Starity

Lars Ulrich

Lars Ulrich Lars Ulrich nemzetisége 3763. 103rajongó 4vélemény
  • Értékelés
  • tehetség: 100%
  • stílus: 100%
  • szimpátia: 100%

Lars Ulrich életrajza

L A R S  U L R I C H

Korai évek

Lars Ulrich 1963. dec. 26-án látta meg a napvilágot Gentofte-ban, Dániában. Édesapja, Torben Ulrich profi teniszező és zenei szakújságíró volt, főleg a jazzel foglalkozott. 1973-ban Torben szerzett öt jegyet a koppenhágai Deep Purple-koncertre, ahová eredetileg barátaival ment volna, ám az egyik ismerős nem tudott részt venni rajta - így a jegyet az akkor kilenc éves Lars kapta meg. Pár nappal később megvette az együttes Fireball c. albumát, aminek hatására a koncertnek is köszönhetően beleszeretett a rock n' roll, majd a heavy metal világába. Lars nagy Rainbow-rajongó volt kisgyerekként, első dobfelszerelését szüleitől kapta (többféle "legenda" kering arról, hogy nagyanyja vette neki első szettjét, ez azonban nem igaz). Az 1980-as évek elején családjával Kaliforniába költözött, és terve akkoriban az volt, hogy édesapjához hasonlóan profi teniszező váljon belőle. 1981 végén felfedezte a Diamond Head nevű brit heavy metal-zenekart, és annyira hatott rá az együttes debütáló albuma, a Lightning to the Nations,  hogy San Franciscóból elutazott Londonba, a Woolwich Odeon-ba, hogy megnézze koncertjüket. Szállást azonban nem szervezett magának, így ottmaradt a koncert után, és megkereste a zenekar tagjait a backstage-ben. Ulrich elmesélte, mennyit utazott a koncert miatt, a szólógitáros, Brian Tatler pedig felajánlotta, hogy elmehet velük a következő állomásra, Birminghambe. Lars végül egy héten keresztül utazott a Diamond Headdel, és azóta is hatalmas rajongója az együttesnek. 1999-ben segített nekik keverni az albumukat, a Best of Diamond Head-et.

A Metallica

Lars 1981-ben feladott egy hirdetést a The Recycler-ben, miszerint "egy dobos együttest keres dzsemmeléshez". A levélre James Hetfield és Hugh Tanner válaszoltak. A zenekart hivatalosan 1981 októberében alapították, öt hónappal Ulrich és Hetfield találkozása után. A Metallica név egy baráttól (Ron Quintana) származik, aki azon gondolkozott akkoriban, hogy milyen néven indítsa el heavy metal magazinját. A Metallica egy ötlet volt a sok közül, Lars pedig rábeszélte Ront a Metal Mania névre, maguknak pedig megtartotta a Metallicát. Ahogy a zenekar az egész Bay Area-i thrash metal mozgalom, úgy Ulrich a gyors thrash metal dobolás egyik úttörőjévé vált a '80-as években. 1990-ben az együttes mainstream sikereinek és a 2000-es Napster-botránynak köszönhetően a zenész világhírűvé vált az egész zeneiparban. 2000 júliusában felszólalt az amerikai szenátus előtt a Napster-ügyben. Az együttest beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be is, ezáltal pedig Lars lett az első dán zenész, aki magáénak tudhatja a címet.

A Napster-botrány

2000-ben mutatták be a Mission: Impossible 2. c. filmet, melynek a csapat szerezte a főcímdalát, az I Disappeart. A számhoz videoklip is készült, mely a zenekar történetének legdrágább videója volt. Még be sem fejezték a dalt, a demó változat már el is kezdett terjedni a Napster fájlcserélő oldalon. Felfedezték, hogy az összes kiadott számukat le lehet tölteni a portálról, ezért perre vitték az ügyet, hogy a Napster kitiltsa azt a 300 ezer felhasználót a hálózatából, akik Metallica-dalokat cserélgettek egymás közt. Végül 2001-ben a peren kívül megállapodtak, és az illetékesek le lettek tiltva az oldalról.

Tagváltások, konfliktusok

1981 - 1985

A zenekar első felállását négy fő képezte, mely létszám meg is maradt az évek során. Eleinte Ron McGovney töltötte be a basszusgitáros posztját, őt azonban Cliff Burton, a Trauma zenésze váltotta le '82-ben. A szólógitáros akkoriban a későbbi Megadeth frontembere, Dave Mustaine volt, akit nehéz természete, gyakori drogproblémái miatt kirúgtak a zenekarból. Összecsomagolták a holmiját, és kidobták az autóból a buszmegállóban. Helyére Kirk Hammett lépett 1983-ban, azonban Mustaine nehezen viselte, hogy kitették az együttesből, így gyakran vádolta meg a Metallicát plagizálással, illetve szidalmazta őket, főleg Hammettet (bár mára kibékültek). Célja volt, hogy a Metallicánál híresebb és jobb együttest alapít, amely kereskedelmileg is jobban teljesít. Bár ez a terve nem sikerült, a Megadeth is kellően népszerűvé vált és a Nagy Négyes tagja. Az ekkor kiadott Kill 'Em All lemezzel új színt hoztak a zenébe. Az akkori heavy metalnál agresszívebb hangzású dalok magukon viselték a punk lendületét is, ezzel megalapozva a thrash metal kialakulását. Ezt az albumot tartják az első thrash korongnak.

1986 - 1999

1986-ban, egy turné során, szeptember 27-én életét vesztette az együttes basszusgitárosa, Cliff Burton. A buszbalesetben elhunyt zenész halálát mai napig nem tudták feldolgozni. Egyik este, a buszban kártyázással döntötték el, ki hol aludjon, mivel az ágyak kényelmetlenek voltak. Cliff nyert egy pikk ásszal, és Hammett ágyát választotta. A jármű azonban hajnalban megcsúszott, és felborult - Burton kizuhant az ablakon, és a busz alá esett. Ahogy megtalálták a testét, azonnal halottá nyilvánították, már nem tudtak rajta segíteni. A baleset oka ismeretlen. A sofőr azt állította, hogy megcsúsztak a fekete jégen, míg Hetfield alkoholszagot érzett a vezetőn, tehát ő részegségre gyanakodott, ugyanis az eset utáni napon sétált a helyszínen, de sehol sem talált jeget. A sajtó feloszlásról cikkezett, azonban az együttes barátjuk halála által okozott fájdalmuk ellenére sem oszlott fel, hanem a folytatás mellett döntöttek. 40 jelentkező közül Jason Newstedre esett a választásuk, így ő lett az új basszusgitáros. A vele kiadott első lemez, az ...And Justice for All egyesek szerint kissé nyers hangzású lett a basszus háttérbe szorítása miatt. Sokan úgy vélik, ez szándékos, ugyanis eleinte a tagok bizalmatlanul fogadták Jasont, gyakran megalázták és bántalmazták (Burton halála miatt). Bár később megbékéltek vele, nem hagyták érvényesülni, nem hallgatták meg zenei ötleteit.

2000-es évek

2000. június 23-án kezdetét vette a zenekar újabb turnéja, az Amerikában esedékes Summer Sanitarium Tour, mely augusztus 9-én ért véget. Nyitózenekaraik a KoRn, a System of a Down, a Kid Rock és a Powerman 5000 voltak. James Hetfield hátsérülése miatt kisebb szünetet iktattak be a koncertsorozatba, majd augusztus 2-ától Dallasban folytatták a körutat, ahol a Corrosion of Conformity is fellépett előttük. 2001. január 17-én Jason Newsted bejelentette távozását az együttesből, arra hivatkozva, hogy a Metallica tagjaként nem élheti ki kreativitását, mert a többiek nem hagyják érvényesülni, ráadásul Cliff Burton halálát sem tudták soha teljesen feldolgozni, és ez árnyékot vetett a munkára. Azonban mégis magánéleti és egészségügyi okokat jelölt meg kiléptének indokaként. Newsted már 2000-ben létrehozta az Echobrain együttest, annak reményében, hogy itt majd megteheti azt, amit a Metallicában nem tudott. Egy interjúban elmondta, hogy szeretne lemezt is kiadni a formációval, ami felbőszítette James Hetfieldet, aki úgy vélte, ezzel gyengítené a Metallicát. Többek közt ez a konfliktus is nagyban befolyásolta a döntését. Később azt nyilatkozta, hogy ha James hívta volna, visszatért volna, ám 2009-ben elmondta, valóban úgy érzi, helyesen döntött, amikor kilépett, és soha nem is gondolt visszatérésre. Azonban problémát jelentett, hogy Newsted távozásával nem volt basszusgitáros a csapatban, így a tagok lázas keresésbe kezdtek. Többek között felmerült Mike Inez és Pete Way neve is. A folytonos viták, Newsted kilépése miatt a hangulat komorabb lett a csapatban, és ez odáig vezetett, hogy a zenekaron belül pszichológusokkal tartottak megbeszéléseket. Ezt követően Hetfield több, mint két hónapig rehabilitációs kezelésen vett részt, ám ezután a frontembernek még a gyerekkorából magával cipelt sérelmeivel is szembe kellett néznie, így komolyan elgondolkodott azon, hogy megáll, feloszlatja a zenekart. Ez volt a Metallica történetének legkritikusabb időszaka, amit egy csendesebb munkafolyamat követett, amiben filmeket, dalokat is rögzítettek. 2003-ban aztán ténylegesen elkezdtek új basszusgitárost keresni, és a megannyi jelentkező közül végül Robert Trujillót választották. Kiadtak egy dühös albumot is ebben az időben (St. Anger), amelyben az évek során felgyülemlett feszültséget vezették le. Lars Ulrich, a dobos 2004-ben a turné alatt, a repülőn rosszul lett, így néhány koncerten nélküle kellett fellépniük, és többek között Joey Jordison is helyettesítette. 2004. január 21-én megjelent a zenekar dokumentumfilme, mely Newsted kilépésétől a St. Anger albumig mutatja be az együttes mindennapi életét. A produkcióban látható Dave Mustaine és Newsted is. Még ez év nyarán átszerződtek az Elektrától a Warnerhez (húsz évnyi együttműködés után).

A zenekar stílusa

Az együttes stílusát nagyban befolyásolták '70-es évekbeli zenekarok, mint a Sex Pistols, Ramones, Led Zeppelin vagy a Black Sabbath. A legnagyobb hatást azonban metalformációk gyakorolták rájuk (Judas Priest, Iron Maiden). Debütáló albumukkal (Kill 'Em All) azonban minden egyes ilyen együttesnél keményebben és gyorsabban fogalmaztak, lefektetve ezzel a thrash metal alapjait. Későbbi lemezeik jobb kidolgozottsága nagyrészt Cliff Burtonnek volt köszönhető, ő ugyanis zenei téren jóval képzettebb volt a többieknél. A legtöbb kritika Hammett és Ulrich teljesítményét szokta érni. “Tény, hogy nem voltam egy Ian Paice vagy Neil Peart” - nyilatkozta Ulrich egy korábbi interjúban a képességeiről. A The Big 4 kapcsán pedig így fogalmazott: “Biztosan infarktust kapnék, ha a Slayerben kéne dobolnom.” Eleinte nem gondolták úgy róluk, hogy sikeresek lesznek, mondván, nem "popszerű" zenét játszottak, ám az Elektra szárnyai alatt mégis befutottak. Az együttes tagja a The Big 4-nak (A Nagy Négyes) a Megadeth, Anthrax és Slayer mellett. Ugyan nem jósoltak nekik nagy karriert, mégis ők a legsikeresebbek a Nagyok között. Nem voltak túl jó véleménnyel az akkoriban népszerű, "futószalagon gyártott" glam rock-zenekarokról, a Winger tagjaival például több konfliktusuk is adódott (Ulrich a Nothing Else Matters klipjében egy Winger-posztert használt dartstábla gyanánt, az eset után pedig Reb Beach nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illette Kirk Hammettet). Mivel a médiában nem szerepeltek sokat különc stílusuk miatt, inkább rendszeres turnékkal biztosították sikerüket az Iron Maiden példájára. Ma a világ legsikeresebb metalzenekarának tartják őket.

Stílus

Lars stílusa karrierje során többször is változott: a '80-as években gyors, agresszív színvonalat képviselt, gyakran használt duplázót, mely népszerű volt a heavy metal dobosok körében. Az 1990-es évektől leegyszerűsítette stílusát. A Metallicában precíz dobolásra fókuszált, ezért 9 darabos felszerelését 7 darabosra csökkentette. Ulrichot dobosként leginkább Bill Ward inspirálta, a legnagyobb hatást pedig a Deep Purple tette rá.

Magánélete

Lars eddig kétszer nősült: első feleségével, Debbie-vel 1990-ben váltak el. 2004 márciusában pedig második nejével, Skylar Satensteinnel pedig 2004-ben váltak el útjaik (a nőtől két gyermeke született, Myles (1998.) és Layne (2001.). Jelenleg egy dán színésznővel, Connie Nielsennel él együtt Marin Countyban, Kaliforniában. Első közös gyermekük, Bryce Thadeus Ulrich-Nielsen 2007. máj. 21-én született San Franciscóban. Nielsennek azonban egy másik gyermeke is van, Sebastian, aki 1991-ben látta meg a napvilágot. Ulrichnak hobbija a festmények gyűjtése, elmondása szerint egy képekkel teli házban nőtt fel, ebből adódan szenvedélye a műkincsgyűjtés, és aukciókon is részt szokott venni.

írta: jawbreaker

Classic Albums: Metallica – Metallica (2004)


A film a Black album felvételeibe, a kulisszák mögé enged bepillantást.

Some Kind of Monster (2004)


A film Newtsed kilépésétől a St. Anger elkészüléséig mutatja be az együttes mindennapjait, ezenkívül az akkori konfliktusok megoldásának módját is láthatjuk a tagok között, akik az alkotásban többször is őszintén mesélnek gondolataikról.

The Big Four - Live from Sofia, Bulgaria (2010)


A film a Slayer, az Anthrax, a Megadeth és a Metallica, vagyis a Big Four (“Nagy Négyes”) bulgáriai koncertjét örökíti meg.

Through the Never (2013)


Az Antal Nimród ötletei alapján készült film Tripről, a fiatal fiúról szól, aki a zenekarnak szokott hozni ezt-azt, ám az egyik koncert ideje alatt halaszthatatlan feladattal bízzák meg, amit teljesítenie kell...

Gyűjtötte: jawbreaker
A filmográfia egésze megtalálható Kirk Hammett adatlapján, valamint részleteiben Robert Trujillo és Dave Mustaine adatlapja is felhasználja.

K I L L  'E M  A L L

A zenekar 1983 tavaszán New Yorkba utazott Jon Zazula hívására. A férfi felajánlott nekik 1500 dollárt a demók miatt már sokak által követelt album felvételére. Áprilisban a The Rods mellett bonyolítottak le egy miniturnét, azonban 11-én kirúgták Dave Mustaine-t az együttesből - főleg - nehéz természete és rendszeres drog-, valamint alkoholfogyasztása miatt. Ilyenkor állandóan verekedett, kötekedett társaival, például Adrian Vandenberget, a Whitesnake későbbi gitárosát is súlyosan inzultálta. Helyére Joe Satriani tanítványa és az Exodus zenésze, Kirk Hammett került. Mustaine a mai napig nem tudta feldolgozni kirúgását, így gyakran tett a későbbiekben megjegyzéseket egykori zenésztársaira, főleg Hammettre volt dühös (bár mára elásták a csatabárdot). A basszusgitárosuktól, Ron McGovney-tól is megváltak, és a helyére Cliff Burton került. Az albumot 1982-ben kezdték el készíteni, '83-ban pedig a Zazulától kapott pénz segítségével megjelentették és jobban kidolgozták. Eredetileg a Metal Up Your Ass címet tervezték lemezüknek, azonban egy ilyen nevű és botrányos borítójú albumot mindenki elutasított. Burton ennek hallatán csak annyit mondott, hogy “Ezek kib*szott szemetek, öljük meg mind!”. Ebből a mondatból származik a korong véglegesített elnevezése, a Kill 'Em All, borítóját pedig egy vértócsában heverő kalapács és egy kéz díszítette. Kereskedelmileg nem aratott túl nagy sikert, azonban az undergroundban imádták, főleg különleges, agresszív hangzásvilága miatt. A kritikusok és a rajongók is egyetértenek abban, hogy valószínűleg a Kill 'Em All a legkorábbi thrash metal album. Először 1500 darab készült belőle, mely pár perc alatt elfogyott, majd a következő 3500 példányt is hamar elkapkodták. Hammett szerint azonban ez csupán legenda, ugyanis 15.000 volt az indító példányszám. 1988-ban a 120. helyet szerezte meg a Billboard 200-as listáján, a Rolling Stone magazin "A '80-as évek 100 legjobb albuma"-gyűjtésén 35. lett, a metal-rules.com pedig a 20. legjobb lemezének minősítette. 1999-ig 3 millió példány kelt el belőle világszerte.

Dalok:

1. Hit The Lights (James Hetfield, Lars Ulrich) – 4:17
2. The Four Horsemen (James Hetfield, Lars Ulrich, Dave Mustaine) – 7:08
3. Motorbreath (James Hetfield) – 3:03
4. Jump In The Fire (James Hetfield, Lars Ulrich, Dave Mustaine) – 4:50 [kislemez]
5. (Anesthesia) Pulling Teeth (Cliff Burton) – 4:14
6. Whiplash (James Hetfield, Lars Ulrich) – 4:06 [kislemez]
7. Phantom Lord (James Hetfield, Lars Ulrich, Dave Mustaine) – 4:52
8. No Remorse (James Hetfield, Lars Ulrich) – 6:24
9. Seek & Destroy (James Hetfield, Lars Ulrich) – 6:50
10. Metal Militia (James Hetfield, Lars Ulrich, Dave Mustaine) – 5:11

R I D E  T H E  L I G H T N I N G

1984 februárjában hozzáláttak a második albumukhoz. Július 27-én jelentették meg. Egy francia nyomdai hiba miatt a lemeznek megjelent néhány zöld színezetű példánya is, amelyek már gyűjtők féltett kincsei. Az album hangzásvilága fejlődött, sokkal kifinomultabbá vált. A lemezre egy lassú ballada, a Fade to Black is felkerült. A Kill 'Em All-on nem kaptak helyet lassú számok, tehát ezt nagy érdeklődést keltett. A kísérletezést tovább fokozta az instrumentális zárószám, a The Call of Ktulu. A dalszövegeik is változtak: a heavy metalt dicsérő sorok mellett felbukkantak irodalmi, történelmi témák is. A Creeping Death c. számuk például a zsidók Egyiptomból való kivonulásáról szól, valamint a tíz csapásról. A For Whom the Bell Tolls pedig Ernest Hemingway Akiért a harang szól c. regénye alapján íródott. A szövegek laza kapcsolatban állnak, valamilyen megközelítésből mindegyik a halálról szól. Az album címe is a villamosszékes kivégzésre utal, és a "riding the lightning"-kifejezésből származik. Kereskedelmileg messze túlszárnyalta a Kill 'Em All-t, a Billboard 200-as listáján 100., az UK Albums Charton pedig 87. lett. Az album főleg Európában fogyott, ami által az Elektra kiadó felfigyelt rájuk, és szerződést ajánlott. Az együttes elfogadta a nyolc albumra szóló, komoly anyagiakat ígérő ajánlatot, így novembertől már ez a kiadó terjesztette a korongot. 1987-ben aranylemez lett, 2003-ra 5 millió példányban kelt el szerte a világon. A metal-rules.com Mindenidők 100 legjobb metal albumai gyűjtésén 3., az IGN Music Top 25 listáján pedig az 5. helyet szerezte meg. 1988-ban nekiláttak első komolyabb turnéjuknak (Ride The Lightning Tour), és olyan együttesekkel is felléptek, mint a Bon Jovi, a Ratt vagy a ZZ Top. Nyár végén visszatértek Európába, ahol további zenekarokkal is koncerteztek.

Az album nyomdahibás borítója
Az album nyomdahibás borítója

Dalok:

1. Fight Fire with Fire (Cliff Burton, James Hetfield, Lars Ulrich) – 4:45
2. Ride the Lightning (Cliff Burton, James Hetfield, Dave Mustaine, Lars Ulrich) – 6:41
3. For Whom The Bell Tolls (Cliff Burton, James Hetfield, Lars Ulrich) – 5:09 [kislemez]
4. Fade to Black (Cliff Burton, Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 6:59 [kislemez]
5. Trapped Under Ice (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 4:08
6. Escape (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 4:24
7. Creeping Death (Cliff Burton, Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 6:35 [kislemez]
8. The Call of Ktulu (Cliff Burton, James Hetfield, Dave Mustaine, Lars Ulrich) – 8:55

M A S T E R  O F  P U P P E T S

1985. szept. 1-jén kezdődtek az album dalainak felvételei, és december 27-én fejeződtek be. Különféle erősítőkkel és hatásokkal dolgoztak, így hosszú ideig munkálkodtak a lemezen. Michael Wagener végezte a keverést a hollywoodi Amigo stúdióban. Végül 1986. március 3-án került a lemezboltok polcaira Master of Puppets címmel. Az előző lemezhez képest nem jelentett komoly előrelépést, inkább annak kristályosodását nyújtotta. Összetett, epikus témák jellemezték, ezek keveredtek a thrash metal dinamizmusával, azonban a végeredmény érettebb és kidolgozottabb lett. Ismét helyet kapott a korongon egy ballada Welcome Home (Sanitarium) címmel, azonban a The Thing That Should Not Be is egyértelmű eltávolodást jelentett a thrash metaltól. Ettől függetlenül agresszív tételek is találhatók a lemezen, például a Battery vagy a Damage, Inc. Hetfield a szövegekben is bátrabban fejezte ki magát, ezek főleg a hatalomról, a félelemről, valamint az addikció és a düh által megvezetett gyenge emberekről szóltak. Az album különlegessége az instrumentális lezárás, az Orion, mely Burton basszustémáira épül. Az album borítóján egy apokaliptikus katonatemető található a sírköveket irányító bábmesterrel. Hammett szerint ez egy szélesebb látásmódot közvetít, valamint a manipulációról szól. A Billboard 200-on 29., a UK Albums Charton pedig 41. lett. Amerikába 72 hétig szerepelt a listákon, több magazin pedig maximális pontszámmal illette, köztük a Rolling Stone és a Q is. Ezután turnéra mentek, ahol Hetfield gördeszkázás közben eltörte a kezét, így több koncerten csak énekesként lépett fel. 1986 novemberében aranylemez lett. Csakhogy Cliff Burton 1986. szeptember 27-én életét vesztette egy buszbalesetben. A Metallica a folytatás mellett döntött, és a 40 jelentkező basszusgitáros közül Jason Newstedre esett a választásuk.

Dalok:

1. Battery (James Hetfield, Lars Ulrich) - 5:11
2. Master of Puppets (James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett, Cliff Burton) - 8:34
3. The Thing That Should Not Be (James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett) - 6:35
4. Welcome Home (Sanitarium) (James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett) - 6:26
5. Disposable Heroes (James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett) - 8:16
6. Leper Messiah (James Hetfield, Lars Ulrich) - 5:38
7. Orion (Instrumentális) (James Hetfield, Lars Ulrich, Cliff Burton) - 8:25
8. Damage, Inc. (James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett, Cliff Burton) - 5:30

. . .A N D  J U S T I C E  F O R  A L L

A következő lemez munkálatai 1988. január 28-án kezdődtek meg Los Angelesben, a One in One stúdióban. Az album ...And Justice for All címmel jelent meg 1988. augusztus 25-én, az Elektra gondozásában. A Ride th Lightning és a Master of Puppets által lefektetett zenei vonal megmaradt, de ezen a korongon komplexebb formában találkozhatunk vele. Gyakran nevezik az együttes "progresszív metal albumaként", és több szám is található rajta, amit nem játszottak koncerteken bonyolultságuk miatt. A hangzás meglehetősen szárazra sikeredett, ugyanis a basszusgitár a háttérbe szorult a keverésnél. Egyesek szerint szándékosan, ugyanis a többiek rendszeresen bántalmazták, megalázták Newstedet, akinek zenei ötleteit figyelmen kívül hagyták - ugyanis nagyon mély sebet ejtett rajtuk Burton halála. Szövegileg valóságosabb gondolatok fogalmazódtak, mint például háborúk, jogi és politikai igazságtalanságok, társadalomkritikai felhangok. A lemezt óriási várakozás előzte meg, és elsöprő sikert aratott. A Billboard listáján 6., a UK Albums Charton pedig 4. lett. Az album kilenc héttel a megjelenése után platinalemez lett, és 2003-ig több, mint 8 millió példány kelt el belőle csak az Egyesült Államokban. A kritikusok szerint az ...And Justice for All mérföldkő a metal történelmében. Érdekesség, hogy a korong önálló turnéja a budapesti Hidegkuti Nándor Stadionban kezdődött 1988. szeptember 11-én.

Dalok:

1. Blackened (James Hetfield, Jason Newsted, Lars Ulrich) - 6:42
2. …And Justice for All (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) - 9:45
3. Eye of the Beholder (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) - 6:25
4. One (James Hetfield, Lars Ulrich) - 7:26
5. The Shortest Straw (James Hetfield, Lars Ulrich) - 6:35
6. Harvester of Sorrow (James Hetfield, Lars Ulrich) - 5:45
7. The Frayed Ends of Sanity (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) - 7:43
8. To Live is to Die (Cliff Burton, James Hetfield, Lars Ulrich) - 9:48
9. Dyers Eve (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) - 5:13

M E T A L L I C A  (B L A C K  A L B U M)

Ötödik nagylemezük munkálatai 1990. október 6-án kezdődtek, és 1991. jún. 16-ig tartottak. Az album költségvetése drágább volt az előzőknél, több, mint egymillió dollár (kb. 220 ezer forint). A munka során a producer, Bob Rock, Lars Ulrich és James Hetfield között több heves vita bontakozott ki. A felvételek közben Hetfieldnek azonban elment a hangja, ezért énektanárhoz küldték, tehát az eddigieknél érettebb énektémák kerültek fel a lemezre. 1991. augusztus 13-án került a boltok polcaira. A korongot gyakran emlegetik "Fekete Lemezként" borítója miatt. A korábbi thrash metal szinte teljesen eltűnt, helyette egy modern metal album született rövidebb dalokkal, kevésbé depresszív szövegekkel. A thrash metal rajongók ugyan elutasították a lemezt, a kritikusok és a média jó véleménnyel volt róla. Több magazin maximális pontszámot adott rá, ezenkívül az albumon található két balladát, a Nothing Else Matterst és a The Unforgivent, valamint a szintén népszerű alkotásukat, az Enter Sandmant már a rádiók is játszani kezdték. Rengeteg új rajongót szereztek a lemez által, ezenkívül elképesztő kasszasikernek bizonyult. A Billboard 200-as gyűjtésén és a UK Albums Charton is első helyre került, ráadásul már az első héten 650 000 példányban kelt el. Mára több, mint 30 millió példányban fogyott el szerte a világon, és az Amerikai Egyesült Államokban a 26. legjobban fogyó albumnak számít. A zenekar legsikeresebb munkájának tartják. A hozzá tartozó turnén pedig olyan együttesekkel is felléptek, mint az AC/DC, a Guns N' Roses vagy a Pantera.

Dalok:

1. Enter Sandman (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) - 5:29
2. Sad But True (James Hetfield, Lars Ulrich) - 5:24
3. Holier Than Thou (James Hetfield, Lars Ulrich) - 3:47
4. The Unforgiven (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) - 6:26
5. Wherever I May Roam (James Hetfield, Lars Ulrich) - 6:42
6. Don't Tread on Me (James Hetfield, Lars Ulrich) - 3:59
7. Through the Never (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) - 4:01
8. Nothing Else Matters (James Hetfield, Lars Ulrich) - 6:29
9. Of Wolf and Man (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) - 4:16
10. The God that Failed (James Hetfield, Lars Ulrich) - 5:05
11. My Friend of Misery (Jason Newsted, James Hetfield, Lars Ulrich) - 6:47
12. The Struggle Within (James Hetfield, Lars Ulrich) - 3:51

L O A D  &  R E L O A D

 

A Black hosszú turnéja után kisebb szünetet tartottak, majd 1994. május 30-án kezdetét vette újabb koncertkörútjuk, ami augusztus 21-én zárult. Fénypontja a Woodstock '94 fesztiválon való fellépés volt. 1995. májusában kezdtek dolgozni Load lemezükön, amely '96 februárjában készültek el. 1996. június 4-én került az üzletek polcaira. A tempóból visszavettek, kicsit blues-os hangzást kölcsönözve a daloknak, és érezhető az akkori alternatív rock befolyása is. A régi rajongók negatívan fogadták, inkább csak azok álltak hozzá pozitívan, akik ezzel a lemezzel ismerték meg az együttest. A dalok nagyon hosszúak lettek, és ezáltal a Load vált a zenekar leginkább elnyújtott anyagú lemezévé a maga 78 perces játékidejével. A kritikusokat is megosztotta: a Rolling Stone négy, az Allmusic kettő csillagot adott rá az ötből. Kereskedelmileg azonban sikeresnek bizonyult, a Billboard 200-on és a UK Music Charton is első lett, Amerikában pedig 40 hétig tartotta pozícióját. A lemez fordulópont volt az együttes életében: levágatták hajukat, gyakran kerültek ki róluk olyan képek, amelyen alkoholt fogyasztottak, megbotránkoztató ruhákat viseltek vagy erősen ki voltak sminkelve. Az új stílus Ulrich és Hammett öltete volt, Hetfield nem tudott velük szembeszállni, Newsted felvetéseit pedig már korábban is figyelmen kívül hagyták. Hetfield elmondta, hogy őt és Newstedet is idegesítette az új imázs, de a béke megőrzése érdekében inkább nem ellenkeztek. 

A Load készítése során kétszer annyi dal készült, mint amennyit felhasználtak, így már 1997. november 18-án megjelentették ReLoad című lemezüket. A hangzás maradt hard rockos, modern, aminek fogadtatása vegyes lett. Az Allmusic három, a Rolling Stone pedig kettő csillaggal illette, azonban a Billboard 200-on ismét első, a UK Albums Charton pedig negyedik lett. A rajongók azzal vádolták őket, hogy eladták magukat, habár kereskedelmileg továbbra is jól álltak. Ehhez a lemezhez is tartozott turné, amely az Amerikai Egyesült Államokat, Kanadát és európai országokat érintett.

Dalok:

Load

1. Ain't My Bitch (James Hetfield, Lars Ulrich) – 5:04 [kislemez]
2. 2 X 4 (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 5:28
3. The House Jack Built (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 6:39
4. Until It Sleeps (James Hetfield, Lars Ulrich) – 4:30 [kislemez]
5. King Nothing (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 5:28 [kislemez]
6. Hero of the Day (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 4:22 [kislemez]
7. Bleeding Me (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 8:18 [kislemez]
8. Cure (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 4:54
9. Poor Twisted Me (James Hetfield, Lars Ulrich) – 4:00
10. Wasting My Hate (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 3:57
11. Mama Said (James Hetfield, Lars Ulrich) – 5:20
12. Thorn Within (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 5:52
13. Ronnie (James Hetfield, Lars Ulrich) – 5:17
14. The Outlaw Torn (James Hetfield, Lars Ulrich) – 9:49

ReLoad

1. Fuel (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 4:29
2. The Memory Remains (James Hetfield, Lars Ulrich) – 4:39
3. Devil's Dance (James Hetfield, Lars Ulrich) – 5:19
4. The Unforgiven II (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 6:36
5. Better Than You (James Hetfield, Lars Ulrich) – 5:21
6. Slither (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 5:13
7. Carpe Diem Baby (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 6:12
8. Bad Seed (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 4:05
9. Where the Wild Things Are (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 6:54
10. Prince Charming (James Hetfield, Lars Ulrich) – 6:05
11. Low Man's Lyric (James Hetfield, Lars Ulrich) – 7:37
12. Attitude (James Hetfield, Lars Ulrich) – 5:16
13. Fixxxer (Kirk Hammett, James Hetfield, Lars Ulrich) – 8:15

G A R A G E  I N C.

1998 szeptemberében hozzáláttak egy feldolgozásalbumhoz, amit november 24-én jelentettek meg Garage Inc. címmel. Az albumon több olyan előadó számait is feldolgozták, akik karrierjük kezdetén inspirálták őket, mint például a Diamond Head (Lars Ulruch kifejezetten rajongott az együttesért) vagy a Black Sabbath. A lemez sikert aratott kereskedelmileg és a médiában is, és a rajongók sem kifogásolták. A Billboard 200-as listáján másodikként indított. A hozzá tartozó turnén pedig olyan előadók is felléptek előttük, mint a Pantera, sőt, a brazíliában esedékes fellépéseken még Marilyn Manson is zenélt volna, de ők lemondták ezeket.

Dalok:

Disc 1. | A oldal

1. Free Speech for the Dumb (Maloney, Morris, Roberts, Wainwright) – 2:35 (Discharge)
2. It's Electric (Harris, Tatler) – 3:33 (Diamond Head)
3. Sabbra Cadabra (Black Sabbath) – 6:20 (Black Sabbath)
4. Turn the Page (Seger) – 6:06 (Bob Seger)
5. Die, Die My Darling (Danzig) – 2:29 (The Misfits)
6. Loverman (Cave) – 7:52 (Nick Cave and the Bad Seeds)
7. Mercyful Fate (Diamond, Shermann) – 11:11 (Mercyful Fate)
8. Astronomy (Bouchard, Bouchard, Pearlman) – 6:37 (Blue Öyster Cult)
9. Whiskey in the Jar (Traditional) – 5:04 (Thin Lizzy)
10. Tuesday's Gone (Collins, VanZant) – 9:05 (Lynyrd Skynyrd)
11. The More I See (Maloney, Morris, Roberts, Wainwright) – 4:48 (Discharge)

Disc 2. | B oldal

1. Helpless (Harris, Tatler) – 6:38 (Diamond Head)
2. The Small Hours (Holocaust) – 6:43 (Holocaust)
3. The Wait (Killing Joke) – 4:55 (Killing Joke)
4. Crash Course in Brain Surgery (Bourge, Phillips, Shelley) – 3:10 (Budgie)
5. Last Caress/Green Hell (Danzig) – 3:29 (The Misfits)
6. Am I Evil? (Harris, Tatler) – 7:50 (Diamond Head)
7. Blitzkrieg (Jones, Sirotto, Smith) – 3:36 (Blitzkrieg)
8. Breadfan (Bourge, Phillips, Shelley) – 5:41 (Budgie)
9. The Prince (Harris, Tatler) – 4:25 (Diamond Head)
10. Stone Cold Crazy (Deacon, May, Mercury, Taylor) – 2:17 (Queen)
11. So What (Anti Nowhere League) – 3:08 (The Anti-Nowhere League)
12. Killing Time (Sweet Savage) – 3:03 (Sweet Savage)
13. Overkill (Clarke, Kilmister, Taylor) – 4:04 (Motörhead)
14. Damage Case (Clarke, Farren, Kilmister, Taylor) – 3:40 (Motörhead)
15. Stone Dead Forever (Clarke, Kilmister, Taylor) – 4:51 (Motörhead)
16. Too Late Too Late (Clarke, Kilmister, Taylor) – 3:12 (Motörhead)

S & M

Az együttes egy szimfonikus zenekarral készített lemeze, melyen saját dalaikat dolgozzák fel klasszikusabb formában. 1999. április 21-22-én vették fel. A rövidítés (S&M) a symphonic szóra és a zenekar nevére utal. Bár kereskedelmileg sikeres volt, a Billboardon 2. lett, a kritikusok vegyes érzelmekkel fogadták. A DVD verzió szintén kelendőnek bizonyult, hatszoros platinalemez lett.

Dalok:

“A” oldal

1. The Ecstasy of Gold (Ennio Morricone | A Jó, a Rossz és a Csúf filmből) - 2:30
2. The Call of Ktulu (Cliff Burton, James Hetfield, Dave Mustaine, Lars Ulrich | Ride the Lightning) 9:34
3. Master of Puppets (Burton, Kirk Hammett, Hetfield, Ulrich | Master of Puppets) - 8:54
4. Of Wolf and Man (Hammett, Hetfield, Ulrich | Metallica) - 4:18
5. The Thing That Should Not Be (Hammett, Hetfield, Ulrich | Master of Puppets) - 7:26
6. Fuel (Hammett, Hetfield, Ulrich | ReLoad) - 4:35
7. The Memory Remains (Hetfield, Ulrich | ReLoad) - 4:42
8. No Leaf Clover (Hetfield, Ulrich | korábban kiadatlan) - 5:43
9. Hero of the Day (Hammett, Hetfield, Ulrich | Load) - 4:44
10. Devil's Dance (Hetfield, Ulrich | ReLoad) - 5:26
11. Bleeding Me (Hammett, Hetfield, Ulrich | Load) - 9:01

“B” oldal

1. Nothing Else Matters (Hetfield, Ulrich | Metallica) - 6:47
2. Until It Sleeps (Hetfield, Ulrich | Load) - 4:29
3. For Whome the Bell Tolls (Burton, Hetfield, Ulrich | Ride the Lightning) - 4:52
4. ‒ Human (Hetfield, Ulrich | korábban kiadatlan) - 4:19
5. Wherever I May Roam (Hetfield, Ulrich | Metallica) - 7:01
6. Outlaw Torn (Hetfield, Ulrich | Load) - 9:58
7. Sad But True (Hetfield, Ulrich | Metallica) - 5:46
8. One (Hetfield, Ulrich | …And Justice for All) - 7:53
9. Enter Sandman (Hammett, Hetfield, Ulrich | Metallica) - 7:39
10. Battery (Hetfield, Ulrich | Master of Puppets) - 7:24

S T.  A N G E R

A Newsted távozása után kiadott St. Anger mind a kritikusok, mind a rajongók által negatív fogadtatásban részesült. A lemezben a zenekar a felgyülemlett stresszt próbálta levezetni, azonban többen gondolták a zenéből áradó dühöt céltalannak, és a legtöbb rajongónak a zene sem tetszett meg, főleg a pergődob és a gitárszólók hiánya miatt. Hiába kanyarodtak vissza az agresszív metal stílushoz, nem a Ride the Lightning vagy a Master of Puppets folytatása, hanem egy modern, itt-ott groove-okkal megcsavart lemez született meg. A producer, Bob Rock vállalta el a felvételeknél a basszusgitáros szerepét. A 2003. jún. 5-én megjelent lemezt tartják a leggyengébb Metallica-alkotásnak. Tele van csúszásokkal, pontatlanságokkal, a gitár nyers, a dob pedig erőtlen, azonban Ulrich elmondta, hogy ezeken szándékosan nem javítottak, mert egy spontán, "dühkitörésre hasonlító" munkát akartak kiadni. A felvételek azonban nem zajlottak zökkenőmentesen, egyrészt a basszusgitáros hiánya, másrészt Hetfield alkohol miatti elvonókúrája miatt. Ettől függetlenül 2004-ben az album miatt nyertek egy újabb Grammyt a "Legjobb Metal Teljesítmény" kategóriában.

Dalok:

1. Frantic – 5:50
2. St. Anger – 7:25
3. Some Kind of Monster – 8:25
4. Dirty Window – 5:24
5. Invisible Kid – 8:30
6. My World – 5:45
7. Shoot Me Again – 7:10
8. Sweet Amber – 5:27
9. The Unnamed Feeling – 7:09
10. Purify – 5:14
11. All Within My Hands – 8:47

D E A T H  M A G N E T I C

2006-ban láttak hozzá legújabb albumuk megírásához, melyet csak két évvel később, 2008-ban adtak ki, ugyanis közben turnéztak is. Bob Rock időközben bejelentette, hogy nem vesz részt a lemez készítésében, amivel megdöbbentette a médiát, hiszen 1991 óta ő volt az együttes összes korongjának menedzsere. Eredetileg 2008. 09. 12-én szerették volna kiadni a lemezt, ám egy francia üzlet eltévesztette a dátumot, így tíz nappal előbb kezdte árusítani, így még a hivatalos kiadás előtt felkerültek a dalok különféle fájlcserélő hálózatokra. A 74 perc hosszú hanganyag visszakanyarodás volt a Ride the Lightning, Master of Puppets és ...And Justice for All-lemezekhez, és többnyire pozitív fogadtatásban részesült. A rajongók kitörő örömmel fogadták, azonban egyesek szerint csak erőltetett kopírozása a '80-as években alkalmazott elemeknek. A legtöbb zenei magazin négy-öt csillaggal illette. Kisebb probléma is akadt a koronggal, ugyanis torz lett a keverés, melynek oka a keverők versengése volt, hiszen mindenki minél hangosabb albumot akart készíteni. A rajongók online petíciót indítottak a dalok újrakeverésére. Az angol Metal Hammer és a Kerrang! a 2008-as éve legjobb albumának választotta, és elégedettséget váltott ki az emberekből, hiszen felidézték a régi, agresszív és annyira szeretett thrash metal elemeket. Kereskedelmileg is sikeres volt, az első három nap alatt 490 000 példány kelt el belőle csak az Egyesült Államokban. A Billboard 200-as listáján és a UK Albums Charton egyaránt első lett, és további 32 országban került a listák élére. 2008. okt. 21-én vette kezdetét az album turnéja, mely 2010. november 21-én fejeződött be. Érdekesség, hogy Magyarországra is ellátogattak, méghozzá ötödik alkalommal pályafutásuk során.

Dalok:

1. That Was Just Your Life (Robert Trujillo, James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett) – 7:08
2. The End Of The Line (Robert Trujillo, James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett) – 7:52
3. Broken, Beat & Scarred (Robert Trujillo, James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett) – 6:25
4. The Day That Never Comes (Robert Trujillo, James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett) – 7:56
5. All Nightmare Long (Robert Trujillo, James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett) – 7:57
6. Cyanide (Robert Trujillo, James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett) – 6:39
7. The Unforgiven III (Robert Trujillo, James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett) – 7:46
8. The Judas Kiss (Robert Trujillo, James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett) – 8:00
9. Suicide & Redemption (Robert Trujillo, James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett) – 9:57
10. My Apocalypse (Robert Trujillo, James Hetfield, Lars Ulrich, Kirk Hammett) – 5:01

Egyéb zenei projektek:

Garage Days Re-Revisited

A zenekar 1987-ben kiadott kislemeze, az első munkájuk Jason Newsted basszusgitárossal. Feldolgozásokat tartalmaz, mára igazi ereklyévé vált, ugyanis nehezen beszerezhető.

Dalok:

1. Helpless (Diamond Head)
2. The Small Hours (Holocaust)
3. The Wait (Killing Joke)
4. Crash Course In Brain Surgery (Budgie)
5. Last Caress / Green Hell (The Misfits) [A szám végén elhangzik a Run to the Hills nyitóriffje az Iron Maidentől]

Live Shit: Binge & Purge

Az együttes 1993-ban kiadott koncertlemeze. Az eredeti kiadás három CD-t és három videokazettát tartalmazott, de kapható két DVD-vel is a kazetták helyett.

Dalok:

CD 1

1. Enter Sandman
2. Creeping Death
3. Harvester of Sorrow
4. Welcome Home (Sanitarium)
5. Sad But True
6. Of Wolf and Man
7. The Unforgiven
8. Justice egyveleg
9. Eye of the Beholder
10. Blackened
11. The Frayed Ends of Sanity
12. …And Justice for All
13. Szólók (basszusgitár/gitár) – 18:48

CD 2

1. Through the Never
2. For Whom the Bell Tolls
3. Fade to Black
4. Master of Puppets
5. Seek and Destroy
6. Whiplash

CD 3

1. Nothing Else Matters
2. Wherever I May Roam
3. Am I Evil?
4. Last Caress
5. One
6. So What
7. The Four Horsemen
8. Motorbreath
9. Stone Cold Crazy

VHS/DVD 1 – San Diego '92

1. Enter Sandman
2. Creeping Death
3. Harvester of Sorrow
4. Welcome Home (Sanitarium)
5. Sad But True
6. Wherever I May Roam
7. Through the Never
8. The Unforgiven
9. Justice egyveleg
• Eye of the Beholder
• Blackened
• The Frayed Ends of Sanity
• …And Justice for All
10. The Four Horsemen
11. For Whom the Bell Tolls
12. Fade to Black
13. Whiplash
14. Master of Puppets
15. Seek & Destroy
16. One
17. Last Caress
18. Am I Evil
19. Battery
20. Stone Cold Crazy

VHS/DVD 2 – Seattle '89

1. Blackened
2. For Whom the Bell Tolls
3. Welcome Home (Sanitarium)
4. Harvester of Sorrow
5. The Four Horsemen
6. The Thing that Should Not Be
7. Master of Puppets
8. Fade to Black
9. Seek & Destroy
10. …And Justice for All
11. One
12. Creeping Death
13. Battery
14. Last Caress
15. Am I Evil
16. Whiplash
17. Breadfan

Some Kind of Monster

A zenekar középlemeze, amely csak az Egyesült Államokban jelent meg. A hasonló címmel készült dokumentumfilm DVD-jével adták ki.

1. Some Kind of Monster (Hammett, Hetfield, Rock, Ulrich) – 8:27
2. The Four Horsemen [live] (Hetfield, Mustaine, Ulrich) – 5:29
3. Damage, Inc. [live] (Burton, Hammett, Hetfield, Ulrich) – 4:57
4. Leper Messiah [live] (Hetfield, Ulrich) – 6:23
5. Motorbreath [live] (Hetfield) – 3:11
6. Ride the Lightning [live] (Burton, Hetfield, Mustaine, Ulrich) – 7:29
7. Hit the Lights [live] (Hetfield, Ulrich) – 4:06
8. Some Kind of Monster [edit] (Hammett, Hetfield, Rock, Ulrich) – 4:16

The Big 4

A The Big 4 egy koncertfelvétel, amely a Metallica, a Megadeth, a Slayer és az Anthrax Szófiában adott koncertjét örökíti meg. Ausztráliában és Amerikában kétszeres platina-, Németországban pedig aranylemez lett.

Lulu

A zenekar és Lou Reed közös munkája. 2011. október 31-én jelent meg világszerte.

Dalok:

1. Brandenburg Gate - 4:19
2. The View - 5:17
3. Pumping Blood - 7:24
4. Mistress Dread - 6:52
5. Iced Honey - 4:36
6. Cheat on Me - 11:26
7. Frustration - 8:33
8. Little Dog - 8:01
9. Dragon - 11:08
10. Junior Dad - 19:28

D Í J A K

Grammy-díj:

1990: Best Metal Performance – „One”
1991: Best Metal Performance – „Stone Cold Crazy”
1992: Best Metal Performance With Vocal – Metallica
1999: Best Metal Performance – „Better than You”
2000: Best Hard Rock Performance – „Whiskey In The Jar”
2001: Best Rock Instrumental Performance – „The Call Of Ktulu”
2004: Best Metal Performance – „St. Anger”
2009: Best Metal Performance – „My Apocalypse”
2009: Best Recording Package – „Death Magnetic”

MTV Video Music Awards:

1992: Best Metal Video – „Enter Sandman”
1996: Best Metal Video – „Until it Sleeps”

American Music Awards:

1996: Favorite Artist: Heavy Metal/Hard Rock: Metallica – Load
1996: Favorite Metal/Hard Rock Song – „Until it Sleeps”

Billboard Music Awards:

1997: Billboard Rock and Roll Artist of the Year: Metallica (RIAA Diamond Award)
1999: Catalog Artist of the Year: Metallica
1999: Catalog Album of the Year: Metallica (The Black Album)

Kerrang! Awards:

2003: Hall of Fame – Metallica
2003: Best International Band – Metallica
2004: Best Band on the Planet – Metallica
2008: Inspiration Award Winner – Metallica
2009: Best Album – Death Magnetic

Ezenkívül az MTV a 3. helyre sorolta a zenekart a "történelem legnagyobb heavy metal zenekarai"-listán, és 5. lett a "világ legnagyobb hard rock előadói"-gyűjtésen (a 100-ból).

A diszkográfiai adatokat gyűjtötte, összegezte és a kiegészítéseket írta: jawbreaker
A diszkográfia egésze megtalálható Kirk Hammett adatlapján, valamint részleteiben Cliff Burton, Robert Trujillo és Dave Mustaine lapja is felhasználja.

Utolsó frissítés: 2019.06.16. 23:11 cucika által


Oszd meg!   iwiw  facebook  twitter  myspace