így a rajongók akár 5.1-ben is hallgathatják. Ez is egy hasonló mérföldkő volt, akár a mono hangzás 1877-ben, vagy a sztereó 1958-ban. (megj.: a monó hangzás egy oldalról érkező hangeffektus, azonban a sztereó már 2 oldalról érkezik. Az 5.1-es hangeffektus esetében jobbára minden irányból érkeznek a különböző effektek.) 2004. októberében Pekingben ismét egy történelmi koncertet ad. A közönség 1 milliárdot számolt, amely a jelenlévőket, és a televízió nézőket is magában foglalja. Azonban nem csak Kínában volt látható a koncert, hiszen a japán NHK Japan és a francia Nemzeti TV is leadta a koncertet.
2005. augusztusában Lech Wales felkéri, hogy adjon egy koncertet Lengyelországban. Gdansk-ban megrendezésre is kerül, és mint ahogy az lenni szokott a televíziók is közvetítették, így 7 milliós nézettséget szerzett csak Lengyelországban.
2006. decemberében összefogott az UNESCO-val, és végre egy önálló koncertsorozatot állíthatott össze. Az esemény Merzouga-Marokkó, a Szaharában került megrendezésre, hogy támogassák az ENSZ 'Víz az életért' programját.
2007. decemberében megünneplésre került a 30. évfordulója az Oxygene albumnak. Jean Párizsban a Marigny színházban adta a 10 speciális koncertet, ahol a teljes albumot előadták több, mint 50 legendás analóg szintetizátorral.
2008-ban a decemberi koncert után Jean Európa-szerte előadta az egész albumot a legrangosabb színházakban, mint pl. a londoni Royal Albert Hall, az amszterdami Carré-ben, a moszkvai Kreml Palotában, a stockholmi Circus-ban, Berlinben, Prágában, Varsóban. Jean minden alkalommal teltházas közönség előtt játszott, amelyet nagyon is élvezett, és boldoggá tette ez az egyedülálló élmény, hisz nem sokan mondhatják el magukról ezeket a dolgokat.
2009-ben Jean elhatározta, hogy egy aréna-turnét rendez, hogy a rajongókat egy galaktikus utazásra invitálja, és mélyüljenek el a zenéjében. A koncerten olyan segédeszközöket használt, mint a fúziós analóg szintetizátor, lézer sugaras koreográfia. Ebben a koncertsorozatban Jean egyedülálló tehetségét bizonyították ezek a dolgok. A koncertsorozat alatt közel 30 országot látogatott meg, köztük Anglia, Németország, Írország, Franciaország.
Jarre ekkor teremti meg a 'Jarre Technologies'-t, amely egy megfizethető és high-tech hardver márka, amelynek az a célja, hogy a zenét újra érzelmesség és minősigévé tegye.
2011. júliusában Albert herceg felszólította Jean-t, hogy adjon egy koncertet a királyi esküvő megünneplésének jóvoltából. Talán mondani sem kell, hogy a televízióban és interneten is több százezren követtek figyelemmel, amely közel 3 milliárd nézőt számolt.
2013. június 6.-án Washington-ban Jarre-t a CISAC (Szerzők és Zeneszerzők Társaságának Nemzetközi Szövetsége) elnökévé választották.  Ez nagy megtiszteltetés volt számára, mivel alig 3 millió tagja van szerte a világon.

2015 - jelen

Jean nem képes nyugton maradni: 2015. október 16.-án megjelent Electronica 1: The Time Machine című albuma, a két részes album első része, melyen többek között olyan neves szerzőkkel dolgozott együtt, mint: Vince Clarke, Moby, Pete Townshend, Tangerine Dream, Laurie Anderson, Armin van Buuren, John Carpenter, Lang Lang. Majd nem sokkal ezután megjelent a második része is. 2016 elején pedig elterjedt a hír, hogy Jean egy túrnéra indul, és többek között kis hazánkban is fellép a Papp László Arénában.

Magánélete

1975. január 20-án 2 évig házasságban élt Flore Gillarddal, akivel született egy közös gyermekük Émilie. Válásuk után Jean 1978. októberében feleségül vette Charlotte Rampling színésznőt, akivel egészen 1996-ig házasságban éltek, akitől szintén született egy gyermeke, David. 2002-ben egy újabb eljegyzés következett Isabelle Adjanit személyével, azonban hamar szakítottak is. 2005. májusában Anne Parillaud színésznővel kötötte össze életét.

Díjak, elismerések

Charles Cros Akadémia Nagydíja: 1976 (Oxygene), 1984 (Zoolook)
Zeneszerzők, szerzők és Zeneműkiadók Társaságának aranyérme
Guinness Rekordok könyve: 1979, 1986, 1990, 1997 - legnagyobb közönség a szabadtéri ingyenes koncert kategóriában
1993 - UNESCO jótékonysági nagykövet
1995 - Francia Köztársaság Becsületrendje lovagi cím
2005 - Gdansk-ban megkapja az Év Embere díjat
2010 - MOJO magazin Életműdíj
2010 - SACEM Elektronikus Zenei Nagydíj
 

Írta: Angel

Stúdió albumok

Deserted Palace (1972)
Les Granges Brûlées (1973)
Oxygène (1976)
Équinoxe (1978)
Magnetic Fields (1981)
Music for Supermarkets (1983)
Zoolook (1984)
Rendez-Vous (1986)
Waiting for Cousteau (1990)
Chronologie (1993)
Oxygène 7-13 (1997)
Métamorphoses (2000)
Interior Music (2001)
Sessions 2000 (2002)
Geometry of Love (2003)
Téo & Téa (2007)
Oxygène - New Master Recording (2007)
Electronica 1: The Time Machine (2015)
Electronica 2: The Heart of Noise (2016)

Válogatás albumok

Synthesis (1982)
Musik aus Zeit und Raum (1983)
The Essential Jean Michel Jarre (1983)
The Essential 1976-1986 (1985)
10th Anniversary (1987)
Les Années Laser (1989)
Jean Michel Jarre Collection (1990)
Razormaid (1990)
Images - The Best of Jean Michel Jarre (1991)
Oxygène - The Magic of Jean Michel Jarre (1991)
Détente / Unwind (1991)
Razormaid - The Customize Series (1992)
L'Intégrale (1992)
Le Monde Muscal De Jean Michel Jarre (1993)
The Music of Jean Michel Jarre (1997)
Unique JMJ (1997)
Jean Michel Jarre - Platinum (1997)
Complete Oxygène (1997)
Greatest Hits (2000)
Golden Collection (2000)
The Essential (2004)
AERO (2004)
Sublime Mix (2006)
The Complete Oxygene (2007)
Essentials & Rarities (2011)
Rarities (2011)
InFiné by JMJ (2013)

Remix albumok

Chronologie Part 6 EP (1994)
Jarremix (1995)
Odyssey Through O2 (1998)