Linda Sundblad

Linda Sundblad egy svéd énekesnő, zeneszerző, és modell, aki a Lambretta nevű rockbanda énekesnőjeként vált nemzetközileg ismertté, mint zenész és divat ikon.
Még jóval azelőtt, hogy szóló karrierbe kezdett volna.

A Lambretta 1993-ban alakult, három tagú zenekarként, aminek eredetileg Linda nem volt tagja. A banda karrierje csak évekkel később kezdett beindulni, azt követően, hogy egy Lidköping-i hangstúdió tulajdonosa ajánlotta a zenekarnak Lindát, mint fronténekest. Ez a hangstúdió tulajdonos nem volt más, mint Linda apja, Ulf, és bár Linda ekkor még csak alig volt 15 éves,– fele annyi, mint a legidősebb Lambretta tag – kapva az alkalmon otthagyta a gimit, hogy csatlakozhasson a bandához, mint a csapat vezető énekesnője.

Miután Linda került a Lambretta élére a zenekar 1999 és 2004 között megjelentetett három sikeres albumot, amik fokozatosan egyre markánsabb hangzással rendelkeztek, hatásosan ötvözték a keményebb gitár-rock elemeket a könnyedebb pop-ütemekkel, így több daluk is hamar a skandináv majd a nemzetközi slágerlisták élvonalába került, persze ezek között több olyan is volt, amit a svéd sztárproducerrel, Max Martin-nal együttműködve rögzítettek.

Közben ez idő alatt Sundblad vendégeskedett több formációnál is, mint például a svéd Infinite Mass „She's a Freak” című felvételén, 2001-ben, vagy a finn heavy metal cselló kvartett, az Apocalyptica 2003-as kislemezén, ahol Linda énekli a „Faraway Vol. 2” című dalukat. Továbba ő látható az Apocalyptica szintén 2003-ban megjelentetett „Reflections” című album borítóján is, amit Man Ray múlt században élt képzőművész nyomán készítettek, vagyis Linda meztelen teste mint egy cselló jelenik meg a skandináv tájban. (ezért festették Linda hátára a hangszer f-alakú nyílásait)

A Lambretta fennállása alatt a kritikusok és a média is elsősorban kifejezetten Sundblad-ra fókuszált, dicsérve karizmatikus kisugárzását és öltözködési divatstílusát, amely révén hamar a skandináv divatmagazinok kedvelt témájává vált, emiatt pedig már nem csak zenészként, hanem modellként is kezdték foglalkoztatni a különböző médiákban.

Lindát ekkoriban már folyamatosan érték olyan pozitív kritikák, amik arra buzdították, hogy hagyja ott a Lambrettát, egyedül ő számít valódi tehetségnek a csapatban, és folytassa szólóban. Mégis, Linda minden egyes interjúban kitartott a banda mellett és cáfolta, hogy elhagyni készülne a csapatot. Természetesen megtartotta ígéretét egészen addig, amíg a zenekar 2004-es feloszlása feloldotta ez alól. Ekkor jelent meg az utolsó és egyben legagresszívabb Lambretta album, „The Fight” címmel, amely kevésbé lett olyan mértékben sikeres, mint az elődei.

Sundblad a zenekar feloszlását követően Kaliforniába költözött és férjhez ment, majd elkezdte tervezni szóló karrierjét, ezért nem sokkal később visszaköltözött Svédországba, ahol elkészítette első szóló albumát, amit 2006 novemberében jelentetett meg, „Oh My God” címmel. A debütáló albumáról az első két kislemez, az „Oh Father” és a „Lose You”, hetekig vezették a skandináv slágerlistákat.  

A szöveg az iTunes-ról származik. Fordítás: Északi lovag

Singles

Oh Father (2006, SE #1)
Lose You (2006, SE #2)
Back in Time (2007)
Who (Q Boy) (2007)
Cheat (2007)
2 All My Girls (2009, SE #50)
Let's Dance (2010, SE #7)
Perfect Nobody (2010)
 

Albums

Oh My God! (2006, SE #11)
Manifest (2010)
 

Lambretta Albums & Singles

Breakfast (July 1999)
Lambretta (June 2002)
The Fight (March 2005)

Blow Up All My Fuses (1999)
Absolutely Nothing (1999)
And All The Roses (1999)
Bimbo (April 2002)
Creep (August 2002)
Perfect Tonight (2002)
Chemical (2004)
Anything (2004)
Kill Me (2004)
 

Guest Appearances
Singles...

with Apocalyptica
Faraway Vol.2 (2003)
with Rasmus Faber
Everything Is Alright (2008)
Always (2009)
with Kleerup
History (2009)